A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Egyáltalán nem azt, amit te képzelsz. Hanem annak éppen az ellenkezőjét. Meg is írtam már itt számtalanszor. És úgy tűnik, te pontosan meg is fogod valósítani, sőt túl is fogod teljesíteni.
Hát, bizony nem sok találékonyság szorult beléd! Fantáziátlanok a riposztjaid, sótlanok az önreklámjaid. De a "szuperfizikai" gondolkodásod még ennél is szürkébb.
Így van. Tabu az, amiről a hivatásos fizikusoknak nem szabad beszélni, de még gondolkodni sem.
Helyette a dogmákat kell ismételgetniük folyamatosan.
Az einsteini relativizmusnak is megvannak a saját tabui. A legszigorúbb tabu az éter, vagyis a fényközeg létezése. Erről szigorúan tilos beszélni a hivatásos fizikusoknak. Mert a fényközeg azonnal romba döntené a relativitáselméletet, ami magával rántani az egész "modern" fizikát.
Ehelyett százszor el kell ismételniük a dogmát, hogy semmiféle éter nem létezik, a fény az üres térnek a hullámzása. Pedig hát már maga Einstein is leírta idős korában, hogy:" ...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
De erről nem szabad még tudni sem a hivatásos fizikusoknak, beszélni meg végképpen nem. Nem szabad elmondaniuk, hogy az einsteini elmélet idejétmúlt tabuk gyűjteménye.
Ezért van szükség olyan új fizikára, amelyben nem léteznek tabuk. Egy olyan elméletre, ahol szabadon lehet beszélni minden kérdésről, és nem kell tartania attól egy fizikusnak, hogy kirúgják az állásából, ha beszélni mer bármilyen kérdésről. Fel kell szabadítani a tudományt a tabuk zsibbasztó súlya alól, és a tudomány újra szabadon fog szárnyalni.
Ez egy szép feladat, de nagyon nehéz.
Viszont ha könnyű lenne, akkor nem is lenne érdemes belevágni. ;)
Te viszont tíz év múlva is ugyanígy fogod itt dicsérgetni a szuperfizikádat, akár egy piaci kofa a zápult tojásait. De, hogy megvesszük-e, azt akkor is döntjük el, nem a te kántálásod.
A könyveim egy sorozat keretében fognak megjelenni, amelynek mottója: Tudomány tabuk nélkül.
Ez a szöveg szerepel az összefoglaló könyvben:
"Tudomány tabuk nélkül sorozat
A tanulmánysorozat a szerző tudományos jellegű írásait gyűjti csokorba. Ezek fizikai és csillagászati tanulmányok, továbbá életrajzi írások. A sorozat könyveiben több olyan gondolattal találkozhat a kedves olvasó, amelyet a hivatásos tudósok tabunak tekintenek. Véleményem szerint azonban a tudományban nincs helye tabuknak, ezért írásaim egyáltalán nem tartják tiszteletben a tudomány szent teheneit. Olyan jelenségekről is szabadon írok, amelyekről a hivatalos tudósoknak még gondolkodni sem szabad.
Elsősorban azoknak az érdeklődésére számítok, akik tudományos beállítottságúak, de nem riadnak vissza attól, ha átlépünk a hivatalos tudomány határain. Azoknak ajánlom a sorozat könyveit, akik fogékonyak a friss elképzelések iránt, szeretnek új utakon járni és szeretik érezni a felfedezés örömét.
A tanulmányok szigorúan megmaradnak a tudomány keretei között. Nem foglalkozom természetfeletti jelenséggel, vallásos kérdésekkel, csodákkal, asztrológiával, jövendölésekkel, időutazással, UFO-kkal. Felfogásom szerint ugyanis a létező világegyetem titkainak kifürkészése, a természettudományos megismerés, százszor izgalmasabb élményt nyújt, ezerszer több szépséget rejt, mint bármiféle természetfeletti fantáziavilág."
Newton eleinte az abszolút teret egy végtelen kiterjedésű tartálynak tekintette, amit isten teremtett, és ebbe teremtette bele ezután a világmindenséget. Az abszolút teret homogénnek és változhatatlannak gondolta. Ez tévesnek bizonyult.
Később azonban olyasmit is írt, hogy az abszolút teret a nagytömegű égitestek feszítik ki. Ez már közelebb áll a valósághoz, hiszen éppen azt nevezzük ma gravitációs mezőnek, amelyet a nagytömegű égitestek "feszítenek ki". De ez a mező már nem homogén, és , az égitestek mozgásával együtt változik is.
Newton arra is rájött, hogy létezik valamiféle láthatatlan közvetítő anyag az égitestek között, amely átviszi az vonzó hatást az egyik testről a másikra.
Tehát Newton valójában felismerte a gravitációs mező létezését, de ő még nem nevezte így.
Ezt a gondolatot fogja tovább vinni a jövő fizikája. A gravitációs mező kiemelt szerepet kap.
szuperfizikus, elsőévesen a gyakorlaton képletekkel hozakodtunk elő, hogy behelyettesítünk, kiszámoljuk, és így meg lesz oldva a példa. A gyakvezér leintett azzal, hogy neki bemagolt képletek nem kellenek, hanem modellek ismerete, és azokból levezet többezer képletet, szóval ami kell. Fontos közlés volt tőle.
"sosem műveltem - mert nem értem - a klasszikus fizikát, és ennélfogva a relativitáselmélet alapgondolatai, fogalmai is megérthetetlenek számomra. Mások értik és használják, én meg semmit."
