Olvasgatom itt a topicot egy ideje, eleinte csak érdeklődve, aztán beugrott hogy ez az amit tulajdonképpen keresek. Ezt a témát. Harminc első harmadában járó hímnemű vagyok, asszonnyal, gyerekkel. Az elmúlt évben azonban mint ha nem is én lettem volna. De hogy a témánál maradjak, én valamikor a 90-es évek közepén találkoztam a címben említett jelenséggel először. Akkor egyetemista voltam, egy zenés szórakozóhelyen ültem, enyhén kapatosan egy nő mellé. Isten a megmondhatója hogy nem akartam én tőle semmit, csak leskelődni vágytam. Ittas fejjel szövegelni kezdtem a csajnak, majd meghívtam egy kávéra. Kiderült hogy lánya van, férje nincs és idősebb tőlem vagy 5 évvel. Abban az időben ezek kizáró tényezők voltak számomra, így elkezdtem tartózkodni, de a hölgy erre elkezdett közeledni. Végül úgy váltunk el hogy számot cseréltünk. El is felejtkeztem róla amikor Ő hívott fel, hogy találkozni szeretne velem. Persze nem egy Pamela A. volt, olyan szolíd fiatalos anyuka. Találkoztunk, aztán mégegyszer. Es észrvettem hogy minél jobban tartózkodom, annál jobban közeledett, a végén ő tett ajánlatot. Egyszer kétszer kihasználtam az ajánlattételt, aztán valami indokkal eltűntem előle. Néha még most is szoktam látni.
A lényeg hogy egészen tavaly tavaszig el is felejtkeztem erről, aztán a buszon délutánonként együtt utaztam egy csinos nővel. Ismertük egymást távolról, családos, idősebb vagy 4-5 évvel. Szóba elegyedtünk, majd mailezés, majd személyes találkozás egy esős délután. A kocsi hátsó ülésén lihegtünk erősen egymásra. Aztán mikor tartózkodni kezdtem, elkezdett hajtani. Teljesen be volt indulva. Ekkor jutott eszembe az a régi eset.. Kiváncsi lettem hogy meddig menne el, de egyszerűen nem tudtam rájönni. Egyszer egy személyes találkozáson még be is pisilt a kedvemért. Csak mert kértem. Annyira próbáltam megtalálni a határt, hogy néha már akrobatának képzeltem magunkat és már a fantáziám határain bolyongtam. Aztán brutálisan véget vetettem a dolognak. De nem ment ki a fejemből a dolog és gondoltam teszek még egy próbát. Egy őszi céges bulin, egy munkatársnőmmel pofáztunk egész este. Idősebb 5-6 évvel, jól szituált férjjel, egzisztenciával, vékony, kecses nőies alkattal. Levelezni kezdtünk, majd az év végén néhányszor találkoztunk is, de mint egy jól megépített bástya, tartózkodott mindennemű testi közeledéstől. Aztán hanyagolni kezdtem, amire az volt a válasz, hogy ő kezett közeledni. Ismerős lett újra a terep, ezért ismét foglakozni kezdtem a hölggyel. Majd karácsony előtt már végre lekerültek bizonyos ruhadarob is egy délután, de csak ennyi, ismét stop volt. Aztán másnap pironkodó magyarázkodás, Ekkor váltottam, januártól hidegen kezelem a hölgyet. Persze elkezdte hiányolni a közeledésemet, még veszekedett is nem rég velem e miatt. …és ő javasolt újra találkozót. Ma már biztosan bentebb jutnék! Tehát akkor akaratomon kívül rájöttem hogy miként lehet “érett” nőt szerezni. Persze nem mindegyiket, de kis odafigyeléssel talál az ember párt. Most már csak azt kell eldöntenem hogy akarok-e én is találkozni vele.
Olvastam a kitöltött kérdőívedet. Ha van pár perced, légyszíves klikkelj a weboldalamra ! Kíváncsi vagyok mennyire akadsz ki rajta ! www.aliszultan.freeweb.hu
Tegnap történt:
Becsengetett hozzám egy srác, aki ugyanezen a lakótelepen lakik, csak néhány tömbbel arrébb. Látásból már ismertük egymást, és mint mondta, látott már egy párszor az ablakból kikönyökölni, így talált el hozzám.
Szóval előadta, hogy lesz egy buli náluk az egyetemen, és az a problémája, hogy nincs táncpartnere, nem mennék-e el vele.
A srác helyes volt, a korommal meg szeretek dacolni, úgyhogy elmentem.
Egész éjjel táncoltunk, szórakoztunk, jól éreztük magunkat. Hajnalban mentünk haza.
Felhívtam magamhoz, már a liftben egymásnak estünk. Nagyot szeretkeztünk, aztán elaludtunk.
Reggel még volt egy menet, aztán elbúcsúztunk. Megbeszéltük, hogy este színházba megyünk.
Szinte még mindig hallom a lihegését a fülemben…
Amúgy ő volt a legfiatalabb, aki megdugott, én vagyok 46, ő 23.
Az egész úgy kezdődött, hogy a zeneiskolában volt egy kvázi titkárnő... nagyon. Szerettem volna. Segítettem, egy este bent maradt. Számítógép, beszélgetések... hazaszólt telefonon a férjének, hogy sok a meló. De az ajtót nem zárt kulcsra, mert hát a takarítónő. Esküszöm, ha becsukta volna, feszítővassal se sújtottak volna le róla... még gondolkodtam is rajt, de hát a férjének szólt. Az ajtót meg nem csukja be - akkor tehát mégse. Így jár(6) az ember, ha tényleg jó a nő. [ tegnap láttam, még mindig az. meg is dícsértem ;) ] Na, később, amikor teljesen elkurvultam, és se embert, se Istent nem tiszteltem... kábé rá mondjuk 3-4 évvel, csak eljött a pinalaborba. Hát akkor és ott nem, de később bezony kikezdtem vele. Akkoriban ez lendületből jött, nem sokat vacilláltam, huahh! -értsd, mélylevegő- és: csók! Cigi van? Nem szokott, de most rá kell gyújtania. Nézzem meg: remeg a keze. Oké, cigó. Elszívjuk. El van alélva. Vele csak a részegek, meg a cigányok mertek kikezdeni... ezidáig. Egyébként emlékszem? Ő már akkor... amikor a férjét felhívta. Magamban csendesen anyáztam; ennyi évet! Aztán csakugyan, csók. Majd ráborultunk az íróasztalra, kitört belőlem az állat; meg is kérdezte, ez valami elemi ösztön? Az. Fokoztam, vesztemre. Kezét bevetésre kész fegyveremre vontam - de nevetve mondta, ezt vele csak egy srác művelte. Moziban. Azzal se jött össze. És valóban, tényleg nem történt több köztünk. Sajnálom, egyébként. De tényleg.
* * *
Kábé ezzel egyidőben egy szép újságírónőt is kergettem, nem emlékszem mi volt a neve, de a vezetékneve is gyönyörű volt. Talán a keresztneve is. A nővéréé még szebb, de azzal még sok-sok évvel ezelőtt, amikor a telefonkártyákat okos dolognak tűnt gyűjteni és én megijedtem nyilvánvaló segítőkészségétől. Hát igen, a korai ballépések. Igaz, tudtam, a fiatal srácok neki meg sem kottyannak. Szóvak jó okom volt félni; de mindegy. A lényeg, hogy majd bő tíz évvel később a húgával ültem a kedvenc kávéházamban. Talán valami alibi cikket szerettünk volna, reklám gyanánt. Ha igaz. De nem esküszöm. A lényeg, hogy az egész lénye tartásról árulkodott, ám mégis a szemei telis-tele voltak élettel. Én képtelen voltam magammal bírni, provokáltam. Nem, és nem. Szó sem lehet róla. Köszöni szépen, kedves vagyok, meg minden, de nem. Határozottan és véglegesen. Közben olyan szépen mosolygott... és mégis komolyság áradt belőle. De mondom, miért nem? Mert ő még sosem csalta meg a férjét. És nem is áll szándékában. Tiszteli. Becsüli. Szereti. Ne már, mondtam. A csók nem megcsalás. De neki az. És ettől a pillanattól kezdve kezdett el igazán érdekelni a dolog. Kedvenc csábítóhelyemen közepesen meghitt beszélgetés, és olyan selymesen fénylő tekintet, hogy arra eszméltem, csókolózunk, bazdmeg. El sem hittem. És ő sem. Életem egyik legszebb csókja volt. Azt mondtam - én, barom - hogy tisztelem annyira, miközben a kezét fogtam, szóval tisztelem annyira, hogy nem akarok többet. Persze azért közben a kebelem szétfeszítette a dícsőség. Hiába, azért még a legmegveszekedettebb állapotomban is hajlottam a szentimentalizmusra.
* * *
Kedves prézlimájer!
Nos tudod, akkoriban hittem abban, hogy létezik valami egységes és egyszerűségében zseniális egyenlet, a világegyetemet leíró végső nyelv mintájára mondjuk, melynek segítségével nő a külső jegyei alapján halálbiztos konzekvenciákat tudhatok. Tévedtem, mert a nők csak kívülről különböznek. Belül mind egyforma: önbizalom zéró, melyet kevesen vállalnak, a többiek markánsan lepleznek; s alig várják, hogy kötődhessenek valakihez, megkapják, amire vágynak... és amikor ez megvan, akkor meg meghibbannak.
A ravasz rókáknak mindig az a vesztük, nagyon ravasznak képzelik magukat.....pedig.......mindig, a kihelyezett csabdába esnek:))) - ez vajon, jó nekik?
