Keresés

Helyesírással is érdemes verset írni,

Pezsdűlve a rímekért vívni,

Madarak, nyulak és vadszamarak,

Mind a tavasszal kavarnak:DDDDD

Bimbók,virágok,pezsdűl a növényzet

rohangásznak a nyulak,

trilláznak a madarak.

...ELborzasztó versikéket írnak

mind a wén szamarak...

Dülledezik a vér a fiolába,

Korán megy a gyerek iskolába:)))

Ott várja a tantó sztrájkkal,

S az udvar zöldelő fákkal:))))

Én vagyok a versek legnagyobb költője,

Sok szépasszony udvari töltője:DDDDDDD

hüledezzen a wéér

ha olvastok

én ma velőt olvasztok

végtagokat jegecelek örökre

mert

én vagyok a Költészetnek

a legnagyobb 

ökre

deörökre!

:))

Tudom ám, hogy azt várod, hogy a te sziklaversed is díjat nyerjen, kedves baráti mosoly díjat vagy hogy itt és most kikiáltsuk rólad, hogy te vagy a hüledezést keltő versek babérkoszorús költője:)

 És nekem ráadásul még az is vagy, aki, egy igazi Csodapók, akinek mindig mindegyik versét nagyon figyelmes érdeklődéssel olvasom:)

rengetegsok a kő, és mégtöbb a sziklatömb,

s acélos jéghegyek jőnek...

nincs már zöld tölgyfalömb

nincs dúsvirágú bozót

jajjnem találni igaz

kibogozót

Én köszönöm az élményt, amit  a versed életre kelt bennem:)

köszi.

Jávorfácskának is.

fínom gyökérszálakkal kúszik a szívembe

lombja a jobb fülembe susog

t'án érelmész?

NEM!!

A csodás Remény az.

Imecs Béla: Ápolj virágot

  Ápolj virágot, nézd de szép,
Lelkedbe ültesd el dalom.
Ne várd, hogy égő szinesen
Kikeljen, fényes hajnalon.

  Elég, ha mélyben gyökere
Tovább kuszik, uj utra tér
És más gyökér elágazó
Kis szálaival összeér.

nincsen isten, meghalt régen

-nyomasincs az égen-

de van Jóság, Szeretet

és halhatatlan

REMÉNY

"Istenkéz óv s kínál vígaszt." (Tass József) 

elapadozott költőjji vénám

kifogyván rímből

gondolatbúl

hát...megszabadulék

két poetta kéztűl

hat poetta

lábtúl

Igen, az én gyöngém, az a drága jó irodalom, meg nem csal az soha, bánatomban vigaszom, örömömben mámorom.

Verset írni nem tudok, mert én a széppróza művelője vagyok. De a vers, ha klasszikus, ha quiszisan modern, nekem akkor is mindennapi eledelem:)

Jéééé, most látom, hisz ez a te topicod:)))))

Ezérzt aztán szép költők,jó verseit copyzod!!!!

De írni is lehet, fejből, szű indíttatásból, persze,

Ezért van verset írni quszinak is mersze:DDDDD

Szűdnek bőségéből szól a te szájad:)

Valszeg érzed, hogy húzogat:((((

Aztán vakard csak a búbodat:DDDD

Vén kujon már fiatalon voltam,

S nem múlik, míg megnem hótam!!!!!

"E topic versei bizakodást keltő versek legyenek. Elkél a szívnek." mondjaja topicajánló:))) A Húsvéti locsolás bizakodást kelt és a locsoló vers elkél a szűnek:))))))

"A ritkás ágak zöldjén átveti 
A messzi nap a sűrű sugarat, 
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát s a fák
Zsonganak, mint sín menti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál..."

                       (Tóth Árpád: Március, részlet) 

locsolni mén kuszi bá!

(fedőneve Anuszbisz-Á)

mini alá kukkant

átvilágít blúzokat

(a wén kujon)

és walamit huzogat

Hagyományőrző topik is ez kérem, sok-sok régi verssel, klasszikus érzésekkel. Talán ideilőbb is vízzel:)))))

Húsvétnek hétfője van ma!!!!

Hol a kölnim, drága mamma???

Mennék locsolni, fröcskölni,

Szép lányokat töcskölni:))))

De így, kölni nélkül, merek én gondolni????

Netán vízzel, szabad é locsolni??????

hűs hajnali fényben

borong a róna

ríjj búmnak balladája

lágy dalt zsonganak

más tájon a lombok

ríjj búmnak balladája
imbolyog a Föld s a Nap

nem lesz több holnap

ríjj búmnak balladája

"s az estharang oly szomorúan kongott" (Környey Zoltán) 

esti bánat

"Hűs esthajnali 
Fényt a róna kap,
Immár hajlani
Kezd s borong a nap,
Búm halk ajkai
Lágy dalt zsonganak,
Mely ringatva rí,
Míg borong a nap..."

            (Verlaine - Tóth Árpád fordítása) 

Pukoon Prédikátort olvashattuk mostan minden elrendelt földi búról-bajról, no meg örömről, s reményről...

déli derű 

esti bánat

hajnali remény

-mindennek megwan

a maga ideje

"arany derűvel felvirúl a nap
s a régi útas új hajóra szállhat."

                           (Havas Gyula) 

Jousse Elisabeth :Reményváró

Rendhagyó vers

Hó itatta barna rögben,
élénkülő zöld fűszálon,
fakó-sárga lepkeszárnyon,
Földközelben, s fenn az égben,
vén faágon rügylevélben...

Kigombolt kabátujjában,
harsány gyerekhahotában,
átkottázott madárdalban,
fodrozódó felhőhabban...

Gyengén tűző napsugáron,
élénkülő szellőszárnyon,
feléledő félénk vágyon,
szűk esélykút peremén...
Újra éljen a REMÉNY!

kijé a "kamilla-álom" ?!

"tulajdonosát" sehol 

nem találom

-rohanok még ma!

és lewédetem

...aki essztán

le meri írni!!

abból nem lesz más,

mint (irodalmi)

tetem!!