Ezt a topicot süketkomámnak és Gabócza1-nek szántam meglepetésül, mivel STM-jük már van, de saját topicjuk még nem volt. A topic célja: segitendő, hogy a zsák megtalálja a foltját. Ehez kíván sok sikert Spacc.
Én hangsúlyozottan funkcionális avulásról beszéltem, tehát nem az a gond, hogy elromlik a készülék, hanem az, hogy olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy a készülék tudása avul el, funkcionálisan avul.
Összetett probléma ez, valóban igaz, amit Mono írt, hogy manapság (részben fentiek miatt is) gyorsan kell egy studiónak kitermelni a beruházás árát, ezért minél rövidebb időn belül akar minél több munkát elvégezni, minél többet keresni. Ilyen környezetben valóban nem tudja a zenekarokkal megfizettetni, hogy hónapokig molyoljanak egy felvételen. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy szvsz ma már nehezebb zenefogyasztók zsebéből is kiénekelni a pénzt, nagy a verseny. Mondjuk a fogyasztót sem lehet elítélni, mert ki az, aki a ma zenének nevezett produktumért fizetne?
Én is elképzelhetőnek tartom, hogy egy kisebb, nem a legmodernebb technikát alkalmazó stúdió fentiek miatt ráérősebben, nagyobb műgonddal, jobb felvételt ad ki.
Ha már a rögzített sávok száma is szóba került... nem tudom, mi a csúcs a pop-rock-elektronikus zenében... úgy tudom, anno a 'We are the world' összesen 116 sávon készült, ami persze több magnó szinkronban járatása mellett nyilván egyes hangszercsoportok előkeverését is jelenthette...
Ha jól emlékszem, az Infected Mushroom (vagy az Eat Static?) nevű elektronikus zenekar használt kb. 328 sávot. Na, az már komoly koncepciót feltételez.
Ez így van. A nagy, sok tíz -netán százmillás berendezéseket felvonultatni képes stúdiókban rögzített, kevert, maszterelt anyagokhoz közelítő, vagy azt überelő minőségű, hangélményt nyújtó felvétel készült azoknál jóval kisebb, kevesebb és olcsóbb eszközzel rendelkező stúdióban... sőt! Nem ritka, hogy házi stúdióban. Miért is? Nos, aki kisebb stúdióban, netán házi stúdióban rögzít, kever... alacsonyabb óradíjak, netán a nélkül (saját home stúdió), az egyrészt többet tud 'molyolni', nem szorítja az idő (idő = stúdióóra = PÉNZ)... másrészt nem kizárt, hogy nem valami nagy kiadó szárnyai alatt tevékenykednek, ahol jobban meg kell felelni a 'magadó gazdinak', ergo az aktuális(nak gondolt) trendeknek, hangzásnak...beleértve a loudness war -t is (amelyet leginkább már a 'mastering' fázisban szolgálnak ki). Fontos mind a zenész, mind a hangmérnök (recording engineer), majd a mixing engineer oldaláról is a kreativitás, jó stílus -és arányérzék... na meg az ego helyiértéken való kezelése... a kompromisszumkészség, a nézeteltérések kezelése. Magyarán egy jól szóló felvételhez -kevésbé tapasztalt zenekarok esetében hatványozottan -szükséges egy -két emberke, aki összefogja a dolgokat és az általában a saját hangszerét a mixben hangosabban hallani akaró zenészt jól helyreteszi (persze finoman :D ).
Azon is lehet amúgy vitatkozni, hogy egy 'hangmérnöknek' (azért írom idézőjelben, mert ma már fű-fa ennek nevezi magát) kell -e felsőfokú, villamosmérnöki végzettség, vagy inkább a zenei szakirányban homorítson... netán a kettőt egyszerre... vagy csak legyen hallása, jó stílusérzéke, stb... a többet meg úgyis megtanulja?
Szerintem a digitális technika térnyerése által az olcsóbban megvalósítható házistúdiók kitermelnek egy új 'hangmérnök' generációt és a zeneipar változása, a fogyasztói szokások módosulása, új platformok (youtube, myspace... majd a többi utánuk), a rádiók, zenei tévék visszaszorulása egyre inkább a DIY irányába hatnak, így csak a már régebben befutott, nagyobb kiadók berkein belül mozgolódó zenekarok teszik, tehetik meg, hogy nagy stúdiókban hetekig, hónapokig pöcsöljenek. Talán nem véletlen, hogy egy-egy nagymúltú stúdió is a bezáráson gondolkodott, vagy el is jutott odáig.
A pénzfaktor pedig a megrendelő (zenész, de a kiadó részéről is ugyanúgy) fontossá válik. A soksávos szalagos rögzítéshez használt nyersanyag (2" -os stúdiószalag) baromi drága... másrészt ilyen technikával csak a gyakorlott zenekarok, zenészek dolgoznak. A digitális technika, editálási lehetőségek, pedig sokkal nagyobb kreativitásra ösztönözheti az embert.
Az a helyzet, hogy egy stúdió hangminőségében a technikai berendezéseknél, a hardvernél sokkal fontosabb a felvétel, a keverés, illetve masztering (zenei) koncepciója - azaz az emberi tényező -, amit nem lehet pénzért megvenni vagy legyártani...
És minél messzebb kerülünk az analóg technikától, vagy minél több a rögzített sávok száma, vagy minél nagyobb a bit-kiloherz páros, annál inkább igaz ez.
A citált Soundtracs Solo pultok árai nagyjából mérvadóak lehetnek mai valós 'értékükkel' kapcsolatban. A másfél milliós árat túlzónak találtam. Az, hogy megjelenésekor mennyi volt az ára, ma már nem mérvadó.
Az elborult árakat (pl. 50.000 eurós hangszedőt) inkább nem kommentálnám. Az ára a ritkaságának köszönhető és nem annak, hogy pl. a ma 1000EUR -ért kapható EMT -nél 50-szer jobb hangminőséget produkál. Van egy szint, amit én már csak cinikus mosollyal az arcomon tudok fogadni... elfogadni már nehezen. Tudom, hogy van, aki megteheti... a kutyus aranyból készült kutyaházában lévő lemezjátszóhoz is vesz két ilyet, majd elbüszkélkedik vele az instagram-on. De ez számomra felesleges rongyrázás. Nem kell feltétlenül egyetérteni velem. Nyilván én gondolom rosszul, de egy 300-400 ezres hangszedő is már a túlárazott kategória... de mindegy... hisz tudjuk, hogy a 'hi-end' avagy 'professional', 'studio' címkék többszörös szorzót jelentenek. Mint kaják esetében a 'bio' címke.
Szerintem a digitális technika esetében nem a 'kiállja -e az idő próbáját' -mint feltehető, ámbár objektíven nem biztos hogy megválaszolható kérdés az értékcsökkentő tényező. Az analóg technikában már nem nagyon van hová fejlődni. Persze jöhetnénk a zajtalanabb félvezetőkkel, modernebb gyártástechnológiájuk miatt kisebb paraméter-szórásukat, és a többit. Nincsen pontos információm arról, hogy a digitális stúdiótechnikában mennyire jellemző a 'programozott avulás', de nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy ez anno nem volt...egy-egy professzionális terméket előállító cégnek hatalmas presztízsveszteséget okozott volna a (relatíve) hamar meghibásodó berendezés. Avulás akkoriban is volt. Elég csak a keverés automatizálhatóságának kérdésével,azok -kis túlzással gyártónként változó korai megvalósításával példálózni. De felhozhatnánk az egyre nagyobb sávigényt: 4-8-16-24-32...volt 40sávos magnetofon is... szinkronban futtatható magnókkal a sávszám növelése. A stúdiók tehát a kevesebb sáv rögzítésére alkalmas berendezéseiket 'nyugdíjazták', eladták, netán -ha előrelátók voltak, később remaszterhez (majd a digitális technika térnyerésével az analóg anyagaik digitalizálásához) felhasználhattak. A magnók sávszámát a keverők csatornaszáma kapcsán is követni kellett, amely szükségessé tette az automatizálhatóságot. Ezek baromi drága, a plebs által megfizethetetlen eszközök voltak.
A digitális technika (és tegyük hozzá: a többségében Kínába telepített, olcsó munkaerőt alkalmazó gyártósorok) ezen szolgáltatásokat jóval olcsóbb berendezések, szoftveres megoldások formájában nagyobb tömegek számára is könnyebben elérhetővé tette. A másik fontos dolog: a digitális technika fejlődési lehetőségei némi túlzással szinte korlátlanok. Kérdés csupán az, hogy minek van még értelme, meddig érdemes még elmenni mondjuk a mintavételi frekvencia és a 'bitmélység' terén? Ezt a növekedést tárolókapacitás, írási-olvasási sebesség terén is tudják-e prezentálni a berendezések, megéri -e, stb. Az, hogy mi milyen gyorsan tekinthető elévültnek, sok dolog befolyásolhatja. Akár a trendek változása is, amely -oly sok egyéb befolyásoló tényezővel együtt egy mesterségesen támasztott igény következménye is (kereslet-kínálat... mi volt előbb?)... és bizony aki lemarad (a trendek követése terén), az előbb utóbb kimarad. A gyártók nagy versenyben vannak egymással (ez nem újdonság). Új 'trónkövetelők', cégek kínálják portékájukat... az ár is befolyásoló tényező... na meg természetesen a márkanév (brand). Aki a köztudatban akar maradni, annak folyamatosan fejlesztenie kell, új termékeket a piacra dobni. Ezért is gondolhatjuk úgy, hogy ez vagy az már 'idejétmúlt', pedig mondjuk még csak 2 éve jelent meg, de azóta van újabb. A régi analóg cuccoknak már nincs ilyen konkurenciájuk 8bár mint tudjuk, vannak még analóg berendezéseket gyártó cégek... de a topik témájához kapcsolódó példával élve, szalagos magnót ma már ők sem csinálnak... viszont a korábban általuk gyártottak ázsiója -amely minőségük kapcsán jogos, a vélt vagy valós 'realisztikus' avagy 'emberi fülnek kellemesebb' hangzás miatt tartja is magát bizonyos körökben. Mivel egy-egy kifogástalanul működő vagy felújítható, rendbe hozható példány megvásárlása a fellelhető, eladásra kínált berendezések kisebb száma miatt nehezebb, ezért áruk is ennek megfelelő. Nem mellesleg: azokban -ahogy mondani szoktuk - 'volt még anyag'... és egy egy alkatrész beszerezhetősége, után gyártása, felújítása is nehézkesebb, ergo drágább.)
Előbb említettem az 'analóg hangzást'. Lehet érvelni, vitatkozni pro és kontra az analóg vs. digitális témakörben... kinek ez, kinek az...én sem kívánok igazságot tenni, mert én sem az objektív tutit mondanám, csak a magam vélt 'igazságát'.
De tény, hogy stúdióberkekben is vannak preferenciák, vélekedések... egyesek szerint egy MCI pult a legjobb hangú cucc... van, aki egy Harrison pultra esküszik...és a többi. Ezek is már rég elavult berendezések, de 'valamit' tudnak... legyen az akár csak a semmi mással nem összekeverhető 'meleg', 'gazdag' (stb) hangzás. A mai digitális cuccok töredék áron hiába tudnak többet, számos dolgot jobban... egy-egy dolgot amazok tudnak úgy, ahogy azt egyesek szeretnék, hogy tudjon. (Ez is szubjektív... mármint hogy az az 'elvárt valami' valóban jobb -e, vagy csak másabb. Nem tudom, érthetően fejeztem -e ki magam?)
Egy stúdió, amelynek vannak megrendelői, jó eséllyel tudja a lépést tartani az új berendezések piacán. Nem azt jelenti persze, hogy ki kell hajítani a már 'elavult' digitális cuccaikat. Egy jó 'üzletember' úgy gondolkodik, hogy talonban ott marad nála, mert bármikor újra kellhet... a hangszer -eszközparkot ez is növeli.
Egy magánszemély, aki a hobbijának (vagy éppen a hivatásának él otthon is)... vagy egy kisebb költségvetésű demó stúdió jó eséllyel több 'elavult' berendezést tart fenn, de azon a szinten, amelyen ő muzsikál, még bőven jó lesz egy ideig az. Egy csomó dolgot ma már amúgy is pluginként vesznek inkább, nem vasak formájában.
Ez a műszaki cikkek többségére igaz, mármint hogy rohamosan vesztenek az értékükből. A modern digitális eszközökre ez különösen igaz a gyors funkcionális avulás miatt. Hiába volt pár éve milliós egy digitális eszköz, nem tud 192 kHz-et, nem tud DSD-t, szinte eladhatatlan... Minden évben, mikor a CES-en bejelentik az új fejlesztéseket, egy csomó digit tulaj felszisszen, mert szegényebb lesz párszáz dodóval...
Hihetetlenül gyorsan avulnak.
Ellenben az analóg eszközök, amik kiállták az idő próbáját, mert tényleg minőségi termékek, azoknak az ára nő, de legalábbis nem csökken.
Pl a lentebb emlitett EMT hangszedők, amiket ma is gyártanak, 1000 Euró körül kaphatók. Az EMT 930, fellelt állapotban 3000 Euró körül kapható, de pl egy van Vliet által felújított példányért ennek a kétszeresét, háromszorosát is ki kell csengetni kiépítéstől függően. Egy van Vliet által felújított fullos 927 pedig olyan 50 ezer. Euro.
Az MC 240-et 1969-ig gyártották, és 288 USD-be került. Ez mai áron kb 2000 USD, ennyiért max leharcoltat kapsz, a felújított, működő példányok inkább 3000 USD körül mennek.
Az Altec Model 19 is feltámadt, a drivereket eddig is javító és gyártó Great Plains Audio összeállt egy asztalos céggel, szóval már kompletten is rendelhető. Úgy 6000 USD-ből kb itt van.
Szóval nívós vintage elektronikából összerakni egy kis zenehallgató rendszert sem kis anyagi áldozat, hátmég egy stúdiót.
És akkor még a min. NM állapotú jazzlemezek áráról nem is esett szó...
Egyszer olvastam egy riportot egy csávóval, aki az Altec trafóinak jogait birtokolja. Megkérdezték, hogy mit szól ahhoz, hogy a mikrofon trafók durva összegekért kelnek el ebayen, mert a népek hangszedőkhöz használják őket. Visszakérdezet, hogy mennyiért kelnek el? Pl a pár 4722 kb 400 USD, a 4665 kb 700 USD. Erre az ember azt mondta, hogy ha ennyi, akkor gyorsan meg kell venni, mert ma, ezeket a trafókat ilyen minőségben ennyiért nem tudná gyártani, csak jóval drágábban.
Lehet, hogy 1,5 milla volt 1992 -ben (vagy mikor), de az már a múlté és kb. ennyit kóstál manapság. Ahogy írtam a saját digi pultommal kapcsolatban. Ellenben vannak olyan (analóg) keverők, amelyek ára inkább felfelé megy, pedig nem mai darabok. Hm, Harrison mond valamit? Kis olvasnivaló https://harrisonconsoles.com/site/history.html
Jaj, Lötyikém, persze hogy nincs fogalmam sem stúdiókről, és stúdiókészülékekről. Mondjuk ez nem akadályoz meg abban, hogy napról napra ne használjam, és megtapasztaljam őket. Hisz a készülékek itt állnak a szobában.
Rakod fel a képeket mindenféle stúdiókről, amikről álmodozol. Ezzel szemben mid is van? Láttuk jól, a csálé salgópolcról lelógó kazettás magnókat, hehe, 17 darabot. Meg a rájukbaxott kommersz pioneer lemezjátszód, hehe. Ezek lennének a leghiperszuperebb stúdiótechnika?
Arra a keverőre vágsz fel? Amit egy stúdióból hoztál el? Tök jó, legalább akkor életedben láttál egyszer stúdiót, ez kipipálva. Igaz, hogy csak kívűlről, de az is valami. Vágj fel rá büszkén, hehe.
Ismerek itt a fórumon embereket, akiknek olyan rendszerük van, hogy a tiédet mégcsak ki se röhögik.Még ahhoz is kevés. Nekem egy viszonylag szerény kis rendszerem van, de hangminőségben az is körberöhögi a tiéd. De azért tégy csak úgy, mintha te lennél itt az überhangász, hehe, legalább jól szórakozunk.
Stúdió és stúdió között számos különbség lehet. Hadd ne részletezzem!
De az evidens különbségek említése nélkül (ha kér, azokat is leírom) különböztessünk meg két jól elhatárolható további szegmenst: az egyik a profi hangstúdió (a fentebb nem részletezett, felhasználási területük szerinti különbözőségekkel mind felépítményben, mind technikai felszereltségben)...és másik a házi stúdió. Egy házi stúdió is természetesen annak céljától függően más és más felszereltségű, ezt jelentősen befolyásolja a 'zsé-faktor' is: nevezetesen ki mit engedhet meg magának. Az Ön által 'stúdiónak' nevezett helyiség otthonában nem stúdió. Még csak nem is 'tsúdió'. De ezt már írták előttem páran... nem egyszer.. Az Ön által írt 10-20 milliósra taksált berendezéshalom valódi értéke enyhén szólva is kérdéses. Ha pedig azt nézzük, hogy valójában mennyiért vette, akkor az tovább árnyalja ezt a nagyzoló kijelentését.
10-20 millióból egy egész jó házi stúdiót már össze lehetne rittyenteni. Igaz, nem kazettás magnókból, MiniDisc lejátszókból, DJ (nem stúdió!) CD játszókból. Az akusztikai tervezés látható hiányát pedig talán említenem se kéne.
Nem vagyok híve ennek az anyagias pöcsméregetésnek... mindenki igénye és anyagi lehetőségei szerint állíthat össze, csinálhat zenehallgató szobát vagy éppen házi stúdiót is. Én is megtettem (ez utóbbit). Amennyit eddig elköltöttem rá, az sem fedi a berendezések mai reális értékét... hisz egy Alesis ADAT XT -t hiába vettem anno 650.000 -ért, ha ma az ebay -ről emlékeim szerint 1000USD alatt kaphat(ott) akár 6 darabot is egy rackben. (Ne keresse! Már elvitték :) ) De 'egyke' készüléket is általában 40-80 ezerért kapni...persze vannak elborultabb árak, de majd rájön a hirdető, hogy annyiért nem megy el.
Hiába vettem digitális keverőt még 2001 -ben, akkor árának kb. az ötödéért tudnám csak eladni (de nem akarom eladni).
Aztán persze a digitális szalagos soksávos technikáról én is váltottam hard disk alapúra... köztes fázisként vettem egy 32 sávos DAW -ot (KORG D3200), majd váltottam proTools -ra. Ehhez persze új technikát vásároltam a megfelelőbb számítógépes háttérrel (iMac) Először az Avid Artist Bundle -ra esett a választásom, amely tartalmazott volna egy proTools12 -es szoftvert iLock -kal, egy 4 bemenetes Mbox Pro külső hangkártyát és egy 8 motoros faderes ArtistMix -et. Szerencsémre találkoztam egy hazai Avid supporterrel, aki kb. fél perc alatt meggyőzött, hogy tud jobbat..igaz, picit drágábban. Így kötöttem ki egy egyedi összeállítás mellett. Van benne persze ArtistMix... és egy Preswonus Studio192, 8 bemenetes külső mic preamp / hangkártya. Gondoltam, ha már lúd, legyen kövér. Vettem még két Presonus DigiMax DP88, egyenként 8 újabb bemenetet fogadó hangkártyát. Így 24 bemenetről rögzíthetek egyszerre. Egy dobszerkóhoz jól jön... de ha az Arturia DrumBrute dobgépemet említem, annak is van a 'main output' mellett 12 független kimenete az egyes dobhangok (lábdob, tam, cin, stb) külön rögzíthetősége végett. Egy rendes dobszerkó is a terveim között szerepel, de addig elsenyvedek egy Alesis DM10 -zel. Kellenek persze D-boxok, stb. Ja, és hogy a fórum témájához is kapcsolhatót írjak, van egy STM610 -em, ami persze nem nagy durranás, de szépen fogja a port a sarokban (a másik 5 szalagosom mellett :D ) Házi stúdió szintjén szerintem nem köpnének le, ha megemlíteném, hogy mikből áll a cucc...és még miket kívánok beszerezni. Vettem eddig is már effekteket, pl Headrush pedalboard...nem, nem az olcsóbbik! :D Gitárosok szerintem ismerik. Valamiért rápattantam a TC Electronic -ra, így a multieffektet is tőlük szerzem be (M2000 vagy M3000). Maszteringhez használatos vasakat is vettem (TC Electronic 96k Finalizer, Aphex204 aural exciter, a TL Audio 5013 csöves parametrikus EQ beszerzés alatt van... vettem (valóban) professzionálisnak nevezhető CD írót (Tascam), de a hi-res maszterhez jön egy DA3000 is (szintén Tascam). Hangszereket is vettem. Nem vagizásból ( :D ), van közte egy Arturia MatrixBrute analóg szinti is. Oh, és egy stúdió mit sem ér mikrofonok nélkül. Bevallom, ezen a téren vagyok a legnagyobb elmaradásban a terveimhez képest. Az AKG kondimikik mellé veszek majd Shure KSM32 -t, Neumann TLM103 -at (az u87 jó lenne, de az egy következő szint lesz majd... talán...)
Mindezt azért is írtam le, hogy érzékeltessem, az ön állítólagos éves jövedelmének kb. harmadából eddig én mire jutottam. És a második harmadát is bőven elköltöttem már fejben...és ekkor még szóba sem került az akusztikailag korrekt rögzítő és keverőhelyiség kialakítása.
De mindez nudli. Az enyémnél sokkal különb 'házi' stúdiók vannak. Innen a fórumról is ismerek egy embert biztosan, aki ennél jóval komolyabb cuccokkal rendelkezik. Igaz, hogy ő az otthoni zenélésen kívül mások (az Ön szavajárásával élve) megelégedésére használja a stúdióját.
'Tsúdió'keverőről jut eszembe. Megnéztem a képen...khm, kissé mintha túlhajtotta volna a csatornát, nem? tetszik tudni, van a 'gain' feliratú poti... közelében még egy osztó is, ha netán kéne tizedelni a bejövőt... de ezt mint 'hang-mérnök' nyilván Ön is tudja.
Kicsit több, mint 1.5 méter van a dobozok között, de ez itt elég. Ezeknek a dobozoknak elég széles a frontfelületük, emiatt egyrészt hangszórók közepe bőven 2 méter fölött van egymástól, másrészt relatíve érzéketlenek az elhelyezésre. Ez utóbbi nagy előny a keskeny álló hangfalakkal szemben. A stúdiókban sem tologatták, hogy hol van a legjobb hangzás :)
Ami a földön van, az az EMT kivételével épp nincs használatban. Az EMT viszont egy akkora kávában van, ha megemelnéd, rögtön rájönnél, hogy miért nincs az állványon. Amúgy készül már az új állvány trópusi keményfából, az meg fogja bírni az EMT-t is.
Én a 930-on egy TSD 15 SFL-t használok, illetve mono lemezekhez egy TMD 25-öt, a Sonyn meg egy XSD 15-öt. Az XSD ugyanaz, mint a TSD, csak SME rendszerű shellje van.
Ha kifogsz egyet ebay-en hibásan, kis pénzért, akkor van szakember, aki szakszerűen felújítja, dokumentáltan, mérési jegyzőkönyvvel.
Hozzám útban van két Thorens MCH 63, ami a Thorens TD 126-om TP-16 karjához való, szintén EMT által gyártott hangszedő, van den Hul tűvel, könnyű hangkarokhoz illesztve. Fillérekért vettem, felújíttatom, és szvsz új dimenzióba emeli a TD 126-ot...
Az SL 102 jó cucc, sokáig vágytam rá, de nem találtam jó állapotút. A karjához volt szerencsém egy Thorensen, az igencsak bizalomgerjesztő cucc.
Lötyikém, lassabban írom, hogy megértsd, nekem nincs "tsudióm". Nekem zenehallgató szobám van, ahol kiváló vintage készülékeken élvezem a lemezgyűjteményemet. Igaz, ezen készülékek némelyike lehúzott pár évet stúdiókban. Egyébként pont ma voltak vendégek, meghallgattunk pár kiváló jazz felvételt, hipphopp elröppent pár óra...
Mivel jókedvemben találtál, a szájkaraténál maradva, be is viszek pár verbális ippont.
Ugyan már raktam fel képeket, de nyilván megint hanyagolod a Cavintont, elfelejtette az a rövid eszed.
Az EMT-nél studólemezjátszóbb aligha van, a hangdoboz egy Altec Model 19. Nem búcsús cucc.
Egy 1973-as Billboard Magazine felmérés szerint az USA stúdióiban kétszer annyi Altec hangdoboz volt telepítve, mint a 2. helyezett versenytársank, a JBL-nek. Aki 70-es évekbeli USA hanglemezt hallgat, azt jó eséllyel Altec rendszeren maszterelték.
A Sony lemezjátszó is studiódarab, legalábbis a thewintageknob azt írja róla, hogy "Sony's first audiophile-turned-professional LP drive and its last top turntable to be belt-driven, too".
Egy igen jónak tartott 12"-os kar van rajta, Sony PUA-286, aminek a végén egy EMT XSD-15 hangszedő ül.
Igen, jól látod, az ott KETTŐ darab McIntosh MC240, csakhogy legyen biztonsági tartalék.
Sajnos kazettásmagnó hegyekkel nem tudok szolgálni, mert lomot nem gyűjtök.
Mindez itt csak a jéghegy csúcsa, de most nincs kedvem sem időm mindent előásni a kedvedért és fotózni...
