A magyarban egy fonetikai szón belül nem követheti egymást hosszú és rövid mássalhangzó. Ha ilyenek kerülnek egymás mellé, ezért a hosszú megrövidül. Tehát a kiejtés: [buldog], s mivel a magyar helyesírás fonematikus, azaz morfémán belül fonetikus, ez lehet csak a szabályos alak. (Hagyományos kivételként természetesen megőrződhetett volna, de nem így alakult.)
Légyszi pontosítsátok a válaszotokat szakkör-ügyben, mert nem birom kisilabizálni a konklúziót! Akkor most azt mondjátok, hogy mégis egybe??
Az alábbi pedig válasz LvT-nek:
>Ilyen kifejezés nincs a magyarban, így nem is lehet a fenti orvosi zsargon eredete.
Az "echódús"-ra gondolsz?? Olyannyira van ilyen kifejezés, hogy szerepel is az orvosi helyesírási szótárban is. És nyilván az általad is említett echodense tükörfordítása, ami viszont a szótár szerint echodenz-nek írandó!!
Azt, hogy az értelmezésben pedig nekem van igazam, hadd támasszam alá példamondattal - amelyben éppenséggel a dúsnak pont az ellenkezője szerepel, de ez is csak engem erősít (a példamondat egy izotópos felvétel elemzéséből származik):
"A bal lebeny felső harmadában a környezeténél csökkentebb aktivitású terület látható, mely megfelel az UH vizsgálat alapján leírt echószegény területnek."
Csókolom a kacsódat. Annyival szebben elmondtad, hogy mire gondoltunk, mint ahogy tudtam. Nagyon köszönöm. (Tényleg olyan jólesett, meg felrémlett safi95-tel való valamelyik éjszakai telefonbeszélgetésünk. ;-)) )
Rágódtunk is rajta. Aztán szembementünk egy sajtóhibagyanús hellyel. Valahol tételesen felsoroltuk, hogy a szak és a tanszék (meg tán még valami) írandó külön, s a szakkör (elég periferikus lévén) ne bővítse ezen kivételek sorát.
„A szaknyelvek ugyanazt az etimológiájú szót eltérően írhatják, mint a köznyelvebn, ha a köznyelvtől függetlenül vették át (és ezért mást is jelent).”
Sőt ritka és elrettentő példaként említhető a celofán és cellofán esete, amely ugyanazt jelenti köznyelviül és kémiaiul, csak az írásmódjuk tér el.
„Én úgy értettem rumci »Szerintem elég jók az esélyeid, de még nagyon képlékeny a dolog« megnyilatkozását a te »Örülnék, ha [...] beletennék a C-vitamin-hiány két kötőjelét megmagyarázó szabályt.«, hogy azért nincs az OH-ban erre vonatkozó szabály, mert még senki nem állapította meg, illetve éppen most folyik a szabály megszövegezése.”
Szerintem az OH.-ban benne van, legalábbis nagyon úgy rémlik, de persze nem szabályként, hanem ajánlásként. Egy leendő AkH.-ról beszéltem. De ezt már előbb megválaszoltam Ádámnak.
„A probléma vélhetően összetett, hiszen bármiféle új szabálykönyv nem írhatja felül az AkH.-t.”
Azért az AkH.12 megteheti majd.
„Így itt a C-vitamin-hiány és az e-mail cím látszólagos(?) ellentmondását is fel kell oldania az új szabálynak.”
A C-vitamin-hiány (Nobel-díj-átadás, anti-Stokes-komponens stb.) mindenképp szabályos alaknak tekinthető, az e-mail cím, amivel gond van. Itt az előtag kötőjeltartalmú morféma, így erősen mérlegelendő, mit is lehet tenni. Az a vonat már sajnos elment, hogy emailt írjunk e-mail helyett, az ímél vonata meg még nincs is a közelben. Ha e-mail marad hosszabb ideig, én akkor is az e-mail-cím írásmódra szavaznék, amit – véletlen baki formájában – el is árultam az OH.-ban: e-business-akadémia (ezt javítjuk sajnos rosszra a második kiadásban).
A szóköz- (és kötőjel-) tartalmú morfémák és szavak kérdését egyelőre csak megpendítettük, várva a hatást. Ennyiből a koncepció talán világossá vált, a részletezésnek szerintünk később fog csak eljönni az ideje.
Külön iratja az AkH. szótári része is. Ennek kapcsán a 114. a) pontra hivatkozik. Valószínűleg az OH. szerkesztői úgy vélhették, hogy ez egy tévedés az AkH.-ban, mivel a kémia+szakkör a 114. b) alá tartozik. Ez a két pont a főnévi jelzőkről szól: az a) pont az különírandókat, a b) pont pedig az egybeírandókat taksálja. (N.B. Ez a hely a szabályzat egyik leghomályosabb pontja. Ehhez képest a mondatvégi stb. triviális dolog.)
Lássuk az analízist, vagyis mi különböztetheti meg az a) és a b) csoportot. Az AkH. példái:
a) mérnök bátyám, belgyógyász barátunk, közgazdász szakértő, gyermek király, ajándék könyv, rongy fráter, vendég néni, tüzér tizedes, huszár főhadnagy, rendőr százados; csuda jó, kutya hideg;
Az a) szerkezete kb. így írható le X Y = Y aki X is (a bátyám, aki mérnök; a király, aki gyermek; stb.)
A b) szerkezete XY = Y aki ezen belül X altípusú (attribútumú). A vendégművész itt nagyon pregnáns: egybeírva egy vendágszereplő művész ről van szó, külön írva pedig egy olyan művészről, akit meghívtunk magunkhoz vacsorára.
Lássuk a kémia+szakkör-t, vajon melyik csoportba illik? Az a)-ba? vajon olyan szakkörről van szó, amely kémia is egyben? Nyilvánvalóan nem, olyan szakkörről van szó, mely kémiához kapcsolódó altípusú. Ez tehát strukturálisan a b) csoportba illik, tehát rendszerszerűen egybeírandó:
kémiaszakkör.
Ez a pont, ahol az AkH. értelmezése szükséges, és elvi alapon el lehet térni a látszólagos normától.
Az OH.-ban benne van. Annak az új (javított) kiadása egyénbként nyomdában. Az új AkH.-ra gondoltam. Túlzás, hogy készül: vannak, akik szeretnék, hogy készülne, vannak, akik nem. Előmunkálatok, ötletelések folynak.
Attól függ, hogy teszed fe a kérdést: ha pl. így, hogy "Mit szólsz ehhez tihanyi echó?", akkor az értekelt válasza ez lesz: "Hó, hó!" :))
Más oldalról megközelítve a dolgot: mint csináljuk a Kovács nevű szabókkal és a Szabó nevű kovácsokkal? Az, hogy valaminek a neve visszavezethető más valaminek a nevére, és abban a visszavezetett állapotban alapja volt a jelentésátvitelnek, abból egyáltalán nem következik, hogy ezt a jelentéstani kapcsolatot most is mindenáron erőltetni kellene.
Harmadik oldalról: a töltőtoll és a (dunyha)töltésre való toll nem ugyanaz.
> Tehát mondjuk az "echódús" az nem echography-ban dús, hanem visszhangokban.
Ebből én nem csinálnék ideológiát: ez az a. echodense kissé suta fordítása. Az utóbbi pedig egy jelentéssűrítő összetétel: dense by echo(graphy).
Ne akard belemagyarázni nagyon ezt a visszahang dolgot. Persze van átfedés, amely megzavarja a fejet, de hát melyik magyar ember mondaná Tihanyban, hogy most dús (vagy éppen szegény) itt a visszhang? Ilyen kifejezés nincs a magyarban, így nem is lehet a fenti orvosi zsargon eredete.
> Emellett persze lehet, hogy az orvosi szlengben az echography rövidüléseként is használatos.
Csak így használatos. (Tihanyban azt mondja az egyszeri orvosünk, hogy erős, vagy gyenge a visszahang.)
> Mondanak olyat az orvosok, hogy "kérjünk egy echót" olyan jelentéssel, hogy "kérjünk egy ultrahangos vizsgálatot"?
Mondanak. (Mondják azt is, hogy kérjünk egy röntgent, mégsem a exhumálni akarják az eljárás feltalálóját. Azt is mondják, hogy kérjünk egy CT-t, még sem egy egész tomográfot akarnak vetetni.)
> Világos, hogy ez az echó olyan rövidülés, mint a videó < videomagnetofon, autó < automobil. Esetünkben az echography rövidülése
Csatlakozom az előttem szólóhoz, az echó itt tutira visszhangot jelent. Tehát mondjuk az "echódús" az nem echography-ban dús, hanem visszhangokban. Az ultarahang működését ismerve (na jó, sejtve) ezt teljesen ésszerű.
Emellett persze lehet, hogy az orvosi szlengben az echography rövidüléseként is használatos. Mondanak olyat az orvosok, hogy "kérjünk egy echót" olyan jelentéssel, hogy "kérjünk egy ultrahangos vizsgálatot"?
> a saját 292.sz változatom azért logikusabb volna, mert a k-t, amennyire tudom, a latinok a görög eredetű szavakban, nevekben használták.
De nem a latin írjuk át, hanem a görögöt. Ad k: Egyébként sem úgy írunk latinul, mint a régi latinok, hanem úgy, ahogy Erasmus és a társai jónak látták.
> Természetesen az a dörgő ellentmondás, ahogy a szabályzatban van ("Szophoklész"), mert keveri a fonetikus kiejtést (sz) a nem-fonetikussal (ph = f).
Bátorkodnám megjegyezni, hogy helyesírásunk eleve keveri a fonetikust a nem fonetikussal, ha csak fonetikus lenne az elvünk, akkor doptam állna dobtam helyett és hejesíráshelyesírás helyett. Amikor megállapították a magyar nyelv klasszikus görög nyelvre érvényes átírási szabályait, akkor figyelemebe vették, hogy az ógörög fi betű ejtése nem /f/ volt, hanem hezetes /ph/. Az a mucsaizós topikba tartozik, hogy mi mégis /f/-fel ejtjük Szophoklész nevét. De ez i steljesen párhuzamos a magyar ly-nal. (Amúgy, ha azt a görög nyelvállapotot keressük, amikor /f/-et ejtettek, akkor már az utolsó szótagban is /i/-t kellene ejtenünk az étára.)
Sőt az etimologikus elv miatt a th-t is megtartjuk az ógörög nevekben: vö. Thészuesz, bát csak normatívan /t/-t ejtünk. A harmadik hehezetes tenuis szintén ilyen struktúrájú: kh, pl. Akhilleusz, miközben én pl. /h/-t ejtek ott.
Az átírásnak nemcsak fonetikusnak kell lennie, hanem rendszerszerűnek és lehetőleg az eredeti írásmódot tükrözőnek is.
Kérdezek egy sokkal egyszerűbbet: a szakkör miért nem írandó egybe az előtte álló szóval (pl. kémia szakkör)? Esetleg van olyan eset, amikor egybe kell írni és van, amikor nem?
Megj: egy most úgy vetődött fel, hogy én különírtam (nem kémiával), de egy irodalmi folyóirat lektora kijavította egybeírva. A helyesírási szótárban a "kémia szakkör" példát találtam meg, de nyilván nem sorolhatják fel az összes lehetséges szakkört... elég érv ez egy irodalmi folyóirat lektorával való szembeszállásra?
"Világos, hogy ez az echó olyan rövidülés, mint a videó < videomagnetofon, autó < automobil. Esetünkben az echography angol (nem latin!) szó rövidüléséről van szó"
> Mondjuk egy összetett szó egyik fele tagja latin, a másik magyar. Pl. echókép (szemben az echometriával, amiben viszont nincs ékezet az ó-n).
Szerintem ez teljesen megfelel a köznapi úzusnak: videó, de videotechnika, autó, de autogejzír (az AkH. példái).
> Az olyanok, mint az "echo" meg külön feladták a leckét. Hiszen az echo magyar szó is, benne van az ÉKsz-ben, de "echó" írásmóddal. Akkor az echokép ó-ja azért hosszú, mert a magyar echó van benne, vagy mert idegen ugyan az előtag, de magyar csatolmánya van, és ilyenkor hosszul az utolsó magánhanzó
Világos, hogy ez az echó olyan rövidülés, mint a videó < videomagnetofon, autó < automobil. Esetünkben az echography angol (nem latin!) szó rövidüléséről van szó, amely rövidülés magában az angolban is él (a videó, autó-hoz hasonlóan; tehát akár közvetlen átvételként is magyarázható). Bőséges példa van arra (a fentieken kívül: monó, szetereó), hogy ezeket a rövidüléseket hosszú óval írjuk.
Az így megnyúlt ó szonban nem sugárzik vissza az eredeti alakba, csak akkor lesz összeteételekben az ó hosszú, ha valódi _magyar_ összetételről van szó, mint esetünkben az echókép = echográfiás kép.
> Hiszen az echo magyar szó is, benne van az ÉKsz-ben, de "echó" írásmóddal.
Ez az echó nem az az echó, de esetünkben ugyanígy kell írni. Ellentétben az ekhós szekér ekhójával (amely etimológialag szintén ugyanez).
> Például nem igazán tudtam mit kezdeni a caudalisabb szóval (vagy talán caudálisabb?). Szemben mondjuk a mediális vagy laterális szavakkal, ami simán írható ékezetesen.
Vigyázz a kérdés nem a caudalisabb vs. *caudálisabb, hanem a caudalisabb vs. kaudálisabb: nem írhatod c-vel és hosszú á-val. Az utolsó kettő azért írható magyarosan, mert löznyevi (ill. köznyelvközeli) szó. A caudalis nem az: ez utóbbi a te egyéni stílusodtól függően írható latinosan vagy magyarosan. Ha kétségeid vannak, akkor a preferált forma megtalálható az orvosi helyesírási szótárban. (N.B. magam latinosan írnám: az tradíció, hogy az anatómiai terminusok nem magyarosodnak; a caudalis pedig ezek közé tartozik; vö. dr. Donáth Tibor: Anatómiai nevek)
A magyar pedig rendes ragozó nyelvhez illetően idegen szavakat is tud toldalékolni, pl. girondista (az OH. példája). Ennek során az idegen íráskép megmarad, maximum az utolsó betű esetén lép fel változás (a, e, o, ö mgh. megnyúlik, néma e esetleg kiesik, ill. a toldalék kötőjellel kapcsolódik). tehát a caudalisabb-féle középfok teljesen rendben van.
> és ilyenkor hosszul az utolsó magánhanzó?
A szóvégi a, e, o, ö megnyúlik, ha toldalék járul hozzá és magyarosan hosszan ejtjük, pl. hosszú: asthma bronchialéban (mert almában), de rövid: asthma bronchialeként (mert almaként).
> Vagy mi van mondjuk a globus-sal? Van a magyarban is glóbusz, de az a földgömböt jelenti, az orvosok meg nyilván nem arra használják. Ekkor mégsem írhatom magyarosan?
A szaknyelvek ugyanazt az etimológiájú szót eltérően írhatják, mint a köznyelvebn, ha a köznyelvtől függetlenül vették át (és ezért mást is jelent). Mint írtam, az anatómia -- és ez a szó szinta csak anatómiai kontextusban fordul elő -- nagyrészt latinos írású. Ennek oka, hogy az elnevezéseket nemzetközi kongresszusokon szentesítették és latinos alakjukban nemzetközileg is csereszabatos. Párhuzamként az állat- és növényrendszertan neveit hozhatnám: a szép növény a dália, de tudományos taxonómiai neve ettől még Dahlia spp. lesz.
> Sőt, azt sem veszem készpénznek, hogy a minden kinyomtatott könyv korrekt helyesírási szempontból (de ez inkább már LvT-nek szól, partraszállás témában)
Lehet, hogy ez az én torz nézőpontom, de ha a többség külön fogja írni a partraszállást, akkor az onnantól norma lesz, és már nem azt fogják számon kérni az "Akadémián", "MTA"-n (akámik is legyenek ez utóbbiak), hogy miért nem éri el, hogy egybeírják a népek, hanem azt, hogy miért nem változtatja meg a szabályt úgy hogy, külön kelljen írni.
Addig viszont egybeírjuk, mert az előttünk írt (n+1) generáció is egybeírta. (A _hagyományos_ helyesírású alakokat sosem a jelen helyesírási hibái alakítják ki, hanem a múltban elkövetett tévedések.) Ennek megállapításához pedig elég mondjuk p=0,01 szignifikanciszinten vizsgálnunk a kérdést (tehát az nullhipotézisünknek ellentmondó 10%-nyi mintasokaságot még hibának tekintve, ignorálhatjuk őket).
A különírás még üdvözlendő is, hiszen ezzel helyesírásunk szabályossága nő, és "elitimusa" csökken.
Én egyébként az evolúcióelmélet pártján állok. Úgy vélem, a hibák léte muszáj ahhoz a rendszert fenntartó változások kifejlődhessenek. Egy befagyasztott, változásképtelen rendszer jövője elég kérdéses; változnia kell az idővel. Az előremutató változások pedig nem "parancsra" nőnek ki, hanem egy nagyobb aberrációpoolból szelektálódnak ki. Ha megtiltjuk a helyesírási hibákat, megtiltjuk azt a kontrollt is, amit a kodifikátorok vizsgálhatnának a társadalmi igény kitalálása végett.
(Egyébként a rendszerek átstrukturalizálódását mindig egy fokozottabb rendszertelenségi állapot vezeti be. Lehet, hogy ilyen időket élünk?)
Partraszállás ügyben egy másik forgatókönyvet is el tudok képzelini: azt hogy idővel minden szintagmáját, így pl. a partraszáll igét is egybeírjuk. A partra latívuszi (azaz hová? kérdésre felelő) határozó, viszonylag sok igéhez hozzájárul, megadott rendszer szerint áll az alapige előtt és után -- pl. partra szállok, de nem szállok partra; akarom, hogy partra szálljunk, de szálljunk partra!. Emiatt szerintem semmi akadálya, hogy igekötőnek analizáljuk [rimci, ellenvetésed van?], ez esetben pedig egybeírjuk...
> beletennék C-vitamin-hiány két kötőjelét megmagyarázó szabályt.
Ez benne van, csak ki kell belőle fejteni. A 6:3-as szabály és a mozgószabályok egyik háttérmotívuma is az, hogy ha az összetételi határokat jelöljük (pl. kötőjellel), akkor több ilyen határ küzül a "legkülsőt" kell jelülnünk, vagyis, ha zárójelezzük: a ((szarvas+marha)+inszemináció) felbontása szarvasmarha-inszemináció és nem *szarvas-marhainszemináció, ugyaígy ((tarka kutya)+inszemináció) := tarkakutya-inszemináció[/ig és nem *tarka kutyainszemináció vagy *tarka-kutyainszemináció.
Az is kiolvasható, hogy a vannak szintagmaoperátorok és van precedenciájuk. Ezek:
1. legerősebb operátor az egybeírás;
2. kevésbé erős a kötőjeles írás;
3. legkevésbé erős a külön írás.
Az legkülső összetételi határ jelölésének elve és az operátorprecedencia együtt azt eredményezi, hogy a legbelső (azaz "legzárójelezettebb") összetételt kell a legerősebb operátorral jelölni, míg a legkülsőt a lehetséges legkevésbé erőssel.
A C-vitamin-hiány zárójelezve így néz ki: ((C-vitamin)+hiány). Mivel a belső összetételi határon kötelezően kötőjel van, a vitamin és a hiány között sem lehet a kötéjelnél "rősebb" opretátor. Magyarul nem lehet egybeírni: *C-vitaminhiány. A megoldás tehát vagy C-vitamin-hiány, vagy C-vitamin hiány. Mivel azonban a jelöletlen birtokos jelzős kifejezéseket főszabályként egybeírjuk az AkH. 128. c) alapján, a különírt C-vitamin hiány-t nem választhatjuk.
>Magam is, aki a legteljesebb magyaros írásmód pártján állok, az asztma mellett csak azt "tudom" leírni, hogy asthma bronchiale.
Ez a szabályzatban is így van (átrágtam magam az orvosi helyesírási szabályzaton). Nem is ezzel van nekem bajom, hanem az olyan torzszülöttekkel, amikor egyetlen szón belül keveredik a magyar és a latin. Mondjuk egy összetett szó egyik fele tagja latin, a másik magyar. Pl. echókép (szemben az echometriával, amiben viszont nincs ékezet az ó-n). Vagy talán még rémesebb az, amikor latin szóhoz magyar toldalék járul. Például nem igazán tudtam mit kezdeni a caudalisabb szóval (vagy talán caudálisabb?). Szemben mondjuk a mediális vagy laterális szavakkal, ami simán írható ékezetesen. Nyilván, mert ez magyarban is elterjedt, de ki vagyok én, hogy eldöntsem, hol tart az adott szó a köznyelvivé válásban?? Az olyanok, mint az "echo" meg külön feladták a leckét. Hiszen az echo magyar szó is, benne van az ÉKsz-ben, de "echó" írásmóddal. Akkor az echokép ó-ja azért hosszú, mert a magyar echó van benne, vagy mert idegen ugyan az előtag, de magyar csatolmánya van, és ilyenkor hosszul az utolsó magánhanzó? Vagy mi van mondjuk a globus-sal? Van a magyarban is glóbusz, de az a földgömböt jelenti, az orvosok meg nyilván nem arra használják. Ekkor mégsem írhatom magyarosan?
Na jó, tudnék még sok ilyen szépséget felhozni, de inkább visszafogom magam.
Mindenesetre már csak ezért sem szeretnék orvos lenni...
> A C-vitamin-hiány könnyen lehet, hogy már a szakszótárakra tartozik
Én úgy értettem rumci "Szerintem elég jók az esélyeid, de még nagyon képlékeny a dolog" megnyilatkozását a te "Örülnék, ha [...] beletennék a C-vitamin-hiány két kötőjelét megmagyarázó szabályt.", hogy azért nincs az OH-ban erre vonatkozó szabály, mert még senki nem állapította meg, illetve éppen most folyik a szabály megszövegezése.
A probléma az én értelmezésemben egy újabb mozgószabály, amely kb. arra a kérdésre válaszol, hogy hogyan kapcsoljunk egy egybeírást követelő szóösszetétel tagjait, ha maguk a tagok (vagy egyikük) nem összetettek, de mégis kötőjellel írjuk őket.
A probléma vélhetően összetett, hiszen bármiféle új szabálykönyv nem írhatja felül az AkH.-t. Így itt a C-vitamin-hiány és az e-mail cím látszólagos(?) ellentmondását is fel kell oldania az új szabálynak. (Pedig jó lenne ezek közül az egyiket "hibás" írásmódnak tekinteni...)
Az OH. nóvuma volt az ún. szóköztartalmú morfémák (szavak) bevezetése, mint pl. a ham and eggs, heavy metal (OH. 137. oldal; sajnos a tézis bővebb kifejtését hiányolom [vagy nem emlékszem, hog ybenne lenne?]). Ezeknél a szerzők kimondját, hogy nem működik a mozgószabály.
Egy ilyen megoldás járható lenne nemcsak a szóközt tartalmazó szavaknál, hanem a kötőjelet tartalmazó szavaknál is. Igaz, ebben az esetben a C-vitamin-hiányt át kellene sorolnunk, mint hagyományos (tehát a szabályoknak ellentmondó) alakká. [Szerintem lehet, hogy megérné.]
Azt azért világosan látni kell, hogy a ez a probléma alig pár évtizedes, tehát nem lehet hagyományokra alapozni (mert a helyesírás szabályozás így, retrospektíve működik), ezért kell még várni ezen kérdések "hivatalos" megoldására. A jó hír, hog yaddig viszont úgy írhatjuk őket, ahogy mi a szabályzatból kiolvasni véljük.
(P.S. Egyenesen kívántos, hogy rumci ellentmondjon nekem ott, ahol nem ért a fentiekkel egyet.)
> össze-vissza keverik a latinos, magyaros és félig ilyen, félig olyan írásmódot. Akár egyetlen szövegen belül is...
Van azért bizonyos de facto szabályrendszer, ami ezt szabályozza. Olyan -- jobbadán egyszavas -- kifejezések, amelyek lehetnének a köznyelv részei is, gyakran magyarosan vannak írva, még azoknál is, akik egyébként a latinos írásképet preferálják. Ha azonban ez jelzőt kap, vagyis egy anatómiai, patológiai stb. entitás lesz, akkor az egész szintagma latinosan írandó.
Magam is, aki a legteljesebb magyarros írásmód pártján állok, az asztma mellett csak azt "tudom" leírni, hogy asthma bronchiale.
(Nem mondom, persze, hogy nincs kavar, mert van. Még a latinon belül is: érdekes megvizsgálni, hogy hogyan keverednek a dis- ~ dys-, -phil- ~ -phyl- párok tagjai.)
> De tapasztalatom szerint az orvosokét is
Az orvosi dokumentumok helyesírása -- az átlagot tekintve -- valóban elég rossz. Ennek egyik oka, hogy a jelen egészségügy egy dokumentumgyár; a benne résztvevőknek nemcsak a betegekkel nincs idejük foglalkozni, a papírmunka minőségével sem.
A C-vitamin-hiány könnyen lehet, hogy már a szakszótárakra tartozik, nem? Egyébként az orvosi szövegek nagyon jól próbára teszik az ember helyesírásilag, nekem például nagyon megviselték a helyesírási érzékembe vetett hitemet. :-))
(De tapasztalatom szerint az orvosokét is, merthogy össze-vissza keverik a latinos, magyaros és félig ilyen, félig olyan írásmódot. Akár egyetlen szövegen belül is...)
