Egyébként köszönöm az információkat, bennem eddig az az "egyszerű" kép volt, hogy a parancsok mellett volt egy "komiszár", akinek gyakorlatilag vétójoga volt minden kérdésben.
Gyakorlatilag minden szinten voltak politikai megbízottak. Még Sztálin és Beria mellett is volt egy-egy. (Sztálin politikai tanácsadói - különböző időben, Alcknisz, Kalinin, Bulganyin majd Mikojan voltak; Berijánál csak az utolsó kettőre emlékszem - Malenkov és Szerov).
Hruscsov nem politikai tiszt volt a 62. hadseregnél, hanem a Sztavka különmegbizottja (a hadműveleti kérdésekbe vajmi kevés beleszólása volt). Egy ilyen megbízott hatásköre csak arra korlátozódott, hogy jelentse a Sztavkának, hogy ki és mennyire teljesítette maradéktalanul a rá háruló feladatokat. A válasz nem lehet ,,egyszerűbb", mivel előbb ismerni kell a szovjet ,,pol.megbízottak", ,,pártmegfigyelők" és különböző ,,komisszárok" beosztási helyét és funkcióit, hogy utánna baromságok ne szülessenek, mint például az ,,Ellenség a kapuknál" c. marhaságban. Katonailag Hruscsov ott, Kurszknál senki volt, és a neve is senki volt (katonailag). Viszont a harcok UTÁN élet-halál ura volt, amikor jelentést tett arról, hogy a parancsnokok közül ki mit csinált. (Többek között ő mentette meg Rotmisztrov karrierjét a prohorovkai vereség után).
Köszönöm, én ennél egyszerűbb válasszal is beérném! ;-)
(Bár lehet, hogy rosszul értelemzem a dolgot.)
Én onnan tudok elindulni, hogy ha Hruscsov a 62. hadsereg politikai tisztje volt, akkor (legalábbis akkoriban) a hadseregparancsnokok mellett volt politikai tiszt.
Igazából az érdekelne, hogy innen fölfelé (pl. front), illetve lefelé (hadosztály, ezred, ...) milyen egységek parancsnokai mellett voltak még politikai tisztek. Illetve mi volt az a szint ahol még/már nem volt. Gondolom egy szakasz parancsnoka mellett nem.
azok viszont nagy valószínűséggel nem mesélnek semmit, akik esetében a galád német nem nyomta azonnal az elsütőgombot, hanem még várt pár másodpercet, s pontosította a célt :)
A Tigris lövege 12 másodpercenként lőhetett. Ezt onnan tudom, hogy elég sok világháborús veterán (harckocsizó) mesélte, hogy harc közben, minden egyes lövés után hangosan számolt az egész legénység, hogy közvetlenül a lövés előtt irányt tudjanak változtatni.
Harcoltak, egy-egy akcióra még összekapartak repülőket ( utolsó nagy akció az ardenneki ellentámadást kísérte), de 44 nyarán már nem voltak képesek megakadályozni, sőt érdemben eltéríteni sem a nem ritkán 800-1000 gépes bombázó + kísérővadász kötelékeket sem.
A frontkatonák idegeit is részben a légierő cincálta ( amilyen 40-41-ben franciában, oroszban a stuka frász volt, olyan volt 44 nyarán pl. a keleti fronton az Il-2, nyugaton meg lehetne sorolni a csapattámogató vadászokat, s a bombázókat).
A külső nyersanyagforrások jó részét augusztus-szeptemberben vesztették el, s nyilván voltak felhalmozott készleteik mindenből, ennek ellenére július után csökkenni kezdett a termelés volumene, szeptembertől pedig látható volt, hogy a végüket járják.
Válasz a N.3 kérdésre. Voltak, csak ezeket nem komisszároknak nevezték, hanem ,,politikai megbízottaknak". 1943-ig (a VH hadserreg- és rangreformjáig) létezett olyan rang, mint I. rangú komisszár, 2. és 3. rangú komisszár (katonai rangban ezredesnek, aleznek és őrnagynak felelt meg), de ezek nem a pártszervezetekhez tartoztak, hanem az NKVD-NKGB nyomozati szerveihez, illetve, a katonai hírszerzéshez és a ,,SzMERS" kémelhárító szervezet egységeihez. A hadseregben a komisszárok többsége a pártszervezeteknek volt köteles elszámolni, és annak függőviszonyaiban, strukturájában dolgoztak. Általában nem használták a ,,komisszár" elnevezést, hanem ,,politruk" (pol.tiszt) volt a beosztásuk. Kivételt az u.n. ,,specotdelek" (különleges részlegek; köznyelven - ,,szekretka") ,,komisszárjai" jelentették, de ezek az NKVD-NKGB vonalán dolgoztak, méghozzá katonai rangjukat használták (csak a katonai, pardon, tiszti könyveikbe volt beírva, hogy beosztásuk (és nem rangjuk!) ,,komisszar gosbezopasnostyi" - ,,államvédelmi komisszár"). Maga a ,,komisszár" szó a nemzetközi joggyakorlatban ,,különmegbízottat" jelent.
'44-ben a Luftwaffe még képes volt a birodalmi légtér védelmére és még néhány ellencsapás is tellett nekik (Poltava, Ancona). A redőnyt akkor húzhatták le, amikor a gépek tömegesen vesztegeltek a földön üzemanyaghiány miatt.
Elhiszem, hogy volt hatása a bombázásoknak a hátországban pihenő katonákra, de szerintem a fronton szerzett idegösszeomlások száma nagyságrendekkel magasabb volt.
A Birodalomban nem volt sok nyersanyag a szénen kívül. Ekkora elveszett a finn nikkel, a török mangánérc, a román olaj, az oroszországi bányák és jelentősen csökkent a svéd vasérc. A svédek '43-tól egyre jobban csökkenő mennyiségi limitet vezettek be a vasexportra, így akartak jó pontokat szerezni a háború utánra.
Néhány hete említettem egy idős rokont, akit anno sváb SS-ek elvittek egy bevetésre Tigrissel (mint kiderült '44 szeptember vége, október lehetett valamikor). Ma beszéltem vele (egyébként légvédelmi gépágyúnál volt irányzó). Kiegészítés a korábbi hozzászóláshoz, emlékezete alapján:
a Tigris lövege automata adagolású volt, nagy tűzgyorsasággal rendelkezett, a löveg hangja elviselhető volt a közdűtérben. Bent volt elég hely, a kezelőknek egyébként se kellett elmozdulniuk a helyükről semmiért. Csak a műúton mozgott a páncélos (ellenséges tankokkal, tüzérséggel nem találkoztak a bevetés alatt - tehát nem kényszerültek manőverezésre, így terepjáróképessége nem derült ki számára). Tüzelés után hátramenetben váltott lőállást. Az öreg megjegyezte, hogy gyors tempóban ment hátrafelé.
Mire Ploestit elvesztették a Luftwaffénak már régen lőttek.
Nem csak a civilek rettegteg a bombázások miatt, hanem a hátországban lévő katonák is, sőt a front mögöttiek is. Sok katona idegösszeomlást kapott, megbolondult.
44 szeptemberében a birodalom még valamennyi erőforrásával rendelkezett, mivel ellenség nem tette be a lábát ( + cseh-morva iparvidék, bányák, Szlovákia, Magyarország... javában érkezett a svéd vasérc)
"Morális, pszichés hatásáról meg elég annyi, ha beszélsz olyan öregekkel, akik átéltek egy szőnyegbombázást..."
A pszichés hatásnak csak akkor lett volna haszna, ha a németek idő előtt kapitulálnak. Azzal nem értek semmit, hogy a civilek otthon rettegtek.
"'44 nyarán pedig igazoltan a bombázások törték meg a potenciáljukat ( üzemanyagfinomítók, csapágy gyárak, repülőgépgyárak kiemelt támadása)."
Amikor '44 végén hanyatlani kezdett a német termelés, akkor már a Birodalom meg volt fosztva szinte az összes nyersanyagforrásától. A repülőgyárakat lehet hogy sikeresen támadták, de ennek ellenére repülőből volt elég, csak üzemanyag nem volt hozzá. Ezt meg csak krakkolással amúgy sem lehetett pótolni, Plojesti elvesztése volt végzetes.
Ha bombázók állnak rendelkezésedre, akkor azokat nem vetheted be vadászok helyett ( lásd Kréta). Mikor tömegessé váltak a bombázások ( '43 nyarától) a német gazdaság igen érzékeny veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni, '44 nyarán pedig igazoltan a bombázások törték meg a potenciáljukat ( üzemanyagfinomítók, csapágy gyárak, repülőgépgyárak kiemelt támadása). Morális, pszichés hatásáról meg elég annyi, ha beszélsz olyan öregekkel, akik átéltek egy szőnyegbombázást...
Tud valaki valami Olaszországban királypárti partizánokról?
Állítólag volt ilyen is, valami savoiar-oknak vagy minke nevezték magukat, német és fasisztaellenesek voltak, megkülönböztetésül kék kendővel a nyakukon.
A szpirit, az hány %-os szesz egyébként? (A vodka persze előítélet; De nem hinném, hogy 96%-os szeszt osztottak volna, még a 80%-os is drága szerintem előállítani. H meg 40-50%-os, akkor meg a "töménynél" vagyunk)
Jól tudom, hogy J. K. Galbraith is tagja volt ennek US Strategic Bombing Survey bizottságnak?
Emlékirataiban ilyesmit ír; s azt, hogy a bombázásoktól nem csökkent a német haditermelés. (Szerény megjegyzésem: Ha taposod a csótányt/patkányt/stb, szinten MARAD a népesség; de ha NEM, akkor számuk exponenciálisan növekszik az élelem szabta korlátokig. Ebből kiindulva, talán ekkor is van haszna a hátország bombázásának)
Több mint 300 finn zsidó a németekkel harcolt a keleti fronton. (összesen 2000 finn zsidó volt including 300 német és osztrák menekült zsidó).
Himmler felvetette a zsidó kérdést Rangell finn miniszterelnöknek, aki csak annyit válaszolt Finnországban nincs zsidókérdés (mivel a finnek oly jó szövetségesek voltak a németek nem vetették fel többet a kérdést). Végül a finnek 8 zsidó menekültet adták át a Gestaponak, akik közül 7 meg lett ölve Auschwitzban.
Már megérte kinyitni a mai Blikket, egy pasi otthon Tigrist épít, ráadásul egy gumimakett alapján :))
1:1 méretben ( a makett 35 szörös nagyítása). Sajnálta a pénzt a terveztetésre, de nem is kellett volna, csak egy szakkönyvbe befektetni pár ezer forintot:) Na, de ne nevessük ki, lassan ez lesz a Honvédség csúcsragadozója :))
A Merci motor helyett környezetbarát Flinstone motort javasolnák, a személyzet lábát, s még benzinbe se kerül, ami manapság komoly megtakarítást eredményezhet.
A 2. számú kérdésre részleges választ tudok: Finnországban nem volt zsidóüldözés - ennek egyik oka valószínű, hogy nem is lett volna kit, olyan szerény számmal éltek északi rokonainknál. Valószínű még egy századnyi hadköteles se jött össze közülük, az is szétszórva. Így okafogyottnak tűnik a tábori zsinagóga építése. Annyi biztos, hogy se Mannerheimnél, se másnál még lábjegyzetben sem találkoztam a finn zsidókérdéssel, pláne nem a hadsereggel összefüggésben. Ez 25. rangú kérdés lehetett akkoriban.
Három -- reményeim szerint -- témábavágó kérdéssel fordulnék a topik tisztelt olvasóihoz
1. Mondta-e tényleg X. Keresztély (a dán király), hogy amenniyben a németek elrendelik a sárga csillag kitűzését, akkor ő lesz az első, aki ezt megteszi.
Egy másik -- repülős -- topikban jött ez elő, teljesen mellékszálként. Egyesek szerint ez csak egy karikatúra volt, amiből -- mai szóval -- urban legend kerekedett (amit persze "támogatott" a dánok kiállása zsidó honfitársaik mellett), mások szerint tényleg mondta.
2. Ha már itt tartunk: egy másik II. Vgh-s topikban volt korábban egy elejtett megjegyzés arról, hogy a finn hadseregben zsidók is szolgáltak ("természetesen" az orosz fronton), sőt, tábori zsinagóga is volt, a német fegyvertársak nem kis meglepetésére.
Ez igaz, van erre valami megbízható forrás?
3. A VH-ben milyen szintű parancsnokok mellett voltak komiszárok?
Overy felhívja a figyelmet, hogy eddig a német gazdaság elemzései, mind a
US Strategic Bombing Survey adataira épül. Ez a csapat feladata volt alátámasztani a strat bombázás eredményességét, így ők voltak az egyetlenek akik hatalmas méretű archív német anyagot nyálaztak át. Eddig senki nem volt képes ekkora energiát beleölni az ő adataik ellenőrzésére. Márpedig ennek a csapatnak a célja (elfogultsága) elég nyilvánvaló volt, nekik azt kellett megmutatni, hogy ha nem lett volna strat bombázás, akkor a német ipar nagyot ugrott volna, tehát nekik érdekük volt terjeszteni, hogy a német gazdaság addig nem állt át igazán a haditermelésre. Overy azt próbálja alátámasztani, hogy már 1936-1939 jelentős volt a német haditermelés, ami csak fokozódott, tehát nem igaz a "mítosz".
