Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Lehet, hogy képzelődöm, de a vőlegény mintha kissé vonakodott volna…
A vonakodásról jut eszembe, hogy ismerősöm lányáék szervezték az esküvőjüket elég szerénytelen módon, és a vőlegény egy sor dolgot ráhagyott a menyasszonyra, ami nem is volt szembetűnő, mert én is úgy gondolom, hogy a nők jobban bírják és élvezik a készülődést, szervezkedést, dekoráció ruha virág torta pompa miegymás, hogy miután minden együtt volt és a legtöbb dolog kifizetve vagy foglalózva, a vőlegény száján kicsúszott, hogy ő most ezt még nem akarja....
Nagy élvezettel olvastam már múlt éjszaka a beszámolóid! :)
Őszintén szólva, vártam és számítottam is rá, igen kellemes volt.
Sajnos, a múzeumi nap/éj számomra foglalt volt, teljesen másfelé jártam. Viszont, 3 esemény megosztásával készülök, ha időm lehetővé teszi, illetve a Murder c. kiállítás megnyitott, korábban írtam, megnézem :)
Sokszor olvasom különféle internetes oldalakon, fórumokon, hogy valaki "ilyen hosszúúúúú" (adott esetben csupán egy rövid bekezdésnél több) szöveget nem tud olvasni. Én nem ilyen vagyok, szeretek hosszan olvasni (és időnként írni is). Úgyhogy ne fogd vissza magad:)
Kedves Csimpolya, köszönöm ezt az élvezetes beszámolót, nagyon jó volt olvasni :-) Még azt is mondhatnám,hogy kedvet csinálsz a múzeumok éjszakájához.
Petőfi Irodalmi Múzeumról szólva, a hétvégén hallottam egy beszélgetést egy fotókiállításról, irodalmunk nagyjai a főszereplők, 50-es évekbeli balatoni képeken. Lehet,hogy ezt nyári szabim alatt megnézem, érdekesnek tűnik. Egyébként is, mondhatom,hogy jó dolog a PIM-be járni,mindig elgondolkodtató, tartalmas tárlatok vannak ott.
Zsanna, ez a szerszámos kiállítás nagyon érdekes, kreatív, rákerestem. Úgy irigylem a kreatív embereket, művészeket, hogy jutnak ilyes dolgok az eszükbe és nekem miért nem...???? :-) (Mindig mondogatom, hogyha rajtam és az én kreativitásomon múlt volna a világ fejlődése, mai napig barlangban élnénk, ülnénk a tűz körül csontokkal dobálózva és még a kerék sem lenne feltalálva.)
Egyébként biztos tudod,hogyne tudnád, hogy megint lesz Pécsett fényfestés a közeljövőben, ezért is nagyon irigyellek,hogy helyben vagy ! :-)
Folytatom a beszámolót, hiszen még nem volt vége a programomnak.
A következő program a Bélyegmúzeum volt, Holmi munkahelyi nosztalgiák is szerepet játszottak a döntésemben, de főleg azért mentem, mert pár nappal ezelőtt láttam egy rövidke bemutatót róla. Tulajdonképpen érdekes volt, a bélyegeket országok, illetve földrészek szerinti bontásban, kihúzható fiókokban mutatták be.
Külön űrhajózástörténeti kiállítás is volt, két lelkes előadó ismertette a Mars, illetve a többi bolygó kutatását, érdeklődő hallgatóság figyelte őket Meglepetésemre Star Wars, illetve Warhammer modellek is voltak kiállítva, persze, hogy ezeket is megnéztem. Viszont őszinte bánatomra senki nem tudta megmondani, van-e portóbélyegük, és ha igen, akkor hol. Azért jöttem el viszonylag gyorsan, mert kissé sok volt az ember és kevés a levegő.
Következett az utolsó állomás, a Petőfi Irodalmi Múzeum. Sajnos vagy sem, de lekéstem az irodalmi vetélkedőt, amit Vágó István vezetett. Viszont a Károlyi kertben találtam egy kényelmes padot, a színpadon Cseh Tamás verseit énekelték, úgyhogy nem volt okom panaszra.
Kicsit később megnéztem egy retro balatoni büfének festő bódét, volt sült keszeg, harcsa, és fogas. A keszeg olvastán majdnem kísértésbe ettem, de az asztaloknál minden hely foglalt volt, és nem akaródzott a térdemre tett papírtálcáról vacsoráznom. A következő bódén a Lángos felirat díszelgett, de közelebb érve ez kiegészült, miszerint lángos helyett irodalom. Rögtön eszembe jutott, hogy pl. árulhatnának kacsa vagy libazsíros kenyeret Berda József módra, de nem volt kinek elmondanom.
Érdekelt volna még egy Petőfi-átdolgozás, a Hülyeség kalapácsa cím alatt, de a nagyteremben minden hely foglalt volt, sőt még az állóhelyek is, ezért lemondtam róla.
Viszont megnéztem a spiritizmus néhány tárgyát, ami bizonyos szellemíró asztalkát. Megpróbáltam, de csak holmi kriksz-krakszokat kaptam, lehet, hogy analfabéta szellemet fogtam ki.
Egy rövid idézet Jókaitól, miszerint nagyon meglepődnének a szellemidézők, jósok, kártyavetők, ha szembe kéne nézniük a történtekkel, Ami őt illeti, Jókainak volt annyi fantáziája, hogy ennél különbeket is el tudjon
képzelni. Arany is némi tartózkodással nyilatkozott erről, de én ismerem néhány versét, amiben arról ír, hogy Petőfit próbálta megidézni.
A szembenlévő falon a Kép-mutogató Arany-ballada volt olvasható, az ideillő képekkel. Ebben szerepel az a versszak, miszerint: Kisded asztal egyik lába író-eszközt rejt magába, azzal írnak másvilági láthatatlan szellemek. Nem tudom miért, de ezek a kezdetleges rajzok és a szöveg együtt nagyon meghatottak.
Bevallom, eddigre már eléggé elfáradtam, ezért indultam hazafelé, ami a közlekedési káoszt tekintve nem volt könnyű és egyszerű, de végül sikerült!
Lehet, hogy jövőre könnyített programot készítek, csak két-három hely, de ott hosszabb ideig leszek
Következik a beszámoló a tegnapi, Múzeumok Éjszakája rendezvényről szóló beszámoló, illetve annak első része.
Az első program a Törley pezsgőmúzeum volt, ott sem jártam még. Megnéztem a kiállítást, figyeltem arra, amit elmondtak, és megállapítottam, hogy Törley is egyike volt a dualizmus nagyszámú érdekes egyéniségének. Amin igazán meglepődtem, azok az első szériából való pezsgőspoharak voltak Inkább limonádésnak néztem volna. Aztán felbukkantak az általam ismert kecses, hosszúszárú poharak, mindegyik Törley emblémával. Volt pincebejárás is, érdekelt volna, de egy órát kellett várni, amíg sorrakerültem így inkább eltekintettem tőle. Viszont ittam egy pohár pezsgőt, szép pohárból kellemes italt kortyoltam. Meggyőződésem, hogy minden kulturális eseménynek jót tesz egy pohár pezsgő.
Továbbindultam, a napirendnek megfelelően az Evangélikus Múzeumba. Bevallom, ez tetszett a legjobban, kicsi, de jól rendezett kiállítások, szép, de nem hivalkodó tárgyak. Nagy gyűjtemény volt az úrvacsorai kelyhekből. A kedvencem egy első világháborús, fából esztergált darab volt. Nem volt olyan míves munka, mint a fémből készült társai, de számomra sokkal többet jelentett.
Volt egy kis kiállítás babákkal, karácsonyt, keresztelőt, illetve esküvőt ünneplő családdal. Lehet, hogy képzelődöm, de a vőlegény mintha kissé vonakodott volna…
Csodaszép csipke főkötőt láttam, csecsemőnek valót. Feltételezem, hogy kereszteléshez adták a gyerekre.
Láttam egy nő portréját, Fehér parókás, de magyar ruhát viselő nőét, a Teleki család tagja volt. Rákérdezem, hogy a széki Teleki családból való-e, hiszen ők katolikusok voltak. Nem, nem közülük származik, viszont építtetett egy templomot a falujának. Felfigyeltem egy rézmetszetű képre, ami Luthert, Thökölyt és az ördögöt ábrázolta, így együtt. Ami az ördögöt illeti, jezsuita barátcsuhát viselt, és kissé csüggedtnek látszott.
Volt Sztehló Gábor emlékszoba, kopott tárgyakkal, amin látszott, hogy sokszor használták őket.
Külön kiállítás volt a legendás hírű fasori evangélikus Gimnáziumról is. Itt is megkérdeztem, hogy igaz-e, amit valami rádióműsorban hallottam, hogy az ottani vezető tanárok az akkori miniszteri fizetés kétszeresét kapták? Sajnos, nem tudták, de ha igaz, nem sajnálom tőlük, kiváló munkát végeztek!
Nem csak az ott dolgozó muzeológusokra, de a többiekre is jellemző volt az udvariasság, a korrekt válaszok és az odafigyelés. Köszönet érte!
Miután nem volt miért sietnem, egy kis kirakatnéző sétára indultam. A legjobban egy emléktárgyakat árusító bolt tetszett. Nem bóvli volt a kirakatban, hanem például csinos kis babafigurák, kissé Kovács Margitra emlékeztető stílusban. A kedvenceim viszont a díszpárnák voltak, fekete-fehér, szűrvágásos kivitelben készültek, és nagyon tetszettek!
Tegnap véletlenül találtam meg a tévében az Ausztrália című filmet. Annyira érdekelt, hogy végignéztem, pedig soká tartott. Minden fordulatát ki lehetett számítani előre, de sok újdonság volt benne számomra. No meg a tájak, és a történelmi helyzet. A második világháborúban játszódik. Röstellem, de nem tudtam, hogy a japánok néhány ausztrál kikötőt és szigetet is bombáztak.
Egy-két féle kapával dolgoztam, de ennél többre nem nagyon emlékszem. Viszont a kiállítás érdekes lehetett!
Készülődöm az esti-éjszakai programra, addig nézegetek, amíg túlzottan el nem fáradok vagy el nem álmosodom. A közlekedéssel nem árt vigyázni, mert szinte minden helyett pótló jár, ezért igyekeszem olyan helyeket keresni és találni, amik közel vannak egymáshoz.
Van egy kis kultúrális alapítvány itt nálunk, akik rendszeresen csinálnak kisebb kiállításokat. A mostani Tóth György várdai falugondnok munkáiból készült, és különböző kapa-fejekből készített alkotásokat. Egy kapafej - egy karakter. Szenzációsak! És nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle formájú kapa létezik :-)
Sajnos a neten kevés anyag van róla, inkább régebbi. De a face-n rá lehet keresni, egy-két munkájáról van fénykép.
Megpróbálom jövő hét elején programba iktatni, bár most a Múzeumok Éjszakája mindent visz. Úgy veszem észre, kevesebb hely van, mint tavaly, de még így is nagy bőségben akad program.
Itt 4 - "ősidőktől fogva" - barátnőről van szó, akik havonta egyszer összejárnak, és megtárgyalják az adott havi könyvet. Az egyik a film elején A szürke 50 árnyalata címűt dobja nekik, mint aktuális olvasmány. A nők közül az egyik régóta házas, a másik kb egy éve özvegyült, a harmadiktól 18 éve lépett le a férje, a negyedik pedig soha nem volt férjnél.
A könyv beindítja őket :-) Parádés szereposztás, a pasik: Andy Garcia és Don Johnsson, a nők közül pedig a két ismertebb: Diane Keaton és Jane Fonda. Nagyot alakítanak mindannyian, és nagyon jókat lehet vihogni rajta.
Továbbá jó néhány moziban kellemesen hűvös van. Igaz, ez most még nem elsődleges szempont.
A filmnek legalább a címe jó. Igaz, csak tévében láttam, de volt egy olyan film, hogy a Jane Austen könyvklub, az egész jó volt. Még akkor is, ha némely értelmezéssel nagyon nem értettem egyet.
Olvasva beírásod elejét, kicsit kevésbé van lelkiismeret-furdalásom :-( Ugyanis pénteken pont én is így jártam nálunk: volt ugyan 2-3 (4?) könyvsátor, de nem igazán mozgatta meg egyik sem a fantáziámat :-( Igaz, nem is nagyon értem rá, mert este még színházba mentünk, egy off-Poszt darabot néztünk meg, a Sóska-sültkrumplit. Ezt itt nálunk a Harmadik színházban már évek óta játsszák, nagyon jókat hallottam róla, de még nem jutottam el rá. Így amikor kiböktem a Poszt - füzetben, hogy a József Attila színház előadásában játsszák, és még jegyet is kaptam rá, gondoltam, kipipálom az idei Poszt-ot is :-)
De meg fogom nézni a Harmadikban is, mert akik ott játsszák, azokat a színészeket nagyon szeretem...
Megszereztem a Nopcsa Lászlóról szóló könyvet. Némi csalódást okozott a fülszöveg, mert 1916-os cselekményt ígér, de lehet, hogy nem ezzel kezdődik. Én pedig elhibáztam, mert EZ a Nopcsa László volt, a Ferenc a kedves nagypapa.
Nemsokára olvasni kezdem, bízom benne, hogy érdekes lesz, nem túl sok kitalációval.
Az általad írt okokból nem mentem ki, a párás meleg nagyon nem kedvemre való.
Két könyv is érdekelt volna, az egyik Arany Jánosról szól, a másik Nopcsa László báróról. Ez utóbbi (Fatia Negra unokája) olyan színes és érdekes karakter volt, hogy ilyet kevés író tudna kitalálni. Kémkedett az Osztrák-Magyar Monarchiának, (Albánia volt a terepe) ásványt kutatott, a hagyományokhoz híven majdnem rablóbandát gyűjtött, és a paleontológia neves figurája volt. Ezért amikor az egyik csatornán Hátszegiensis vagy valami hasonló névre keresztelt dinót emlegettek, jókat mosolyogtam.
Majd találkozom velük a könyvesboltban, esetleg a könyvtárban.
Csukás István. Szeretem a humorát, a derűjét, az embert, az alkotót, úgy ahogy van! :)
Jó tíz éve láttam a Süsü, a sárkányt színházban - rokongyereket vittem színházba - , és hatalmas meglepetés volt. Úgy emlékszem, a gyerekek mellett a felnőttek is rendkívül jól szórakoztak, volt jó néhány poén, kikacsintás, ami inkább nekünk szólt, mintsem a gyerekeknek. A gyerekek folyamatosan be voltak vonva a darabba. Mai környezetbe volt átültetve és természetesen Csukás István vezetésével írták és frissítették színpadra.
Elmentem vasárnap délután a Vörösmarty térre. Nagy tömeg, iszonyú meleg, csendesen folyik rólam a víz a pólóm alatt. Amióta könyvhétre járok, még soha nem fordult elő velem,hogy nem vettem egy művet sem.... Most ez történt. Kb. fél óra alatt körbejártam, és egy könyvnél se éreztem azt a sürgető-égető vágyat, hogy megvegyem. Igy megmaradt az erre szánt pénzem. Kicsit szomorúan mentem haza.
Egy pozitívum, hogy láttam Csukás Istvánt dedikálni, óriási sor állt hozzá. Átsuhant az agyamon,hogy ha tudnék hirtelen valami felnőttnek szóló művét keríteni, hozzá beállnék a sorba, pedig egyáltalán nem vagyok az a dedikáltatós fajta. De ő valahogy közel áll hozzám, szimpatikus személyiség,mindig elolvasom a vele készült interjúkat is, bölcs ember. Szeretem a Süsüt és a gyerekeknek írt dolgait és van itthon tőle felnőtteknek szóló verseskötetem is (Te mire gondolsz közben - szerelmes versek) és egy prózai írásait tartalmazó kötet (Mi az adu?). És nem utolsó sorban kisújszállási illetőségű, édesapám pedig a szomszéd kisvárosból, Túrkevéről való, úgyhogy valamiféle rokonságot is érzek hozzá.
Sajnos hirtelenjében nem találtam nem gyerekkönyvet tőle,így ez a dedikáció elmaradt.
A metélő fokhagymám szép, de nem egy év alatt lett ilyen. Megerősödött, úgyhogy elég rendszeresen vágok belőle.
A balkonkertészkedés további öröme, hogy már van 2, azaz kettő darab koktélparadicsomom. Igaz, ezeket a palántákat a piacon vettem. Én is ültettem, szép nagyok csak virágozni nem hajlandóak. Bezzeg, amit elvittem egy barátnőmnek! Galád árulók. Igaz, ezeket kiültette a kertbe, de jó nagyra nőttek, és virágoznak is.
A metélő petrezselymem is kezd megerősödni, legközelebb, ha újkrumplit készítek, azt fogom használni.
Igen, még a zivatarok miatt is vacillálok.... Holnap délutánra gondoltam. Meglátom.
( Egy régebbi dologhoz visszatérve: sikerült metélőfokhagyma magot vennem, elvetettem cserépbe és sajnos nem kelt ki... Kicsit lelohadtam, nem tudom, próbálkozzam-e még valamikor.)
A felkészültségük, elkötelezettségük elbűvölő, sokat tudnak és szeretnek is hozzáadni történetek formájában a kiállított tárgyakhoz, szokásokhoz. De valóban nyári rekkenő hőségben elég fárasztó és kimerítő a bolyongás, annak ellenére, hogy bent a vályogfalú házakban hűs van.
Várok, míg kicsit hűvösebb lesz, nem rajongok a nagy melegért. Akkor viszont szerét ejtem. A Skanzen dolgozói is csodásak, tíz évvel ezelőtt öt perc alatt elkészített egy csinos kis rongybabát, azóta is megvan.
Még az állatok is kedvesek, a tehén ragaszkodott ahhoz, hogy megvakarjam a homlokát, a borja pedig érdeklődve figyelt.
Nyugodtan látogatható hétvégén is, még a legnagyobb ünnepekkor is szétszóródik a tömeg, akkora helyen fekszik. Egy nap alatt be sem járható; a néhány éve átadott Mád/Tokaj vidéke területen forgatták a szilvás unicom reklámfilmjét, meg több Móricz adaptációt is :)
Igen, az a csúcs a témában. Úgy vannak berendezve a helyiségek, hogy pl a konyhában főzni, tálalni is lehetne, a szobákban is minden rendelkezésre áll, a háztartási/vasedény boltban meg akkora az árubőség, ami szinte sosem volt :) Gyerekeknek is ajánlható, rengeteg a régi játék. Emlékeim szerint van egy hirdető tábla is, amin valami ndk mosógépre rendelés leadható, vannak mai szemmel vicces dolgok :)
