"Agnosztikusként te is sokat foglalkozol az Isten témával és még annál is elutasítóbb vagy. Ez a mondat mindösze a paródiája akar lenni a tiédnek és semmi több."
Akkor meg minek?
"megengedő mindkét irányban, a kérdést eldönthetetlennek tartja, de azt nem jelenti, hogy a témától is feltétlenül távol kéne magát tartania."
Ezen te már jócskán túl vagy. Agnosztikusként az istenre vonatkozó kérdéseket egyszerűen nem tartom sem érdekesnek, sem fontosnak. Az kérdéshez való hozzáállás racionális okait viszont annál inkább. Nem az istennel foglalkozom tehát, hanem (a hívő) emberrel. A hit tartalma maga nem érdekel, ellentétben veled. Továbbá agnosztikusként a személyes véleményem az, hogy a világ értelmezhető isten nélkül is. Tökéletesen. Ez lényeges különbség köztünk.
"Én már írtam, hogy azért rühellem ezt a kategórizálást mert emberek vagyunk"
Üdv. a való világban. A kategorizálás emberi jellemző, akár rühelled, akár nem.
"Ha valaki hisz istenben akkor hívő slusz pájz.-:)"
Na és mi van a budhistákkal, például? :-) Ők talán nem hívők?
"Akkor én most hívő ugye nem vagyok, agnosztikus nem vagyok (szerinted), akkor ateista lennék?"
Az sem vagy. Éppen te vagy rá a példa, hogy a hit sem olyan tiszta kategória, mint állítod. Te a mezei hívőkön keresztül istenben. Mindenesetre elég érdekes hozzáállás.
"Vagy kezdjünk el bevezetni egy látens hívő 1/a kategóriát növelve a zűrzavart?-:)"
Akár. De nem látom ezt zűrzavarosnak.
"Te nem tartod annak."
És talán neked sem kéne. Ugyanis a hitvilág elég markánsan megkülönböztethető a racionális gondolkodástól. Ám ha valaki azt mondja, hogy megtapasztalta istent, te elhiszed neki, és még racionálisnak is tartod? Ugye viccelsz? :-)
"Ha én elhinném amit állítanak akkor hívő lennék."
Te azt hiszed el, hogy ők jogosan állítanak valamit. Ugyanaz pepitában. Mivel nem az élmény esetleges okaira vagy kíváncsi, hanem csak a tartalomban gyönyörködsz, de nem teszel különbséget. Mi ez, ha nem hit?
"elfogadom axiómaként azt amit állítanak"
Na és milyen alapon találod te ezt racionálisnak?
"hiszen elkezdenék olyan alapon állva érvelni, hogy biztosan nem igaz amit állítanak. "
Van harmadik opció is, amit úgy hívnak, hogy "nem tudom".
"Márpedig Istenhittől függetlenül, negatív módon hozzáállva a vitapartnerhez, alapból megkérdőjelezni azokat az alapokat amin áll, nem nagyon lehetséges tartalmas vitát lefolytatni vele."
De lehetséges. Csak tisztában kell lenni hozzá a kategóriákkal és azok határaival.
A kételkedés előbbre visz. Lám, Pascal is kételkedett. És még csodálatra méltóbb leszel, hogy nem az elme kényelmét választottad, hanem a gyötrelmet az igazságért.
Jó, csak ebben a mondatodban mindjárt van 2 szó amelyet a rengeteg kételkedés meg fejtörés ellenére sem sikerült még kitalálnunk, nekünk embereknek.
Mi visz előrébb?
Mi az Igazság?
A kételkedés hasznos dolog lehet, de ha túlzásba visszük, akkor már nem.-:)
Az Igazság veszett keresése meg eljutatthat minket olyan fantörpikus gondolatokhoz ahol ugye a Lét és a Semmiről írunk többszáz oldat vagy 500 évet vitatkozunk egy ponton vagy egy vesszőn majd kidobjuk, vagy annyira megérezzük az Igazságot, hogy alapból felkötjük vagy tökönszúrjuk magunkat esetleg beleőrülünk.
-:) A világért sem szeretnék most én ezen a hülyeségen elkezdeni vitázni, de nem bírom ki, hogy ne írjak le pár sort.
Ahhoz képest, hogy te is annak vallod magad, elég sokat foglalkozol az isten-témával, és még annál is elfogadóbb vagy.
Agnosztikusként te is sokat foglalkozol az Isten témával és még annál is elutasítóbb vagy. Ez a mondat mindösze a paródiája akar lenni a tiédnek és semmi több.
Én ugyanis nem hiszem, hogy egy agnosztikusnak ne lehetne véleménye, inkább az a lényeg, hogy megengedő mindkét irányban, a kérdést eldönthetetlennek tartja, de azt nem jelenti, hogy a témától is feltétlenül távol kéne magát tartania. Ha pedig a témában állást foglal, akkor aszerint fog erre-arra sodródni, hogy a részekről mit gondol.
Én már írtam, hogy azért rühellem ezt a kategórizálást mert emberek vagyunk és nem kategóriák és ezekben a kategóriákban egyetlen tiszta kategória van, az pedig a hívőké.
Ha valaki hisz istenben akkor hívő slusz pájz.-:)
Míg ateistából van gyenge meg erős, meg agnosztikus és azután, amint bemutatod jól lehet ezeket keverni kavarni.
Akkor én most hívő ugye nem vagyok, agnosztikus nem vagyok (szerinted), akkor ateista lennék?
Vagy kezdjünk el bevezetni egy látens hívő 1/a kategóriát növelve a zűrzavart?-:)
EZ a nem racionális.
Te nem tartod annak.
De te nem csak csodálod a hívőket, hanem el is hiszed, amit mondanak a hitük alapján istenről. EZ sem racionális.
Nem feltétlenül, de ezt már magyaráztam.
Ha én elhinném amit állítanak akkor hívő lennék.
Ha viszont az "elhini"-n azt értjük, hogy elfogadom axiómaként azt amit állítanak és azon az alapon állva nézem meg, hogy mire lehet jutni akkor Igen, így van.
Ez teljesen racionális, sőt ha nem így cselekednék akkor (is) "kikeverném" magam az agnosztikus kategóriájából, hiszen elkezdenék olyan alapon állva érvelni, hogy biztosan nem igaz amit állítanak. Azután pedig ez mindig csak megerősödne számomra, hiszen alapból úgy indítottam.
Márpedig Istenhittől függetlenül, negatív módon hozzáállva a vitapartnerhez, alapból megkérdőjelezni azokat az alapokat amin áll, nem nagyon lehetséges tartalmas vitát lefolytatni vele.
És ugye (agnosztikusként) itt van ami vitathatatlan.-:)
Bravó, akkor miért nem arra hozzászólásra írtad válaszként?
Nem írtam feltétlenül rossz helyre, mert 2 részből állt és az első része az a te hozzászólásodra volt válasz. De a választ is úgy értsd, hogy gondolatok melyek a hozzászólásoddal kapcsolatban eszembe jutottak és ne úgy, hogy bármit vitattam volna belőle! Ugyanez igaz a 2 részre.
Ezért nem tartottam fontosnak, hogy azt külön elemesnek küldjem el válaszként, hanem csaptam a többihez és kapcsolódtam a beszélgetés fonalához.
Bocsi! Én nem képzelgek magamnak sem előző, sem következő életet.
hehe :-)
az "előző életemben" itt csupán azt jelenti, hogy mondjuk 2-3 évvel ezelőtt(ig), ameddig azt gondoltam, hogy a világ dolgai racionálisan szemlélhetők és kezelhetők. aztán fokozatosan ráébredtem, hogy becsaptam önmagam: egyszerűen annyit tettem, hogy a világból a racionálisan kezelhető részt vettem tudomásul -- ami racionális észjárással nem átlátható, az nem is létezik.
namost, mióta kicsit szélesebbre nyitom a szemem, lépten nyomon olyan dolgokat élek át, amit a racionalitás nem tud kezelni. ezt én magam elég jelentős változásként látom ahhoz, hogy "régi", pusztán racionális világnézetemet "előző életnek" nevezzem.
>>Ezzel pont elemes fórumtárs érvelésével helyezkedtem szembe aki úgy érvelt, hogy:
Bravó, akkor miért nem arra hozzászólásra írtad válaszként? Nekem nagyon úgy tűnt, mintha az idősek tiszteletének keresztény kizárólagosságát védted volna. Persze lehet, hogy más volt a szándékod, de akkor rossz helyre írtad.
Az agnosztikus én vagyok, te nem. Ahhoz képest, hogy te is annak vallod magad, elég sokat foglalkozol az isten-témával, és még annál is elfogadóbb vagy. EZ a nem racionális. De te nem csak csodálod a hívőket, hanem el is hiszed, amit mondanak a hitük alapján istenről. EZ sem racionális.
Mit kell azon csodálni? Amúgy ha csodálod, higyj! És te is olyan csodálatraméltó izé leszel. De hogy mi lesz benned a csodálatos, azt nem tudom.
A kételkedés előbbre visz. Lám, Pascal is kételkedett. És még csodálatra méltóbb leszel, hogy nem az elme kényelmét választottad, hanem a gyötrelmet az igazságért.
