Biztosan nagyon nehéz lehet Neked és talán alaposan kétségbe vagy esve.Ha jó, hogy írsz róla kérlek tedd meg!
IMHO ezekben az esetekben igazándiból senki nem tud segíteni, legfeljebb megkönnyítheti az elviselését.Remélem van azért olyan szakmai/orvosi?/ segítség amit Te vagy Ti igénybe tudtok venni. Van?
Az én családomban alkoholizmus fordul elő :( minden kapcsolódó gyötrelemmel/gyötrés és gyötrődés/. Ami persze nem ugyanaz, de -azt hiszem- a dühös lelekiismeretfurdalással tetézett TEHETETLENSÉG érzésében nagyon együtt vagyok Veled.
Nem akartam "beleérezni" a bajodba, csak bennem most sok-sok minden felkavarodott.
Ha bármiben bántónak vagy érzékletlennek tűntem: bocs.
Na, hosszabb szünet után itt vagyok (észrevette valaki is?), de közben rájöttem, hogy ide nem tudok járni, ez a hely ugyanis nem egy törzsasztal, nem is sok törzsasztal, hanem egy igen hosszú folyosó, rajta sok ajtó, és az ember csak úgy tudhatja meg, hogy egy ajtó mögött mi van, ha bemegy és körülnéz, és vannak szobák, ahol csak néhányan ülnek, de vannak olyanok is, ahol nagy a zűrzavar, csaponganak, stb. - mint most én is, tehát viszont nekem egy közeli rokonom (az apám - puff) mániás depressziós, amit bár nem tartok különösebben találó elnevezésnek erre a dologra, de talán azonosítható, és most, hogy harminc lettem, ezt még mindig nem tudom igzaán jól kezelni, pedig szeretném, tehát érdeklődöm, van-e itt sorstársam, vagy bárki, aki ehez a vicces "hehe, apád lökött?" szint felett hozzá tud szólni?
