Valami olyasmi, igaz, inverz módon, mint Platon Timaioszában, amikor Szokratész haldoklik, és a barátok megjegyzik, Platon nem tudott eljönni, mert beteg.
A Kudarc első harmada egészen pompás, ami azután jön, kissé, khm, véleményes (szóval nekem Kafka és Dérytől a G. A. úr X-ben ugrik be). Bár nagyon érdekes ebben a részben, amikor a Kudarc főhőse, Köves találkozik magával Kertésszel (akinek "Berg" a "nickje").
Egy rekamiényi könyv van kiterítve otthonomban, ünneplek majd olvasással...
Szeretem a svédeket, az unió is jó lesz...kibirtuk mi még a törököket is, tatárokat, oroszokat...mindenkit...
Utántölthető Griffmadárpókfonál
Ja, én is azt érzékeltem, hogy KI volt akkor a sztár.
Megkukkoltam a Dagens Nyheter online-t, címlapom nyomtak egy képet a vacsoráról, ahol KI ott röhincsél a svéd királynéval.
A laudáció is egészen remek volt, a legcsekélyebb jelét sem vettem annak, hogy a saját olvasatomhoz képest az a Lindgren nevű - másik ízirájderes muki!:) - félreértette volna KI-t.
aszonták, hogy K.-nek az udvariasnál hosszabban tapsoltak...hoppá!
Bartók ott _nagyon_karakteresnek hatott Vivaldi,Bach után...
Az a Vernon, meg kiköpött izirájder volt a kvarcórájával, meg a pléh-gyűrűivel:), meg, hogy hogy pukkedlizett, aszittem leesek a fotelból...
Biztos jár Blu klubbokba is...hadd járjon...
Meghallgattam a köszönőbeszédét, ami persze hiányzott belőle, az a német nép útvesztése, amit Goethe felvetett a Faustban:egy boldog pillanatért eladni lelkünket az ördögnek.
Intelligensebb/igaz keresztény népeknél ez szóba sem jöhetne, Goethe erről regényt írt, a történelem meg horrort...
A német nép átengedte a döntést a vezérének, lemondott anno a lelkiismeretéről, az összes keresztényi értékekről.
Ahrimán elszabadult, és még nincs teljesen legyőzve, attól tartunk...
Nem tudom én sem, de én most azt érzem, midőn olvasom könyveit (más lehetőség nem adódott, mert nem volt más lehetőségem), hogy valamiféle viszolygás fertőzi lelkemet, és, hogy immár teljes képtelenségekkel súlyosítsam a zavart, amit érezni vélik, hozzáteszem, valamiféle figyelmeztető sipolást, esetleg torzult jajongást érzékelek, mikor a textúra fölé hajlok, mintha valami nem lenne rendjén.
Bele lehet süketülni a rágalomáriákba?
Vagy gyöngyszemmé fejlődik a húsunkba rakódó koszcsepp? Vagy mégsem, és végképp magunkba záródunk?
Aludtam egy éccakát a hozzászólásod megválaszolására.
Nos. Még a látszatát is szeretném kerülni annak, hogy provokállak. Nem, nem és nem.
Ám. Aligha van itt szó babérszerzésről. Ellenben: eszmék és vélemények szabad cseréjéről. Mármint: van szó itt.
Holott. Tartottam attól, és ez off, hogy visszautasítod a "barátom" megszólítást. Ezzel kapcsolatos óhajod megtisztel, és élni is kivánok a lehetőséggel. Lassan egy éve csöppentem ebbe a világba, és viszonylagos rendszerességgel (de rendszeresen) társalgunk, és aligha állíthatnám, hogy ezek a társalgások számomra ne lettek volna gyümölcsözőek, tanulságosak, emberiek és gondolatébresztőek.
Mértéktartóan nyilatkozni egy mértéktartó médiumban/lap/:Az ügyvédemmel megtárgyaltuk a tennivalókat, és megtettük a szükséges lépéseket. Továbi fejlemény/ek/ esetén sajtókonferenciát fogunk összehívni.
Gyanús Védőlépés, Elhárított Plágium-ellencsel
Ebben egyetértünk, de az ártatlanság vélelme őt is megilleti, egészen a jogerős bírói ítéletig.
Az pedig, sajnos tény, hogy kis hazánkban a ráfogások, gyanúsítások és rágalmazások napirenden vannak. Kérdés, mikor kell ezek ellen kiállni és mikor célszerű figyelmen kívül hagyni. Hiszen a védekezés már eleve gyanús....és amikor esetleg tisztázta magát, sokan azt mondják, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Szóval, fogalmam sincs, ebben a helyzetben mi a helyes magatartás.
