Mondjuk, az égtájakat ideje volna már végre megtanulnom, azaz ahol keletet írtam, az nyugat, ahol nyugatot, az kelet. A dél meg az észak stimmel..azt hiszem.
Szerencsére a huszti vár bár igen meredek hegytetőn trónol, azért üggyel-bajjal de körbejárható. Hát én megtettem, míg társaim valahol hűsöltek...
A társak lehet, hogy hűsöltek is, de általában elmondható, hogy mérgezett egerekként mászkáltak fel s alá, nem csak a vár belsejében, hanem kint is, tekintet nélkül a napfényre, és a terepre. Különösen igaz ez a nyugati fal déli részére, és a déli részre, amely egészen könnyen járható volt, a társak közül sokkal találkoztam magam is a Lőportoronynál, mely egészen egyszerűen elképesztően népszerű volt, nem véletlenül. A keleti fal fényképezhető volt a fákon keresztül azon az úton, ahol comix és Sir John táraságában magam is voltam az északi rész felé igyekezve. Ami pedig az északi falat illeti, pár kép talán bizonyítja, hogy volt még, aki felmászott oda, a szemétmezőhöz:) És onnan a várba vissza. Íme pár kép.
Annak ellenére, hogy a kárpátaljai élmények még bennem is elevenen élnek, napról napra erősebb késztetést éreztem egy itthoni (vár)túra iránt, ezért pénteken végül útra keltem ismételten meghódítani a Mátra bérceit, illetőleg várait. Északi irányból már számtalanszor megmásztam a Kékest, ezért most délről indultam egy olyan útvonalat választva, melynek mentén nem kevesebb, mint hét erődítés (Benevár, Benevár-bérc, Remete-bérc, Marhád I-II., Vörösvár, Kanázsvár) helyezkedik el.
Bízva abban, hogy a kárpátaljai monstre beszámolók lendületét nem töröm meg, pár élményt megosztanék veletek a túrámról. Jómagam nem tartozom a legelvakultabb vármániások táborába, így beszámolómban nem csak a várakkal foglalkoznék, hanem az egyéb látnivalókat és érdekessékeget is ismertetném. Akik ismernek tudják, hogy ritkán fotózom, így megnyugtatásként már most jelzem, hogy ezúttal kivételt tettem. :-)
Az Aba nembeli Csobánkák ősi birtokáról, Benéről (ma Mátrafüred) indultam, de még mielőtt neki láttam volna a majd 20 kilométeteres távnak megreggeliztem az országút mellett található büfék egyikében. Örömmel láttam, hogy 100 forint/darab áron mackót/tócsnit is lehet kapni, de ezúttal húsra is szükségem volt, így kénytelen voltam gyros-t rendelni.
A reggeli után leereszkedtem a Bene-patak völgyébe, ahol hosszú évszázadokon keresztül kállómalmok kerekei jártak szüntelenül, de sajnos mára egy sem maradt közülük. A térképen ugyan még szerepel egy malomra utaló piktogram, de azt sajnos nem találtam. Az 1. képen egy 1820-ból való rajz látható, rajta egy benei kállóval.
Sajnos utam csak rövid ideig vitt a meghitt csobogású Bene-patak (2. kép) mentén, hiszen a Benevár a fölötte magasodó bércen emelkedik.
Rövid kaptató után aztán hirtelen feltűntek előttem a vár sáncai (3. kép), majd a még mindig jelentős maradványokkal rendelkező kővár (4-11. kép).
A várról bővebben itt olvashattok. Mindösszesen annyit jegyeznék meg, hogy egy 1301-ben kelt oklevél számba veszi - többek között - a vár épületeit is, így segítségével pontos képet kaphatunk egy Árpád-kori vár felépítéséről.
Egyik rögeszmém, hogy igyekszem körbejárni a felkeresett várat. Persze ez nem mindig sikerül, hiszen sokszor szakadékos hegyoldal szélén emelkedik az adott objektum. Ilyenkor vakarom a fejkemet, vajon a régi kőmívesek hogyan falazhattak?
Szerencsére a huszti vár bár igen meredek hegytetőn trónol, azért üggyel-bajjal de körbejárható. Hát én megtettem, míg társaim valahol hűsöltek...
Végezetül 2 cikket ajánlanék elolvasásra.
-- Az elsőben a régebbi sanyarú állapotokról írnak:
Huszt várának XVIII. századi állapotát az akkoriban felvett császári hadmérnöki leírásokból és alaprajzokból elég jól ismerjük.
A XIX. század második felében megjelenő, már rézmetszeteket is leközlő újságokból jól felismerhetőek a huszti vár legfontosabb épületrészei: a kólsővár falvonulata, a kerek torony mellette a palotaszárnnyal és a lőportorony akkor még magasan álló csonkja.
Szerencsére 1885-ben erre barangolt a jó erőben lévő nyugdíjas honvédezredes, Soós Elemér, hogy felskiccelje a huszti erősség maradékait. Egyik rajzolatának alján feljegyezte, hogy a hegyi sasfészekben egy "messzilátó alkotmányt" is felállítottak. Ennek pontosabb mibenlétén nem tudni. Vajon kőből készített kilátótorony vagy fából egy magasles lehetett?
Végigzongoráztam az archívumomban meglépő régi képeslapokat, vajon mit örökítettek meg a huszti várból? Szerencsére az oly sok történelmi vihart átélt erősség egyik huszti képeslapról sem hiányozhatott, így bőséges választékot találtam róla.
Baloldalt a képeslap teljes képe, míg jobbról annak nagyítása a várrommal:
Hát a helyszíni nyomok alapján nehéz megítélni, hogyan is nézhetett ki a szerednyei vár fénykorában?
De azért megpróbálom a kevéske információt összegereblyézni:
-- Csorba Csaba tollából 2002-ben jelent meg a "Regényes váraink" című kötet. Ebben a szerednyei vár 1686-os inventáriumát ismertette részletesebben. Megemlítették a külsővár árkát, a szögleteken emelt, fedél nélküli öt kőbástyát, a szintén fedél nélküli felvonóhidas kaput. A belsővár árkának kőfala omladozó. Ide is felvonóhídon keresztül lehetett bejutni. A kapun bejutva összeírták a fegyvereket, majd a kutat. A belsővár közepén állt a nagy, alápincézett kőtorony. Az egész vár fedél, ajtó, ablak nélkül omladozott.
Mondjuk a leírásból nem értem, hogy lehetett a szögleteken 5 kőbástya {a 4 sarki szögleten 5 kőbástya?}
-- Az I. katonai felmérés {1780-as évek} mappáján így ábrázolják Szerednyét:
Itt a külsővár négyzetes alaprajzú, sarkain egy-egy {össz. 4} bástyával. Ezek inkább kerek {rondellák}, mint szögletes {olasz} bástyáknak tűnnek szerintem.
-- Még egy korabeli leírás segít a szerednyei vár megismerésében:
Normal 0 21
1703 jún. – Egykorú dokumentum szerint a szerednyei várba egy svadron német lovas vonult be, akik lőporos szekereket kísértek, hogy ott védelemre találjanak, a Rákóczi Ferenc vezette kuruc felkelők ellenében. Rákóczinak az volt a terve, hogy az odaküldött felkelők majd felgyújtják a falakhoz épült helyiségek fazsindelyes tetőzetét, amiknek tüzétől felrobbanhatnak a külsővár udvarán álló lőporos szekerek is. Egy lesben álló válogatott puskás csapat pedig szétlövi a lángoló erősségből menekülni próbáló németeket.
-- A haditervből végül nem valósult meg semmi, mivel az idevezényelt felkelőcsapat tapasztalatlan jobbágyokból állt, ők pedig meg sem merték közelíteni a szerednyei várat.
A mondák szerint a várat 1090-ben, Szent László korában kezdték építeni, és 1191-ben, III. Béla idején fejezték be. Erről azonban okiratok nem tanúskodnak. Legvalószínűbb, hogy a tatárjárás után, a várhegy csúcsán épült 25x14 m-es őr- és lakótorony képezte a vár magvát, mely köré felhúzták a későbbi fellegvár épületeit és erődfalait. A huszti vár rendkívül nagy stratégiai jelentősége volt, ellenőrzése alatt tartotta az aknaszlatinai sóbányákhoz vezető utat, védte az ellenségek ellen Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget koronavárosokat. A várhoz öt falu tartozott: Iza, Száldobos, Bustyaháza, Táborfalva és Dulfalva.
A huszti vár első írásos említése 1353-ból való, amikor Macska Domokost említik várnagyul (ő volt ekkor Nyalábvár kapitánya is). 1392-ben Zsigmond király a vidéket Drág és Balk oláh vajdáknak, a Drágffyak őseinek adományozta, azzal a céllal, hogy a moldvai vajda betörései ellen védjék az országhatárt. A Drágffyak közül kerültek ki a megye ispánjai, a sókamaraispánok, ők voltak a vidék legnagyobb birtokosai. Zsigmond király később Perényi Imre titkos kancellárnak adományozta Husztot, amivel megalapozta a két család több évszázados háborúskodását.
1405-ben azonban már újra királyi birtok, melyet a Perényiek béreltek. Később Hunyadi János, majd Mátyás király tulajdonában volt. Mátyás király a várat az 1480-as években feleségének, Beatrixnek ajándékozta. 1511-ben újra a Perényieké. A Dózsa-féle parasztlázadás idején a vidék nemessége a huszti várban talált menedékre, amelynek ostromával hiába próbálkoztak a felkelők. Ezt követően ismét királyi tulajdonba került a vár.A várat egy időre Mária özvegy királyné is birtokolta. 1533 januárjában János király a huszti várban időzött.A mohácsi csatát követően a vár többször váltott tulajdonost. Egy időre Nádasdy Tamás kapta meg adományba, viszont a várban továbbra is Kávássy Kristóf várnagy „uralkodott”, akiről a korabeli krónikák úgy emlékeznek meg, mint „nevezetes öldöklő és ragadozó” emberről, aki hadaival három vármegye lakosságát tartotta rettegésben.Magyarország három részre szakadása után Huszt egyike lett az erdélyi fejedelemség legfontosabb végvárainak.1550–1552-ben a vár felújítását itáliai építészek irányították. A fellegvár és a középső vár falai szinte a sziklából „nőttek ki”, melyeket faragott kváderkövekből építettek. Ekkor épült a déli oldalon a Ferdinánd-bástya és a kapubástya, a keletre néző Bubnói (Kisvárta-) bástya, az északkeleti oldalon a Nagyvárta-, északon a Fabástya, a nyugati oldalon az Emberfő-bástya. A bástyák megtervezésénél fontos szempont volt a szembe tüzelésnél jóval hatásosabb oldaltüzelés biztosítása.
1555-ben Báthori András 800 fős csapata zárta körül. Kút hiányában a vízellátást egy ciszterna biztosította, de az élelem is fogytán volt; ráadásul járvány tizedelte a védőket, akik 1556. január 26-án feladták a várat. 1557-től a vár ismét az erdélyi fejedelmeké lett. 1567-ben Schwendi Lázár, Felső-Magyarország császári főkapitánya előbb körülzárta a várat, majd értesülve János Zsigmond törökökkel megerősített seregének közeledtéről, meghátrált. A speyeri szerződés alapján a vár az erdélyi fejedelemséghez került. János Zsigmond fejedelem végrendeletében Hagymássy Kristófra, Békés Gáspárra és Csáky Mihályra hagyta. Hagymássy Kristóf egyike volt a korszak legnagyobb katonáinak. Mivel felesége hozományát, Makovica várát és uradalmát a Ferdinánd-párti Serédy Gáspár elfoglalta, s a főúr hiába pereskedett annak visszanyerése ügyében, Szapolyai János király pártjára állt, aki kinevezte Huszt várának kapitányává /1557–1564./) Amikor Békés Gáspár pártot ütött a fejedelemmé választott Báthory István ellen, a várat Hagymássy átadta a fejedelemnek. Ekkor, Békés segítségére érkező csapatával járt ezen a vidéken Balassa Bálint is, aki előbb megverte Kornis Gáspár huszti kapitány embereit, később azonban Hagymássy csapdájába esett. 1594-ben a Toronyai-hágónál betörő krimi tatár sereg ajándékok fejében lemondott a vár ostromáról, és tovább vonult. 1579-ben Kornis Gáspár megerősítve a vár védelmi rendszerét, kialakította annak végleges formáját. Ekkor épült terméskő és oltatlan mész kötésével a Nyári bástya valamint a hármas rendszerű fő- (alsó) kapu.
A huszti vár börtönében számos erdélyi nemes raboskodott, így Gálffy János fejedelmi tanácsos is. A gazdag uradalmat a továbbiakban az erdélyi fejedelmek birtokolták. Bethlen Gábor öccsének, Istvánnak adományozta, így a Bethlen család birtoka lett. Bethlen István máramarosi és hunyadi főispán első felesége, Csáky Krisztina halála után ismét megnősült, feleségül vette Károlyi Katát, Rhédey Ferenc váradi főkapitány özvegyét (Bethlen Gábor sógornőjét). Károlyi Kata férje udvarába vitte 10 esztendős fiát, Rhédey (III.) Ferencet. Az anya minden lehetőséget felhasznált fia előmenetele érdekében: férjével megegyeztek gyermekeik összeházasításáról. Bethlen Druzsina kezével igen jelentős birtokok ura lett, így többek között övé lett a huszti vár és uradalom. Udvarát a huszti várban rendezte be. Máramarosi birtokait tovább bővítette 1641-ben, amikor 3600 forintnyi zálogösszegért magához váltotta Bánffi Ágnes bocskói uradalmát. I. Rákóczy György fejedelem 1648. július 1-én kelt oklevelében Rhédey Ferencnek adományozta a máramarosi örökös főispánságot. 1654-ben lengyel honfiúsítást is nyert. Ekkor volt a huszti vár „aranykora”, hiszen például messze földön híres iskolájába még a szomszéd megyék (a királyi Magyarország) nemesei is járatták gyermekeiket. II. Rákóczi György 1657. évi értelmetlen lengyelországi hadjárata következtében török-tatár seregek támadták meg Erdélyt. A rendek ekkor lemondatták a fejedelmet, s helyette Rhédeyt választották meg. Ő azonban néhány hónap múlva, 1658. január 24-én önként lemondott a „nehéz és veszedelmes” tisztségről. A közügyektől haláláig nem vonult vissza, egyike volt Apaffy Mihály fejedelem tanácsosainak. Fia, László korai halála után visszavonult huszti birtokára. 1667. május 13-án hunyt el Huszton.
1661-ben a betörő tatárokat a várból kirohanó őrség meglepetésszerű támadása meghátrálásra kényszerítette. 1663-ban Rhédei halálával a vár a kiskorú Thököly Imrére szállt. A Wesselényi-féle összeesküvés idejében I. Rákóczi Ferenc hadainak egy része 1670-ben itt talált menedéket Spork tábornok seregei elől. Ekkor a vár tulajdonosa a Magyarországról elüldözött Thököly Imre volt (a Rhédey és a Bethlen család közeli rokona). Huszt vára lett a kibontakozó kurucmozgalom egyik központja. 1671-ben egy nagy vihar megrongálta a palota tetőszerkezetét, három helyen villámcsapás érte. 1673-ban I. Apafi Mihály kisajátította a várat. 1688-ban a nagyszebeni megállapodás értelmében Antonio Caraffa császári tábornok vonult be a várba. 1692-ben a várkapitány gondatlansága következtében a felső várban a felrobbant puskapor több épületben nagy károkat okozott. Az épületek kijavítására 1699-ben került sor. 1701-ben II. Apafi Mihály eladta I. Lipót császárnak. 1703 augusztusában II. Rákóczi Ferenc bevette Huszt várát. A vár bevételéről több legenda is született, ezek közül az egyik legismertebb Jókai Mór tollából származik, melynek címe: A huszti beteglátogatók. Tény, hogy a vár fondorlatos úton került Rákóczi kezére. A fejedelem oldalára átállt máramarosi nemes, Ilosvay Imre álruhában jutott be a várba. Fellázította az évek óta elmaradt zsoldjuk miatt elégedetlen őrséget. Az őrség a sikkasztó parancsnokot megölte, és a várat feladta. A vár és császári helyőrsége már nem állta útját annak, hogy a vármegye nemessége hűségesküt tegyen a Nagyságos Fejedelemnek. 1706. március 18-án az erdélyi rendek itt kötöttek szövetséget a magyarországiakkal, hogy Ausztriával külön békére nem lépnek és Rákóczit a magyarok is elismerik Erdély fejedelmének. 1706-ban a felső vár palotáját újból vihar dúlta. A szabadságharc idején, 1709-ben, a várhegy alján állt Rákóczi-házban országgyűlést tartottak. 1711-ben Rákóczi Ferenc a lengyelországi Sztrijből helyettesét, Károlyi Sándort azzal bízta meg, hogy a rendek gróf Pálffy János békefeltételeit Huszton összeülve vitassák meg. A fejedelem nem tudott személyesen részt venni a rendi gyűlésen, melyet Károlyi végül Szatmárba tett át, ahol április 20-án a rendek elfogadták a békefeltételeket.1711. május 12-én báró Acton a császári csapatok élén bevonult a várba. A huszti vár a szabadságharc után a császári helyőrség állomáshelye volt. 1717-ben a betörő tatárok elkerülték a huszti várat, de a várőség a környék népével összefogva szeptember 3-án a Borsai-hágónál megütközött velük. A csatában mintegy 6000 tatár esett el, és kb. 6000 foglyot kiszabadítottak. Az egyre elhanyagoltabb vár1748. július 21-én vihartól szenvedett. Mária Terézia elrendelte helyreállítását, de a főispán az erődítmény rozoga állapota miatt lemondott annak felújításáról. 1750-ben fegyverzetének nagy részét leszerelték, és Kassára valamint Nagyváradra szállították el. Utolsó várnagyának, Gervay Péternek halála után néhány hónappal,1766. július 3-án, a várat este 3 villámcsapás érte. Kigyulladt a tető, lángba borultak az épületek, és a leszakadó, égő gerendák eltorlaszolták a kaput. A vár lakóinak jelentős része a romok között lelte halálát. A vár romba dőlt. 1773-ban II. József megszemlélte a várat, és nem járult hozzá újjáépítéséhez. A helyőrséget a munkácsi várba telepítették át, és az udvar engedélyezte köveinek felhasználását a római katolikus templom építésénél. Utolsó épen maradt bástyája 1798 nyarán dőlt le. Mára csak a külső falak romjai láthatók.
Felépítése:
A vár stratégiailag fontos helyen, a Tisza és a Nagy-ág összefolyásánál emelkedő kúpos sziklán épült fel. Itt, Huszt mellett szakad ki a Tisza a Kárpátok öleléséből, sebes rohanása itt szelídül meg, s alakul át a kanyargó alföldi Tiszává. A huszti vár látta el a Toronyai-, a Légiós- és a Tatár hágók- védelmét, valamint biztosította a máramarosi só szállítási útvonalát.
A Vihorlát-Gutin hegylánctól és az Avastól is teljesen különálló, mintegy 150 m magas sziklán épült vár szabálytalan kelet-nyugati irányban elnyúló alaprajzú volt. Védműveinek elrendezésével alkalmazkodott a helyi domborzati viszonyokhoz. A falak alapzatát a sziklába vájták, ahol azonban a fal a földdel érintkezett, ott cölöpsort vertek le, a cölöpök és a várfal közötti részt pedig rézsűszerűen feltöltötték. Így akadályozták meg a várfal kopását és nehezítették meg az ostromlók feladatát. Az erőd 160 m hosszúságával és 70 m szélességével igen nagy területű hegyi várnak számított. Az erősség alsó és felső önálló védelmi rendszerrel bíró vár volt. Az alsó várat háromszögletű bástyákkal erősítették meg, innen lehetett ellenőrizni a felső várba vezető utat. Itt voltak a lakó- és a gazdasági épületek, a börtön és a templom is. A felső várba vezető út végén egy 8 m mély árok húzódott, amelyen csak felvonóhídon lehetett átjutni. A felvonóhidat mindkét oldalról bástya védte.
A várba vezető út végén a hármas tagolású fő- (alsó) kapu áll, melyre bástya épült. Az utat a kétszintes Bubnуi (Kisvárta-) bástya tartotta ellenőrzés alatt, a bejárat biztonsága felett pedig balról a Nyári bástya, jobbról a háromszintes Ferdinánd-bástya őrködött. Az alsó várban a kis tér közepén állt egykor a református templom, a kaputól balról pedig laktanyák, gazdasági épületek sorakoztak. A főkapuval átellenben, az alsó vár másik végében volt a középső vár kapuja. A középső vár falait három bástya erősítette. A kaputól számítva, balról az Emberfő-bástya, szemközt a Fabástya, jobbról a Nagyvárta-bástya állt. A középső várban volt a lőpormalom. A fellegvár középen volt a 74 m mély kút, mögötte víztároló ciszternák álltak. A fellegvár legnagyobb területét a palota foglalta el. Itt kapott még helyet a gabonaraktár, a várőrség laktanyája és a lőportorony is. A Tisza egykor a várhegy lábánál folyt. A várból alagutat építettek a folyóhoz. Ennek az alagútnak a kijáratánál épült a Régi Vár étterem. A Tisza partjáról nézve a várhegy oldalában a Trianon előtti időben látható volt a fenyőfákból kialakított Szent Korona. A cseh érában tüntették el az egykori Rákóczi-házat övező erdővel együtt.
Kölcsey Ferenc 1831-ben a Viski gyógyvizekhez utazván betegségét kezeltetni, megpihentHuszton, és megtekintette a vár romjait is.
Itt született a várat hallhatatlanná tévő verse :
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! Kölcsey Ferenc: Huszt
A magasztos verssorok által bennem felépített elképzelés után, lehangoló volt szembesülni a realitásokkal. Az egykor dicső napokat átélt falakat, melyeket költők és krónikások énekeltek meg gyakran, nemes egyszerűséggel belepi a bozót. A Várkapu előtti felvonóhidas várároknak mára már nyoma sincs, mint ahogyan a várkápolna, és az alsóvár laktanyáinak alapfalai is alig látszanak ki a bozótból. Amit az alsóvárban járva egy keskeny ösvényen haladva szemügyre lehet venni, az a Fellegvár palotarészének megmaradt külső falai… A vár középső részén a lőréses bástyafalak a jelenlegi terepszintig lepusztulva, jelzésnek megmaradt falai a bozót martalékává váltak. A középső vár inkább egy kilátó, ahol az Ukrán államnak csak annyira telt a várral kapcsolatban, hogy egy zászlótartó rudat állítson fel rajta az ukrán zászlóval, hogy mindenki jól lássa. Ha erre vette a fáradtságot, legalább a falakat megtisztíthatta volna a gaztól.
Az hogy a középső vár Nyugati sarkában volt valaha a lőpormalom, az inkább a vegetáció miatt csak odasejteni lehet. A felsővárba vezető árok és híd is a korabeli alaprajzokból nyert információk szerint sejthető a helyszínen járva nem igazán. A felső vár udvarából, a ciszternából, a gabonaraktárból, és a laktanyaépületekből (a középkori vármagból) semmit sem látni a hatalmas mindent felfaló bozót miatt. Jól éreztem én, hogy áprilisban kell jönni, mert akkor még látszik valami Husztból… Itt augusztusban áthatolhatatlan dzsungel van. Néha a megmaradt palotafalak és a növényzet kontrasztja miatt az volt az érzésem, mintha Bujákon járnék… A Fellegvár déli részében a lőportorony, a lőréses bástyák, és az egyes épületrészletek még kivehetőek voltak. A fellegvár déli udvarrészét határoló nyugati oldalon levő falszakasz kiromlásán kijutva lehetőség nyílt a Nyugati és Déli falszakaszok külső falait megszemlélni. Kifolyónyílás, lőrésmaradványok… A növényzet lassan megfojtja ezt a részt is.
Drága Huszt! Keserédes örömmel tölt el, hogy láttalak. Örülök, hogy eljuthattam hozzád, de szomorú vagyok, hogy ilyen állapotban láttalak.
A történelmi háttér emelte picit a színvonalat, de a mindent beborító gaz a nemtörődömség, amellyel a műemlék iránt viseltetnek, az bizony lehangoló. A középkori vármag dzsungele a legnagyobb veszteség, mert ott talán lehetett volna mit nézegetni. Nyáron a vár rendes megszemlélésére a lombozat miatt szerintem esély nincs.
Nagyon örülnék, ha csatlakoznál hozzánk a kárpátaljai vártúra részleteinek boncolgatásában. Elárulnék egy műhelytitkot: mivel Comix-al résztveszünk a május 22-től induló erdélyi Castrum Benén, igyekszünk addigra átrágni magunkat a Kárpátalján.
Engem is lenyűgözött Szerednye vára. Látványosan csillogtak a napjainkig funkcionáló vizesárkok is, de persze mindenki elsősorban a grandiózus tornyot csodálta körbe. Lakótorony volt, ez tagadhatatlan.
De vajon mikor épülhetett?
Bárhol olvasok a szerednyei várról, mindenütt a templomos lovagrendet adják meg építtetőjének. Ugyanakkor a templomosok históriáiban abszolút, de nem tesznek említést szerednyei birtoklásukról.
Idézet a "Korai magyar történeti lexikonból":
Bár a nyakam nem merném rátenni, de sejtésem szerint a romjaiban is lenyűgöző lakótorony keletkezése inkább a Pálóczi főnemesi család idejéhez köthető a XV. században. Ennek mintájára emeltette Perényi Péter báró az 1530-as években sárospataki uradalmában a Vörös-tornyot.
Persze ezt a véleményemet megerősíteni vagy megcáfolni csak egy régészeti kutatás tudná...
Egyet kell értsek veled, a nevickei vár volt túránk legizgalmasabb vára, nálam simán benne van a top 5 ben. Ha lesz egy kis időm, én is összeállítok egy rövid beszámolót róla a saját megfigyeléseim alapján, sok-sok érdekesség van még a várral kapcsolatban.
Még néhány gondolat elejéig szeretnék visszautalni Nevicke várára. Ami az akkor végzett közvéleménykutatásom szerint mindenkinél elérte a NO 01. címet. Bár ez a lelkes hozzászólások számán nem látszik...
-- Alaposan átolvastam az ukrán régész cikkét, aki szerint 3 korszak építési periódusai különböztethetőek meg a nevickei Várhegyen.
a -- őskori erődítmény b -- tatárjárás előtti vár c -- tatárjárás utáni vár
A felsővár udvarán részben feltárt kör alaprajzú tornyot a b-korszak magjának tartja.
-- Jómagam az erősség legérdekesebb részletei között tartom számon a külsővár sarkán emelt védőművet. Míg annak alsó lőrései hosszúkások {nyílnak és szakállas puskának} addig a felső lőrései egyértelműen már nagyobb kaliberű ágyúknak lettek kialakítva. Maga a védűmű ék alakú, tehát abszolút, de nem a később szabályos bástyák {rondella -- ó majd új-olaszbástyák} típusát képviseli. Mondhatnám a XVI. században egy gyors megoldás a védelem tűzerejének fokozására.
-- A nevickei vár{rom} felderítésére a Soós Elemér-féle alaprajzot vittem magammal. Ezt tanulmányozva nekem feltűnt a külsővárba vezető fahíd és bejárat, ami napjainkban már nincs meg.
Természetesen az a fahíd nem lehet azonos semmiféle híddal, amit az erődítmény tényleges használati idejében létezhetett, vagyis az 1644-es lerombolásáig.
Szerencsére egy 1929-es fényképfelvétel ezt a helyszínt mutatja be:
Az tudott, hogy az 1870-es évektől kezdték meg a nevickei vár megóvását, igyekezve a kirándulók számára egy kellemes környezetet létrehozni. Lefedték az öregtornyot és a külsővár egyik tornyát. Viszont nem tudok róla, hogy a várba vezető eredeti fahidat, ami egy sokszögű barbakánhoz vezet, helyreállították volna.
Sejtésem szerint, hogy a kirándulók mégis be tudjanak menni a várromba, a külsővár falát megbontották azon a helyen. Az akadályt képező várárkot fahíddal fedték át, a lebontott várfal szakaszt pedig lépcsővel látták el. Ezt a kiképzést örökíthette meg Soós Elemér is ottjártakor.
De ez a kialakítást nem a vár eredeti bevezető útvonala volt.
A Nagymuzsaj vagy Muzsaj mellett, az elpusztult kis település, Kismuzsaj területén található az un. Puszta-templom, amely napjainkra csak romokban maradt fenn, Keresztelő Szent János tiszteletére épült a XIII. és XIV. sz. fordulóján.
A templom gótikus stílusban épült, de a románkori templomépítő stílusjegyek még érződnek rajta. Ablakai románkori, rézsűs ablakok, de formájuk már gótikus. A templom egyhajós volt, a hajónál keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. A hajó síkmennyezetes volt, a szentély boltozott, támpillérekkel erősített. A külső falak romjai és a hajó nyugati homlokzatának az oromfala látható ma is, konzervált formában. Mint annyi Rákóczi birtokot, 1657-ben a lengyelek a falut feldúlták és kirabolták, II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követően. (1657 januárjában nem törődve a Porta tiltakozásával, szövetségben a svédekkel hadat indított János Kázmér lengyel király ellen, kiegészülve a moldvai és havasalföldi csapatokkal. A hadjárat első szakaszában sikeres volt: bevette Krakkót, aztán bevonult Varsóba, de alighogy találkozott a svédekkel, a királyuk magára hagyta őt az országát ért újabb dán támadás miatt. Ennek ellenére Rákóczi még mindig bízott sikerében, tovább ment észak felé, de a lengyelek Jerzy Lubomirski vezetésével végzetes támadást intéztek Észak-Erdély ellen és Munkács környékét is elpusztították.
Ekkor rombolták le véglegesen a templomot is, amely többé már nem épült újjá, mert a falu életben maradt lakói átköltöztek Nagymuzsajba.
Rákóczi vereséget szenvedett, a román és kozák csapatok cserben hagyták lengyel földön és az ellenségtől is magas összegű hadkárpótlás fejében kapta meg a szabad eltávozást. Rövidesen magára hagyta hadait, amit Kemény Jánosra bízott, de a határnál elfogta a tatár kán. Székelyföldet rövidesen a török és tatár hadsereg pusztította.
A várrom Szerednye (Szeredne) község délnyugati részén fekszik, a sík terület egy kisebb dombján (Ha valaki fel szeretné keresni a romot, a községen áthaladva a malom mögött lévő baloldali úton, a patak partján lehet eljutni az épülethez). A szerednyei vár különlegessége, hogy egyike volt a ritka síkvidéki váraknak, amely megőrizte a legrégebbi középkori vártípusok alapvető vonásait. A várat a 12. században a templomos lovagrend építette, akik II. Géza király hívására érkeztek Franciaországból. A rendet Magyarországon 1169-ben említik először, amikor Dalmáciában, az apostoli Szentszéknek felajánlott vránai perjelségben telepedtek le. Később Bélaváron (Kőrös vármegye), illetve Esztergomban is kaptak birtokokat. Miután Magyarországon is feloszlatták a rendet, a birtokaik többségét a johanniták kapták meg.
Ezután világi tulajdonba került a birtok, elsősorban a Pálóczi család birtokolta Szerednyét és a hozzá tartozó falvakat. Pálóczi Antal, a család utolsó férfitagja 1526-ban a mohácsi csatatéren esett el. Mivel nem volt férfiági leszármazottja, birtokai a közeli rokonokat, a Dobókat illették meg. A rokonok azonban csak a pálóci és szerednyei uradalmakat tudták megszerezni, a legnagyobb birtokot, Sárospatakot Perényi Péter koronaőr kaparintotta meg. A Dobók idejében épült ki a szerednyei vár teljes védrendszere, illetve, mivel a család borkereskedelemmel alapozta meg vagyonát, ekkor vájatták ki török rabokkal a ma is használatban lévő borospincéket. A vár egyik legismertebb tulajdonosa Dobó István, az egri vár védelmének (1552) irányítója volt. A főúr, aki később több várat és uradalmat kapott az uralkodótól, nagyon kedvelte a kis erősséget, számos alkalommal tartózkodott itt, gyakran vadászott a környező erdőségekben. Itt is érte a halál 1572-ben. Holttestét a család ruszkai sírboltjában helyezték örök nyugalomra, a szívét viszont itt, Szerednyén temették el. A Dobók után a Homonnai Drugeth család szerezte meg a várat (ez a család birtokolta Ung megye közel felét). A vár romlása a Rákóczi-szabadságharc után indult meg, miután elveszítette katonai jellegét. Ekkor a Perényi és a Barkóczy család örökölte részbirtokként, akik nem sok pénzt fordítottak a szabadságharc során keletkezett károk kijavítására. Jelentős pusztítást okozott az a tűzvész is, amelynek nyomaira a múlt század 70-es éveiben lefolytatott ásatások során bukkantak. A 19. század elejére a vár már csak romjaiban állt.
Az egykori vár eredetileg egy központi toronyból állt. Méretei 18,50 x 18,50 m, falainak vastagsága 2,65 m. Falai külső felületükön simára képzett faragatlan kövekből épültek, a sarkokon nagyméretű kváderkövekkel. A fennmaradt falak magassága helyenként eléri a 12 métert is. A belső falfelületen tapasztalható gerendafészkek alapján a toronynak legalább három szintje volt. A földszinten nem volt bejárata, csak az első emeleten. Ez valószínűsíti, hogy a bejutás mozgatható lépcsőn történhetett. A torony alagsorában a borospince és a börtön, az első szinten a lovagterem és a kisebb helyiségek, míg a másik szinten a földesúri lakrész kapott helyet. Mára csupán az első szint maradt meg részleteiben, a faragott kövek nagy részét a helyi lakosság hordta szét építkezés céljából. A várat széles, de nem túl mély árok veszi körül, amelyet egy még szélesebb árok övez, melybe a patak vizét vezették. Az árkok alaprajzi formái sarkain lekerekített négyzetek. A külső sánc mérete 195 x 195 m.
A Szerednyei vár felé Dobó István személye miatt különös érdeklődéssel fordultam. Ahogy közeledtem a vár felé olyan látványvilág fogadott, mint egy XIX. századi romantikus festményen. Zöldellő természet, kis vizesárok, a partján szekér árválkodik. A vízben ludak úsznak, a háttérben pedig egy lakótorony romja koronázza a tájat. A torony romja rossz állapotban leledzik, szükséges lenne a megmentése, mint eddig az összes meglátogatott várromnak Kárpátalján. A toronyrom belsejében a vegetáció még nem vette át teljesen a stafétabotot, így még több részletet lehet fotózni. A belső tér egy fallal ketté lett osztva, néhol nem kell sok hogy a maradványok az ember fejére omoljanak.
Szemem a falmaradványokat fürkészi, hátha találok, rajta valami érdekeset. Kiálló konzolkő, kályha vagy kemence maradványa… Kis dühöt érzek, mert az az érzésem, hogy minden fohászunk ellenére, a falakat az állam hagyja ledőlni. Kijutva a toronyból egy első körárok Délnyugati csücskén alapfalak kandikálnak ki a földből…Na végre, itt minden írás a lakótoronyra koncentrál, és lám a körítő falakat nem nagyon említi senki. Tehát a várnak más részletei is vannak, amit a kapcsolódó szakirodalom nem nagyon említ. Romantikus környezet, végóráit élő várrom, ásatás és állagmegóvás igénye.
Sokszor írtam ezt már beszámolóim során. De Szerednyére ez most különösen igaz. Azért is féltem annyira, mert egyik legnagyobb történelmi hősünk lakóhelyét nem szabadna veszni hagyni.
Sajnos a tervek ellenére a programból kimaradt (mivel bezárt, mire odaértünk volna) de meg kell említenem.
„Bármily meglepő azonban, van Szerednyén egy emléktábla, amely Dobóra utal, ám ehhez a föld alá kell bújnunk. Szerednye alatt húzódik ugyanis a Kárpát-medence egyik érdekes pincerendszere. Amit nem más, mint Dobó István vájatott, méghozzá állítólag az Eger ostrománál foglyul ejtett törökökkel. A Dobó család ugyanis – bár ez sincs benne a köztudatban – borkereskedelemmel alapozta meg vagyonát, a Dobó testvérek: Ferenc, István és Domokos híres borkereskedők voltak, akik megannyi hordó szerednyei bort szállítottak Lengyelországba. Sőt: mai szóhasználattal élve olykor még csempésznek is lehetne őket nevezni, mivel Dobó István birtokainak egy része a Lengyelországgal közvetlenül határos megyékben (Ung, Bereg) feküdt, így lehetőségük volt a királyi vámhelyek megkerülésével külföldre szállítani a bort. A tudós-történész életrajzíró, Csipes Antal még arról is ír, hogy „Dobónak kiterjedt lengyelországi kapcsolatai voltak, amelyek szívélyesek is lehettek, különben Dobó nem küldözgetett volna ajándékul hordószámra borokat lengyel barátainak.”
Az egykori Dobó-birtok pincerendszere egyébként ma a Leányka Agráripari Vállalat (Ahropromiszlova Firma Leanka) néven működik, ahol még kóstolásokat is szerveznek. A Nyírséghír újságíróját még régebben egy Tánya nevű ukrán lány és Szvetlána asszony kalauzolta végig a 900 m hosszú pincében, ők mutatták meg a pince falán a latin nyelvű feliratot: „Excavatum opere egregiorum Francisci, Stephani et Dominici Dobó de Ruzka, fratrum, heredum et possesorum locorum et castri in Zerednye. Cavamen propugnaculis et fossa instruxerunt. Anno Christi millesimo quingentesimo quinquagesimo septimo”.
A tábla arról tudósít, hogy „Kivájatott a ruszkai jeles Dobó fivérek, Ferenc, István és Domokos, a szerednyei földbirtokok és vár örökösei és tulajdonosai fáradságával. (A pince) védőfallal és árokkal erősíttetett meg. Krisztus urunk 1557. esztendejében."
(Forrás és a pincészetben készült képek: Barna Béla – nyirseghir.hu)
Csan Marcos fórumtársnak megköszönve én is had rakjak fel egy linket.
Zubánics László - A Víz tükrére történelmet írni című könyvének linkjét, amely letölthető pdf formátumban.
A helytörténeti jellegű írás 15 kárpátaljai várat mutat be, plusz a várak birtokosi hátterét is boncolgatja.
A könyv 2007-ben jelent meg az Ungvári INTERMIX kiadó gondozásában.
Hiánypótló jelleggel, szóvan benne az ismertebb várak mellett a Borsovai földvárról, a Guti földvárról, a dédai Tóvárról, Viskről, a barankai várról is.
Kárpátalja túra - 7.és 8. állomás: Gerény temploma és a Várrom
Gerény templom
13. sz. elején épült Szt Anna-körtemploma a környék legjelentősebb kk. emléke. Kívül kerek alaprajzú, belül lekerekített hatszögű központi teréhez eredetileg 6 boltozott, félköríves fülke csatlakozott, amelyek közül a K-i főapszis szerepet kapott. A középtér fölött hatszögletes, tamburos kupola. A DNy-i félköríves fülke külsején egyszerű, befalazott kapuzat, az eredeti bejárat maradványa. A kapu félköríves zárású, felette egyszerű oromzat körvonalai. A kb. 8,5 m külső átmérőjű rotunda egyetlen homlokzati dísze a tambur mintázott párkányzata.
Ablakai közül csak a középső kis résablak eredeti, a két D-i ablakot utólag átalakították. A tambur 6 egyforma ablaka eredeti. A körtp. téglából épült. Belsejében 3 egyszerű pasztofórium van, a középső későbbi. - A 15. sz: a rotundát Ny felé téglalap alakú hosszházzal, É felé sekrestyével bővítették. A diadalív kialakítása miatt a Ny-i fülkét áttörték. A síkmennyezetes hajó nyílásai egyszerű lesarkított kőkeretűek. A D-i bejárat keretét még egy-egy íves konzol gazdagítja. Három D-i ablaka szögletes. Ny-i kapuja és a nemrég feltárt, de befalazott É-i kapu csúcsíves. Ny-i homlokzatában a bejárat felett 2 kis, keret nélküli ablak. A hajó nyeregtetővel fedett Ny-i végén barokk sisakos huszártorony áll. - A körtp-ot, illetve a hosszház K-i falait páratlan értékű freskók díszítik. A rotunda freskói 1360 k., egységes ikgr. program szerint készültek, itáliai iskolázottságú hazai műhely munkái. A megrendelő, Drugeth György országbíró 1354: Itáliában járt. Utazásával és Nagy Lajos udvarának erős olasz hatásával magyarázható e távoli kisugárzás. A K-i és az ÉK-i apszis félkupolájában fennmaradt freskó a Maiestas Dominit és a Trónoló Mária félalakját ábrázolja. Alatta a három K-i fülke oldalfalain Jézus életének jelenetei két sávban: az angyali üdvözlet, Jézus születése, Háromkirályok, a betlehemi gyermekgyilkosság, menekülés Egyiptomba, Simeon karjaiba veszi a kis Jézust, utolsó vacsora, Olajfák hegye, Péter levágja Kaifás szolgájának fülét, Krisztus Pilátus előtt, megostorozás, Simeon Krisztus keresztjét viszi, Kálvária, föltámadás, Mária koronázása, Krisztus Márta házában.
A 2 Ny-i fülkében Szt György, Katalin, Erzsébet, Ilona és két pp. A főapszisban Krisztus az élet kv-ével. - A hajóban a diadalív két oldalán 3 keretelt falkép, a többi falon vsz. nem volt festés. Baloldalt felül az angyali üdvözlet, alatta a Köpenyes Madonna, a D-i oldalon sokalakos Kálvária-kép van. E képek a 15. sz. 2. felében készültek egy művész v. műhelye munkáiként. Keletkezésük a hajó építésével függ össze. A rotunda D-i kapujának befalazásán, annak külső felületén 1989: egy erősen sérült, Krisztust ábrázoló, feltehetően 15. sz. freskót tártak fel. - A m. műemlékvédelem a ~i tp. jelentőségét korán felismerte. A Műemlékek Orsz. Bizottsága 1910: megbízta Sztehlo Ottót a helyreállítással. Ennek során visszaállították a rotunda eredeti tetőzetét, restaurálták a freskók maradványait, Huszka József fölmérte és 1:10 léptékben lemásolta azokat. A freskók 1960 k. restaurálása idején a tp. berendezéseket eltávolították, azóta az épület múz-ként látogatható. **
Radocsay 1954:141. - Deschmann 1990:56.
Gerényi várrom (Forrás: varak.hu)
Az Ungvárral DK-ről összeépült Gerény (Horjani) község É-i részén, a temető mellett találhatók Gerény várának romjai. A vár a tatárjárás után épült fel Gerény község szélén. Valószínűleg a 14. század elején romba dőlt. Helyébe a Drugeth család castellumot épített, mely talán a török hódoltság kezdetéig állhatott. Maradványait helyi építkezéseknél használták fel.
A romok között a 20. század elején ásatások folytak. Erről a Csíkvári Antal által szerkesztett „Ungvár és Ung vármegye” c. kötetben ezt olvashatjuk: „1926-ban, a mai Gerény község É-i részén Antal Miklós ungvári gimnáziumi tanár ásatások útján rábukkant a kővár romjaira. A vár pavillonrendszerben elhelyezett épületekből állott, melyeket hatalmas kőfal, bástya övezett körül. 11 m vastag alapfalú főépület romjainak feltárása után előbukkant a Drugethek korában olasz mesterek által emelt oszlopcsarnoknak nyolcszögletű talapzatsora. Az újabb próbaásatások alkalmával megtalálták a bástyák vonalát, az őrség lakását…”. Az ásatások után sajnos sem a falak konzerválása, sem visszatemetése nem történt meg, így a helybeliek lassan elhordták köveit.
Napjainkban a vár területét részben szemétlerakónak használják. Helyén még láthatók méternyi magas falsíkok, markáns terepalakulatok, ezek összefüggéseit azonban csak feltárás segítségével lehetne értelmezni.
A tanulmány jól összefoglalja a régészeti feltárással elért eredményeket. Igazán kár, hogy nem lett folytatása, így napjainkra ismét végromlás fenyegeti ezt a csodálatos történelmi épületet.
