Miután Benevárnál feltöltődtem a friss mátrai levegővel útnak indultam a következő állomásom, a várról elnevezett bércen található sáncok irányába. Az első lépések megtételét követően láthattam, hogy a középkori kővár megépítéséhez nem kellett messze menniük az építőanyagért, hiszen a bérc mentén körös körül vulkanikus eredetű kövek hevertek.
Esetenként még a várbarátok szeme előtt is rejtve maradhatnak erődítések nyomai, így fokozottan figyeltem, hogy nehogy elkerüljem a sáncokat. Két esetben is elgondolkodtam hogy vajon megérkeztem-e már a célhoz, hiszen szemmel láthatólag emberi kéz alkotta objektumok tűntek fel előttem.
Az árkok eredetét nem sikerült kiderítenem, de az azt követő sáncszerű kiemelkedésről pár lépés után kiderült, hogy az ott futó út alapja. :-)
Alig egy kilométer után aztán megérkeztem a körsánchoz, amit nem is téveszthettem el, hiszen ki volt táblázva a "Várak a Mátrában" jelvényszerző túramozgalomnak hála. A sáncok még ma is jól láthatóak, de ami különösen meglepő az az, hogy mekkora udvart fogott körbe (ezt ma Törökök piacának nevezik).
A vár két részből állt, teljes hossza pedig 365 méter (!). Szélessége a legkeskenyebb részen 25, míg a legszélesebben 80 méter. Régészeti lelet nem ismert a területéről, de feltételezhető, hogy a késő bronzkorban emelték, talán a kiétei (kyjatice) kultúrához tartozó népek.
Emlékezetem szerint Nagyon Várbarát fórumtárs a tavalyi évben már kesergett egy sort a kiomlások miatt, így én nem akartam ismételten szóba hozni, de ha már így alakult, íme egy szomorú kép.
Mivel a romok konzárválása óta jelentős idő eltelt, így nem lehet csodálkozni a jelenségen, viszont reménykednünk kell, hogy idővel a műemlékvédelmisek is észreveszik és lesz elég pénz a visszafalazásra.
Egyébiránt említést érdemel, hogy a várban rendezett körülmények fogadját az idelátogatókat. Van információstábla és a növényzetet is rendszeresen visszavágják.
Nekem nagyon tetszett a hely elsősorban a jelentős romok, illetőleg amiatt, hogy az egész környezete nyugalmat áraszt.
Számomra nagy élmény volt a huszti harangtorony megmászása, ritkán jut fel az ember egy ilyen torony tetejébe. Most végre lehetőségem volt megfigyelni egy ilyen tetszőszerkezet ácsolatát, no és persze a kilátás a tájra is első osztályú volt. Egy kicsit féltem, hogy aközben húzzák meg a harangokat, míg fent vagyunk, szerencsére ez nem tötént meg :)
Nagyszőlős (Vinohragyiv) várának romjai a város fölé emelkedő Fekete-hegy sziklateraszán omladoznak. E vidék királyi tulajdon volt, itt húzódott a királyi vadaskert határa, erre utal a mai Szőlősvégardó neve is. I. Károly 1307-ben az oligarchák egyik legnagyobbikának, a Borsa nemzetségből származó Beke tárnokmesternek adományozta Szőlőst, aki itt erős várat építtetett, melyet 1308-ban említenek. Később a Borsák Csák Mátéval szövetségben felkeltek a király ellen, aki Debrecen mellett verte le a felkelők seregeit. Borsa Kopasz nádor Sólyomkő várában esett fogságba, a király itt le is fejeztette. A szőlősi várat 1315-ben Jánki Tamás elfoglalta I. Károly részére. Az ostrom során a vár elpusztult. Az uradalom a király első felesége, Mária tulajdona lett, később is királynéi birtokként szerepelt.
A szőlősi vár újjáépítése a Perényi család nevéhez fűződik, amely Zsigmond királytól kapta örök adományul hűséges szolgálataiért. Az 1399-ben kiadott oklevél várépítési engedélyt is tartalmazott. Néhány évvel később kapták meg Nyaláb várát is, így a Perényi család Ugocsa vármegye legnagyobb földbirtokosa lett. Perényi Ferenc 1554-ben feleségül vette Bebek Ferenc lányát. Később apósával együtt elszakadt I. Ferdinándtól és János Zsigmond erdélyi fejedelem pártjára állt. Több alkalommal megtámadta a császári seregeket, amit megbosszulandó Wolfgang Pucham tábornok megostromolta a nagyidai várat (Perényi birtokát) és lerombolta azt (a történetet Arany János is megírta „A nagyidai cigányok” című művében). Izabella királyné visszatérését követően Perényi elfoglalta a szőlősi kolostort és kifosztotta (a néphagyomány szerint azért, mert a szerzetesek fogva tartották a főúr lányát). A császáriak sem maradtak tétlenek: Telekessy Imre felső-magyarországi főkapitány előbb a kovászói várat vette be, majd ostrom alá vette a szőlősi várat is. A több napos ostromot követően Perényi Ferenc és családja fogságba esett. A várat Székely Antal kapitány újjáépítette, de még abban az esztendőben az erdélyi hadak Balassa Menyhért (Balassi Bálint, a költő nagybátyja) vezetésével megostromolták. Időközben Telekessy Imre is visszatért hadaival, így Balassa javaslatára megállapodást kötöttek, miszerint a védők minden ingóságukkal elvonulhatnak, a várat pedig lerombolják. Ez 1558-ban történt, a vár azóta is romjaiban áll... A szőlősi várat a néphagyomány Kankó várának nevezi. Az elnevezés az itteni ferences szerzetesek durva kalikóból készült csuhájáról származik. A Kankó név 1573-ban fordul elő először írásban. Az elhagyott várat és környékét a környékbeliek az elmúlt évszázadok során a teraszos szőlőművelés „építőanyagául” használták.
Felépítése:
A szabályos négyszög formájú vár méretei 46,9 x 44,8 m, a sarkokon szögletes bástyákkal, a déli oldalon kaputoronnyal. A szabálytalan kövekből falazott várból legépebben két lőréses bástya maradt fenn. A vártól északra egy szögletes őrtorony állt, romjaira később egy kis barokk Kálvária-kápolnát építettek. A vártól délkeletrere, 50-60 m távolságra lévő halmon állt a ferences rendi szerzetesek régi kolostora és temploma, melynek romjai még láthatók.
Forrás: (varak.hu)
Érdekes cikk a Kárpátaljai műemlékvédelem viszonyairól a Kankóvár kapcsán:
A Kankó vár környezete rendezettebb hatást keltett. A sziklateraszról kiváló kilátás nyílik az alatta elterülő településre. A gondozott várterületnek köszönhetően az alapfal maradványok mellett a várkert területén
kivehetőek az alapfal rajzolatok is. A négyszög alakú vártól északra (inkább észak-nyugatra) áll a kápolna romja ahonnan kiválóan be lehet látni a vár területét.
Az alapfal és bástyamaradványok szó szerint megkoronázzák a vidék fölé emelkedő Fekete-hegy sziklateraszát. A vár területére vezető ösvényen elindulva fal maradványokat fedezek fel…Ezek vajon a vár falai lehetnek vagy a kolostor épületének maradványai? Tovább haladva délnek megleljük a ferences templom alapfalmaradványait a támpillérekkel. Hatalmas felelőtlenség volt a városi tanács részéről, hogy műemlékileg védett területet felparcellázott, és építési engedélyeket adott ki rá. Így fordulhatott elő, hogy a középkori ferences templom alapfalai kiskert tulajdonosok komposztálójává, és szemétégetőjévé váltak. A templomépület déli falából induló falmaradvány békésen dacol az idővel az ágyások és a szőlőlugasok társaságában.
A ferences templom és kolostor maradványainak érdekes kezelése miatti csalódást feledve, Kankóvár területe az eddig tapasztaltakhoz képest rendezettebb képet mutat. Mondanom sem kell, hogy állagmegóvásra folyamatos tereprendezésre itt is szükség van. A kialakított lépcsőknek és tájékoztató táblának köszönhetően pozitív összképem volt a várterületről.
Benevárát 1982-ben kezdték feltárni, majd éveken át folytattak benne régészeti kutatásokat és állagmegóvásokat. Róla kapta nevét a közeli Mátrafüreden 1989-ben megalakult Castrum Bene Egyesület is:
Remek fotók, gyorsan elmentettem az archívumomba. Elvégre minden várbarát mindenhová nem juthal el {fel}. Arra nem is figyeltem fel, hogy a Kárpátok magasabb hegyeiben még a hó az úr.
Husztról hazafelé tartván megálltunk Nagyszőlős városában, hogy a lakóházak feletti alacsony magaslatot koronázó várat felfedezzük. Mivel eme település adta a történelmi Magyarország Ugocsa nevű vármegyéjének székhelyét, nevezik Ugocsa várának is.
Története dióhéjban:
A XIV. század elején ez a vidék Borsa nembeli Beke báró birtokát képezte. Valószínűleg az ő parancsára emelték a várat, ami egy négyzetes alaprajzú várudvart magába foglaló kőfallal és vaskos lakótoronnyal rendelkezett. 1315-ben Anjou Károy király csapatai megostromolták. A viadal során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem építették újjá egy évszázadig. Luxemburgi Zsigmond király 1399-ben a nagyszőlősi birtokot a Perényi főnemesi családnak adományozta oda, akik egy erődített rezidenciát {castellum} húztak fel. Ez az objektum azonban nem a romos ugocsai várban volt, hanem a jelenleg is teljesen ép kastély helyén. 1405-ben a Perényi földesúri család megengedte a városba érkező Ferences-rendi szerzeteseknek, hogy a várrom közelében egy templomot építsenek. Hogy a templom mellett húzták fel a kolostort is, vagy azt a várban rendezték be, a számomra bizonytalan. A nép viszont a szerzetesek durva anyagból {kalikóból} szőtt csuhája után a várat Kankó-várnak kezdte hívni. A mohácsi vész utáni belháborús időszakban Perényi Péter nagyúr igyekezett mindig a többet ígérő király mellé állni. Pártváltásait végül Habsburg Ferdinánd király megunta és börtönbe vetette. Innen csak halála előtt néhány hónappal engedték ki. Egyik fia Ferenc az ugocsai várat {Kankó-várat} megerődítette és helyőrséggel látta el. Ezért 1557. október 15-én osztrák zsoldosok megostromolták és elfoglalták az erődítményt, ahol fogságba ejtették Perényi Ferencet és családját. A győztesek ezután megrongálták a várat, amit többé nem építettek újjá. Napjainkban is egyre pusztulnak maradványai.
Tényleg szép élmény és látvány volt a templom és biztosan jól esett a hűsítő itóka. :)
Azért néhányunk élményünk sem volt rosszabb. A templomot megkrülve látom,hogy Erik mossa a kezét egy vödör vízben. Kérdezem,hol kente össze ennyire? Mutatja,hogy menjünk fel a harangtoronyba,de vigyázzunk,mert néhol eléggé rozoga.
Nekünk sem kellett több és Nagy Gabival nekivágtunk. Hát tényleg voltak cidrizős részek,ahol recsegett és hajlott alattunk a deszkázat. Megérte felmenni,mert láthattunk egy 1587-es harangot,szép volt a kilátás és atorony ácsolata is érdekes volt. Vigi, Karakó és Erik volt még fent a társaságból,ha jól emlékszem.
A huszti templomerődről nekem soha el nem feledhető élményem lesz, hogy a tér túloldalán emelkedő bárból, Zsoltikapék barátom meghívására egy vodka + hidegen gyöngyöző sör társaságában néztem. Kösz szépen Zsolti, jövök neked eggyel!
Gondoltam, hogy eme provokatív kijelentésemre valaki végre kibújik a "csendes olvasó" barlangjából, hogy színt valljon {billentyűzetet koptasson} a kárpátaljai vártúráról. Mert bár tudom, hogy Comix + én elvisszük a beszámolók zömét, de biztos, hogy másoknak más élmények ragadtak meg az útról. Tehát "ha én ezt a klubban elmesélem" ideje eljött, ez a klub, lehet mesélni! :-)
Ui: ha emlékezetem nem csal, kurjongattunk is egymásnak a huszti nyugati vároldalban. Én fent az ódon kőfalaknál, te és Sir John pedig alul barangoltál.
Nagyon jó, hogy elkezdted a mátrai vártúrád ismertetését a Topikban. Hiszen elfér itt 1 - 2 - akárhány élménybeszámoló is egymással párhuzamosan. Két esztendeje jómagam is elhatároztam, hogy a lakóhelyemhez legközelebbi hegység erősségeit felfedezem. Hiszen rádöbbentem, innen ismerem a legkevesebb várat {várhelyet}. Jelenleg azonban annyira betábláztam magamat vártúrákkal {Erdély majd Felvidék} hogy csak valamikor a forró nyári szezonban tudok majd elbújni a mátrai erdőrengetegben.
Kárpátalja túra - 12. állomás: Huszt református erődtemploma
Huszt másik jelentős műemlékére a református erődtemplomra is szántunk egy kis időt.
Történetét, felépítését, és jellemzőit több forrás segítségével igyekszem bemutatni.
Huszton a váron kívül a református templom is a város nevezetességei közé tartozik. Kárpátalja egyik legrégibb temploma. A templomot a római katolikus egyházközösség építtette a XIV. század végén és Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel.
A város lakossága azonban már 1524-ben áttért a református hitre, létrehozva ezzel nemcsak Kárpátalja, de Magyarország egyik legrégibb református egyházközösségét. Ez elsősorban Huszti Lovász Tamás református lelkésznek volt köszönhető, aki sokat tett az új hit terjesztése érdekében.
Deschmann Alajos Kárpátalja műemlékei című könyvében említést tesz egy 1773-ban kelt, a református parókián őrzött versről, amely a következőképpen hangzik:
"Már kétszáz esztendő s harmadiknak fele Az idő jártával lassankint eltele, Mióta e templom birtokunkba kele, Sokszor víg napja volt, többször komor tele. Ezer-hat-száz-harmincz-nyolcban hogy irának, Volt oly buzgósága gróf Bethlen Istvánnak, Hogy költsége által megújítanának Ebbe mindennek, mert romlásba valának."
1644-ben I. Rákóczi György fejedelem, 1661-ben Kemény Jánosné Lónyai Anna, 1670-ben pedig Apafi Mihály erdélyi fejedelem áldozott jelentős összegeket a templom fenntartására, bővítésére, tatarozására. A templomot eredetileg vastag, erős bástyafal vette körül, melyen két helyen XVI. századi, félkörív záródású kapukat nyitottak.
A templom egyhajós, sokszögzáródású, a hajónál keskenyebb szentély zárja, sarkain négy gyámpillér látható, ablakai csúcsívesek. Valószínűleg egyetlen periódusban épült a négyemeletes toronyhoz kapcsolódó hajó és a vele azonos magasságú, a nyolcszög öt oldalával záródó, egy boltszakaszos szentély. A sekrestye utólagos toldás, de nyíláskeretei alapján még a középkorból származik. A részletformák alapvetően gótikusak, de visszaköszönnek román kori megoldások is. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. A hajó és a szentély között csúcsíves diadalív áll.
A templom déli falában két csúcsíves ablak és egy ugyancsak csúcsíves kapu látható. Karzata és szószéke valószínűleg a XVIII. századból való. A karzaton a református templom legendás hírű lelkésze Huszti Lovász Tamás családi címere látható.
A templom négyzet alakú harangtornya a XV. században épült, a XIX. század végéig négy fiatornyos, csúcsos sisakja volt. A torony nyugati falában körteprofilokkal gazdagon díszített gótikus főkapu áll.
A szakirodalom a református templom három harangjáról tesz említést. A nagyobbon a következő latin nyelvű körirat olvasható: "Gloria sit soli qui regit Astra Deo. Anno Domini. 1587" ("Dicsőség a mennyekben Istennek. 1587.").
A kisebbik harangon magyar nyelven a következő sorok olvashatók: "Kokiniesdi Demeter Hadnagyiságában s Beregi István bíróságában 1683-ban Huszt városa öntette ezt a harangot".
A templom úrvacsorai edényei között egy Augsburgból való kelyhet, egy 1640-ből származó kelyhet találhatunk, melyet a hozzá tartozó tállal együtt Bethlen István ajándékozott a templomnak. Egyik ónkannája 1672-ből, egyik tálja 1692-ből származik.
A XV. században, amikor a templom a római katolikusoké volt, belső falait freskók díszítették, melyeket később lemeszeltek. Sztehlo Ottó műtörténésznek azonban 1888-ban sikerült lerajzolni a restaurálás során a szentély déli falán, a diadalíven, az egyik falpilléren és a templomhajó északi falán feltárt festményeket és így megmenteni azokat az utókor számára. Rajzai megörökítették a szentély déli falán egymás mellett álló prófétákat, a diadalíven álló három koronás női szentet, a hajó északi falán a karzat alatt álló három vértes vitézt ábrázoló freskókat. A freskókat Lángi József tárta föl, ezt a munkát és az épület helyreállítását a Teleki László Alapítvány támogatta. Az északi falon, a diadalívnél Szent Ilona-ábrázolást látunk. A középső képmezőben a magyar királyszenteket, Szent Lászlót, Szent Istvánt és Szent Imrét jelenítették meg. A bal oldali képmező erősen töredékes, kivehető két figura, az egyik egy imára kulcsolt kezű nő alak. A hajó nyugati falán egy különleges, a sebeit mutató, teljes alakos Fájdalmas Krisztus-ábrázolás került elő 2012-ben. A diadalív szentély felőli, déli oldalán két okos szűz képét sikerült föltárni.
A templomhajó északi és nyugati oldalán fakarzat látható, szószéke a XVIII. században épült. A szószék felett álló hangvető ugyancsak a XVIII. századból származik, díszes kivitelezésével párját ritkítja vidékünkön.
Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke Schmitt Pál magyar köztársasági elnök megbízásából a Köztársasági Elnöki Érdemérem kitüntetést adományozta három évtizedes áldozatos lelkészi szolgálatáért, a nemzeti értékek, a magyar hagyományok felkutatása és megőrzése érdekében végzett fáradhatatlan munkája elismeréseként Józan Lajos huszti református lelkipásztornak.
Kopjafák a templomkertben
A helyi gyülekezet lelkipásztora, Józan Lajos 2007-ben vetette fel, hogy a templomkertben emléket kellene állítani mindazon személyeknek, akiknek a munkássága valami módon kapcsolódik a városhoz, ugyanakkor kopjafa emlékeztessen azokra a történelmi eseményekre is, melyek a magyarság sorsfordulóihoz kapcsolódnak.
Mondjuk, az égtájakat ideje volna már végre megtanulnom, azaz ahol keletet írtam, az nyugat, ahol nyugatot, az kelet. A dél meg az észak stimmel..azt hiszem.
Szerencsére a huszti vár bár igen meredek hegytetőn trónol, azért üggyel-bajjal de körbejárható. Hát én megtettem, míg társaim valahol hűsöltek...
A társak lehet, hogy hűsöltek is, de általában elmondható, hogy mérgezett egerekként mászkáltak fel s alá, nem csak a vár belsejében, hanem kint is, tekintet nélkül a napfényre, és a terepre. Különösen igaz ez a nyugati fal déli részére, és a déli részre, amely egészen könnyen járható volt, a társak közül sokkal találkoztam magam is a Lőportoronynál, mely egészen egyszerűen elképesztően népszerű volt, nem véletlenül. A keleti fal fényképezhető volt a fákon keresztül azon az úton, ahol comix és Sir John táraságában magam is voltam az északi rész felé igyekezve. Ami pedig az északi falat illeti, pár kép talán bizonyítja, hogy volt még, aki felmászott oda, a szemétmezőhöz:) És onnan a várba vissza. Íme pár kép.
Annak ellenére, hogy a kárpátaljai élmények még bennem is elevenen élnek, napról napra erősebb késztetést éreztem egy itthoni (vár)túra iránt, ezért pénteken végül útra keltem ismételten meghódítani a Mátra bérceit, illetőleg várait. Északi irányból már számtalanszor megmásztam a Kékest, ezért most délről indultam egy olyan útvonalat választva, melynek mentén nem kevesebb, mint hét erődítés (Benevár, Benevár-bérc, Remete-bérc, Marhád I-II., Vörösvár, Kanázsvár) helyezkedik el.
Bízva abban, hogy a kárpátaljai monstre beszámolók lendületét nem töröm meg, pár élményt megosztanék veletek a túrámról. Jómagam nem tartozom a legelvakultabb vármániások táborába, így beszámolómban nem csak a várakkal foglalkoznék, hanem az egyéb látnivalókat és érdekessékeget is ismertetném. Akik ismernek tudják, hogy ritkán fotózom, így megnyugtatásként már most jelzem, hogy ezúttal kivételt tettem. :-)
Az Aba nembeli Csobánkák ősi birtokáról, Benéről (ma Mátrafüred) indultam, de még mielőtt neki láttam volna a majd 20 kilométeteres távnak megreggeliztem az országút mellett található büfék egyikében. Örömmel láttam, hogy 100 forint/darab áron mackót/tócsnit is lehet kapni, de ezúttal húsra is szükségem volt, így kénytelen voltam gyros-t rendelni.
A reggeli után leereszkedtem a Bene-patak völgyébe, ahol hosszú évszázadokon keresztül kállómalmok kerekei jártak szüntelenül, de sajnos mára egy sem maradt közülük. A térképen ugyan még szerepel egy malomra utaló piktogram, de azt sajnos nem találtam. Az 1. képen egy 1820-ból való rajz látható, rajta egy benei kállóval.
Sajnos utam csak rövid ideig vitt a meghitt csobogású Bene-patak (2. kép) mentén, hiszen a Benevár a fölötte magasodó bércen emelkedik.
Rövid kaptató után aztán hirtelen feltűntek előttem a vár sáncai (3. kép), majd a még mindig jelentős maradványokkal rendelkező kővár (4-11. kép).
A várról bővebben itt olvashattok. Mindösszesen annyit jegyeznék meg, hogy egy 1301-ben kelt oklevél számba veszi - többek között - a vár épületeit is, így segítségével pontos képet kaphatunk egy Árpád-kori vár felépítéséről.
Egyik rögeszmém, hogy igyekszem körbejárni a felkeresett várat. Persze ez nem mindig sikerül, hiszen sokszor szakadékos hegyoldal szélén emelkedik az adott objektum. Ilyenkor vakarom a fejkemet, vajon a régi kőmívesek hogyan falazhattak?
Szerencsére a huszti vár bár igen meredek hegytetőn trónol, azért üggyel-bajjal de körbejárható. Hát én megtettem, míg társaim valahol hűsöltek...
Végezetül 2 cikket ajánlanék elolvasásra.
-- Az elsőben a régebbi sanyarú állapotokról írnak:
Huszt várának XVIII. századi állapotát az akkoriban felvett császári hadmérnöki leírásokból és alaprajzokból elég jól ismerjük.
A XIX. század második felében megjelenő, már rézmetszeteket is leközlő újságokból jól felismerhetőek a huszti vár legfontosabb épületrészei: a kólsővár falvonulata, a kerek torony mellette a palotaszárnnyal és a lőportorony akkor még magasan álló csonkja.
Szerencsére 1885-ben erre barangolt a jó erőben lévő nyugdíjas honvédezredes, Soós Elemér, hogy felskiccelje a huszti erősség maradékait. Egyik rajzolatának alján feljegyezte, hogy a hegyi sasfészekben egy "messzilátó alkotmányt" is felállítottak. Ennek pontosabb mibenlétén nem tudni. Vajon kőből készített kilátótorony vagy fából egy magasles lehetett?
Végigzongoráztam az archívumomban meglépő régi képeslapokat, vajon mit örökítettek meg a huszti várból? Szerencsére az oly sok történelmi vihart átélt erősség egyik huszti képeslapról sem hiányozhatott, így bőséges választékot találtam róla.
Baloldalt a képeslap teljes képe, míg jobbról annak nagyítása a várrommal:
Hát a helyszíni nyomok alapján nehéz megítélni, hogyan is nézhetett ki a szerednyei vár fénykorában?
De azért megpróbálom a kevéske információt összegereblyézni:
-- Csorba Csaba tollából 2002-ben jelent meg a "Regényes váraink" című kötet. Ebben a szerednyei vár 1686-os inventáriumát ismertette részletesebben. Megemlítették a külsővár árkát, a szögleteken emelt, fedél nélküli öt kőbástyát, a szintén fedél nélküli felvonóhidas kaput. A belsővár árkának kőfala omladozó. Ide is felvonóhídon keresztül lehetett bejutni. A kapun bejutva összeírták a fegyvereket, majd a kutat. A belsővár közepén állt a nagy, alápincézett kőtorony. Az egész vár fedél, ajtó, ablak nélkül omladozott.
Mondjuk a leírásból nem értem, hogy lehetett a szögleteken 5 kőbástya {a 4 sarki szögleten 5 kőbástya?}
-- Az I. katonai felmérés {1780-as évek} mappáján így ábrázolják Szerednyét:
Itt a külsővár négyzetes alaprajzú, sarkain egy-egy {össz. 4} bástyával. Ezek inkább kerek {rondellák}, mint szögletes {olasz} bástyáknak tűnnek szerintem.
-- Még egy korabeli leírás segít a szerednyei vár megismerésében:
Normal 0 21
1703 jún. – Egykorú dokumentum szerint a szerednyei várba egy svadron német lovas vonult be, akik lőporos szekereket kísértek, hogy ott védelemre találjanak, a Rákóczi Ferenc vezette kuruc felkelők ellenében. Rákóczinak az volt a terve, hogy az odaküldött felkelők majd felgyújtják a falakhoz épült helyiségek fazsindelyes tetőzetét, amiknek tüzétől felrobbanhatnak a külsővár udvarán álló lőporos szekerek is. Egy lesben álló válogatott puskás csapat pedig szétlövi a lángoló erősségből menekülni próbáló németeket.
-- A haditervből végül nem valósult meg semmi, mivel az idevezényelt felkelőcsapat tapasztalatlan jobbágyokból állt, ők pedig meg sem merték közelíteni a szerednyei várat.
A mondák szerint a várat 1090-ben, Szent László korában kezdték építeni, és 1191-ben, III. Béla idején fejezték be. Erről azonban okiratok nem tanúskodnak. Legvalószínűbb, hogy a tatárjárás után, a várhegy csúcsán épült 25x14 m-es őr- és lakótorony képezte a vár magvát, mely köré felhúzták a későbbi fellegvár épületeit és erődfalait. A huszti vár rendkívül nagy stratégiai jelentősége volt, ellenőrzése alatt tartotta az aknaszlatinai sóbányákhoz vezető utat, védte az ellenségek ellen Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget koronavárosokat. A várhoz öt falu tartozott: Iza, Száldobos, Bustyaháza, Táborfalva és Dulfalva.
A huszti vár első írásos említése 1353-ból való, amikor Macska Domokost említik várnagyul (ő volt ekkor Nyalábvár kapitánya is). 1392-ben Zsigmond király a vidéket Drág és Balk oláh vajdáknak, a Drágffyak őseinek adományozta, azzal a céllal, hogy a moldvai vajda betörései ellen védjék az országhatárt. A Drágffyak közül kerültek ki a megye ispánjai, a sókamaraispánok, ők voltak a vidék legnagyobb birtokosai. Zsigmond király később Perényi Imre titkos kancellárnak adományozta Husztot, amivel megalapozta a két család több évszázados háborúskodását.
1405-ben azonban már újra királyi birtok, melyet a Perényiek béreltek. Később Hunyadi János, majd Mátyás király tulajdonában volt. Mátyás király a várat az 1480-as években feleségének, Beatrixnek ajándékozta. 1511-ben újra a Perényieké. A Dózsa-féle parasztlázadás idején a vidék nemessége a huszti várban talált menedékre, amelynek ostromával hiába próbálkoztak a felkelők. Ezt követően ismét királyi tulajdonba került a vár.A várat egy időre Mária özvegy királyné is birtokolta. 1533 januárjában János király a huszti várban időzött.A mohácsi csatát követően a vár többször váltott tulajdonost. Egy időre Nádasdy Tamás kapta meg adományba, viszont a várban továbbra is Kávássy Kristóf várnagy „uralkodott”, akiről a korabeli krónikák úgy emlékeznek meg, mint „nevezetes öldöklő és ragadozó” emberről, aki hadaival három vármegye lakosságát tartotta rettegésben.Magyarország három részre szakadása után Huszt egyike lett az erdélyi fejedelemség legfontosabb végvárainak.1550–1552-ben a vár felújítását itáliai építészek irányították. A fellegvár és a középső vár falai szinte a sziklából „nőttek ki”, melyeket faragott kváderkövekből építettek. Ekkor épült a déli oldalon a Ferdinánd-bástya és a kapubástya, a keletre néző Bubnói (Kisvárta-) bástya, az északkeleti oldalon a Nagyvárta-, északon a Fabástya, a nyugati oldalon az Emberfő-bástya. A bástyák megtervezésénél fontos szempont volt a szembe tüzelésnél jóval hatásosabb oldaltüzelés biztosítása.
1555-ben Báthori András 800 fős csapata zárta körül. Kút hiányában a vízellátást egy ciszterna biztosította, de az élelem is fogytán volt; ráadásul járvány tizedelte a védőket, akik 1556. január 26-án feladták a várat. 1557-től a vár ismét az erdélyi fejedelmeké lett. 1567-ben Schwendi Lázár, Felső-Magyarország császári főkapitánya előbb körülzárta a várat, majd értesülve János Zsigmond törökökkel megerősített seregének közeledtéről, meghátrált. A speyeri szerződés alapján a vár az erdélyi fejedelemséghez került. János Zsigmond fejedelem végrendeletében Hagymássy Kristófra, Békés Gáspárra és Csáky Mihályra hagyta. Hagymássy Kristóf egyike volt a korszak legnagyobb katonáinak. Mivel felesége hozományát, Makovica várát és uradalmát a Ferdinánd-párti Serédy Gáspár elfoglalta, s a főúr hiába pereskedett annak visszanyerése ügyében, Szapolyai János király pártjára állt, aki kinevezte Huszt várának kapitányává /1557–1564./) Amikor Békés Gáspár pártot ütött a fejedelemmé választott Báthory István ellen, a várat Hagymássy átadta a fejedelemnek. Ekkor, Békés segítségére érkező csapatával járt ezen a vidéken Balassa Bálint is, aki előbb megverte Kornis Gáspár huszti kapitány embereit, később azonban Hagymássy csapdájába esett. 1594-ben a Toronyai-hágónál betörő krimi tatár sereg ajándékok fejében lemondott a vár ostromáról, és tovább vonult. 1579-ben Kornis Gáspár megerősítve a vár védelmi rendszerét, kialakította annak végleges formáját. Ekkor épült terméskő és oltatlan mész kötésével a Nyári bástya valamint a hármas rendszerű fő- (alsó) kapu.
A huszti vár börtönében számos erdélyi nemes raboskodott, így Gálffy János fejedelmi tanácsos is. A gazdag uradalmat a továbbiakban az erdélyi fejedelmek birtokolták. Bethlen Gábor öccsének, Istvánnak adományozta, így a Bethlen család birtoka lett. Bethlen István máramarosi és hunyadi főispán első felesége, Csáky Krisztina halála után ismét megnősült, feleségül vette Károlyi Katát, Rhédey Ferenc váradi főkapitány özvegyét (Bethlen Gábor sógornőjét). Károlyi Kata férje udvarába vitte 10 esztendős fiát, Rhédey (III.) Ferencet. Az anya minden lehetőséget felhasznált fia előmenetele érdekében: férjével megegyeztek gyermekeik összeházasításáról. Bethlen Druzsina kezével igen jelentős birtokok ura lett, így többek között övé lett a huszti vár és uradalom. Udvarát a huszti várban rendezte be. Máramarosi birtokait tovább bővítette 1641-ben, amikor 3600 forintnyi zálogösszegért magához váltotta Bánffi Ágnes bocskói uradalmát. I. Rákóczy György fejedelem 1648. július 1-én kelt oklevelében Rhédey Ferencnek adományozta a máramarosi örökös főispánságot. 1654-ben lengyel honfiúsítást is nyert. Ekkor volt a huszti vár „aranykora”, hiszen például messze földön híres iskolájába még a szomszéd megyék (a királyi Magyarország) nemesei is járatták gyermekeiket. II. Rákóczi György 1657. évi értelmetlen lengyelországi hadjárata következtében török-tatár seregek támadták meg Erdélyt. A rendek ekkor lemondatták a fejedelmet, s helyette Rhédeyt választották meg. Ő azonban néhány hónap múlva, 1658. január 24-én önként lemondott a „nehéz és veszedelmes” tisztségről. A közügyektől haláláig nem vonult vissza, egyike volt Apaffy Mihály fejedelem tanácsosainak. Fia, László korai halála után visszavonult huszti birtokára. 1667. május 13-án hunyt el Huszton.
1661-ben a betörő tatárokat a várból kirohanó őrség meglepetésszerű támadása meghátrálásra kényszerítette. 1663-ban Rhédei halálával a vár a kiskorú Thököly Imrére szállt. A Wesselényi-féle összeesküvés idejében I. Rákóczi Ferenc hadainak egy része 1670-ben itt talált menedéket Spork tábornok seregei elől. Ekkor a vár tulajdonosa a Magyarországról elüldözött Thököly Imre volt (a Rhédey és a Bethlen család közeli rokona). Huszt vára lett a kibontakozó kurucmozgalom egyik központja. 1671-ben egy nagy vihar megrongálta a palota tetőszerkezetét, három helyen villámcsapás érte. 1673-ban I. Apafi Mihály kisajátította a várat. 1688-ban a nagyszebeni megállapodás értelmében Antonio Caraffa császári tábornok vonult be a várba. 1692-ben a várkapitány gondatlansága következtében a felső várban a felrobbant puskapor több épületben nagy károkat okozott. Az épületek kijavítására 1699-ben került sor. 1701-ben II. Apafi Mihály eladta I. Lipót császárnak. 1703 augusztusában II. Rákóczi Ferenc bevette Huszt várát. A vár bevételéről több legenda is született, ezek közül az egyik legismertebb Jókai Mór tollából származik, melynek címe: A huszti beteglátogatók. Tény, hogy a vár fondorlatos úton került Rákóczi kezére. A fejedelem oldalára átállt máramarosi nemes, Ilosvay Imre álruhában jutott be a várba. Fellázította az évek óta elmaradt zsoldjuk miatt elégedetlen őrséget. Az őrség a sikkasztó parancsnokot megölte, és a várat feladta. A vár és császári helyőrsége már nem állta útját annak, hogy a vármegye nemessége hűségesküt tegyen a Nagyságos Fejedelemnek. 1706. március 18-án az erdélyi rendek itt kötöttek szövetséget a magyarországiakkal, hogy Ausztriával külön békére nem lépnek és Rákóczit a magyarok is elismerik Erdély fejedelmének. 1706-ban a felső vár palotáját újból vihar dúlta. A szabadságharc idején, 1709-ben, a várhegy alján állt Rákóczi-házban országgyűlést tartottak. 1711-ben Rákóczi Ferenc a lengyelországi Sztrijből helyettesét, Károlyi Sándort azzal bízta meg, hogy a rendek gróf Pálffy János békefeltételeit Huszton összeülve vitassák meg. A fejedelem nem tudott személyesen részt venni a rendi gyűlésen, melyet Károlyi végül Szatmárba tett át, ahol április 20-án a rendek elfogadták a békefeltételeket.1711. május 12-én báró Acton a császári csapatok élén bevonult a várba. A huszti vár a szabadságharc után a császári helyőrség állomáshelye volt. 1717-ben a betörő tatárok elkerülték a huszti várat, de a várőség a környék népével összefogva szeptember 3-án a Borsai-hágónál megütközött velük. A csatában mintegy 6000 tatár esett el, és kb. 6000 foglyot kiszabadítottak. Az egyre elhanyagoltabb vár1748. július 21-én vihartól szenvedett. Mária Terézia elrendelte helyreállítását, de a főispán az erődítmény rozoga állapota miatt lemondott annak felújításáról. 1750-ben fegyverzetének nagy részét leszerelték, és Kassára valamint Nagyváradra szállították el. Utolsó várnagyának, Gervay Péternek halála után néhány hónappal,1766. július 3-án, a várat este 3 villámcsapás érte. Kigyulladt a tető, lángba borultak az épületek, és a leszakadó, égő gerendák eltorlaszolták a kaput. A vár lakóinak jelentős része a romok között lelte halálát. A vár romba dőlt. 1773-ban II. József megszemlélte a várat, és nem járult hozzá újjáépítéséhez. A helyőrséget a munkácsi várba telepítették át, és az udvar engedélyezte köveinek felhasználását a római katolikus templom építésénél. Utolsó épen maradt bástyája 1798 nyarán dőlt le. Mára csak a külső falak romjai láthatók.
Felépítése:
A vár stratégiailag fontos helyen, a Tisza és a Nagy-ág összefolyásánál emelkedő kúpos sziklán épült fel. Itt, Huszt mellett szakad ki a Tisza a Kárpátok öleléséből, sebes rohanása itt szelídül meg, s alakul át a kanyargó alföldi Tiszává. A huszti vár látta el a Toronyai-, a Légiós- és a Tatár hágók- védelmét, valamint biztosította a máramarosi só szállítási útvonalát.
A Vihorlát-Gutin hegylánctól és az Avastól is teljesen különálló, mintegy 150 m magas sziklán épült vár szabálytalan kelet-nyugati irányban elnyúló alaprajzú volt. Védműveinek elrendezésével alkalmazkodott a helyi domborzati viszonyokhoz. A falak alapzatát a sziklába vájták, ahol azonban a fal a földdel érintkezett, ott cölöpsort vertek le, a cölöpök és a várfal közötti részt pedig rézsűszerűen feltöltötték. Így akadályozták meg a várfal kopását és nehezítették meg az ostromlók feladatát. Az erőd 160 m hosszúságával és 70 m szélességével igen nagy területű hegyi várnak számított. Az erősség alsó és felső önálló védelmi rendszerrel bíró vár volt. Az alsó várat háromszögletű bástyákkal erősítették meg, innen lehetett ellenőrizni a felső várba vezető utat. Itt voltak a lakó- és a gazdasági épületek, a börtön és a templom is. A felső várba vezető út végén egy 8 m mély árok húzódott, amelyen csak felvonóhídon lehetett átjutni. A felvonóhidat mindkét oldalról bástya védte.
A várba vezető út végén a hármas tagolású fő- (alsó) kapu áll, melyre bástya épült. Az utat a kétszintes Bubnуi (Kisvárta-) bástya tartotta ellenőrzés alatt, a bejárat biztonsága felett pedig balról a Nyári bástya, jobbról a háromszintes Ferdinánd-bástya őrködött. Az alsó várban a kis tér közepén állt egykor a református templom, a kaputól balról pedig laktanyák, gazdasági épületek sorakoztak. A főkapuval átellenben, az alsó vár másik végében volt a középső vár kapuja. A középső vár falait három bástya erősítette. A kaputól számítva, balról az Emberfő-bástya, szemközt a Fabástya, jobbról a Nagyvárta-bástya állt. A középső várban volt a lőpormalom. A fellegvár középen volt a 74 m mély kút, mögötte víztároló ciszternák álltak. A fellegvár legnagyobb területét a palota foglalta el. Itt kapott még helyet a gabonaraktár, a várőrség laktanyája és a lőportorony is. A Tisza egykor a várhegy lábánál folyt. A várból alagutat építettek a folyóhoz. Ennek az alagútnak a kijáratánál épült a Régi Vár étterem. A Tisza partjáról nézve a várhegy oldalában a Trianon előtti időben látható volt a fenyőfákból kialakított Szent Korona. A cseh érában tüntették el az egykori Rákóczi-házat övező erdővel együtt.
Kölcsey Ferenc 1831-ben a Viski gyógyvizekhez utazván betegségét kezeltetni, megpihentHuszton, és megtekintette a vár romjait is.
Itt született a várat hallhatatlanná tévő verse :
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! Kölcsey Ferenc: Huszt
A magasztos verssorok által bennem felépített elképzelés után, lehangoló volt szembesülni a realitásokkal. Az egykor dicső napokat átélt falakat, melyeket költők és krónikások énekeltek meg gyakran, nemes egyszerűséggel belepi a bozót. A Várkapu előtti felvonóhidas várároknak mára már nyoma sincs, mint ahogyan a várkápolna, és az alsóvár laktanyáinak alapfalai is alig látszanak ki a bozótból. Amit az alsóvárban járva egy keskeny ösvényen haladva szemügyre lehet venni, az a Fellegvár palotarészének megmaradt külső falai… A vár középső részén a lőréses bástyafalak a jelenlegi terepszintig lepusztulva, jelzésnek megmaradt falai a bozót martalékává váltak. A középső vár inkább egy kilátó, ahol az Ukrán államnak csak annyira telt a várral kapcsolatban, hogy egy zászlótartó rudat állítson fel rajta az ukrán zászlóval, hogy mindenki jól lássa. Ha erre vette a fáradtságot, legalább a falakat megtisztíthatta volna a gaztól.
Az hogy a középső vár Nyugati sarkában volt valaha a lőpormalom, az inkább a vegetáció miatt csak odasejteni lehet. A felsővárba vezető árok és híd is a korabeli alaprajzokból nyert információk szerint sejthető a helyszínen járva nem igazán. A felső vár udvarából, a ciszternából, a gabonaraktárból, és a laktanyaépületekből (a középkori vármagból) semmit sem látni a hatalmas mindent felfaló bozót miatt. Jól éreztem én, hogy áprilisban kell jönni, mert akkor még látszik valami Husztból… Itt augusztusban áthatolhatatlan dzsungel van. Néha a megmaradt palotafalak és a növényzet kontrasztja miatt az volt az érzésem, mintha Bujákon járnék… A Fellegvár déli részében a lőportorony, a lőréses bástyák, és az egyes épületrészletek még kivehetőek voltak. A fellegvár déli udvarrészét határoló nyugati oldalon levő falszakasz kiromlásán kijutva lehetőség nyílt a Nyugati és Déli falszakaszok külső falait megszemlélni. Kifolyónyílás, lőrésmaradványok… A növényzet lassan megfojtja ezt a részt is.
Drága Huszt! Keserédes örömmel tölt el, hogy láttalak. Örülök, hogy eljuthattam hozzád, de szomorú vagyok, hogy ilyen állapotban láttalak.
A történelmi háttér emelte picit a színvonalat, de a mindent beborító gaz a nemtörődömség, amellyel a műemlék iránt viseltetnek, az bizony lehangoló. A középkori vármag dzsungele a legnagyobb veszteség, mert ott talán lehetett volna mit nézegetni. Nyáron a vár rendes megszemlélésére a lombozat miatt szerintem esély nincs.
