Képzeld el, hogy találkoztam a Délinél egy pasival, aki talpig páncélban volt, min Don Quijotte az ütközetben. Iszonyúan hasonlított az Attira. Noch dazu meg is szólított!
Már "VETERÁNOK" vagyunk, azért lustultunk el! Azért néha még benézek ide, de mivel nem sok történik már, nem is tudom miröl írjak! :-) Nem is hallok felöletek semmit, Lajost kivéve. Ö még "bombáz" engem a gmail-en PPS-ekkel és videókkal.
Well, vannak ismerős nevek: Göndör Tiborné, Xantus Jánosné ig.h., Szóka Mária matek, dr. Erdős Lászlóné, de nem biztos, hogy, pontosabban biztos nem onnan és akkorról. Például lehet, hogy később átigazoltak a Jóskába, mint a mi időnkből is többen, és akkor talán a körtér/Fehérvári sarki bolt (ma zálogház) kirakatában elhelyezett osztálytablók valamelyikéről pillantottak rám mosolyogva, vagy éppen tekintélyes komolysággal, már ahogy ilyen tablón szokás...
Természetesen Tarnóczai tanár úr személyes élményeim közé tartozik, ő vett rá, hogy vívjak és védjem magam ("En garde!"). És hallottam, hogy később "Tarnó papá"-vá magasztosult.
Minden esetre gratulálok a hosszútávú memóriádhoz, de tényleg!
