A kőhíd elmélet: A kaputoronyból egy felvonóhíd ereszkedett le a a
Jobboldali és bal oldali pillérekre. A pillérek vékonyak, így gyaloghídra lehet következtetni.
De akkor hogyan jelölhet Sóos Elemér istállókat az északi fal mentén?
Téli terveim között szerepl az OSZK felkeresése hogy a most egyelőre nyitott kérdésekre megpróbáljak választ találni.
Ugocsa váránál pl. Zsolti rajzolt, sokan nézték a felépítést, érdekes lenne az elképzeléseket megosztani, és valamit összegyúrni belőle.
Nyalábvár esetében a "kőhíddal szembeni omladékot is igyekeztem megnézni. Szerintem a kaputorony omladéka lehet, vagy az árok peremén futó falé.
Ha ez így van, akkor viszont Soós Elemér árok-kaputorony rajza kissé pontatlan.
Persze lehet híd is, de akkor mi az a ciszternának titulált mélyedés tőle kb. 5-6 méterre jobbra?
Plusz ha híd akkor a falazaton a híd járófelületének nyomai miért nem látszanak valamilyen formában?
Sok-sok kérdés amit izgalmas lenne megvitatni, egymástól tanulva, ismereteinket bővítve.
Pl. Lehoczky Tivadar a vár északi részén 1862-ben a Vasárnapi Újságban tudósított arról. hogy vendéglátója
Perényi báró emberei régmúlt idők temetkezésére bukkantak az északi fal tövében, ékszerekkel használati eszközökkel.
Ezen a helyen Soó Elemér az istállókat jelöli. Természetesen a temetés ha igaz és nem legenda, akkor lehet korábbi elfeledett idők eseménye is, de mindenképpen elgondolkoztató ütköződés...
Gyermekkorom egyik meghatározó könyvét jelentette a "A Vöröstorony kincse". Hiszen mindenről szó esett benne, ami egy srácot érdekelheti: várak, harcok, szerelmek, árulás, tragédiák és győzelmek...
Most gyorsan kikerestem azt a részt, amiben Esze Tamás rajtaütését írják le a tiszaújlaki Sóház ellen:
Nagy élmény volt kézbe vennem az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának olvasótermében a Soós Elemér-féle váras hagyatékot. Nagy alakú kartonlapok között, masnival átkötve hozta elém a könyvtáros a vármegyénkénti felosztású paksamétákat. Kinyitva egy porrá lett várkutató életművét tekinthettem meg: ceruzával sűrűn teleírt, napjainkra olvashatatlanul kifakult oldalak váltakoztak írógéppel megfogalmazott mondatokig, sok korabeli újságkivágással és régi képeslappal egyetemben. A nyugalmazott ezredes életében csak néhány vár feldolgozásának nyomdai kiadására futotta az anyagiakból: Sóvár, Szerencs, Vámosatya, Ónod. De más helyszíneket is akart, hiszen láttam újabb füzetborító tervezeteket.
Ezt a sok-sok kötetes anyagot hagyományos formában, papír alapon kiadni óriási költség lenne. De mindent sorban beszkennelni és DVD-ben kiadni -- szerintem -- a mai várkutatók búvárkodására hasznos lenne.
A Fekete-hegyhez közeli parkban áll a Perényi kastély. A kastély barokk stílusban épült a XIV. században. Kezdetben földszintes épület volt, melyet négy saroktorony díszített. Második emeletét a XVII. század végén emelték az épületre. 1989-től a kastély falán emléktábla emlékeztet a család nevezetes tagjára báró Perényi Zsigmondra, aki 1833-tól Ugocsa vármegye főispánja és az 1848-49-es szabadságharc vértanúja volt. A kastélyt a közelmúltban restaurálták. Báró Perényi Zsigmond mellszobrát a klasszicista stílusban épült megyeháza épületének parkjában állították fel. Ebben az épületben kapott otthont a járási központ magyar tannyelvű középiskolája.
Keresztyén Balázs a Nagyszőlősi Bartók Béla Művelődési Kör elnöke kezdeményezésére 1989. október 6-án emléktáblát helyeztek el a Perényi kastély falán. 1990-ben a nagyszőlősi magyar iskola önállóságát visszaállították, mely 1991-ben a Perényi kastélyba költözött és felvette a Perényi Zsigmond nevet.
Az emléktábla szövege magyar és ukrán nyelven olvasható:
"Neked, te kimagasló alak, ki abból az időből oly páratlan egyedül állasz, neked leborulok emléked előtt... Mesterem!"
Kossuth L.
Ebben az épületben élt br. Perényi Zsigmond 1783-1849 Az 1848 1849-es forradalom és szabadságharc vértanúja
Állíttatta a Nagyszőlősi Bartók Béla Művelődési Kör. 1989. X. 6.
Jobb oldalon az ukrán szöveg olvasható. A két szöveg közt egy babérfa ág látható.
Nagyszőlősön mind a mai napig él egy legenda. Amikor 1848-ban kitört a forradalom és a szabadságharc, Perényi Zsigmond megparancsolta családjának, hogy mindaddig tartsák nyitva a kastély kapuját a szabadságharc katonái előtt, míg ő vissza nem tér a csatából. Amikor leverték a szabadságharcot, a család hiába várta vissza Perényi Zsigmondot tárt kapukkal, a családfő nem érkezett meg. Rá is lesújtott a bosszúálló zsarnok hóhérkeze. A Perényi kastély kapuja azóta is nyitva áll.
Tiszaújlak Sóház
Fontos szerepet játszott Tiszaújlak II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában. Esze Tamás, a kurucok paraszti származású vezére rendszeresen sót szállított szekerével Máramarosból Debrecenbe. Egyik útján a tiszaújlaki sóház tisztviselői belé kötöttek, elvették szekerét, kifosztották tarpai portáját. Esze Tamás bosszút állt ezért, 1703. május 24-én reggel szegénylegényekből verbuvált két gyalogoscsapattal és 40 lovassal rajtaütött a sóházon, elfoglalta azt.
A tiszaújlaki sóház Tiszaújlak központjában található, az Nagyszőlős és Péterfalva felé vezető utak kereszteződésében. Az egykori sóházzal szemben kétemeletes üzletközpont található.
A sóház ma is áll, kopott vakolatú falán emléktáblát helyeztek el Esze Tamás márványba vésett képmásával, alatta a következő szöveggel: "Ebben az épületben sóház volt, melyet 1703. május 24-én 7 órakor reggel 2 gyalogos csapattal és 40 lovassal ESZE TAMÁS kuruc vezér megtámadott. A 14 muskétásból és egy hadnagyból álló őrségből négyet levágtak, a többi közéjük esküdött".
Tiszaújlak mellett vívták meg a kurucok első győztes csatájukat. Soraikban vállvetve harcoltak a magyar és ruszin felkelők, közöttük 52 tiszaújlaki.
Az utóbbi években a sóháznál gyűlnek össze a győztes csata minden évfordulóján a kárpátaljai magyar és ruszin társadalmi szervezetek képviselői, a környékbeli falvak lakosai, hogy emléktáblájának megkoszorúzása után átmenjenek a Tiszán átívelő hídon a község határában álló turulmadaras emlékoszlophoz.
Mezőgecse Kajdy kúria
A XIX. század elején klasszicista stílusban épült református templom közelében található az ugyancsak ezen stílusjegyeket magán viselő Kajdy-kúria, ami 1804-ben épült. Az épület előtt látható a Kajdy család címere: sólyommal és szarvassal.
A kúriától nem messze találjuk a helybeliek által kriptának nevezett omladozó építményt. A legenda szerint a sírhelyet alagút köti össze az egykor Vári község mellett álló földvárral.
Jelenleg ebben az épületben található a polgármesteri hivatal.
Az 1800-as évek elején paplaknak épült késő barokk stílusú kúria jelenleg a mezőgecsei községháza, melynek rendbehozatala a tetőzet műemléki felújításával megkezdődött. Jelenleg a Teleki Alapítvány Káldi Gyula vezetésével falkutatásokat végez egy későbbi rekonstrukció előzményeként.
Csorba Csaba régész írta le az alábbi sorokat az 1995-ben megjelent "Végvár és környezet" című könyvbeli tanulmányában:
Miért raktam ide?
Mert Nyalábvárról pontosan Soós Elemér nyugalmazott honvédezredes által ismerünk egy RÉSZLETES alaprajzot:
-- Az tény, hogy az öregúrnak volt jó száz esztendőnyi előnye velünk, késői várkutatókkal szemben. Tehát akkoriban még a várfalak is magasabban álltak + a növényzet sem volt ilyen elburjánzó.
-- De már akkoriban is romokban hevert Nyalábvár, tehát annak törmelékkel fedett részeit Soós Elemér sem tudhatta pontosan rekonstruálni.
-- Most csak pl. az általam nagy kérdőjellel ellátott területre koncentrálva. Oda egy "siklót" jelez az alaprajza. Az mit jelentene pontosabban: egy teherfelvonót, mint Szádvárnál? Sajnos nem volt lehetőségem, hogy a Várdomb aljába elmehessek, megnézni ott mi található? De mivel a várba a hosszúkás magaslat felől kényelmesen fel lehetett jutni, gyanúm szerint az a felvonó csak az öregúr fantáziadús gondolataiban létezhetett.
-- A várbeliek tudták, hogy szállásuk a magaslat felől a legkönnyebben támadható, hiszen ezért oltalmazták erről kettős várárokkal.
A beszámoló következő két része némiképpen rendhagyó lesz ugyanis egyetlen várat sem fogok érinteni ellenben jó pár látnivalót számba kívánok venni. Ezek közül az első a Kékestető, vagyis hazánk legmagasabb pontja.
A trianoni döntést követően szembe kellett nézni azzal a keserű felismeréssel is, hogy immáron nem a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m) az ország legmagasabb pontja, sőt a Kárpátok más jelentős magaslatai is határon kívül kerültek. Ilyen előzményeket követően lett Kékestető a maga 1014 méteres magasságával a legmagasabb magyar hegycsúcs. Legelőször 1888-ban építettek ide egy 20 méter magas faszerkezetes kilátótornyot, majd azt 1926-ban átalakították. 1958-ban aztán felépítik a ma is látható kő tévétornyot (1. kép), majd amikor ez elavulttá vált, 1981-ben felhúzzák a csúcs egyik jelképének számító új tornyot (2. kép) A torony szomszédságában található az a piros, fehér, zöld színekre festett kődarab, amely hazánk legmagasabban fekvő pontját jelöli (3. kép) és kedvelt témája az itt készülő fényképeknek.
(A második képet elnézve láthatjátok, hogy nem volt éppen a legoptimálisabb az idő sem a fényképezésre, sem a túrázásra és a helyzet egyre csak romlott.)
A csúcs másik jelképe a mókus (sciurus vulgaris), ami egyesek szerint egy nagyon édes állat, mások viszont egyenesen vérmókusnak (sciurus sanguineus) nevezik. Utóbbiak kedvéért egy jótanács, ha mókustámadás éri az embert és harapást is kénytelen elszenvedni. A mókus állkapcsa a harapást követően görcsbe áll, így hiábba húzzuk, rángatjuk, vagy rázzuk nem fogunk tudni szabadulni tőle, sőt a vérnyulaknál bevált Antiochiai Szent Kézigránát sem segít. Ugyan fájdalmas a harapás, de próbáljunk kissé ellazulni és amikor ez sikerült, kezdjük el csiklandozni a mókus bajszát. Mivel az állat elég csikis, így a görcs oldódni fog, mi pedig az alkalmat kihasználva gyorsan el tudunk menekülni. Figyeljünk viszont arra, hogy ne nézzünk hátra, hanem minél gyorsabban iszkoljunk el, nehogy egy másik mókus áldozatává váljunk.
A csúcs közelében érdemes felkeresni egy másik "leget" is, mégpedig hazánk legmagasabban fakadó forrását. Mivel a századfordulón is sok disznóság történt a világban, nem lepődhetünk meg rajta, hogy a forrást is Disznó(s)-kútnak nevezték el. Mondjuk senki ne tervezze, hogy itt fogja oltani szomját, ugyanis csak egy vékony ér csordogál a földből.
A csúcsot elhagyva a következő állomás a Mátrabércen emelt kereszt, amely a hívő emberek számára egyfajta szakrális helyként szolgál a magasban, közel az égiekhez (1. kép). Hátrafordulva a Kékestető tévétornya (2. kép) néz ránk, így búcsút inthetünk neki, miközben elindulunk egy sziklatömbökkel szegélyezett ösvényen Parád irányába (3-4. kép).
Rövid séta után egy mély sziklahasadékhoz érünk, ahol a legenda szerint egy öreg pásztor úgy tett mintha ugratná a lovát, mire az őt üldöző tatárok is elrugaszkodtak, azonban ők nem tudtak megállni a peremen, hanem a mélybe zuhantak. Eképpen a pásztor megmentette faluját a pusztulástól és boldogan élt még meg nem halt. Aki pedig nem hiszi, ugorjon a tatárok után! :-)
Közben kiderítettem, hogy az arcanum létrehozott egy digitális adatbázist, amelyben a Századok című történelmi lap 140 évfolyamának digitalizált adatbázisa található.
Az adatbázishoz, csak regisztráció, és a tagsági díj befizetése ellenében lehet hozzáférni.
Komáromy 1894-es, Nyalábvárról szóló cikke miatt jó lenne hozzáférni az adatbázishoz...
Komáromy András történész az MTA levelező tagja (1861-1931) Ugocsa vármegye történetének kutatója volt. Számos mű jelent meg tőle többek között a minket érdeklő témakörökben is.
Királyházáról mint településről évszázadokig alig történik említés. Csupán a várdombon épült Nyalábvár játszott némi szerepet történelmünkben már a XIV. század óta. Korábban az ott lévő épületek csak arra voltak alkalmasak, hogy meghúzódhassanak bennük Nyaláb rablóvezér és társai zsákmányukkal, foglyaikkal. Ennek a valóságos rablófészeknek két várnagya ismeretes: Dacsó László és Fancsikay Mojzes, akik fegyveres szolgáikkal büntetlenül garázdálkodtak a környéken.
Az Árpád-házi királyok közül V. Istvánnak kedvelt vadászterülete volt Királyháza környéke, a települést övező őserdőkben gyakran vadászott embereivel bölényre, medvére és vaddisznóra. István rövidesen elrendelte, hogy a dombok egyikén királyi házat Domus regalist építsenek, innen kapta a nevét a település is. Királyházát csak 1264-ben említi IV. Orbán pápa egyik levelében Ðueraliaza néven és inti Istvánt (IV. Béla és Maria Laszkarisz nikaiai hercegnő fiát), hogy a várat adja vissza anyjának, mert az annak előtte is a királynék birtoka volt. Nyalábvár, mint az ugocsai királyi erdőispánság vára, a zűrzavaros XIII. és XIV. században gyakran cserélt gazdát. IV. László idejében az Ubulfiaké, majd a Tamásfiaké. 1315-ig Borsa Beke kezén volt, később királyi vár, majd a Moldvából áttelepült Balk és Drágfiaké, akik ezt Nagy Lajos királytól kapták. A király Drágfi családbeli Miklóst Erdély vajdájává nevezte ki. Ekkor Királyházára és környékére még nagyobb mértékben folytatódott az oláh és ruszin lakosok betelepítése. E telepítéseket már IV. Béla király megkezdte, miután a tatárjárás úgyszólván teljesen elpusztította ezt a vidéket. Az 1403-as felkelés után Zsigmond király a várat elvette a Drágfiaktól és 1405-ben Perényi Péter országbírónak adta. A vár végleg a Perényieké maradt. Az új tulajdonosok nemcsak az épület külső megerősítésével törődtek, hanem a belső díszítéssel is. A vár a XV. század második felében a Báthoriak kezére jutott, majd ismét visszakerült Perényi János kezébe. Ilosvai Selymes Péter is lakója volt az irodalompártoló főúr, Perényi István jóvoltából. Itt készült el 1574-ben Az hires neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história, amelyet Perényi Istvánnak ajánlott. Járt a Nyalábvárban Balassi Bálint, a magyar líra kiemelkedő képviselője is. II. Ulászló király is többször megfordult Nyalábvárában, szerette volna, ha halála után a várkápolnában temetik el az ottani kriptában (ezt a kápolnát a szovjet megszállók 1946-ban, mint hadifontosságú célpontot lerombolták, 1993-ban közadakozásból újjáépítették).
Lipót császár rendeletére a Nyalábvárba Brandenburgi Mejer Conrád parancsnoksága alatt német katonaságot helyeztek el, mivel a Wesselényi-összeesküvésben több ugocsai család tagjai is részt vettek, és a császár attól tartott, hogy a felkelés újra fellángolhat, ezért szállta meg Ugocsa megye egyetlen erősnek tartott várát. Ugocsa vármegye gyűlését 1670. június 14-én Tekeházán tartották, mivel a Nyalábvárban erre már nem volt lehetőség. Már ekkor híre kelt, hogy a császár le akarja rontani a várat, amit a Perényi család császárhoz hű tagjai, sőt, a rendek is megütközéssel vettek tudomásul. Megpróbáltak intézkedni: megbízták Hartyányi János alispánt, hogy a megye közössége nevében menjen Lipóthoz, hogy kikönyörögje Nyalábvár épen hagyását. Küldetése nem járt sikerrel. A várat 1672-ben robbantották fel. A napjainkban szőlővel beültetett várdombon még ma is jelentős falmaradványok láthatók. A rom egyik sarkán lekerekített, szabálytalan négyszög alaprajzú, falainak vastagsága meghaladja a két métert. A domboldal délkeleti részén egy háromszögű őrtorony áll.
Zubánics László újságcikke nyomán. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I. Bp. 1996.
Kissé csalódottan tapasztaltam, hogy a vár területe rendkívül bozótos, a falmaradványok fényképről ismert részletei sem látszanak megfelelően. A Palánkvár vagy külső vár területét (Itt helyezkedik el a kápolna) a belső vártól egy árok választja el, ezen átkelve igyekeztem megszemlélni Nyalábvár még kivehető maradványait. A belső vár felé haladva jobb kézre egy boltíves fal köszönt a dzsungelből. A kaputorony lepusztult maradékán keresztül a belső vár területére érek. A terület kétségkívül egyik legszembetűnőbb darabjának a Palotarész falainak maradványai tekinthetőek. Itt a falak és bokrok ölelésében egy kisebb tisztás található jelenleg, peremén alapfal rajzolatokkal.
Soós Elemér rajzából kiindulva (mai napig a legrészletesebb), tekinthető ezen rész a belső vár udvarának is. Kisebb ösvény vezet át a bozóton, amely a belső vár északi falához vezet. Itt valaha Soós Elemér szerint gazdasági helységek lehettek. A ÉNY-i bástya maradékát is itt lehet felfedezni. Visszaindulok a tisztás irányába, hogy az árkon átkelve megszemléljem a kápolnát, és a mögötte található (a sziklaszirt peremén levő) őrtornyot. Csodálatos a kilátás Királyházára.
Szép környezetben található a várrom. Ha a bozótot kiirtanák, és a jelenleg omladék lepte falait feltárnák, és megóvnák. Kárpátalja egyik legszebb kirándulóhelye válhatna a helyszínből. Sajnos ebben a formájában nem emelkedik ki a területre jellemző, szomorú átlagból. Rohamosan pusztuló falak, jelentős bozót
Nagyszőlőstől keleti irányban alig néhány kilométerre fekszik Királyháza községe. Ide a Tisza-folyó hídján keresztül érkeztünk el, hogy felkapaszkodjunk az alacsony domb tetején búslakodó Nyalábvár romjaihoz.
Nyalábvár históriája:
A XIII. század második felében, királyi parancsra emelték, hogy az ugocsai erdőispánság központjaként szolgáljon. Az Árpád-házi királyok kihalása után a környék leghatalmasabb oligarchája, Borsa nembeli Beke báró foglalta el. Tőle 1315-ben Jánki Tamás beregi ispán vette vissza ostrommal az országot újra egyesítő Anjou Károly király parancsára. A korabeli oklevelek több honorbirtokosát említette, akik a szolgálati idejük alatt megkapták a váruradalom bevételeit. 1378-ban Nagy Lajos király a havasalföldi származású Bélteki Balk és Drág oláh vajdáknak adományozta oda. Ők jelentették a Drágffy főnemesi család őseit. Mivel azonban 1403-ban a leszármazottaik csatlakoztak a Zsigmond király elleni lázadáshoz, elkobozták tőlük. A király alig két esztendő múltán, a szomszédos Nagyszőlőssel együtt a Perényieknek adta. Hunyadi Mátyás 1483-ban a rablólovaggá züllött Perényi István várainak elfoglalására sereget küldött. A fegyveresek többek között bevették Nyalábvárt is. Mivel azonban a király István úr fiának Imrének a kezébe adta, így Nyalábvár továbbra is a Perényieket gazdagította. A mohácsi vész utáni korszakban már elvesztette katonai jelentőségét, mivel védőművei elavulttá váltak. A környékbeli nagyobb erősségek {pl. Munkács és Huszt} sorsától függött. 1672-ben a Habsburg-ház elleni Wesselényi-féle összeesküvés megtorlásaként császári zsoldosok felrobbantották. Azóta egyre jobban pusztulnak maradékai.
A közelében zajlott le 1677. október 10-én a nyalábvári csata. A véres ütközetben Thököly Imre kurucai francia segédcsapatokkal együtt legyőzték a császáriakat. De ekkor már a lerombolt Nyalábvárnak nem volt semmiféle hadi szerepe.
Meglepődve konstatáltam, hogy a kicsiny Nyalábvárról mennyi régi ábrázolás maradt fenn:
A Benevár-bércen található erődített telep északi végétől valamivel több mint száz méterre a "Vaskapu" elnevezésű sziklaalakzat (1. kép) tűnik fel előttünk, melyen áthaladva egy rövid kaptató után érdemes megállni, ugyanis remek kilátás nyílik innen Gyöngyös városára (2. kép). Újabb rövid kitérő és megérkezünk a Remete-barlanghoz (3. kép), amelyet a bérc délnyugati oldalában emelkedő sziklatömbök (4. kép) közé vájtak.
Innen pár száz méterre emelkedik a leszűkülő hegygerincet lezáró mintegy 90 méter hosszú újabb sánc, melynek építési ideje azonos lehet a Benevár-bércen található erőségével. A két erődítés közötti kapcsolat ugyan nem zárható ki, de ennek megítéléséhez csak újabb kutatások adhatnak támpontot. Megjegyzendő, hogy itt is jelzés hívja fel a túrázó figyelmét a látnivalóra.
A sáncot elhagyva erdőirtás nyomai éktelenkednek a tájban, de reményre adhat okot, hogy éppen elcsíptem a bográcsban főzött ebédjüket majszoló munkásokat, akik napközben csemeték telepítésével foglalatoskodtak.
Az irtásról már előtűnik a kékesi tévétorony, így újult erővel tudtam nekivágni a még hátralévő hosszú kilométereknek.
A felsővár udvarán készített panorámafotóidból nem mutatsz meg nekünk egy-kettőt?
De: épp kettőt tudok megmutatni:). Huszt felső vár udvarán éppen ennyit készítettem. Igazából körpanoráma lett volna (mint pl. Kankóvárnál) de elméreteztem. Így ketté vágtam, bár még így sem az igazi. Viszont a kevésbé sikerült képeimet is megőrzöm:)
Sajnos nálunk is sok magára hagyott templom van, általában romokban. A műemlékvédő szervezeteknek meg az az eszköze nincsen meg, amivel meg lehetne állítani a romlást: pénz. Mert mindenhez az kell, a ledőlő, vár, meg templomfalakhoz.
Esetleg értékesíteni lehet, szoktam látni olyan cikkekeket, ahol újrahasznosított templomokat mutatnak be, amiket az adott egyház nem bírt fenntartani, és eladtak. könyvtár, kocsma, lakóház, ilyesmi lett belőlük. de Budapesten is van ilyen templom, csak sajna az új tulajok is sokmindennel próbálkoznak, és a vége ott is az lesz, hogy amikor már nem hoz pénzt az épület, magára hagyják.
Van a Rákóczi úton egy neromán/romantikus templomocska, amit elég kevesen ismernek. Nem csoda, egy háztömb zárja be, mint az a fenti Google Maps-os képen is látható. Az utcáról csak annyi tűnik fel a járókelőnek (már akinek feltűnik), hogy egy egész saroknyi hosszon[...] Bővebben!Tovább »
Amikor kis csapatunk Kárpátalján járt,micsoda képzelőerővel próbált magyarázatot találni a nagyszöllősi templomra,hogyan és hol is állt. A műemlék kedvelő ember akaratlanul is arra gondol néha,hogy azok a fránya törökök vagy tatárok esetleg az áruló labancok bizony meghagyhattak volna jónéhány várat és templomot számunkra.
De a barbárok nem haltak ki velük,ma is élnek közöttünk. Ráadásul nyugat-európábanaz orrukat fenthordó franciák földjén.
Ma éjszakás műszakban orrom alá tartotta az okostelóját egy kollégám,hogy mutat egy kisvideót. nem,nem pornó vagy valami más mókás videó volt. Hát nem hittem a szememnek.
Az lenne a kérdésem hogy a templom maradványokhoz vezető ösvénytől balra, a vár DÉL KELETI sarkával szemben van egy falmaradvány a bozótban. Véleményetek szerint ez a kolostorhoz tartozhatott, vagy a vár része?
Csorba Csaba Ugocsak székvárosának ékességei cikkében (VKT 2005.szeptember) utal arra, hogy tulajdonképpen Kankó váráról elfogadható alaprajz nem készült. Ez a helyzet jelen ismereteim szerint az elmúlt majd 8 évben sem változott...
Jó lenne, kiokoskodni közös topikerővel valamiféle értelmezett alaprajzot... Számítanék zsoltikapék, gabe1986, NV, segítségére...
És lenne egy kérdésem is (CsanMarcos), nincs a várról ismert források között valamiféle inventárium, ami egy kiindulási alap lehetne?
Ugyanez a helyzet a királyházi Nyalábvár esetében is...
Ugocsa várával kapcsolatban még mindig akad néhány kérdésem:
-- A várat a XIX. század elején ostrommal foglalta el a királyi sereg a Borsáktól. Utána jó évszázadig romokban hevert. Csak Zsigmond király adományozza el a Perényi famíliának, akik rövidesen a még mindig romokban heverő erődítményt a településre érkező Ferences-rendi szerzeteseknek adta használatra. Ők a vár közelében felhúzzák a nagyméretű templomukat.
A középkori szokás szerint a templom és a kolostor szorosan egymás mellé épülnek. Hiszen az előbbi lelkigyakorlatra, míg utóbbi a lakhatásra kell a barátoknak.
De vajon mire kellett nekik a "Kankó-vár"? Tényleg ott rendezték be a kolostorukat? Vagy az a templom mellett emelkedett? A helyszíni alaprajzon nem tűntetik fel, csak egy mellékkápolna kezdő ívét.
A kárpátaljai vártúra utolsó két erődítménye {Ugocsa és Nyalábvár} esetében a korai időszak földesuraiként kell megemlíteni a Borsa nemzetséget. Mivel ők a köztudatban nincsenek annyira képben, mint "kiskirályok", néhány mondatban érdemes karrierjüket összefoglalni.
A Borsa nembeliek ősi birtokai a Berettyó és a Körösök mentén terültek el. 1177-es oklevél említette nemzetségi monostorukat Bátoregyházát. Árpád-házi IV. László idejében kezdődött felemelkedésük, amikor a gyengekezű uralkodó alatt egyre magasabb méltóságokat kaparintottak meg. Népes volt a család, hiszen 6 fiútestvért soroltak fel a korabeli krónikák. Közülük legtöbbre Kopasz {más néven Jakab} és Beke nevűek vitték. Az előbbi lovászmester, bán majd nádorispán.
Az Árpád-ház kihalása {1301} után már a következő váruradalmakat birták:
A fenti térkép Engel Pál: Az ország egyesítése, I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen című tanulmányából valót, ami a Századok 1988-as kiadványában jelent meg.
Rövid tőmondatokban a Borsák elleni hadjáratok:
-- 1310-ben Anjou Károly egyedül Borsa Kopaszt tekintette nádorának.
-- 1314-ben az uralkodó elmozdította hivatalából Borsa Kopaszt, aki fellázadt ellene.
-- Jánki Tamás beregi ispán a királyi seregel elfoglalta Ugocsa és Nyaláb várait.
-- Bihar, Békés és Kraszna vármegyei birtokaikat azonban megtarthatták, sőt Beke mint
tárnokmester bekerült a királyi tanácsba.
-- 1316 tavaszán a Borsák nem engedelmeskedtek a király hadbahívó parancsának. Sőt a
Tiszántúlon nagyarányú lázadást szerveztek.
-- 1317 márciusában Debreceni Dózsa királyi seregvezér a debreceni csatában legyőzt a
Borsákat. Kopasz a legfőbb székhelyére, Adorján várába menekült el. Ennek bevétele
után Kopasz tovább menekült a hegyvidéki Sóloymkőbe. Ennek ostromáról szerencsére
bőséges forrásadattal rendelkezünk. A királyi sereg két erődöt {castellum} emelt a
várbeliek szemmeltartására. Kopasz báró veje Mosj csapatával igyekezett felmenteni a
védőket, az egyik ostromvárat sikerült is felgyújtania. Kopaszt végül az éhség
megadásra kényszerítette, vasra verve hurcolták Anjou Károly elé. További sorsa
bizonytalan. A régebbi szövegek szerint a király lefejeztette. Míg Engel Pál történész
szerint, mivel néhány hónap múltán egy erdélyi adat szól róla, túlélte a győzedelmes
uralkodóval való találkozást. De többé nem szerepelt a krónikák lapjain.
"Erik mossa a kezét" - hirtelen a pilátusi jelent ugrott be; menjetek csak, de ha leszakadtok az nem az én hibám lesz. :-)
Egyébként az egyik legmeghatóbb élmény volt számomra ez a piciny tempolm, amelynek hívei még mindig olyan erősen őrzik magyarságukat. Tisztelet előttük!
