Február elején jártam a nyíregyházi múzeumban, akit valóban érdekelnek a huszárok, annak érdemes ide elzarándokolnia, valamint Sárvárra. Ott pedig a híres Nádasdy-huszárok ( Limanowa hősei) történetével ismerkedhet meg.
BENE János Jósa András Múzeum Nyíregyháza H-4401, Pf.57
"A Hadik huszárok nyikolajevi rohamának leírása a Hadtörténelmi Levéltárban a Kárpát-csoport iratai között található meg. M?faja: harctudósítás. A gyorshadtest alakulatai, magasabb egységei hazaszállításuk után, 1941-1942 fordulóján, a Honvéd Vezérkar F?nökének utasítására a hadm?veleti területen vezetett okmányok, az adott és kapott parancsok, intézkedések alapján készítették el és terjesztették fel harctudósításaikat. A nyíregyházi 4. huszárezred parancsnokságán két ilyen harctudósítás is készült; az egyik - a hosszabb - naplószer? pontossággal követi végig az ezred történetét a mozgósítástól, 1941. június 27-t?l az ezred hazaszállításáig, november 3-ig, a másik, az itt közölt rövidebb pedig két - az ezredparancsnokság által méltán az ezred története legdics?bbikeként számon tartott - napjának (1941. augusztus 15-16.) eseményeit, a nyikolajevi csatát írja le. "
"Im Sommer 1941 wurde auch Ungarn in den Strudel des Zweiten Weltkrieges gerissen, und das I. königliche ungarische Eilkorps nahm an der Seite der deutschen Wehrmacht in der Ukraine am Feldzug gegen die Sowjetunion teil. Unterstellt waren dem Eilkorps die 1. und 2. motorisierte Brigade sowie die 1. Reiterbrigade, zu der auch das 4. königliche ungarische Husarenregiment "András Hadik" aus Nyíregyháza gehörte. Auf Weisung des Generalstabschefs des Heeres hatten die Verbände und höheren Einheiten des Eilkorps nach ihrem Heimtransport, zur Jahreswende 1941/1942, aufgrund der im Operationsgebiet geführten Unterlagen, der erhaltenen und erteilten Befehle bzw. eingeleiteten Maßnahmen ihre Gefechtsberichte angefertigt und eingereicht. Im Kommando des Husarenregiments von Nyíregyháza entstanden zwei dieser Berichte. Bei ersterem handelt es sich um eine längere, tagebuchartig geführte Aufzeichnung, welche über die Geschichte des Verbandes von der Mobilisierung bis zum Tag der Heimkehr berichtet. Der zweite, kürzere Bericht beinhaltet die Chronik der Schlacht bei Nikolajev vom 15.-16. August 1941. Nachdem das 4. Reiterschwadron des 4. Husarenregiments am 15. August 1941 einen erfolglosen Aufklärungsritt unternahm (bei welchem auch der das Schwadron befehligende Rittmeister Géza Kenéz den Heldentod fand), gelang es der unter dem Kommando von Major Kálmán Mikecz stehenden Husarenabteilung 4/II mit einer Reiterattacke, die sowjetischen Kräfte aus ihren Stellungen zu vertreiben und wieder mit dem benachbarten deutschen Regiment Kontakt aufzunehmen. Dieser Reiterattacke erinnerte sich der deutsche Augenzeuge Erich Kern nach dem Krieg in seinen Reminiszensen: "...Seit dem Morgen kämpften wir hart mit dem Feind, der sich an der Seite eines hohen Bahndammes eingegraben hatte und sich zäh verteidigte. Im Laufe des Tages hatten wir sie schon viermal angegriffen, doch sie wehrten alle vier Angriffe ab. [...] Und plötzlich erschien unverhofft ein ungarisches Husarenregiment auf der Szene. Sie ritten heran. Wir lachten. Was um alles in der Welt wollen die Ungarn hier? Schade um ihre schönen, eleganten Pferde. Dann erstarrten wir fast zu Stein. Diese Kerle haben den Verstand verloren. Ein Husarenschwadron nach den anderen kam auf uns zugeritten. [...] Ihr Kommandeur, ein hochgewachsener Oberst mit blinkendem Goldkragen, zog sein Schwert. Vier oder fünf leichte Panzerwagen schwenkten zu den Flügeln ein, und schon sprengte das Husarenregiment im Galopp über die Ebene. Ihre gezogenen Schwerter schillerten im Licht der untergehenden Sonne. So hat einst vielleicht Seydlitz eine Attacke geritten. Alle Vorsicht vergessend, sprangen wir aus unseren Stellungen. Vom Bahndamm her fielen die ersten Schüsse, dann hörten wir sie immer seltener. Und was wir danach sahen, konnten wir einfach nicht glauben: Die Soldaten des sowjetischen Regiments, die den Angriffen unserer Kompanie bisher so vehementen und erbitterten Widerstand leisteten, springen einer nach dem anderen auf, rennen wie toll geworden davon, fliehen. Und die triumphierenden Ungarn jagen sie, treiben die Russen vor sich her..." Die Geschichte des ungarischen Husaren währte ein halbes Jahrtausend, und dies war - bereits im Zeitalter der Flugzeuge, Panzer und Machinenpistolen - die letzte Reiterattacke."
Maga az alaptörténet igaz, a huszárok és a páncélkocsik sikeres támadása. Azt nem tudom, hogy mennyit színeztek rajta. Az 1. Lovashadosztályt ( pk. Vattay Antal) egyébként '43-ban átfegyverezték és a Honvédség egyik elitegységének számított.
Az oroszok a háború végéig használták a lovasságot, felderítésre, a gépesített gyalogság helyett páncélosok mellé, illetve a partizánok ( ők főleg mobilitás biztosítására, de néha lóról is támadtak, ha lehetőség volt az ellenség lerohanására).
"...A kiállítás utolsó része a Hadik huszárok II. világháborús tevékenységér?l szól, a bécsi döntést?l 1945 tavaszáig. A 4. huszárezred az 1. honvéd lovasdandár keretében részt vett a Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély, Délvidék visszacsatolásában, majd 1941 nyarán els?k között indult az orosz frontra, ahonnan csak ?sszel szállították haza az ezredet. ...
A különböz? kitüntetések, emlékérmek, igazolványi lapok, egy huszárzászlós teljes öltözete mellett itt láthatóak azok a felvételek is, amelyeket abból az alkalomból készítettek, hogy 1941. november 17-én Horthy Miklós kormányzó Nyíregyházán fogadta az orosz frontról hazatért huszárokat. ...."
Háát ez a cikk a Magyar Demokrata c. alja irományban jelent meg. Van erre vmi fellelhető bizonyíték vagy ez is úgy van mint egykori honvédelmi miniszterünk megjegyzése miszerint 1 magyar katona a szuronyával többet ér 10 rakétával felfegyverzett amerikainál?
"....Az első világháború rohamaiban még fellángolt a régi dicsőség. A magyar lovasság utoljára a második világháborúban Nyikolajev városánál bocsátkozott harcba 1941. augusztusában. A huszárok rohamára egy német szemtanú így emlékezett vissza:
„…Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, s mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermettünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad, lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. (…) Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. (…) Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen…”..."
Személyfüggő az ilyesmi. Az elmúlt évben Bp. évforduló apropóján sok eredeti, publikálatlan orosz fotó került elő az ostromról. A fotós már meghalt, de a gyerekeit meghívták Bp-re és el is jöttek. Nyilván itt is a megfelelő embert kell megtalálni. Mondjuk nem az MTV-t felhívni, hanem megfelelő történelmi intézetet...
A ,,Rosszija csatorna" (Kanal Rosszija") rengeteg NAGYON jo tortenelmi dokumentumfilmet csinalt az utobbi 6-8 evben, nagyon sok, eddig SOHA nem hasznalt archivum-felvetellel. Fel is ajanlottak azt, hogy a filmek kopiait megkuldik az erintett orszagok filmarchivumainak. Tudjak mi volt a valasz magyar reszrol (fultanuja voltam a beszelgetesnek)? ,,Nincs penz!". Kesobb a felesegemtol kerdeztem, hogy mennyit kertek a ,,Rosszijanal?" Az erdekes az, hogy semennyit-ingyen is odaadtak volna. Mindossze cserelni akartak nehany erdekesebb felvetelre, ami Magyarorszagon van. Egyszeruen azon bukott az egesz, hogy valaki ezen az ugyon keresni akart, nem pedig ,,informaciot cserelni".
most kaptam egy orosz barátomtól egy DVD-t, amin a Rosszija tv egy műsora van (4 medál azt hiszem a címe), és nagyon jó archív filmrészletek vannak Budapest ostromáról (számomra ismeretlenek voltak)!!! Az orosz szöveg is elég jól érthető.
Ok, akkor megbeszeltuk! Ma nem idozom a forum, hanem iszom. Emelem poharam Szent Iljara (orosz ejtoernyosok vedoszentjere) Szent Michaelre (a francia parak vedoszentjera) es a vilag minden nemzetenek ejtoernyosere. Vivat!:))
Köszi, igen, figyelemmel kísérem. Ha hazajön valószínűleg beszélek vele, s elképzelhető , hogy élményekből majd behozok pár sort. Egy haverom ( volt Szent István expedíciós természetesen) Dubrovnik térségében búvároktató minden nyáron. Van ott egy WWII-es olasz szállítóhajó roncsa, viszonylag kis vízben. Ahogy elsüllyedt a fedélzeten lévő cuccok leperegteg. Kedvenc hobbija, hogy egy, a tengerfenéken lévő traktor nyergébe ül, s "felszántja" a tengerfeneket. Lehet olaszoknál szét kellene nézni pénz után, s feltárni a roncsot.
Legjobb tudomásom szerint semmilyen kapcsolódás nincs. Csak István írt erről is, arról is, ezért kérdeztem rá. :)
Hallottad, hogy Czakó Laciék megtalálták az osztrák-magyar 26-os torpedónaszád (ex FLAMINGO) roncsait az Adrián 45 méteres mélységben? A hajó 1914. aug. 23-án egy viharban saját aknára futva süllyedt el.
Kedves Otranto, csak azt áruld már el, hogy az afgánoknak milyen kapcsolódásuk van a haditengerészethez?:)) Legalábbis logikai alapon a felsorolásod szerint kellene lennie - hiszen csak ilyen írásokat olvasoé-, viszont földrajzi tanulmányaim, valamint egykori afgán egyszakos csoporttársam szemléketes leírásai alapján nehezen tudom elképzelni. Még egy nyamvadt folyami monitort sem :)) Na, de ezt a bejegyzést tudd be az augusztusi hőségnek. :) Egyébként érdekelne, akár privátban is, hogy a korábban felsorolt források között esetleg az írásaid is szerepelnek? :) Mindezt egy amatőr kérdezi, aki néha szakpublikációra is vetemedik.
Miert, On minek nevezne egy konyvet, ami ketszazoldalas inkabb nepszerusito, mint szakmunka, trehany papirminosegben es a nyelvi es szakmai korrektura teljes hianyaval?
Amugy rendben van, folytassuk normalis hangnemben vitankat. Eredmenyesebb. Nem gondoltam volona, hogy mentori modorban irtam volna, de ha masok annak veltek - elnezest.
Szakteruletem leginkabb a partizanhaboruk, szabotazs, kis csoportok harca, diverziok, es hasonlo ,,kedvessegek" (eletem 7 evet aldoztam kulonfele hadseregeknek; valoszinuleg kalandvagybol, bar ezt nem tudom biztosan - lehet, hogy mero hulyesegbol). Rendkivuli modon erdekel az orosz tortenelem es a haditengereszet (utobbi gyerekkori ,,szerelem", ami a mai napig tart). Minden anyagot (publikaciok, ujsagcikkek, konyvek, stb.) az adott temakban igyekszem osszegyujteni, mert erdekelnek. Ezenkivul szeretem a ,,haborus turizmust" - beutazni a kulonbozo csatak helyszineit. Rendkivul erdekes elmenyek es osszefuggesek szuletnek (pl.: a Kulikovoi mezon jottem ra, hogy a kozepkori kronikakban megadott orosz es mongol sereg letszamadatai rendkivul tuloznak. Azon a mezon nem ferhettek el.). Ugyancsak erdekes elmeny volt a Del-Afrikai ut - ket het hatizsakkal. Sajat boromon kiprobaltam, hogy milyen lehetett az angoloknak haboruzni azon a terepen. Nagyon rossz. Es ehhez meg hozza kell tenni, hogy en boven el voltam latva vizzel, normalis vaszonbakancsban topogtam, ehhez jon meg a tulelesi szaktudas (ami az angolokbol hianyzott) es senki sem akart levadaszni 600-700 lepesnyi tavolsagbol.
A felhozott kerdesekre meg folytatni fogom a valaszadast, csak tenyleg roppant keves a szabadidom.
"A komoly szakmunkak es a ponyva-irodalom kozott eg es fold a kulonbseg. Ajanlom vegigolvasni a ,,konyvajanlo" reszet a forumnak, mivel eleg farasztonak talalom azt, hogy ujra es ujra ugyan azt irjam."
Szoktam olvasni azt a topicot is.
De ha jól értem, ezzel azt akarja mondani, hogy Ön ponyvát ír?
Ha valakit érdekelne...