Keresés

Részletes keresés

Hippocampus Creative Commons License 2004.04.16 0 0 175
Nem biztos, hogy depi, persze, de ha egy fiú külső segítséget kér a lelki bajaira, akkor már csak statisztikai alapon nagy a depi valószínűsége. Pláne, ha utánaolvastál a depinek és úgy érzed, hogy rádillik. Feltéve, hogy depi, nekem kifordítottnak tűnik az a logika, hogy azért jött a depi, mert borítottál mindent. Sokkal életszerűbb, hogy azért borítottál mindent, mert nem mentek a dolgok, jött a depi. Sőt, továbbmennék, az én szememben könnyen elképzelhető, hogy a munkamánia, pia, fű, mind önorvoslás volt a depire. Ez ugyanis nagyon tipikus. Amit konkrétan leírtál, alvászavar, koncentrációs problémák, motivációhiány, mind részei a depis tünetcsoportnak. Nagyon árulkodó a következő mondatod: „Egyszerűen ha reggel felébredek, nincs akaratom megmozdulni se.” Nagyon depis mondat. Tipikus depis tünet, hogy reggel a legrosszabb a helyzet és estére egy kicsit belerázódsz. Ha csak „nyomasztanak a gondok,” akkor reggel jobb a helyzet és estére gyűlik össze a teher a válladon. Jó viszont, hogy nem sugárzik belőled a reményvesztettség és az önvád (igaz, ez inkább csajoknál a no. 1 tünet).

Ami a depi bevett gyógymódját illeti, az antidepi (gyógyszer) és egy jó beszédterápia (nevezetesen "kognitív viselkedésterápia") kb. egyformán hatékonyak. Az esetek 60-70 %-ában segítenek egy-két hónap alatt kimászni a gödörből. A kettő együtt még hatékonyabb. Én a te helyedben biztosan csinálnék első menetben egy

Előzmény: Villám Áron (164)
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.16 0 0 174
(ez milyen egy +,- befejezes volt, kedves out, ha most megdicserlek, akkor elcseszem az eletpoziciod?!:))
Előzmény: Törölt nick (173)
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.16 0 0 173
Kedves VÁ,

Gyere át az Önerőből összekaparni magunkat c. topiba, ott is ez a téma; ezt hagyjuk meg a bipolárnak.

Azért az itt felmerülő kérdésekre válaszolnék most.

Nos, először is nagyon radikálisnak érzem a változást, amit bevezettél az életedbe. No kávé, no cigi, ez kurvajó, de miért kellett a munkahelyedet (és a baráti körödet is) beáldoznod?
Gondolom, - és ez csak persze feltételezés -, hogy olyan munkaköröd volt, ami igazodott az életmódodhoz, és a sok-sok streszort ami ért, azt kávé/cigi segített feldolgozni, s ehhez jött még a bulik, amhol kiengedted a gőzt.
És most semmi ami pörgetett, ami hajtott, ami pénzt termelt - nincs. Naná, hogy depis vagy, ez tök normális rakció. Az lenne a nem normális, ha most egész nap vigyorognál, és jól éreznéd magad. :))

Jó úton jársz, ha már felismerted, hogy ez sokáig nem mehet így, lényegében 1 hónapja fizetés nélküli szabin vagy, mondanám, hogy egy kis lazítás rád fért, nem betépés értelemben (hű de laza), de ez nem azt jelenti, hogy milyen fasza dolog depiben lenni.

Tehát a gödörből ki kell mászni. Na igen ám, de hogyan. Mi legyen a motiváció? Mi adja hozzá meg az erőt/energiát? Ezen lehet és kell is agyalni...

A végére hagytam a -lógust, egy alkalom 4000-7000 Ft ez ált. 50 perc., hogy mit kapsz ezért, az -lógusfüggő. a www.pszichologia.hu/szolg oldalon lehet tájékozódni. És alice is most írta le az önerőböl-be, hogy mit kell kérdezni, hogy célszerű elindulni az inf. szerzés útján.

***

Na, igyekeztem nem pszichológiai rizsát nyomni,
most tessék alázni. Üdv, OutsideR

Előzmény: Villám Áron (169)
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.15 0 0 172
Igen, a Remotiv.
Ráadásul csak enye depiben hatásos.
Előzmény: Villám Áron (170)
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.15 0 0 171
remotiv

de ha a pótszerek megszünése miatti pótdepidet pótlegyógyszerezed, az nem egy tripla-kibujás? :)

Előzmény: Villám Áron (170)
Villám Áron Creative Commons License 2004.04.15 0 0 170
Vény nélkül kapható antidepresszáns gyógyszer kéne! Tudna valaki mondani egyet?
Villám Áron Creative Commons License 2004.04.15 0 0 169
Márpedig a gátlásokat igenis gátolni kell a felszabaduláshoz. :-)

Tehát szép dolog ez a szabadelvű megközelítés, de ettől függetlenül nincs az az isten, hogy megint cigit vegyek a kezembe.

Egészen konkrét dolgokra vágyom. Például, hogy be bírjam fejezni azt a kib*tt felsőoktatási bohóciskolát, ahova járok (BME). Egy év van vissza belőle. Ehhez fel kéne kelnem, és be kéne mennem reggel. Ezzel szemben most ez a fél négyes fórumozás a napi első tevékenységem.

Lógus merre van? Milyen drága?

Előzmény: Törölt nick (167)
Villám Áron Creative Commons License 2004.04.15 0 0 168
Köszi...

sőt ha még fel is tudnék kelni reggel 8-kor teljesen rendben lenne az életem. De nem tudok...

Előzmény: LizyX (166)
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.15 0 0 167
Szia!
Én a következöképp látom, amit leirtál:
- Egy csomó dolgot csináltál vélhetően élvezettel. Finom kávé, megnyugtato cigi és egyebek, buli, multaság, kábultság, szabad időbeosztás, addig alszok, amig akarok, munka, ahol király vagyok, stb.
- Megijedtél az egészséged miatt.
- Elvettél magadtól minden élvezetet. Egyszerre, minden olyat, ami eddig jó volt. Csodálkozol, hogy depressziós lettél?!?

Azt hiszem, jobb megközelitése is lehet a dolognak, a változásnak, amit jogosan szeretnél: értelmesebb élet, jobb egészség, valódibb örömök.

Lehet, hogy egy lógus tanácsadás konzultálás segitség is jól jönne. De elsö körben szerintm egy POZITIV célkitüzés kéne a kiinduló helyzethez képest:
-tehát nem at, hogy _elveszek magamtól minden jót_
-hanem, hogy tisztázd magadban, mire vágysz. : Munkahelyi elismerés, szakmai siker, barát/nő, családi, anyagi biztonság, kreativ tevékenység, mások figyelme, saját önbizalmad, stb. Ki akarsz lenni.
-És akkor kezdd el ezt felépiteni. És ha meglesz, szerintem le fogod tenni útközben, egyesével ezeket a pótdolgokat, amiktől most megfosztottad magad.
-Igy viszont, hogy belökted magad egy szakadékba, jóval nehezebb. Ne Tilts. DE: ne csak a cigit ne tiltsd, ne tiltsd a vágyaidat sem, a próbálkozást, az őszinte beszélgetést, semmit.

Na, látod ez a reggeli bölcsesség nálam pl mindig a kávétól jön ki, iszok is mégegyet :)))

Előzmény: Villám Áron (164)
LizyX Creative Commons License 2004.04.15 0 0 166
Szia.
...Akkor Te aztán szépen túlpörgetted magad! Nekem akkor volt ilyen, amikor minden energiámat kivette a meló, KV-val tartottam magam ébren, majd mikor aludni kellett (volna), nem jött a szememre álom, és akkor is pótszerekkel próbálkoztam. Látszólag működött minden, csak egy idő után rettenetesnek tartottam, hogy tőlem független erők tartanak ébren, vagy altatnak el, az egész annyira mű volt.
De Te nagyon ügyes vagy, ha ekkora lépést tudtál tenni! Sok kitartást kívánok a továbbiakhoz!!
Előzmény: Villám Áron (165)
Villám Áron Creative Commons License 2004.04.14 0 0 165
Ja, egyébként húszas évei végén járó egyedülálló fickó vagyok és számítógépekkel kapcsolatos a munkám.

Csajom nem szokott lenni, emiatt fiatalabb éveimben sokat és sokáig voltam nagyon mélyen a padló. Most már nem érdekel. Néha qrvázom egyet, antidepresszálási célzattal :). Igyekszem azért olyan állapotba kerülni, hogy rendes egzisztenciám legyen és szimpatikusabb legyek a nőknek :)

Barátaim, munkatársaim általában félig-meddig zakkantnak tartanak. Szerintük nem vagyok teljesen normális, de ha megkérdezem őket, hogy ezt miből gondolják, mindig mást mondanak.

Előzmény: Villám Áron (164)
Villám Áron Creative Commons License 2004.04.14 0 0 164
Üdvözletem mindenkinek

Ez az első hozzászólásom ezen a nicken. :-)

Szóval az a nagy helyzet, hogy az elmúlt években eléggé két végén égettem a gyertyát:
- napi 12-16 órákat dolgoztam
- literszámra ittam a kávét (úgy 8-15 kávét ihattam egy nap)
- reggeltől délutánig aludtam és éjjel voltam ébren
- örökké buliztam, ahol tökrészegre ittam és/vagy félájultra téptem magam
- és naponta úgy egy doboz fehér pallmallt szívtam el

Egy hónappal ezelőtt egyszercsak idegileg nagyon rosszul kezdtem magam érezni, és megijedtem. Kiléptem a munkahelyemről, és felhagytam _minden_ káros tevékenységgel. Se cigi, se kávé, se pia, se fű, és rendesen alszok. Ez van egy hónapja.

Na, azóta vagyok munkaképtelen. Egyébként most így borzalmas dolog leírni, hogy munkaképtelen vagyok. Szerencsére azért nem vagyok veszélyeztetett helyzetben, részben meglehetősen komoly tartalékaim, részben viszonylag előnyös munkaerőpiaci értékem miatt.

Egyszerűen ha reggel felébredek, nincs akaratom megmozdulni se, nemhogy dolgozni, vagy bejárni az egyetemre. Általában délutánra sikerül úgy-ahogy rendbetennem magam. Este tíz és éjfél között meg többnyire megint alszom.

Kicsit utánaolvasgattam a neten, hogy mi lehet a bajom, és leginkább depressziónak tűnik. De leginkább nem tudom, hogy minek.

Napközben is úgy érzem magam, mintha félálomban lennék. Állandóan elkalandoznak a gondolataim, szabadon szárnyalnak mint normális embereknél elalvás előtt :))

Na szóval, mi a halál redves f*át csináljak szerintetek? Kávézni meg bagózni nem fogok, és punktum. Beáldoztam az állásomat, a bulizásaimat, a baráti köröm egy részét, egy leendő állásomat, a kocsimat (amit így most nem tudok megvenni), hogy egyszerre mindenről leszokhassak, és ez most úgy tűnik, sikerült, de mit érek vele?

Mondana valaki egy vény nélkül kapható antidepresszánst?

Hippocampus Creative Commons License 2004.04.14 0 0 163
Azt hiszem, Lizy, neked az "Önerős" lesz a topicod. Olvasd vissza egy kicsit, szerintem, főleg az eleje felé.
Előzmény: LizyX (162)
LizyX Creative Commons License 2004.04.14 0 0 162
Köszi a hozzászólást.
Nos meg kell mondjam, láttam itt mindenféle furcsa kifejezést, és ezek nagy része azt sem tudom, mit jelent.
Aztán most megnézegettem ezt a címet amit adtál, ez eléggé illik rám, bár érdekes módon csak az utóbbi években, amióta mondhatni, "rendeződött" az életem. Előtte non-stop csak szorongást, rettegést és szomorúságot éreztem.
Most meg komolyan mondom, tiszta hülye vagyok, de szinte úgy változik, ahogy a környezetem egyik percről a másikra. Ha a barátom mondjuk leszúr valami apróságért, amit én nem érzek jogosnak, teljesen kiborulok, úgy érzem, a lelkemet is kitehetem, de ő semmibe vesz, el kell menekülnöm, vagy rosszabb esetben öngyilkosságon jár az eszem. Aztán 5 perc múlva mond valami nagyon kedveset, vagy jön egy jó hír, és úgy fel vagyok dobva, teljesen fefpörgök.
Mondhatom, az elmúlt évekhez képest sok javulást tapasztaltam, de sajnos meg kell mondjam, ez mind a körülmények alakulásának köszönhető (megértőbb barát, anyagi problémák rendeződése, stb). Tulajdonképpen az a legnagyobb gondom, hogy sodródok az eseményekkel, nem tudom a kezembe venni a sorsomat, mintha valami nagy hatalom a markában tartana. Vannak néha vágyaim, egy sikeres, magabiztos női szerep, de aztán ha oda kerülök, hogy lépést tegyek, mielőtt bármit tennék, szinte fizikailag sokkol valami rettegés féle, és ez nem azonos mondjuk egy új munkahely előtti egészséges izgalommal.
Sajnos nagyon sok szidalmat kaptam, hogy mennyire határozatlan vagyok, olyan kis tehetetlen, és hogy mindig másokra vagyok utalva. Ettől rengeteget szenvedek, hogy én miért vagyok ilyen selejt ember, bár érdekes, nemrég olvastam, hogy ez a határozatlanság és közömbösség lehet maga a depi eredménye is.
Különben érdekes ez az évszak dolog, mert "súlyosabb éveimben" én is nagyon tapasztaltam a tél hatását, olyankor volt, hogy csak úgy ok nélkül sírva fakadtam, főleg esténként. ((És nagyon halkan jegyzem meg, ilyenkor nyári strandolásos fotókat nézegettem, nyári slágereket hallgattam és napolajat szagolgattam.))
Előzmény: Hippocampus (161)
Hippocampus Creative Commons License 2004.04.14 0 0 161
Szia LizyX,

Egy dolog megütötte a fülemet a hozzászólásodból. Nevezetesen ez a "fellegekben érzem magam." Nem lehet, hogy a te depid is bipoláris? Van a hippocampus.fw.hu-n egy "Bipoláris spektrum teszt," esetleg megnézhetnéd. Most éppen a depi mélyén csücsülsz? Van valami szabályosság a visszatérésekben? Nekem általában ősszel és tavasszal, de idén eddig megúsztam, lekopogom. Lehet, hogy éppen az segített, hogy fórumozom?

Hajrá sorstárs:)

Előzmény: LizyX (160)
LizyX Creative Commons License 2004.04.14 0 0 160
Szia!
Én is visszatérő depresszióban szenvedek. Sajnos eddig a kezelés sem vezetett eredményre, sőt... És jelenleg annyira el vagyok keseredve... Mint végső lehetőséget kerestem fel ezt a fórumot.
Még nem nagyon ismerem itt ki magam, úgyhogy bocsi mindenkinek, ha valamit nem jó helyre írok. Meg most bevettem ezt-azt, úgyhogy azért is bocs, ha érthetetlen amit írok - kicsit szét vagyok csúszva.
Úgy érzem, tök reménytelen a helyzetem, ráadásul nem egy kapcsolatom ment rá. Mert amikor bepánikolok és elkeseredek, nagyon nagy hülyeségeket csinálok. :(
Most rettenetesen el vagyok keseredve, és szörnyen egyedül érzem magam. Néha minden simán megy, és olyankor a fellegekben érzem magam, de sajnos nem tudom kezelni a problémáimat.
Gondoltam, ha beszélek egy-két sorstárssal, talán megtudok néhány tippet, mivel lehet túljutni a krízishelyzeteken. Megbénít ez az egész, és amikor elkeseredek, lehet oda kéne kötöznöm magamat valahová, mert onnantól bármit teszek vagy mondok, mindig csak rontja a helyzetemet.
Előzmény: Holdhang (150)
Hippocampus Creative Commons License 2004.04.10 0 0 159
A lítiumnak valóban gyakran van zavaró mellékhatása, az esetek majdnem felében. A másik felében viszont nincs. Ezt írja a szakirodalom. Nekem személyes tapasztalatom nincs vele, de egy ember tapasztalata különben sem túl sokat nyom a latban, kivéve annak az egy embernek.:)

Ezt filozófiai alapon mondod, hogy a gyógyszereket el kell kerülni? Szedek és szedtem én is pszichotróp szereket, le is írtam elég részletesen.

Előzmény: Holdhang (158)
Holdhang Creative Commons License 2004.04.10 0 0 158
Kedves Hippocampus!

A lítiumnak is elég sok mellékhatása van, többek között károsítja a vesét, látászavarokat és depressziót okoz, hízáshoz vezet, de még biztos van, amit kihagytam.

Én amondó vagyok, hogy a gyógyszereket úgy kell elkerülni, ahogy vannak, ha egy mód van rá. Vannak persze kivételes esetek, mint a mániás fázisok, mert azt le kell tompítani valahogy, bármennyire is "jól" érzi magát az ember.

Te szedsz valamilyen pszichés gyógyszert?
* * * *
Kedves OutsideR!
Igen, lehetőségem lesz elolvasni az egész fórumot a közeljövőben. Köszönöm a figyelemfelkeltést.

Szeretettel, Holdhang

Előzmény: Hippocampus (154)
Holdhang Creative Commons License 2004.04.10 0 0 157
Kedves OutsideR!

> Kérdéseim/kételyeim: először is mennyire pontos a diagnózis?
A diagnózis sajnos pontos, mert hozzáértő pszichiáterek kivétel nélkül ezt állították fel -- de ez még nem is érdekelne annyira -- és én magam is ezt érzem, így tudom.

A gyógyszerről írod:
> akut esetben szerintem elfogadható; ex max. 2-3 nap
Teljesen egyet értek.

> fenntartó kezelés: szükséges rossz, és szerintem fokozatosan csökkenthető
Mániás fázisban mit értesz fenntartó kezelés alatt? Vagy ez inkább a depresszív szakaszra vonatkozik?

> megelőző céllal: ez humbug és szélhámosság, teljesen felesleges, inkább árt, mint használ.
Miből gondolod, hogy inkább árt, mint használ?
Ezt a lítiumra is érted, gondolom...?

Szeretettel, Holdhang

Előzmény: Törölt nick (153)
Hippocampus Creative Commons License 2004.04.08 0 0 156
És? What's your point?
Előzmény: Törölt nick (155)
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.08 0 0 155
Akik esetleg öngyilkosok lettek, azok nem tudnak nyilatkozni.

Előzmény: Hippocampus (154)
Hippocampus Creative Commons License 2004.04.08 0 0 154
Lítiumról nagyon sokan mondják, hogy megváltoztatta, elviselhetővé tette az életüket. Itt egy érdekes és viszonylag friss angol nyelvű cikk a Nature Science Update-ről. Csak egy adat: az öngyilkosság esélyét 8,9-es faktorral csökkenti (33473 páciens-év vizsgálata alapján).
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.05 0 0 153
Kedves Holdhang!

Újfent a topik visszaolvasására biztatnálak, ha módod van rá, én is most tettem meg (újból).

Csak azért, mert említettük az általad felvetetteket, és nem írnám le mégegyszer.

De hogy válaszoljak is:

ad1., Gyógyszeres kezelés:
Kérdéseim/kételyeim: először is mennyire pontos a
diagnózis?
ad#2., Oké, gyógyszer - mennyi és meddig:
- akut esetben szerintem elfogadható; ex max. 2-3 nap
- fenntartó kezelés: szükséges rossz, és szerintem fokozatosan csökkenthető
- megelőző céllal: ez humbug és szélhámosság, teljesen felesleges, inkább árt, mint használ.

***

írtam mailt is

Előzmény: Holdhang (152)
Holdhang Creative Commons License 2004.04.05 0 0 152
Kedves OutsideR!

Köszönöm a reagálásodat és annak is nagyon megörültem, amikor erre a fórumra rátaláltam.
(Azt tudom, hogy a bipolár az új elnevezése a mániás depressziónak.)

A soraid végére miért írtad oda, hogy "sucks Litium"?
Ezek szerint Téged is azzal kezeltek, vagy akartak volna azzal kezelni?

Lehet, hogy nem jól csinálom, de én semmilyen gyógyszeres kezelést nem fogadtam el, holott már 1997 óta kezelnek ezzel a zavarral. Azt mondtam, hogy magam is meg tudok normális terapeuta segítségével gyógyulni ebből. LEhet, hogy kevesebbszer estem volna ebbe vissza, ha szedem a gyógyszereket, bár ezt így utólag nem lehet tudni.

Neked/Nektek mi a véleményetek a gyógyszeres kezelésről? Szükséges? Vagy egy szükséges rossz, ami csak letompítja az embert?

Szeretettel, Holdhang

Előzmény: Törölt nick (151)
Törölt nick Creative Commons License 2004.04.04 0 0 151
Jah, lehet. A mániás depresszió a régebbi elnevezése a bipolárnak.

ha még nem tetted meg, olvass vissza, érdekes kis topik ez. Ha van kérdés, tedd fel nyugodtan, ha csak "beszélgetni akarsz" ugy is jó, de konkrét téma mentén könnyebb elindulni.

sucks Lithium!

Előzmény: Holdhang (150)
Holdhang Creative Commons License 2004.04.04 0 0 150
Kedves Mindenki!

Azt láttam, hogy írtatok a depresszióról, de a mániás depresszióban ki, mennyire érintett? Mit tudtok róla?

A keresőben kerestem rá a BIPOLÁRIS ZAVAR-ra és adta meg ezt a linket, ahová nagyon szívesen jöttem.

Mindezt csak azért kérdezem, mert én magam mániás depressziósként vagyok regisztrálva és nagyon szívesen beszélgetnék erről a zavarról Veletek.
Lehetséges?

Szeretettel, Holdhang

zsuzsa35 Creative Commons License 2004.03.27 0 0 149
Sziasztok Mindannyian, de most külön Téged üdvözöllek with me!

Ne add fel! Nekem is van egy majd 16 éves lányom, aki az elmúlt években és sokszor még most is hasonlóan érezte és érzi magát, mint Te. Ő is átélte azokat a gondokat, amiben most Neked is részed van: elváltunk akkor, amikor amúgy is bizonytalanok vagytok saját, szüleitek és a titelet körülvevő világ értékeiben; amikor próbáljátok megtalálni az igazságot magatok körül, s egyre inkább arra jöttök rá, hogy bizony a felnőttek egy részének viselkedése - s ebbe beleértem azt, hogy mit mond és mit tesz valaki- bizony jelentős kívánnivalót hagy maga után. Már nem vagytok gyerekek, hiszen sok helyen felnőttként kezelnek benneteket, de felnőttek sem vagytok, mert ugyanazok az emberrek máskor gyerekként kezelnek benneteket; nem tudjátok, s nem is tudhatjátok sokszor, hogyan viselkedjetek. Mi is átéltük ezeket az érzéseket, sokan közülünk azonban sajnos már elfelejtették. S nektek sokkal nehezebb dolgotok van, mint nekünk volt;a mi tinédzser korunkban még egységes elvárások voltak. Az elvárások egy része ma sem változott, de rátok már iszonyú erővel hat és befolyásol a média, a fogyasztói társadalom érték?rendje és a politikai változások talaján kialakult társadalmi rétegződés. Még mi felnőttek is "belerokkanunk".

A gondolatfolyam után csak annyit írnék, hogy szívesen megosztom gondolataimat a saját nagy lányomról, arról, hogy mi mindent tettem vele az elmúlt években, hogy hogyan próbáltam segíteni rajta, miközben magam is nagyon soakt tanultam. Beleegyezésével megoszthatom veled, mit érzett, mit gondolt, és hogy mit tett - mert hát bizony tett is:lógott a suliból, hazudott, nem tanult...-persze csak ha akarod.

nem tudom hol élsz?! ha budapesti vagy, akkor felkeresheted a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Szakambulanciát -az Országos pszichiátriai Intézet mellett található-, ahol olyan technikát is megtanítanak, amellyel kezelni tudok a külső és belső konfliktusaidat. nálunk annyi gond volt a lányommal, hogy én kapok kiképzést e technikából, mert őt nem lehet bevonni egy ilyenbe közvetlenül az ellenállása miatt. ha érdekel, írok erről is szívesen.

Nehéz út előtt állsz, de nem szabad feladni már a kezdet előtt! üdvözöllek zsuzsa

Előzmény: with me (133)
Törölt nick Creative Commons License 2004.03.20 0 0 148
Csak kiváncsiság. Egy 16-17 éves fiú helyzetébe jobban bele tudom képzelni magam (empátia), mint lányéba.

Ugyanakkor természetesen az alice által leírt és linkelt dolgok mindkét nem fiataljaira igazak.

Előzmény: with me (146)
Hippocampus Creative Commons License 2004.03.19 0 0 147
Fiúk sokkal nehezebben kérnek segítséget. Bezárkóznak. Machós dolgokat csinálnak.
Előzmény: with me (146)
with me Creative Commons License 2004.03.19 0 0 146
Kedves OutsideR: Nem értem mennyiben lényeges ez....amugy lány.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!