Nálunk is pont igy van .Folyamatos lelkiismeret furdalás, kivel mikor vagyok és mennyit? Annyival könnyebb , hogy a másik 2-vel össze tudom rakni öket.
Ez a zsilipezés nagyon vacak dolog... sajna. Ezt én átéltem a régi öreg kandúrral. 10 éves volt amikor meghalt a nyáron, és az elmúlt 1 évben folyton üldözte Ubulkámat... pedig Ubulka az Ő kedvéért került a házhoz, hogy legyen társasága. Az ördög tudja min, de összevesztek és azóta ha csak tehette, nekiállt verekedni a nála 2-szer nagyobb fiatal MC (volt)kandúrral. A legváratlanabb időpontokban iszonyú csatakiáltások közepette tört ki a háború, a lakást háborús övezetté kellett nyilvánitanom és külön kellett zárni őket. És akkor jött a probléma, ha beléptem a lakásba, vajon kivel leszek ? Ki - kivel fog aludni ? Ha bementem Boldizsárhoz, akkor Ubulka verte 2 ököllel az üvegajtót - kívűlről. Ha átmentem hozzá, akkor meg Boldizsár reklamált a túloldalon. Mindkét macsek elhanyagoltnak érezte magát, picit meg is orroltak rám, ha a másikkal voltam. Szóval másból sem állt az élet, mint a két macsekot békítgettem...
Megpróbálni meg lehet, max ha nem tetszik akkor nem mentek legközelebb. Sokan szigorúbb rendszerűnek tartják és állítólag több a külföldi cica is. Én még nem voltam kint így nem tudok érdemleges véleményt mondani.
Ezek szerint mindkét cicád már a felnőtt osztályban fog indulni?
Köszönöm Mindenkinek a jókívánságokat! Valóban aktív életet él a drága. Szeret napközben kint lenni, ha az idő engedi. Estefelé kevés kivételtől eltekintve bejön, eszik és lefekszik. Ez a kedvenc helye a fán. Órákig el tud ott henyélni és nézelődni. :-)
Szomorú történet :( De ha ilyen félénk volt a cica, lehet, hogy a többi macsek is bánthatta, még a tetejében. Lényeg, hogy most jó sora van és boldogan éldegél Veletek !
Ha jól tudom akkor az FIFE kiállítás lesz és ott a bírósegédek fogják a cicákat. Sajnos sokszor nincs kellő tapasztalatuk, hogyan kell fogni egyes cicáckat. Merthát másként kell egy MC-t fogni mint egy perzsát... :o)
Ha nem is mentettem meg, de jobb körülmények között van. :o))
Ő egy tenyész cica volt akit az előző gazdája túl korán vont be és így már 8 hónaposan anyuka volt. :o(
Sajnos a tenyészetet bezárta, magán eredetű problémák miatt. Amikor kerestük a cicákat felhívtam nagyon sok tenyésztőt köztük őt is, hogy kiscicát keresünk megvételre. Nagyon kedves volt a hölgy és elmondta, hogy sajnos neki már nincsenek kiscicái de van három felnőtt macskája akiknek gazdát keres, mert nem tudja őket megfelelő körülmények között tartani. Vaniba már a fényképek alapján beleszerettünk, persze mikor mentünk érte sokkolt egy kicsit a félénksége és hogy milyen az állapota. Ezt látva erősebb lett bennünk a késztetés, hogy megmentsük.
A tenyésztő javára legyen mondva, hogy Vanessát ajándékba adta, csak kérte, hogy ivartalanítsuk és kedvencként adjunk meg neki mindent....
Látom kicsit nem vagyok itt és mekkora lett a forgalom. :-)) Mi alig 7 hónaposan ivartalanittatuk a gyereket, mert kezdte volna átvenni a lánykutyánk felett a hatalmat. Ennek igen kellemetlen jeleit hagyta a kutya kosarában, így nem volt mit tenni.
A mostani kiállításon meg van adva a nap, hogy mikor lesznek kint a Maine Coon cicák? Vagy minden nap? Szeretnék én is kimenni, de csak szombat délután vagy vasárnap délután tudok. :-(
A gyerek szépen lassan növöget. 2 nap múlva lesz egy éves. Még most volt kicsi. :-)
Az amerikai tenyésztők viszont meglehetősen régen tenyésztenek Maine Coon-t, és ott az is gyakori, hogy a tenyésztő már ivartalanítva adja oda a kiscicát. És nagyon jó tapasztalatok vannak az egészen korai ivartalanítással, annak a legkisebb a műtéti kockázata, és valami érdekes módon nem befolyásolja a cica (vagy a kutya) fejlődését, teljesen jól kialakulnak a másodlagos nemi jellegek is. Ha akkor ivartalanítják, amikor kezd ivarérni, de még nem fejlődött ki teljesen, akkor fordulhat elő, hogy a kandúroknál nem alakul ki a jellegzetesen "férfias" fejforma, esetleg nem nőnek meg rendesen, vagy ellenkezőleg, túl nagyra nőnek. Nekem volt felnőtt korban és bébi korban ivartalanított cicám is, nem láttam az utóbbinak semmilyen hátrányát.
Nekem is perzsám volt a maine coon-ok elött és ö is szivmegállásban halt meg 14 évesen.Nálunk most a "kicsik" Armani és Afrika testvérek és 10 hónaposak.Mikor hozzán kerültek akkor az ivartalanitott kandúrunk ugy fogadta öket mint a saját anyjuk , velük aludt , mosdatta öket...Az ivartalanitott lány cicánk igazi hárpia volt velük.Most vagyok gondban , mert Afrika elkezdett tüzelni és ez a zsilipezés (elzárás) megvisel... mindig lelkiismeret furgalásom van kit zárjak külön.Armani is kezd aktiv lenni, folyamatossan zaklatja Afrikámat. Remélem kibirom tavaszig , mig bepároztatjuk Africát és utánna ivartalanitjuk.
Sziasztok, mi is vacilálunk a Camponás kiállitáson is , de még bizonytalan vagyok .Ott a gazdi fogja a cicákat ,vagy bírósegédek? Nálunk a lányom cicája van a Karcsitól .
Akkor megmentetted az életét ! Most legalább kétszer akkora :) A macsekok okosak, tudja, hogy Neked köszönhet mindent és szeretettel hálálja meg. Menhelyről mentetted vagy csak nem volt jó helye szegénykének ?
Én már hallottam ilyet, de elborzasztott már akkor is a gondolata! Hogy tehet valaki ilyet! Akkor ne hozzon macskát a házba, ha ennyire félti a bútorait.... :o((
Vanessa amikor hozzánk került... alig volt 3,5 kg Maine Coon létére. A csontjai kiérződtek a bundája csapzott volt és félt mindentől, de engem az első pillanattól fogva elfogadott...
Vanessa gyönyörű ! És a macsekok védőszentje volt vele, hogy Veletek találkozhatott... Az én egyik kék perzsám (ő kapott infarktust) is igy került hozzám, már 4 éves volt. A gazdija ödémás macskaszőr allergiát kapott és ez az évek alatt annyira súlyossá vált, hogy utoljára majdnem megfulladt. Azonnal el kellett hozni a cicát, egy ismerős ajánlott engem - nekik. Akkor már volt egy öregecske krém perzsa kandúrom, mellé jött társnak - az első perctől kezdve haverok voltak. A befogadott cicának a karmait a régi tulajdonos kioperáltatta (azóta sem láttam ilyent!) hogy ne kaparja össze a bútort...
Akkor ez erre a fajtára jellemző viselkedés lehet. A többiek nem csinálták. Néha el is bizonytalanodok, hogy vajon mi a manó vár rám odakint, ami miatt a macsek nem akarja hogy elmenjek ?! Tán jobb lenne mégis maradni ? És tudják, hogy mikor jövök haza, mert ott várnak az ajtóban belül és már a földszintről hallom sokszor, hogy siesss mááár !!! Persze, mindig viszek valami kis nasit... amit meg lehet kóstolgatni :)
Minket is a gyász késztetett egy új cica keresésére. Volt egy csodás, hatalmas termetű házicirmos cicánk. Sajnos pár éve karácsonykor nem jött haza. Vártuk több mint két hónapig, majd az üres ház elviselhetetlen gondolata miatt cicát kerestünk.
Így jött hozzánk Vanessa. Kölyök cicát szerettünk volna, de életünk útjai keresztezték egymást. Párommal megvitattuk és tudtuk, hogy esélyt kell adnunk neki egy jobb életért. Azóta is hatalmas szeretettel, dorombolással, dagasztással hálálja meg nekünk. :o))
Ez nálunk is pont így történt ! Ubulka volt a legbarátságosabb az alomból. A tenyésztő inkább egy barna cirmost szeretett volna eladni, de Ubulka odajött, rámnézett és hagyta magát simogatni, dorombolgatott. Azt hiszem szegényke az alomban olyan kivert kutya lehetett, a többi macsek picit nagyobb is volt, és talán verték is, mert ahogy egy másik kölyök odajött - elkezdett sírni. (most már 10 kg felett van) Úgyhogy - kiválasztott engem. Akkoriban már 2 felnőtt perzsánk volt, de az egyik 1 perc alatt összeesett, valószínűleg szívinfarktus, és 1 pillanat alatt elment. A másik meg pár órával később mély gyászba esett a barátja miatt, azonnal kellett egy új cica, hogy a halni készülő gyászoló macsekot felrázza. Hát így került a családba Ubulka .
Ez érdekes amit mondasz, nálunk is mindkét macsek dumál. A szemembe néznek és mondják - én meg csak sejtem, hogy mit is akarnak. Valszeg én lehetek a félkegyelmű óriás a szeműkben. Ubulkám mostanában nem szereti, ha elmegyek reggel itthonról... 2 lábra áll, ráfog a nadrágomra, kezemre - és húz vissza, és közben mondja a magáét kb. már megint hovááá mész te ütődött ??? Úgy látszik, nem szereti, ha a "házanépe" nincs szemelőtt.
Igazából annó mi nem Bagiráért mentünk. Egy ezüst cirmos cicát szerettünk volna elhozni, de én tartom magam egy régi elvemhez, ami szerint az állat választja ki a gazdáját és nem fordítva. Az ezüst cirmosak elbújtak, Bagira meg áhitattal beült az ölembe és le sem vette rólam a szemét. :o))
Ezen a ponton megadtam magam! Nem lehetett azoknak a sárga karikáknak ellenálni. :DD
Persze a tenyésztőnek más volt az elképzelése. Tenyésztésre és nem kedvencnek akarta eladni. Meggyőztük, de kikötötte, hogy kiállításokra vigyük el, hogy lássa mit tud elérni. Ezért járunk ki...