Út, út, út.....az életet értjük rajta, nem? az a jó az utakban, hogy bármilyen kanyargósak vagy elvadultak, de VISZNEK valahova.
(ez egy filmből van - mond, valamit,de ítéljétek meg ti ahogy akarjátok)
Ha optimista vagy úgy véled előtted a jövőd mögötted a múltad.
Ha pesszimista vagy, úgy látod előtted a múltad 8a sok lelkileg degradáló emlékkel és döntéssel, mögötted pedig egy vágyott élet.
Ha már képes vagy túllépni ezeken, és senem optimista, senem pesszimista, hanem egyszerűen ember vagy, akkor pedig oldalra fogsz nézni, mert ott van a megoldás, a többi út... a barátok és más emberek.
Ennyit tudnék hozzáfűzni, másfelől viszont az a meglátásom, hogy magunkat sajnálni nem bűn és nem szégyen...hisz más úgyse fog. A lényeg annyi, hogy ezt meddig folytatjuk...
sehogy. elmult.
nekem az nem tetszik, amit itt a forumban károgsz elore, a negativizmusod, ami szinte mar ellendrukkerkedeskent jelenik meg. igazolni akarod magad? ennyire nem hiszel abban, amilyen uton jarsz, hogy mindenkepp kutatni kell bizonyitekok, "ugyemásnak se megy" "ugyehogymilyenrossz" ugye után? akkor meg minek mész rajta?
Ah, de bölcs tanács :). Én mazochizmusból csináltam, hogy jól kiszúrjak magammal. Kár, hogy nem mondtad előbb :).
Asztán meg miért vagy olyan biztos, hogy te olyan jól válogatsz abból a sok tapasztalatból? Mi a rendező elved? Egyes tapasztalatokat elvetsz, másokat elfogadsz. Egyes információkat csuklóból hiteltelenítesz, másoknak pedig hitelt adsz.
Az önerőből alatt nem azt értem, hogy görcsösen ragaszkodunk rossz stratégiákhoz, kényszerítve magunkat arra, hogy jól, rosszul ellássuk feladatainkat, hanem azt, hogy sok-sok információt és tapasztalatot felhasználva kijöjjünk a gödörből.
Természetesen nem rombolásnak szántam, pedig az volt;). Csak amíg jártányi erőm volt, bíztam abban, hogy én majd összekaparom magam és saját erőből kilábalok.
Begubóztam, összeszorítottam a fogamat, munkamánia, másodállás, harmadállás, külföldi utak, közben házat építettem, rengeteg stressz, időnként agresszivitás, dühkitörések, jó sok alkohol. Mire elmentem az orvoshoz, olyan állapotban voltam, hogy haza sem akart engedni.
Ezt is érteni vélem, ellopják az "önerő" eredeti jelentését.:) De ez eléggé bevett kifejezés, a "self-support group"-ra kell itt gondolni. Arról van szó, hogy hasonló gondokkal küszködő emberek kicserélik a tapasztalataikat és támogatást, segítséget nyújtanak egymásnak.
AMi tényleg paradox, az az, ha segítségnyújtás helyett egymást gyepálják azok, akik másképpen látják a gyógyulás útját. Mondanom sem kell, remélem, hogy téged nem gondollak ilyennek, inkább érzékenynek, azért teszem ide ezt a mondatot.
"Én pl. közel hét évig próbálkoztam önerőből. És az önerő alatt itt tényleg önerőt kell érteni, nem csak a szakemberek elkerülését."
Mit jelentett az önerő? Főleg hét évig? S akkor hogy látod? Rossz volt a módszer? Vagy nem kell önerő? Vagy mi?
Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy népszerűsítsem a (iii) ponttal kapcsolatban a hippocampus.fw.hu-n a "Ki a bolond?" című írást. Egy magánlevelezés kapcsán tettem föl.
Hippo, ha megkérhetlen senkit ne diagnosztizálj táv - még megközelítően sem
1. Táv senkit sem lehet diagnosztizálni.
2. Én nem vagyok orvos, tehát még közel sem diagnosztizálok senkit.
Értem, hogy mire gondolsz
(i) ha valakinek bebeszélem, hogy valamilyen betegsége van és közben nem is, akkor kárt okozok,
(ii) a pszichiátriai diagnózis stigma, rombolja az illető önértékelését és ezzel súlyosbíthatja a bajt,
(iii) egyesek szemében a pszichiátriai diagnózis "mítosz", a depi pl. nem betegség, Thomas Szasz szerint pl. egy "metaforikus betegség." (A bálna nem hal, de sok szempontból olyan, mint egy hal; a bálna "metaforikus hal.")
Mindezzel együtt és szem előtt tartva, hogy az erkölcs nem statisztikai alapon működik, és az egyes emberre a statisztika jelentése meglehetősen áttételes, nem ésszerű figyelmen kívül hagyni, hogy statisztikailag hatalamas gond, hogy főleg a férfiak nem kérnek segítséget a lelki bajaikkal, hanem önerőből próbálkoznak és tipikusan rossz nyomon.
Én pl. közel hét évig próbálkoztam önerőből. És az önerő alatt itt tényleg önerőt kell érteni, nem csak a szakemberek elkerülését. Közben lassan, fokozatosan fölzabálta az életemet a depi. Egyvalaki volt, egy depis nő a környezetemben, aki meglátta bennem a depist, most már tudom ezt is, de nem akart "diagnosztizálni" én meg akkor nem sokat értettem meg az üzenetéből. Jól jött volna, ha valaki makacsabbul vagy uram bocsá' explicitebben fölhívja erre a figyelmemet, vagy legalábbis arra, hogy rossz nyomon próbálkozom. Megintcsak statisztikailag az a helyzet ugyanis, hogy minél előbb kér segítséget valaki, annál jobbak az esélyei, hogy helyre rázódik. (Ezen a priori semmit nem változtat az, hogy kimaradnak ezekből a statisztikákból szok, akik sohasem fordulnak orvoshoz.)
Na ezzel vigyazz! En is itt szurtam el. Egyre tobbet es tobbet vettem be, mert az aktualis adag mar semmit nem ert, es mindig jobban hianyzott. Szerintem addig vegyel vissza, amig tudsz.
Nem akarlak nyuzni a "jotanacsaimmal", csak nem szeretnem tenyleg, hogy ugy jarj, mint en.
Nyah sok sikert!
blocking te nekem elég orvosfetisisztának kezdesz tünni :)
az önerö és a közös erö meg segitség nem zárják ki egymást. az elso lényeges, és az elsönek van (=kéne lenni!) szerepe, akkor is, ha vki mással együtt __dolgozik__ a saját baján.. tehát ez a kifejezés itt leginkább annak ellenpontozására szolgál, akik tablettamajszolással, nemhatékony-doki-kezealatt-simogatodva, stb módon kibekkelve minden egyes napot várják a tb-alapon és állampolgári jogilag szájukba repülö sültgalambot, természetesen hiába. Mint láthattad, az "önerös" topikban is szakemberhez iranyitgatjuk egymast, de ettol még szándékunk lehet és jogunk van legalább annyit tudni a bajunkrol, mint a dokik, sot, sajnalatos tapasztalat, hogy gyakran ennél sokkat többet is tudunk (mint ök). Ugyanazon forrásokbol, ugyanazon tankönyvekböl is adott esetben ugyanolyan homo sapiens aggyal hidd el, nem csak a "kiválasztottak" szürhetik le u.a. a tudást.
Egy depi diagnozis meg hadd ne legyen már a szent csodálatos táltos magiszterek kiváltsága, ha egy megfázást, de még egy rubeolát is tud a szánalmas köznép azonositani, tegyük mellé ezt a (sajna)nagyon közönséges, hétköznapi, gyakori betegséget is. Köszi ;)
Ez nagyon helyes. Részben emiatt, részben pedig azért, hogy kicsit megpróbáljam közelebb hozni a hatóidőt, én a betegtájékoztatón leírtakkal ellentétben nem napi 2, hanem 3 tabit szedek be.
Sajnos nem ritkaság, hogy a vény nélküli szerekben nincs annyi hatóanyag, mint amit állítanak róla, de ha benne van a hatóanyag, akkor nem placebo. Elég masszívan bizonyították az antidapi hatását.
Hja. Biztos kell egy jol beallitott gyogyszer, mert anno nekem sem hasznalt. Csak rosszabb volt nelkule. Tulkepp semmivel nem volt jobb, mint az alkohol - na jo, ezzel nem dicsekszem. De ha ugy erzed, mindenkepp be akarsz venni valamit, olvasd majd el amit az "ÖNERŐBŐL összekaparni magunkat (SOS)"-topicba firkantok. Amugy is atjohetnel oda, nagyon sok okosat mondanak ott a tobbiek! :)
Na megvolt az első remotivbevételem. Persze semmi változást nem tapasztaltam. Illetve közvetlen a bevétel után igen, de az szerintem pszichoszomatikus volt. A tájékoztató szerint 10-14 nap múlva hat.
Igen, tudom. Mondjuk elvegeztem meg nehanyat, amit itt a neten talaltam, es a tobbi fajtanal is magasan a legrosszabb kategoriaba estem. :(
Pedig most mar tenyleg sokkal jobban allok, mint par evvel ezelott! (Kepzelem, akkor hany pontjaim jottek volna ki.) Na akkor mar kezdem vagni, miert utok el annyira a nagyatlagtol, hehe. (Onironia rulez.)
Az nem túl kevés, őszintén szólva. De hát azért vagy itt, mert érezted, nem? Nem tudom, hogy figyelembe vetted-e, hogy az elmúlt két hétre vonatkoznak a kérdések, nem a pillanatnyi állapotra. Tehát pl. ha a "Csak délutánra, estére javul a hangulatom" kérdésre azt ikszeled be, hogy mindig, ez azt jelenti, hogy az elmúlt két hétben minden nap.
Elfelejtettem bezárni az idézőjelet a linkben, 2. próbálkozás:
Nem biztos, hogy depi, persze, de ha egy fiú külső segítséget kér a lelki bajaira, akkor már csak statisztikai alapon nagy a depi valószínűsége. Pláne, ha utánaolvastál a depinek és úgy érzed, hogy rádillik. Feltéve, hogy depi, nekem kifordítottnak tűnik az a logika, hogy azért jött a depi, mert borítottál mindent. Sokkal életszerűbb, hogy azért borítottál mindent, mert nem mentek a dolgok, jött a depi. Sőt, továbbmennék, az én szememben könnyen elképzelhető, hogy a munkamánia, pia, fű, mind önorvoslás volt a depire. Ez ugyanis nagyon tipikus. Amit konkrétan leírtál, alvászavar, koncentrációs problémák, motivációhiány, mind részei a depis tünetcsoportnak. Nagyon árulkodó a következő mondatod: „Egyszerűen ha reggel felébredek, nincs akaratom megmozdulni se.” Nagyon depis mondat. Tipikus depis tünet, hogy reggel a legrosszabb a helyzet és estére egy kicsit belerázódsz. Ha csak „nyomasztanak a gondok,” akkor reggel jobb a helyzet és estére gyűlik össze a teher a válladon. Jó viszont, hogy nem sugárzik belőled a reményvesztettség és az önvád (igaz, ez inkább csajoknál a no. 1 tünet).
Ami a depi bevett gyógymódját illeti, az antidepi (gyógyszer) és egy jó beszédterápia (nevezetesen "kognitív viselkedésterápia") kb. egyformán hatékonyak. Az esetek 60-70 %-ában segítenek egy-két hónap alatt kimászni a gödörből. A kettő együtt még hatékonyabb. Én a te helyedben biztosan csinálnék első menetben egy Beck-tesztet. Ez egy a páciens által kitölthető teszt a depis tünetekről, nem kell hozzá szakember, csak őszinte mérlegelés.
Annyit biztosan el lehet mondani, hogy egy antidepi sokkal kevesebb kárt okozhat, mint a pia, fű, nyugtatók, altatók vagy hosszú távon a cigi. Kb. az aszpirin szintjén mozog a veszélyessége. Jelesül egy modern antidepi kevésbé kockázatos, mint a vény nélkül kapható Remotiv, amiről Out beszélt. És nem „dilibogyó”, mert a depi nem dili, hanem hangulatzavar. Besétálni egy TB-s mentálhigiénés rendelésre, mint minimum, nem túl nagy kockázat. Bármikor ki lehet sétálni ugyanis. Elég nagy kockázat viszont nem törődni a depivel majd csak lesz valami, összeszorítom a fogamat alapon.
Művelődjél, próbáld megérteni magad, ahogy Alice meg Out mondta. Önvádat félre kell tenni a lehetőségekhez képest.
Az alvászavar lehet a depi következménye, de önmagában is a depi irányába hat, ezért ezt mindenképpen rendbe tenném a helyedben. Nevezetesen, hogy ne aludj túl sokat és főleg ne aludj nappal. Mindkettő nagyon rossz a depi szempontjából ugyanis. Inkább vond meg az alvást egy napig (nem muszáj teljesen, hanem mondjuk négy óra alvás erejéig), és utána feküdj le este normális időben és állítsd be a vekkert, hogy ne aludj nyolc óránál tovább. Ha nem tudsz este elaludni, akkor inkább aludj kevesebbet, de ne pótold be nappal. Kicsit kiscserkészes, tudom, de ne becsüld alul az alvászavar jelentőségét.
Hogy még kiscserkészesebb legyek, itt van még a testmozgás, naponta jól meg kéne izzadni. Húsz perc elég, de hidd el, hogy fontos. Ennél több nem ad sok pluszt a depi szempontjából.