A Starkl-tól én is rendeltem 12 tövet, 2 hete. Mind megeredt, (egyenlőre még balkonládában laknak, még csak 2 cm-es levélkéik vannak, de némelyiken már virágbimbó van, ami nagyon szép tőle (Igaz, jól fejlett gyökérztettel küldték őket.) Tényleg sokat igér ez a korai bimbósodás...
Szerintem a tövek gyors fejlődése miatti "kipukkadásatól" nem kell tartanod. Nálam a Thuriga az első bevált fajta. (Sieberz-től származnaka Kletterrel együtt) Én mindig erős talajtakarással láttam el őket, és nem volt szokatlan, hogy nagyra nőnek. A legnagyobb thuriga tövem (most mértem) 40 cm magas, 63 cm a legnagyobb átmérője, és kb. 60 db. eperkezdemény van rajta. Az átlag 35 cm magas, és 45 cm átmérőjű. Így a talajtakarás jótékony hatása számomra beigazolódott, és nem csak a gyomok miatt. Locsolni is sokkal kevesebbet kell, és meg vagyok győződve, hogy jót tesz a talajnak is. (Én télre is takarok, mert az olvastam, hogy jó talajtakaró alatt a giliszták sokkal tovább aktívak.)
A Kletter star (folyton termő) is szép nagy nálam (44 cm magas, 60 cm max. széles a legnagyobb tő), de az átlag-méret kisebb, mint a thurigánál, és nem "kúszik", mint ahogy írkálja róla a Sieberz, sőt alig hoz indát. De azért derekasan terem egész évben, pár indáját ennek is el tudom csípni szaporításra. Most azért kísérletezem az Ostarával, hátha az Ostara többet tud. Szerintem kell lenni édesebb eperfajtáknak is, mint az enyéim. Azt sem bánnám, ha olyan folytontermőm lenne, amelyiket könnyebb szaporítani (jobban indásodik), mint a Kletter.
Egy fajtaösszesítő táblázatot találtam: (sajnos csak az egyszertermőket tartalmazza) http://www.kutdiak.kee.hu/diak/nzs/gszam.htm
Hát én csak lactivusokban tudok beszélni az Osztaráról.
Nekem 20 éve van,(pontosabban mióta a szombathelyi cég Magyarországon van) ez a fajta is frissiti magát (pontosabban csak gondolom, hogy minden eper nekem nincs másik). Eddig kb 3-4 évente kellett a töveket szétültetni.
Tavaly ezzel szemben egyszerre: indázott, de ezt is úgy, hogy az inda közepén hozott 2 pici levelet és máris a két levélke közé hozott virágot, és ugyan ennek az indának a végén eljátszotta ugyan ezt, amikor látszodott a pici zöld eper úgyan ez az inda ment tovább. Az indázással egyidőben zavartalanul a töveken-virág-zöld pici, félig érett, érett termés, és "hízott" a tő, mindezt egyidőben.
Nagyon féltettem őket a megszakadástól.
De ne gondold, hogy a termések aprószemüek lesznek ahogy az idő halad.
Az ültetvényemet nem kell gazolni, mert akkora bokra lesz, hogy összeérnek, ezért egyetlen gaz sem bújik ki.
Az Öngyógyitó módszerrel gondozom őket is. Vagyis minden ősszel amikor már kevesebbek a levelek, dughagymát ültetek szét a tövek között, tavasszal pedg körömvirággal szegem be az ágyást. Az idén elöször amint a hagymák megjelentek mulccsal teritettem be a földjét. Lehet, hogy nem kellett volna, mert az idei évben elöször akkora óriás tő lett mindegyik, (becslésem szerint mindegyik 30-40cm közötti magassággal bír,) hogy a föld még kikandikálni sem tud közölük.
Tavasszel két indexesnek küldtem néhány tövet,. Nem tudom nekik eddig mi a tapasztalatuk, de náluk is ekkora nagynak kell lenniük.
Ősszel bár egyáltalán nem dekorativak az elhalt levelek, mégis a töveken hagyom, csak tavasszal mikor megindult csinositom ki őket.
Ősszel, ha küldök epret valakinek, akkor egész tövet szedek ki. Magyarul nem vágom el ásóval a tövet, hogy ne maradjon csupasz a helye!
Nem tudom az idén mit fognak produkálni, de nagyon féltem őket mert nem tartom normálisnak ezeket a radikális növekedési spurikat.
Volt néhány tő akiket 1-2 óráig nem ért nap, hát ezeket sürgősen át kellett raknom a napra, mert szemmel láthatóan nem úgy fejlődtek mint a naposak.
Amikor a csimutám kis ember volt Ő is élt-halt az eperért, rátaláltam erre a cégre és mivel akkoriban 2 féle közül lehett választani - hagyományos + az Ostara között, nem volt kérdés mit akartam kipróbálni, hiszen akkor ez nagyon hihetetlen újdonság volt. A döntésem jónak bizonyult :-))))
Tehát fólia augusztusban el, sikban és takarással az új.
Persze, ha most leterem, akár le is vághatom a fóliát, és akkor tudna szaporodni is.
Ha felszedem az új töveket (érdekes, elég vegyes az állomány -innen-onnan kapott-), nem mindegyik kacsozik, szóval azután trágyázok, s rögtön vissza ültethetem az új töveket? És rögtön takarnom is kell (pl.levágott fűvel)?
Eddig én soha nem telepítettem tőosztással, mert olyan fás volt a tő, a levele meg semmi. Van viszont most néhány 30 cm-es tő is, remélem akar szaporodni.
A fekete fóliának az is volt a baja, hogy bizony 3-4 évig fel sem vettem, nem trágyáztam alatta.
Szerintem nem kell se hegy, se völgy, csak simán. Ha kb30 cm tőtávolságot tartasz, annyira össze fognak érni a levelek, hogy semmi nem bújik ki. Persze a tőtávolság függ a fajtától. Nekem Ostara van ilyen tőtávon.
Főleg ha az eper közé hagymát dugsz, az eperágy szélére pedig néhány körömvirágot ültetsz, és ha telepítés után mulccsal, vagy apróra vágott fa nyesedéket teritesz a földre a tövek közé, és mindenféle zöldhulladékot teszel mindezek tetejére, akkor máris elkezdődik az öngyógyitás a kertedben. Nézz bele az öngyógyitos topicba.
Meggyőzödésem, hogy a foliával csak ártasz a földnek és a benne lakó számtalan mikróorganizmusnak akik a lebontásukkal táplálják, jelen esetben az epredet.
Hiszem és vallom, hogy a természetbe csak a természet által "gyártott" dolgoknak van helyük.
Vettem én múltkorjában a piacon "csüngő eper" gyanánt 5 csebret, bennük 3-3 tő, szumma 3000 pénzért. Már az átültetésnél gyanús volt a dolog: az edényeikből teljesen ki volt fogyva a föld, sűrű gyökér-szövedék töltötte ki az összes küblit. Gondoltam is, hogy ezeket már hónapok óta csak tápoldat tartotta életben. Elláttam őket: kaptak frankó földet, a legszebb balkonládáimat rájuk áldoztam, nevet adtam nekik, énekeltem nekik úgy 3 hétig. 3 hét után megjelent az első piros gyümölcs: akkora volt, hogy egy derekas borsószem kikacagta volna. Gondoltam, hogy ennek biztos az ízében van a titka. Izibe szétmorzsoltam a nyelvemen, behunytam a szemem és vártam a hatást. Azt ugyan várhattam, mert se leve, se zamata nem volt neki. Mondtam is nekik, hogy rájuk pazaroltam 3 hét legszebb fiatalságomat, és e szavak kíséretében megmutattam nekik, merre van a komposzt domb. Na, én ilyesmire gondoltam...
Mint írtam a feketefóliás bakhátas termesztést csak a fólia alá fektetett csepegtető öntözőcsővel lehet ... illik ... öntözni . Az árasztás és az esőztetés sem igazán megfelelő ebben az esetben . És fontos a vakondmentes környezet !!!!
Sok mindenben igazad van !!! A talaj termőerejében mindenképp , meg a locsolásban is , de a degenerált fajtákban talán nem annyira . Minden fajta jó sőt kiválló , ha a fajta igényeit ki tudjuk elégíteni . Az eper rendkívül háklis a talajra ez igaz , de ha máshol látod , hogy jól terem az még nem garancia arra , hogy nálad is jól fog . Még akkor sem , ha 100 méterre van a kerted a látottól . Az megint igaz , hogy érdemes több fajtát kipróbálni és amelyik bejön azt nagyobb tételben telepíteni . A talaj szerves anyag ellátása megint csak nagyon lényeges dolog . A bakhátas fóliának vannak előnyei és hátrányai is , megint igazad van , hogy érdemesebb síkban szalma takarással kezdeni aztán innen fejlődni tovább . A bakhátas művelést csak integrált csepegtető öntözéssel lehet telepíteni , mert különben nem tudod öntözni , tehát ha ez nem megoldható , már kár is gondolkodni rajta .
Én a bakhátas-, meg fóliás technológiát akkor vetném csak be, ha az adott eperfajtát már eléggé ismerem. Ismerem a talaj-igényét, vízigényét, érzékenységeit, reakcióit, normális növését, a levél színét, nagyságát, a gyümölcs-méretét és ízét, szokásos betegségeit, a levelek rezdülését szomjasan és jóllakottan, stb. És így már meg tudom különböztetni a normális reakciót a kritikustól. Ebben a jelenlegi "egyenletben" most 3 ismeretlen van: 1) bakhát és eper viszonya, 2) fólia és bakhát viszonya, 3) az epernövény, és mi várható tőle.
Tehát: én visszatérnék a legegyszerűbb síkföldi-, esetleg szénatakarásos eljáráshoz, ez volna a fő-ágyás. Amikor már úgy érzem, jól tudom uralni a helyzetet, próbálkoznék -a már bevát eljárás mellett, kísérletként- fólia-takarással, és ha már ezt is kitapasztaltam, harmadjára próbálkoznék a bakhátas-fóliás technológiával.
Én ugyan lelkesen takarok fűnyesedékkel, komposztot is adok, de többfelé látok nálam sokkal régebbi eperben utazó "motorosokat" (éppen ma voltam egyiknél: egy-egy tövön -nem túlzok- 40-50 db eperkezdemény volt látható egyetlen tövön! És az illető nem bajlódik talajtakarással, mert már fájós a dereka, csak locsol és gazoz.). Miután felmostak ámuldozásomból, megkérdeztem, hogy ez hogy lehet. Azt mondta: a fajta nevét nem ismeri, de a talaj évről-évre kap disznó-trágyát a szomszédból. Mindez persze nem azt jelenti, hogy csak a disznótrágya az egyedüli üdvözítő megoldás, hanem azt, hogy eper esetében mindenképpen törődni kell a talaj termő-erejével és locsolásával. Ettől még persze az ember profi módon gondozhat degenerált fajtát. Én is jártam így. Ezért szerintem mindig 2-3 (fajtaazonosságukban garantált) fajtával érdemes foglalkozni egyszerre, vagy legalábbis olyanokkal, amelyeket az ember már látott teremni valahol máshol. Amire valaki azt mondta, hogy epernövény, (még ha a levele hasonlít is), egyáltalán nem biztos, hogy egy fikarcnyit is tud teremni.
Ja, és ha valaki rendel, ne ijedjen meg: a frigó palántákat levél nélkül hűtik (tehát tavagy választották le őket az anyjukról.) Ezért a frigó palántáknak -megérkezéskor- nincs levelük. Aztán majd nő...
Hallom a segélykiáltást! Néhány napja rendeltem 2 féle palántát a Starkl-tól. A honlapjuk ugyanaz, mint a nevük. www.starkl.hu
Csomagküldő szolgálattal 4-5 napon belül küldik a honlapon kinézett fajtát (fajtákat). 12 db frigó (földtelen, de jó gyökérzettel rendelkező) palántát. Természetesen mielőbb el kell ültetni őket. Én az egyszertermőből a "Korona" fajtát találtam a legszimpatikusabbnak, a folytontermőből pedig az "Ostara" fajtát. Szépen megmaradt és fejlődik mind a 24 palántám. Idén teremni viszont csak az Ostara fog (1 hét után már van rajta virágrügy). Ja, és előre küldenek e-mailt, hogy feladták (futárszolgálattal). Sajnos csak munkaidőben kézbesítenek (utánvéttel). A küldés díja 1000 Ft, a palánták kb. 120 Ft/tő volt (a folytontermő Ostara is)
Bocsánat, hogyha valakit megsértek azzal, hogy a Starkl-nak csinálok reklámot, de tényleg meg voltam elégedve a szolgáltatásukkal. Még ápolási útmutatót is csomagoltak hozzá, meg számlát. Abszolút korrekt... Remélem, segítettem.
Áttettem az Alwin Seifert: Kertészkedés mérgek nélkül című könyvről szóló 2 hozzászólásomat az "Öngyógyító" topikba is. Szívesen állok elébe a "folytatásnak".
Tudom, hogy már majdnem túl késő... de az embernek néha lehet szerencséje is. Tehát: ha még aktuális, és van, akkor nagyon szívesen elmegyeh ha nem is a világ végére, de Budapesten és környékén bárhová egy adag eper/szamóca palántáért. A lányom imádja, és számon kérte rajtam, hogy az ígéret ellenére nem ültettem. Tehát, aki hallja ezt a segélykiáltást, és tud, segítsen egy feledékeny apának. Előre is köszönöm!!
Egyszerüen kiszáradnak. Bakhátra általában kevésbé vízigényes növényeket ültetnek, de azt is egyre ritkábban, a felborult klima miatt.
Ez az ültetési mód éppen azért alakult ki, hogy a nemigazán vízigényes növények ne rohadjanak el a sok víztől.
Az eper pont az ellenkezője, ő vízigényes.
Írod a fekete fóliát, kérdezem, hogy arra miért is van szükség?
Most gondold végid, a fólia alá folyik víz, a bakhát egy emelvény aminek oldala is van, ezért a nap jobban éri. A nedves talaj átmelegszik, netán átforrósodik, és ez a forróság kipusztitja a növényt.
Az miért van, hogy a feketefóliás, bakhátra ültetett szamóca eddig gyönyörű és erős volt, most, hogy kezdi nevelni a szemeket, egyik másik egyszerűen eldől, mintha halni készülne (saját kiskert és szabadföldi).
Mikor célszerű locsolni, esetleg hogyan (esőztetés, vagy árasztás? A szamócatövek ahogy írtam a hullám tetején vannak)
Alwin Seifert nagyon sok érdekes gondolatot fogalmazott meg a növények és a föld életközösségéről, ezek ma is a bio-termesztés főbb irányvonalait jelentik.
1) A talaj -a növények életközege- nem pusztán egy növényi tápanyag-raktár, amelyből a növény szipkázik ezt-azt, majd ha elfogytak a tápanyagok, pótoljuk (mű)trágyával. A talaj "él", és állandóan regenerálódik a talaj-mikroorganizmusok, talajférgek és a giliszták jótékony munkája által. Azaz minden (kerti) talajból egyszerre fogynak- és pótlódnak a tápanyagok és a humusz. Ezt a regenerálódást használja ki a parlagon hagyás és a vetésforgó.
2) A növények táplálása -a talajélet figyelembevétele nélkül- hibás megközelítésmód. Tulajdonképpen a helyes megközelítésmód az, hogy nem is a növényt tápláljuk, hanem a talajéletet: megfelelő locsolással-, komposzttal-, esetleg szerves trágyákkal a mikroorganizmusoknak és a gilisztáknak teremtünk mind jobb körülményeket, és ezek a talajlények -felszaporodva- termelik a növény számára a humuszt (korhadás + giliszta-humusz). Alwin Seifert burgonyát (is) termesztett rendszeres komposzt-adagolással, és azt tapasztalta, hogy ennek hatására több, mint 10 évig ugyanazon ágyásban minden évben tökéletesen életképes kondícióban tudta tartani a burgonya-növényeket. Tehát a talaj regenerációját egyensúlyban tudta tartani a burgonya-növény tápanyag-fogyasztásával. Szerintem megfelelő komposzt-adagolással ez az eperre is igaz kell legyen.
3) A hagyományos permetezés és az azonnal feloldódó összes műtrágya -többé-kevésbé- kárt tesz a talajéletben, és ezért a növények hosszútávú kondícióját csökkenti vagy veszélyezteti. A legtöbbször ördögi kör indul be a vegyszerezés hatására: a permet pl. idei-óráig megvédi a növényt, de a talajélet elszegényesedése miatt (giliszták meghalnak vagy elköltöznek) a növény már jobban sebezhető a következő kártevő-támadással szemben. Ennek következtében emelni kell a vegyszer-adagot, a talajélet-, valamint a növény ellenállóképessége viszont tovább gyengül. Újabb dózis-növelés, újabb ellenállóképesség-csökkenés, míg végül a kártevő győz.
4) Sokféle minőségű komposzt létezik aszerint, hogyan rakták össze (pl. prizmába). Alwin Seifert gigantikus mennyiségű komposztot gyártott ötven év alatt, és szerinte a komposzt (prizmába) összerakása művészet. A cél, hogy minél kevesebb átrakással-, minél gyorsabban-, minél komplexebb tápanyagokat nyújtó humusz képződjön korhadás által. A különböző rétegeket ő is alkalmazta, fahamut és csontlisztet is tett bele. Ő fogalmazta meg először, hogy jobb az istállótrágyát először komposztálni, aztán kihordani a növényekre. Ő állati- és növényi kevert komposztokat is készített. A könyvében sok ilyen "komposzt-recept" van. Sokat ír az egyszerű (komposzt nélküli) talajtakarásról, annak hatásmechanizmusáról is, saját tapasztalatai révén.
Érdekes tapasztalatom van a Thuriga eperrel: a tavalyi ágyás -mivel nem értem rá gazozni- olyannyira elgazosodott, hogy már tavaly ősszel lemondtam róla. Nem nyúltam az ágyáshoz, mert télire hasznosabbnak ítéltem a túlszaporodott eper- és gaz levelektől tökéletesen takart ágyást, mint a csupaszt. (Az új Thuriga-nemzedék pedig egy másik ágyásban gondozottan növekedett.) Idén tavasszal ebből a dzsungelből egyszer csak kiemelkedtek az eperlevelek és virágaik. Egyetlenegy locsolást kapott eddig, semmilyen más gondozást nem, a levelek zöldebbek mint a gondozott ágyásban, az eper a gazok zömét elnyomta, és egy sűrű-, áthatolhatatlan eperlevél- és epervirág szőnyeg keletkezett. Amibe persze nem gázolok bele, mert komoly mennyiségű eperre számítok ebből az "elvadult" ágyásból is. (Majd szárnyakat növesztek és úgy szedem...) Ha a talaj - a "parlagon hagyás", és a sűrű eperlevél-takarás miatt nem regenerálódna, kétlem, hogy egészséges eprek tudnának nőni ebben az eper-burjánzásban, ahol tavaly már rengeteg epret szedtem le. Egy biztos: nem nyúlok hozzá addig, amíg az "igyenes" eper-szolgáltatás meg nem szűnik... Sőt, folytontermő eperből is kipróbálok egy ilyen elsűrűsödött vad-ágyást, ha már lesz elég palántám.
Köszönöm az érdeklődést: jólesik a zsenge lelkivilágomnak, hogy van, akit érdekel, hogyan gondolkozom...
Engem az Alwin Seifert: Kertészkedés "mérgek" nélkül című könyve fertőzött meg bio-szemlélettel. (Mezőgazdasági Kiadó 1981., Kertünk, házunk, otthonunk sorozat) Ez az ember vette a fáradtságot: utánament és leírta, milyen enyhébb-, vagy súlyosabb mérgezéseket okoztak az (akkori) vegyszerek. (Csak egy balhé a közismertebbek közül: nekem is van olyan korabeli könyvem, ami DDT-t ajánl a komposztba, a pajorok ellen. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy a DDT következtében torzszülött csecsemők jönnek a világra, és gyorsan betiltották. A DDT "fénykorában" viszont óriási mennyiséget reklámoztak és adtak el belőle. Egyébként az is kiderült, hogy a DDT a földben még húsz év alatt sem bomlik le, ennyi idő után is mérgezve az abból a földből kikerülő összes zöldséget, gyümölcsöt, végül az embereket. Elgondokodtató, vajon hány hasonló esetről nem is tudunk...) Az enyhébb vegyszer-mérgezések sokszor nem tudatosulnak: nem mintha az illető ne venné észre a rosszullétét, hanem más betegségnek tulajdonítja a tüneteket. Olyan eseteket is leírt Alwin Seifert, amikor napvilágra jutott, mennyire komoly érdekeltségek fűződnek a vegyszerek (értsd: permetező szerek és műtrágyák) sokszorosan túlméretezett forszírozásához. És bár manapság a vegyszerek szelektívebbek (mondjuk ránk nem annyira mérgezőek), a vegyipar eladási túlforszírozása manapság is hihető. A piaci verseny és a profitéhség rákényszeríti a nagyüzemi mezőgazdaságra a vegyszer-használatot. Minél olcsóbban "állítanak elő" egy gyümölcsöt, annál biztosabb, hogy magas vegyszer-dózisokat kapott.
A gombás levélbetegségek megelőzésére gyakran (a biósok is) bordói lét (is) használnak, ami jelentős részben rézgálic (réz-szulfát, CuSO4). A rézről -és a többi nehézfémről- tudjuk, hogy nem ürül ki a szervezetből, hanem a májban elraktározódik, és -egy kritikus mennyiség felhalmozódása után- komoly gondokat okoz. A kritikus mennyiség elértéig az illető nem is érez panaszt. Amikor érez-, akkor viszont már késő... A lemosó permet folyik végig a fa törzsén, rá a földre, ott megszárad, és a földön-, ill. a földben marad. Van egy kisfiam, aki önfeledten legelészik fáról-, bokorról-, földről. Én ezért sem használok vegyszert.
Sok mindenhez nem értek: pl. a tavaly tavasszal jól ültetett szőlót ősszel úgy elfuseráltam, hogy a tőkék egynegyedét újra kellett telepíteni, és mindet majdnem oltásig visszametszeni. (Tanultam belőle...) Az eper az egyik kedvenc növényem, és először abba jöttem bele (és a paradicsomba). Úgy 6 éve kezdtem gyümölcsfák ültetésével, és paradicsommal, 3 éve pedig eprezgetek is. Viszont tanultam (könyvekből) sok biotechnológiát is. Nagyon szeretem a kertet és a hasznos növényeket, kész vagyok újra és újra próbálkozni és sok mindennek utánanézni, ha valami nem sikerül.
A legutóbbi kudarcom a következő: összesen 15 őszibarack- ill. nektarin fácskám van. Mind én ültettem tavaly kora tavasszal. Azévben mindegyik jól átvészelte a tavaszi esős időt annak ellenére, hogy makacsul nem vagyok hajlandó permetezni, még a bordói leves lemosást is elhagyom, pedig a bordói lé engedélyezett bio-szer. Idén, amikor már biztos voltam a dolgomban, esősebb tavasz jött, és beköszöntött a levélfodrosodás. De csak 6 nektarin fácska fertőződött kritikusan, a többi ici-pici fertőzéssel megúszta. (Mindegyiknek jó föld van alatta, talajtakarással.) Két hétig törtem a fejem, és igyekeztem mindent megtudni a levélfodrosodásról, de nem bírtam rájönni, miért csak ez a 6 fácska fertőződött, és miért úszta meg a többi. Sem a fajták-, sem a talajminőség nem mutatott korelációt a fertőzésekkel. Ez a hat fácska egyezon kertrészben vannak. Teljesen világos volt, hogy a kertrészt nem szeretik. De miért?
Ma este abban a kertrészben matattam, közben rám esteledett. Éreztem, mennyire párás a levegő. Végül beugrott: Ebben a kertrészben nagyobb az átlagos- különösképpen az éjszakai relatív páratartalom, ami kedvez a gombás betegségeknek. (Az őszibarack levélfodrosodása is az). De miért? Mert 1) ott van a nyitott medence, sok esővízzel, és állandóan párolog, 2) teljesen zárt a kerítés, északról és nyugatról, tehát az uralkodó szélirány oldalai zártak. A fácskák másfél méterre vannak a zárt kerítésatől. Tehát megül a pára ebben a kertrészben.
Ha tudom, hogy az őszibarackok és nektarinok ennyire nem bírják az emeltebb páratartalmat, eszembe nem jutott volna pont oda őszibarackfákat ültetnem. Annyi féle fa van, amelyik ezt a klímát imádja...
Megoldás: letakarom a medencét, (úgyis kell az esővíz), leveszem végre a kerítésről a megörökölt idétlen hullámpalát, és esetleg Mariska fajtára oltogatom át azokat a fákat. A Mariska ugyanis nagyjából ellenáll a levélfodrosodás kórokozójának. Permetezni viszont akkor sem leszek hajlandó...
1.) Megközelítésmód: megtámadod az ellenséget: nyakoncsípsz egy-két hernyócskát, meg néhány növényi részt, amelyet károsítottak, bemész vele egy nagyobb növényvédelmi boltba, ahol szokott lenni ingyenes szaktanácsadás. Ott megmondják a kártevőt, és vegyszert is ajánlanak rá, többfélét. Ha kevés az időd, elfogadod a tanácsot, és izibe permetezel. Ha alaposabb megoldást akarsz, egy bio-könyvben (Marie-Luise Kreuter: Bio-kert) vagy honlapon (pl. www.biokultura.org) kinyomozod, milyen bio-szer létezik az adott kártevőre és azzal mész neki.. Ennek az az előnye, hogy jobban megkíméli a talajéletet (is), tehát kevésbé veszélyezteted a növények hosszútávú erőnlétét.
2) Megközelítésmód: magát a növényt próbálod erősíteni. (megfelelő öntözés, komposzt kiszórás, talaj-takarás, vegyes kultúra... Itt a topikon biztosan írtak ezekről. A bőséges öntözésen kívül viszont az összes egyéb módszer két héten belül aligha érezteti hatását, ezért ezek megelőző módszerek. Talán a két megközelítésmód ötvözése lenne a legcélravezetőbb megoldás: ez viszont sok időt el fog vinni.
De azt gondolom, ha hosszútávon gondolkodol, és megfigyeled a kártételt, a kártevőt, a szokásait, és megtudod, miért pont most támadott (elképzelhető, hogy kevesebb a tápanyag-, a giliszta-, a mikroélet a talajban, mint szokott), ezek a tapasztalatok is sokat érhetnek. (Pl, a közelmúltban nem kapott-e valamilyen nem odaszánt vegyszert az ágyás, van-e friss vakondtúrás a környéken (ha nincs, pajor-, lótetű, stb. földalatti ellenségre is lehet gyanakodni, vagy nem kötődik-e gombás fertőzéshez a hernyótámadás, akik kihasználták a növények legyengülését, stb. ) Bármit döntesz is, a tapasztalataid -mint mindenkié, aki megosztja- aranyat érhetnek itt a topikon...
Segítsetek eddig gyönyörű nagy leveleket hozó epertöveim, ma reggelre tele lett pici apró hernyócskával... És már mintha kókadozna is... Hogyan tudom elűzni őket???
Nem tudom, hogy a Kletter star ugyanaz a fajta-e, mint a Hummi. A Hummit nem ismerem. A Klettet sztár (ahogy a többi folytontermő fajta) kevés indát növeszt.
Az indákat -ha már a végükön filyegő eper-kezdeménynek látható gyökér-kezdeményei vannak- palántapohárban (érett komposztban) "U" alakúra hajlított dróttal a "nyakánál" rögzítem. A "köldökzsinór" ne törjön meg. Kb. 2 hét nevelés után (közben öntözni kell a picit is), amikor a palántapohár alján lévő lyukon kikandikálnak az első gyökerecskék, el lehet választani az anyjától. Azonnal fészerbe vagy tartós árnyékba viszem, és még 2-3 hétig ott tartom, hogy a gyökerei annyira megerősödjenek, hogy majd a tűző napot is kibírja. (Tacsakos, de nem úsztatott) homokba állítva nem kell minduntalan locsolgatni, mert alulról szívhat magának). Közben bevárja a társait. Amikor egy ültetési készlet alsó lyukakon kibúvó kis gyökerei legalább 3 cm.esek és tövenként legalább 3 gyökér bújt ki, akkor ültetem balkonládába (ha kísérleti nyúl), vagy a jövő évi végleges hellyére. Az ültető-fészekbe legalább annyi komposztot teszek, amennyit 2 kézzel fel tudok markolni.
Takarásnak a szalma biztos jó. Lényeg, hogy minden földdarabkát jól eltakarjon a nap és a szél szárító hatásától, és alatta egy jó kis dunszt alakulhasson ki a giliszták nagy örömére. A komposzt - bár anélkül is működik a takarás jótékony hatása - azért (is) jó, mert a komposztban mindig vannak gilisztapeték (is), és így hamarabb dolgozni kezd a giliszták új, betelepült nezedéke.
A pitypangot tényleg nem lehet a fűnyesedékből kiküszöbölni, de ez szerintem sokkal kisebb baj, mint a fűmag ill. a tarack mag. Úgyhogy a pitypangos füvet én óne zsinór használom takarásra. (A pitypangot egyébként a megfelelő vastag takarás jól kordában tartja, a tarackot nem lehet füves takarássak visszafojtani.
Ha csak itállótrágya és szalma áll rendelkezésre, szerintem minél előbb készítsd elő az ágyást: Gaztalanítsd, (vegyszert szerintem nem érdemes használni), dolgozd be a trágyát, aprózd el a göröngyöket, locsold meg és takard be izibe 10 cm vastag szalmával. Ne hagyd kiszáradni. 2-3 hét múlva a föld "finom morzsalékos" lesz, lehet ültetni. A trövek helyén egy kicsit félrehúzod a szalmát, megcsinálod a gödröket, (egyszerrre max 10-et, hogy addig se száradjon feleslegesen), egy kis víz bele, aztán mehet bele a "levetkőztetett" palánta (a kilógó gyökereket jó lenne nem leszakítani), guruló földet (és esetleg marék komposztot) a gyökerekre. Locsolás újra, szalmatakarás vissza. Elvileg -ha kivártad a gyökérfejlődés 3 hét idejét- a palántáknak a tűző napon sem szabad kókadnia.
A Kletter Starnak fölkötözöd az indáit, vagy van helyük kúszni? Egyszer mi is vettünk futóepret, Hummi név volt a cserépbe tűzve, de valami katalógus alapján úgy tűnt, ez u.a., mint a Kletter Star. Nagyon finom édes gyümölcse van, és nem lesz nagyon piros. Még elszaporítás alatt van, így hagytam az indákat legyökezerzni, tavaly ültettem szét. Én szalma takarást tervezek, előtte némi marhatrágya adagolásával. Nem nyírunk elég rendszeresen füvet, így a nyesedék sokszor elég pitypangmagos, meg máshova elfogy. Az egyszer termő eprünk nekünk is Thuriga.
3 éve balkonládákban kezdtem, most 2. éve 90 Thuriga (egyszer termő), és 70 Kletter Star (folyton termő) töveim vannak, jól teremnek. (Fajtákat ld. Sieberz.hu). Tavaly -bár nem mértem- annyi termett a Thurigából, hogy hárman nem bírtuk megenni.
- Az eper roppant vízigényes, pillanatig sem szeret szomjazni. Naponta nézem a tövek tövét, és ha csak félszáraz a talaj, tövenként 5 liter vizet kapnak. (Akkor is, ha eső esett, mert az eper a tövére szereti kapni a vizet, ott kell mindig szivacsnedvesnek lenni a talajnak). A levelek slaggal való felesleges locsolgatását kerülöm, illetve csak akkor kockáztatom meg, ha a levelek még aznap biztosan meg tudnak száradni. (tehát nem este).
- Minél humuszosabb, jó vízháztartású talajt kedveli, ezt őszi komposztálással, és állandó fűnyesedékes talajtakarással érem el. (A füvet időben levágni, fűmagos-, tarackmagos fűnyesedékkel több kárt lehet okozni, mint hasznot!) Vastag talajtakarást használok, és nem csak tavasszal, hanem nyáron is rápakolok (kb. 3-5 cm-es réteget, mert a giliszták egy részét behúzgálják.)
- Vakond rendszeresen garázdálkodik, de ennek csak örülök, mert azt jelzi, hogy sok a giliszta, és garantáltan nincs pajor a földben. Sok kárt egyébként a vakond (leszámítva a túrásait) nem tud okozni a növényekben.
- A téli kemény fagyokat az epreim nem szeretik, nagyon megtizedeli őket. Jó lenne télen megvédei őket a goromba hidegtől, de erre még nem találtam megoldást. (Fóliasátor lenne az ideális)
- Olyan fajtát érdemes választani, amelynek viszonylag nagy bokra van, mert felénk (Érd Parkváros) sok a bimbólikasztó bogár, és ez szereti kettéharapdálni a friss hajtások szárait. A gyenge tövekben nagyobb kárt tud okozni.
- A talajtakarás közül feltörő gyomokat (elsősorban tarackot) azonnal kihúzgálom.
- Az ágyásokból kutya, gyerek kitiltva! Én magam is csak gazozáskor és szedéskor megyek be, hogy minél kevésbé tömörítsem a talajtakaró alatt a giliszták számára kellemesen felpuhult földet. Még az is lehet, hogy az idei érésidőben deszkákat fektetek a sorközökbe...
- Folyamatosan kísérletezek új- elsősorban folytontermő fajtákkal, mert nem csak a termés mennyisége, szemek nagysága,és íze, hanem a bimbólikasztó bogárnak való viszonylagos ellenállás, il.. a gondozás időszükséglete, valamint a tő élettartama is fontos szempont. Jó, ha a fajta nem ereszti le a földre (minden) gyümölcsét, hanem van ereje a legtöbbjüket a levegőben tartani. Ez nagyon könnyíti az ápolást és a szedést.)
A BALKONLÁSÁS epertermesztéseim is többnyire sikeresek voltak. (Egyszer termő-, és folytontermővel is)
- Sok függ a talajtól. El kell érni, hogy a talaj a sok locsolás és eső hatására ne álljon össze vályoktéglává. Ezt úgy érem el, hogy tőzeget is (vagy tőzeg tartalmú virágföldet) nagy arányban keverek bele, meg sok komposztot. (durvát, amelyben még vannak korhadó fás részek), hogy a talaj kapilláris képességei jók maradjanak.
- A balkonláda minél öblösebb legyen, hogy bőven legyen földtömege az epernek. 40 cm-es öblös balkonádába is csak 1 tövet ültetek.
- Semmiképp sem hagyom kiszáradni a földjüket, minden nap kapnak (eső)vizet a hordóból.
- Nem használok balkonáda alátétet, mert szerintem a benne megálló víz belül is túlvizesedést (pangó víz) okoz.
- A balkonláda alján legalább 10 db 8 mm-es lyuknak kell lennie, mind a négy sarok felé legyalább 2-2, hogy ne álljon meg belül a pangó víz, a felesleg el tudjon folyni.
- Olyan fal mellé állítom a balkonládákat, amely csak fél napig engedi rá a tűző napot, fél napig árnyékban tartja. (észak-dél irányú fal). Azért, mert a nyári kánikula órák alatt annyira felmelegítené a balkonládát, hogy minden víz kipárologna belőle
- A fal mellett a balkonláda télen is jó helyen van; a fal védi a növényeket a túlzott hőingadozásoktól és a brutális hidegtől. (A balkonládás eprek -a fal melletti jó hely miatt- 2 héttel előbb virágoztak a szabadföldön tenyésző fajtatársaiknál.
Egyszóval: őszi komposzt, téli-nyári talajtakarás, jó fajtaválasztás, a föld állandó nyirkosan tartása, és biztosan sikerül...
