Szerintem általában véve is igaz, hogy a kőművescelebek többsége inkább kirakatfigura, aki nem a kőművességben alkotott maradandót. Mozart-féle klasszikus kivételek persze vannak, de általában nem a"híres szabadkőművesek" végezték az igazi nagy kőművesmunkát, hanem azok, akiknek (sajnos) ma már (legalábbis a profán világban) nem ismerjük a nevét.
Valóban nagyon szép és értékes a Nyugat digitális változata az OSzK honlapján - megjegyzem, már egy ideje ott van és olvasható - de talán még szebb az ESZ.ES. által belinkelt, szintén OSzK-s évfordulós weblap:
Ezen a listán 111 név szerepel. A Galilei páholy szabadkőműves listáján ezek közül 17-en találhatók meg, a következők:
Ady Endre
Bíró Lajos
Csáth Géza
Devecseri Gábor
Fodor József
Harsányi Zsolt
Hatvany Lajos
Heltai Jenő
Hevesi Sándor
Ignotus, Veigelsberg Hugó
Karinthy Frigyes
Kassák Lajos
Komlós Aladár
Kosztolányi Dezső
Márai Sándor
Nagy Endre
Schöpflin Aladár
Ez 15,3%-os arány. Meglepően magas a szabadkőművességnek a népesség egészéhez hasonlított arányához képest, de az értelmiség egészéhez vagy az irodalmárokhoz viszonyítva is. Ennek ellenére teljesen egyetértek Az igazi Tapsi Hapsival, hogy sem a számarány, sem az ideológiai, filozófiai vagy esztétikai megfeleltethetőség sem áll fenn a folyóirat és a szabadkőművesség között. (Már csak a szabadkőművesség előzőek szerinti besorolhatatlansága okán is...)
Szintén igaz, hogy Ady szabadkőművessége inkább elvi egyetértésre korlátozódott - páholyában mintegy 4 alkalommal jelent meg - Kosztolányi csak 2 évig volt aktív szabadkőműves és Márairól nem tudni bizonyosan, hogy szabadkőműves volt-e egyáltalán.
Ezeket a megjegyzéseket kiegészítem még azzal, hogy Karinthy csak halála évében lépett be Bécsben, s kétséges, hogy a felvételi munkán kívül volt-e máskor a páholyban, s hogy Kassák csak 1945 után lett szabadkőműves - rövid időre.
Ha szabadkőműves újságot keresünk, akkor az nem a Nyugat, hanem a Világ.
Per definitionem kit is nevezhetünk "nyugatosnak"? Aki a Nyugatban publikált? Nyilván nem, hiszen pl. Wass Albert is publikált a Nyugatban, őt azonban talán mégse lehetne annak tekinteni.
Akiket pedig szabatos definíció híján is nyugatosnak tekintünk, azok közül sem tudjuk mindenkiről biztosan, hogy szabadkőműves volt-e vagy sem. Márait pl. fel szokták tüntetni a szabadkőműves-celebek között, ennek ellenére tudtommal nincs pontos és megbízható adat a tagságáról (ami külföldre valószínűsíthető), mint ahogy Karinthyéről sincs (egy érdekesség: Szabolcska Mihályt ma talán leginkább már csak Karinthy híres paródiájáról ismerik, és ő is rajta van a szkm-celeblistákon). Ady alig két-három alkalommal jelent meg páholyában. Kosztolányi már valamivel aktívabb volt. Csáth néha-néha. Ignotus, Heltai, Schöpflin... Devecseri Gáborról viszont tudjuk, hogy a betiltás után is gyakori vendége volt a Benedek-háznak.
Én a magam részéről hajlok arra, hogy szerintem nincs egyértelműen "tetten érhető" kapcsolat a szabadkőművesség és a Nyugat által képviselt esztétikai tartás között. Személyi átfedések nyilván vannak, de ezek léteznek más helyeken is.
1.) Klinika továbbra is megtartandó. Egy év múlva még lesz alkalom a tanársegédi címet megszerezni. Sértődöttség professzorral szemben nem mutatandó. Dolgozni nem sokat, de a rivaldában.
2.) Novellák és cikkek: Az Újság, Nyugat, P.M., V.Ú., Az Élet és XX. Századhoz.
3.) Újabb fürdők után nézni. Előpatak ügyében Schverert mozgósítani.
4.) Társadalmi összeköttetéseket nagyobb figyelemmel ápolni.
5.) "Horváték"-at a Nemzetihez vinni.
6.) Kőművességben dolgozni.
7.) Coitus minden másnap.
8.) Fogak megcsináltatása.
9.) Új zsakett.
10.) Német színdarabok elhelyezése.
11.) A méregmentesítés. (Napi egy adag bevezetése, bármi szenvedések árán.)
12.) Energikus utánanézése a szerződéses hírlapi foglalkozásnak."
A Pastinszky antikvárium aukcióján összekevernek két különböző kiadást, ami szembeötlő a művek képe alapján is:
Van egy 1920-21-es években többször is megjelentetett KÉT KÖTETES mű, amelyet Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga adott ki.
Ennek első kötetében jelent meg Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei és Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai című írása. (A vidéki páholy a győri Philantropia.)
A második kötet A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig.
A címlapok kép nélküliek.
Aztán az 1938-39-es években Palatinus úgy látta, hogy újra piaca van a szabadkőművesség elleni irodalomnak, s több kiadásban megjelentetett egy HÁROM KÖTETES művet saját kiadásban.
Mindhárom kötetnek a borítóján Szabadkőművesek bűnei cím szerepel, csontvázas páholyképpel.
Belül viszont az a főcím, hogy A szabadkőművesség bűnei, amelyhez kötetenként más-más alcím járul:
Az első kötet alcíme: A magyarországi szabadkőmővesek mozgalma és külföldi kapcsolatai 1920-tól 1937-ig
A második kötet alcíme: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig
A harmadik alcíme: A hazai és külföldi páholyokban illegálisan működő magyarországi szabadkőművesek névsora 1920-1938.
A képen jól megkülömböztethető a kétféle kiadvány keveredése.
Most ugyan nem zavart be a képbe, de Palatinusnak van még egy könyve, ami 1942-ben íródott, de csak 1944-ben jelent meg. (Az előszóban a szerző panaszkodik a Kállay-kormányra, amely megakadályozta két évig a megjelenést.)
Ennek címe: Szabadkőművesek Magyarországon, Könyv- és lapkiadó RT, Budapest, 1944.
Ebben a könyvben az erdélyi, bánáti, bácskai páholyokból elrabolt iratok alapján foglalkozik az ottani szabadkőművesség történetével. (Palatinus követte a magyar hadsereget ezekre a területekre történő bevonulásai során, s jó kapcsolatai révén megkaphatta és feldolgozhatta a szabadkőműves iratokat.)
A Pastinszky Antikvárium (Szentendre, Ignátovity u. 2., +36-26-310-429), 2008 április 4. péntek 10.00 órától tartja 27. árverését a Magyarok Háza, Budapest, 1052, Semmelweis u. 1-3. II. em. Arany János teremben.
tétel 113: Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai. A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora. Előszóval ellátta: Wolff Károly I-III.
Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai. A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora. Előszóval ellátta: Wolff Károly I-III.
I. kötet: Bp., 1921. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga. Kertész József ny. VIII + 2 kétoldalas t. + 115 p. + 119-248-ig.;
II és III. kötet: Bp., 1939. szerző. Budai-Bernwallner József ny. 397 p.; 91 p. Az első és harmadik kötet első kiadás, a második kötet második kiadás. Mindhárom kötet kiadói papírborítóban, az első kötet lapszélei kissé töredezettek, a második kötet felvágatlan. 24 és 21 cm.
kikiáltási ár: 20 000 HUF
tétel 114: Somogyi István Dr.: A szabadkőmívesség igazi arca [I-II.] Somogyi István Dr.: A szabadkőmívesség igazi arca [I-II.] Bp., 1929. Apostol Nyomda és Kiadóvállalat kiadása. Apostol nyomda. 1 sztl.lev. + 211 p. + 1 sztl.lev. Korabeli egészvászon kötésben, festett lapszélekkel. 24 cm.
165., Független Szemle I. évf. 1921. Kulturális havi folyóirat. Szerkeszti: Dr. Czakó Ambró. Bp., 1921. (Czakó Ambró.) 476 l. 3 t. (Csontváry képek) Késõbbi, gerincén címkével ellátott félvászon kötésben, a kiadói papírborítók a könyvtestbe kötve. "Schmidt József: Kõrösi Csoma Sándor; Balassa László: A dadaizmus; A szabadkõmûvesség és a zsidó szimbolika; Lehel Ferenc: Csontváry…" Ritka!
6.000,-
422., (PECCI, Gioacchino, gróf), XIII. Leó pápa: Szentséges atyánknak - - nak beszédei és levelei Fordította: Dr. Prohászka Ottokár. Bp., 1891. Szent István-T. 395 l. XV. Korabeli, félvászon kötésben. Ebben jelent meg elõször a munkások helyzetérõl, a kommunizmusról, a szabadkõmûvességrõl,… stb. szóló egyházi körlevél.
Eddig semmit se, de az íróról némi internetes keresés után egyre többet.
Egy rövid életrajz a Magyar Életrajzi Lexikonból:
Pilisi Lajos (Kalocsa, 1878. febr. 24. – Bp., 1918. szept. 6.): író, újságíró. Tengerészisk.-t végzett Fiuméban s évekig hajózott a Földközi- és Adriai-tengeren. 1894-ben tért vissza Mo.-ra. Előbb mint színész próbálkozott, majd újságíró lett, a Vasvármegye segédszerk.-je, később főszerk.-je. Az I. világháború idején a Világ tudósítója. Radikális szemléletű író volt. Írói pályafutása alatt sokféle műfajjal próbálkozott. – F. m. A királynő apródja (színdarab, Aranyosgyéres, 1906); Ezüst mezőkön (versek, Pécs, 1911); A kárpáti harcokból (riportok, Bp., 1915); A vörös malom (egyfelvonásos, Nyugat, 1917); Dekroá Viktor csodálatos élete (r., Bp., 1918). – Irod. Friedman Ilona: P. L. élete (Pécs, 1933).
(Kalocsa, 1878. febr. 24.–Bp., 1918. szept. 6.): színész, igazgató. 1896-ban Deák Péter társ.-ánál kezdte pályáját mint komikus- és jellemszínész. 1904-től vállalt először igazgatást (Ipolyság); 1905-től 1908-ig a Pozsony–Győr–Sopron–Komárom-i társ.-ot vezette. 1908-ban vállalkozása csődbe ment, s Pilisi Lajos újból színésznek állt. Az 1912–13-as évadban játszott utoljára. Az első világháborúban harctéri tudósításokat küldött a frontról. Cikkeit a Világ c. lap közölte.
Egy Magyar Nemzet Online hozzászólásban e következőket írják róla:
A kalocsai születésû fiú, a bajai gimnázium után, a fiumei tengerészeti akadémiára, a Nautikára jelentkezett. Ezután évekig hajózott az Adrián és a Földközi-tengeren. Közben színészi és írói ambíciókat táplált magában. Végül - 1894-es hazatérése után - mindkettõt megvalósította. Elõször színészként járta az országot jeles partnerek (Cserei Irma, Somlai Artúr) társaságában, késõbb saját társulatot is alapított. 1913-ban újságíró lett, s katonaként - mint a Világ c. lap haditudósítója - számolt he a kárpáti és erdélyi harcokról. Közben több szépirodalmi mûve (vers, színdarab, regény is napvilágot látott. Nagyon fiatalon, negyvenévesen, fehérvérûségben hunyt el.
Berényi Zsuzsanna Kosztolányi Dezső szabadkőművességéről írott tanulmányában többször is előfordul Pilisi Lajos neve, mivel ő is a Március páholyból kivált ("fedezett") 23 szabadkőműves között volt, akik megalapították a Világ páholyt.
Az alapítók listájából kiderül, hogy Pilisi Lajost 1916. május 15-én vették fel a Március páholyba, 1917. április 2-án legényfokba emelték. Hogy a mesterfokot elérte-e a Világ páholyban, arról a Világ jegyzőkönyveit kellene megnézni. (Berényi Zsuzsa ugyan azt írja az említett tanulmányban, hogy Pilisi mester volt az új páholy alapításakor, de az alapítók jegyzőkönyvében nem szerepel a mesterfok megszerzésének időpontja.)
A Március páholy munkáiról szóló 1916. decemberi értesítésben (amelyben Kosztolányi legényfokba eméléséről is szó van) szerepel Pilisi Lajos egy előadása:
"F. hó 20-án, szerdán este félnyolc órakor az érd.: Corvin Mátyás ¨ .:-ban Pilis Lajos tvünk tart előadást “Erdély a háboru után" cimen. Érdemes testvérünk iránti szeretetünk kifejezéseül jelenjünk meg e munkán teljes számban!"
Egy 1918. március 17-én tartott nővérünnep szereplői között pedig Pilisi feleségének nevét fedezhetjük fel:
Sajátos megtiszteltetés Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma című művében szerepelni. Pilisi Lajos itt Káin és Ábel című művével van jelen.
Ironikus, hogy míg az 1918-1919-ben megjelenő "Forradalmi Könyvtár" sorozatának 2. köteteként megjelent műve a fasiszta Kolosváry-Borcsa ellenszenvét váltotta ki, addig annak mai elvbarátai dicshimnuszokat zengenek és újra kiadták (Raffai Ernő előszavával) Pilisi eredetileg 1916-ban megjelent A megrohant és felszabadított Erdély című riportkötetét.
Valóban, úgy tünik nálunk nem kapható, legalábbis internetes kereséseim nem mutattak hazai beszerzési lehetőséget. De az Interneten sok helyen megvásárolható:
A kis kék virág a nefelejcs, angolul The Forget-Me-Not, németül Das Vergissmeinnicht:
Két változata jelvényként:
A második Swarowski, így elképzelhető, hogy a hazai Swarowski boltokban is kapható.
A világszerte elterjedt történet, amelynek nyomán sok szabadkőműves ezt viseli a hagyományos körző és vonalzó jelvény helyett, a következőképpen szól:
http://www.galenlodge.co.uk/forgetmenot.htm
(Saját tömörített fordításom.)
Németországban Hitler hatalomrajutása után a szabadkőművesek - érezve a rájuk nehezedő nyomást - az 1934-es évtől kezdve az ellenállás jelképeként elkezdték hordani a kis kék virágot, a nefelejcset ábrázoló kitűzőt. Ezzel a nem feltűnő jelvénnyel a föld alá szorított szabadkőművesek mégis csak felismerhetővé tették magukat testvéreik számára. A városokban és a koncentrációs táborokban is ez a kis virág éltette a szabadkőművesség fényét.
Aztán 1947-ben, amikor a Nagypáholy a Naphoz újra megnyílt Bayreuthban, ezt javasolták, majd el is fogadták hivatalos jelvényként - emlékezve a náci terror áldozataira.
Miután egy nagymester konferenciára az USA-ba is vitték ajándékképpen, elterjedt ott is majd az egész világon a szabadkőművesek jelvényeként.
Németországban számos páholy mesteravatásán egy ilyen nefelejcsjelvényt is kapnak a felavatottak ezzel a történettel együtt.
Ez így nagyon szép. Csak az a baj, hogy nem igaz. Pontosabban: csak részben igaz.
Sokan, akik jobban ismerték a német történelmet, ill. a német szabadkőművesség történetét, meghökkentek a dolgon és tovább nyomoztak a jelvény eredetével kapcsolatban.
Mi volt a gyanús?
A német nagypáholyok közül az ún. "keresztény" porosz nagypáholyok - amelyek csak keresztényeket vettek fel, tehát nem voltak zsidó tagjaik - behódoltak Hitlernek. Több szabadkőművesről ismert, hogy karrierjét a náci pártban folytatta. A 12-ből csak két 1930-ban alakult nagypáholy szállt szembe nyíltan Hitlerrel.
Elképzelhetetlen, hogy a hatóságok ne vették volna észre és nem torolták volna meg, ha tényleg sokan viselték volna ellenállásként ezt a jelvényt, különösen a koncentrációs táborokban.
Aztán felszínre kerültek a korábban ismeretlen tények:
A jelvényt a két világháború között jótékonysági szervezetek általánosan használták Németországban, azzal a jelentessél, hogy "Ne feledkezzetek meg a szegényekről és elesettekről!" Még jóval Hitler hatalomre kerülése előtt, 1926-ban kezdték az egyik nagypáholyban (Bayreuth) viselni, szintén a jótékonykodásra utalva. Aztán ez lett az éves küldöttgyűlésük szokásos jelvénye.
A nácik 1934-ben elindítottak egy Téli segély akciót (Winterhilfswerk), aminek a bevételét fegyverkezésre fordították. Az adakozók kaptak különböző olcsó jelvényeket (pl. nefelejcset), hogy magyarázkodás nélkül is jelezhessék, hogy már "letudták" a dolgot.
Így aztán a korábban is ezt a jelvényt viselő brémai szabadkőművesek veszély nélkül újra kitűzhették, hiszen a náci párt akciójából származónak tűnhetett.
Aztán 1947-től elkezdték nagyban terjeszteni a legendát, ami arra is jó volt, hogy a Hitlerrel megalkuvó német nagypáholyokról elterelje a figyelmet.
Az amerikai szabadkőműveseknek nagyon tetszett a megható történet, további terjesztésében ők is élen jártak, pl. létrehoztak egy Kék nefelecs szövetséget.
A legenda valódi történetét már 1973-ban a Quatuor Coronati angol kutatópáholyban szóban előadták, de írásban az UGLE tiltása miatt nem jelenhetett meg csak 1982-ben.
Úgy látszik túl erősre van beállítva a törött linkek kiselejtezése, már egynapos elérhetetlenség esetén is kidobja a rendszer ezeket. A fenti lapok elérése egy-egy napig szünetelt, a Frattini féle most nem műkődik.
Krónikus Receptek Szabadkőmíves Kelemenné módra Közepesen jókedvű kiállítás – Rutkai Bori újabb igyekezetei Szabadkőmíves Kelemenné identitásán keresztül: Túlélési útmutatók társadalmi konfrontálódások és lélekviharok esetére. Illetve „csodával határos" transzformációk és katalizációk bemutatása.
Pl: - hogyan szabadítsuk ki és hasznosítsuk újra, a mártíromság malterjával befalazott időnket - mi a teendő, ha ravatalosak leszünk a hivatalba, vagy ha hivatalosak leszünk a ravatalra - játékos népszokások az identitás-dobókocka bevetésével - a barátság kőolajvezeték ritmushangszerré szelídítése - a kőpapírolló szentháromságának misztériuma - stb.
A múlt heti Magyar Narancsban Péterfy Gergely nyilatkozik hamarosan megjelenő kiváló tanulmánykötetéről - a címbeli angyal egyébként Angelo Solimanra utal.
