Most csak nagyon szigorúan - textuálisan - véve leszek ontopic. Nem akarlak ugyanis lebeszélni a JANIS PUBról. Csak arról, hogy kifejezetten vacsorázni menjetek oda. A hely ugyanis ízléses, megfizethető, hangulatos, általában jó zene szól (rock-blues), nem ez a mai kreténség és nem is rádió. Még minőségi boraik is vannak s nem is túl drágán (Bakondi Endre bikavére - 1996 - 2100 ft Gere kékoportója, pardon az Attiláról van szó, mert ugye a Tamásnak is van Óportója - 1998-as évjáratban 1900)
De a kaja... Hát az lehangoló.
A csülök túl sós, nincs eléggé megfőzve, egyébként szépen tálalják és tesznek mellé mindenfélét, nem úgy mint a Polo nevű helyen (Gyorskocsi u/Batthany u sarok) ahol viszont rendesen megfőzik.
A steak kielégítő, de az étlapon chili bab és párolt zöldség is szerepel, amit nem hoztak ki hozzá. Külön kellett kérni a só-bors-worchester stb komplexumot is, ami csak azért rossz mert átlag 3-5 percenként tűnnek fel a pincérek, akik jóindulatúak, de nem sokat értenek a dologhoz.
S a steakre étlapon szereplő vagy szóbeli figyelmeztetés nélkül rányomtak egy rakás mustárt.
A chilisbab tragikus, jó minőségű babot főznek meg, tesznek bele chilit is, de hogy más nem sokat az biztos. Az ír gulyás pedig jobban hasonlít egy borsos marhatokányhoz amibe krumplit is belefőztek.
No de aki nem túl nagy igényekkel esik oda be, egész elégedetten is távoz6, főleg ha épp élő zene is van. (A hét elején van, tegnap - szombat lévén - sajnos nem volt.)
A Podmaniczky utcai görög étterembe ne menjetek. Zorbas.
Egy nagy hodály, a dekor jó.
A kiszolgálás csapnivaló, nem tudom, hol dolgoztak előtte a pincéreik.
Az adag olyan pici volt, hogy kedvem lett volna beugrani a közeli éjjel-nappaliba utána, pedig én sok helyen alig bírom megenni azt a sok mindent, amit elém tesznek.
A zenés felár rendben, csak a zene nem. Az a nem autentikusnak tűnő görög népzene a kevésbé vájtfülűeket is zavarja.
A Hova menjünk stb. topicban dícsérik kegyetlenül, de én ide írom be:
a Rosensteinbe ne tegyétek be a lábatokat.
Az egy dolog, hogy totál aránytalan árak vannak. (Egy vaddisznópörköltre úgy vélem, nem lehet elkérni 1500 ft-t csak ha
ad 1 a hely környezete, elhelyezése stb. ezt megengedi illetve bizonyos értelemben indokolttá de legalábbis elfogadhatóvá (lásd pl. vár belkerület, váci utca, vagy nagymúltú helyek) teszi
ad 2 ha a mennyiség és minőség ezt indokolja.
Nos ott egyik sem áll fenn.)
A csiga bourgoundaise, bourguignon vagy mi a lf. módra a standard, darabonként jobb helyeken (pl Vámház téri vásárcsarnok alatti kínai bolt) 60-70 ft-ért kapható fűszervajas mirelitcsiga 7 db 1200 ft.
De a legzavaróbb, hogy látok az itallapon egy feliratot, hogy a Szent Orbán pincészet borai
alatta lista
többek között kitétel
badacsonyi rizling 330 ft negyed liter.
Ide rakom az ujjam a félreértés elkerülése végett és kérdezem ez Szeremley?
Mondják igen.
Utána a számlán megjelenik 1000 ft mint Szeremley bor. A pincér nagy ártatlan szemekkel: de hát Szeremleyt rendelt, nem? (Ami ilyen név alatt 2ségtelen hogy valamivel feljebb 1000 ft-tal szerepelt).
Megmagyaráztam nekik, hogy hol csesztek át, de nem követeltem vissza pénzt, amit - láma módon - közben kifizettem.
Kedves Krstan,
Neked is csak azt tudom mondani, mint a másik topicban (hova menjünk...) Michelinnek:
a HVG kalauznak rengeteg hibája van, az ára vérforraló, de még mindig a legjobb, ami megjelent.
Bike egyébként amott jelzi, hogy maga is a kóstolók illetve tesztelők között volt, tehát kicsit hazabeszél.
Fenntartásaid dacára, tényleg annyira rossznak tartod az ajánlatokat, hogy a helyek többségébe nem mennél el?
Mondjuk az tény, hogy az 50-49 pontos kategóriában egyetlen helyen sem voltam :(((
de a 47-48 közül megfordultam a Faustoban, a Gundelben, a Bagolyvárban a Cyranoban, a Busuló Juhászban és a Remizben. A Busuló Juhászt leszámitva mindet jónak találtam.
No meg az is igaz, hogy a Kisbuda Gyöngye is bőven befért volna ide, sőt...
De akkor sem állitható, hogy ezen helyek ne lennének úgy általában jó helyek...
...de itt arról írhatunk, hogy hova NEM érdemes menni. A HVG véleménye meglehetősen szubjektív. Véleményem szerint: irdatlan tévedései vannak. Hogy lehet egy éttermet a parkolójáról megítélni (,ami -ugyebár- eleve feltételezi az alkohol elutasítását >>> pl.: bor, pálinka, gyomorkeserű, likőr, etc...)?????? Én speciel nem parkolni járok éttermekbe. Én ENNI szeretnék. De az esetek többségében még ebben a témában sem tudok egyetérteni a HVG-vel. Világos, hogy vélemény csak szubjektív lehet, de egy ilyen könyv á 2500-ért már nem pusztán vélemény. Én azt érzem, hogy etalon akar lenni, de hasznot is húzna belőle. Ami -mint az köztudott- rosszat tesz az őszinte és pártatlan kritikának.
Lehet, hogy tévedek.
Nem tudom, kik az ítészeik, de rossz helyen tapogatóznak kaja ügyben.
Ez az, amiért a HVG-kiadványról ITT IS beszélhetünk.
Mert én a HVG által jónak titulált helyek majdnem egyikébe sem mennék el.
Könyvajánlat: HVG Á la carte 2000 étterem- és borkalauz. Több száz budapesti és vidéki étterem tesztje van benne. Átlagemberek teszteltek, nem szakmabeliek, de ez szerintem nem is baj. Végül is a legtöbb ember, aki étterembe megy, nem az. SZóval ajánlom mindenkinek.
Emberek...a McDonaldsban nem azért kell várni mert frissen akarják nektek odaadni.Hanem azért mert mindegyik ki van adva bérbe és a lejárt "tálalási" idejű szendvicseket már nem a Mc bukja mint cég,hanem a bérlő,Tehát innetől kezdve a bérlő logikusan kiadja a "gigamenedzsreknek",hogy nem szabad selejtet termelni.Tehát ha te odamész és olyat kérsz amiből nem megy el egy nap legalább X mennyiség akkor azon nyomban készítik el neked.Ennek ugye az az előnye,hogy te garantiert frissen kapod,De kérdem én miért megy az ember gyorsétterembe?Azért mert van ideje 10-15 percet várakozni egy kiba szerndvicsre???
Szóvel erről ennyit
Köszönöm,hogy meghallgattatok:))
Hali!
Volt nekem egy kedvenc helyem, amikor kb. 2 éve megnyitották, Óbuda egyik legjobb kajáldájának ígérkezett. Csoda levesek tartalmas betéttel, a frissensültek frissen sültek, a pincérek udvariasak, segítőkészek és nem tolakodóan közvetlenek voltak, és eközben hihetetlen méretű adagokkal dobták meg a zsűrit. Nagy zabagép hírében álló haverjaimon is kifogott 1-2 étek – és akkor képzeljétek el a nem dupla, de 4x-es angol bélszínt (75 dkg) a hozzávaló kürettel. És még 1 szimpi dolog: csak akkor ülhetett le náluk vendég, ha papizott is, nem kocsma ez, uraim felkiáltással.
Nos, ez eddig mind szép és jó. De az elmúlt nyáron a tulaj (?) megkísérelte beiskolázni családtagjait és egyéb üzeletfeleinek alig serdült gyermekeit a boltba – és itt jött a tragédia. Ezek az amúgy jóképű, aranyos kisfiúk csak egyhez nem értettek: a szakmához.
A magam története: kétszintes lévén az üzlet, 20 perc alatt kézbe kaptam a vendéglő dús étlapját alulról, hiszen csak fent volt hely, majd az első tétel rendelésekor kiderült, csupán az étlap dús, a kínálat annál kevésbé. A 2. választásom is betlinek bizonyult. Harmadszorra aztán sikerült eltalálni, mi maradt a konyhán ehető: kértem egy dupla bélszínt tükörtojással és petr. burg.-gal, és felhívtam az ifjú pincnök figyelmét arra, hogy ehhez az étekhez nekem feltétlenül szükségem lesz Worcesteshire-szószra (ejtsd: vúszter), nos, ezt majdnem papírra kellett vetnem, hogy értse a fiuka, miről is van nagyba' szó. Végül úgy tűnt, felfogta.
Újabb 15-20 perc csendesen eltöltött idő után megjelent emberünk egy halom sült krumpli tetejére biggyesztett bélszínszelettel. Tük. toj sehol. Mikor ezt nehezményeztem, még laza vitába is szállt velem, hogy én nem is olyat kértem, hanem félangolosat (oh, a bohó ifjú nem tudta, hogy az nem a tükörtojás hiányára, hanem a hús sütési idejére vonatkozik...). Enek utána eltűnt, ott hagyván a bánatosan hűlő ételt, és újabb 15 perc múltán, sűrű elnézéseket kérve hozott 1 kistányéron 1 tükörtojást. Hadd nem mondjam el, mennyire sértődött képet bírt vágni, amikor közöltem vele, hogy qrvára nem csípem a hideg bélszínt, ugyanis az időközben jéggé dermedt.
Ijedten összenyalábolt mindent, ami előttem volt, és leszaladt vele a konyhára. Biztosan mindannyian el tudjuk képzelni, milyen kifejezésekkel kísérve vágták be ott a papimat a mikróba... Újabb 5 perc után sikerült egy újramelegített, fonnyadt sárgájú tojattal díszített bélszín birtokosává válnom. Üsse kavics, mocskosul éhezem, mondám, és nekiláttam volna, ha arra a kérdésre, hogy „hol a vorcseszter” (hogy ércsed, bazmeg), azt a választ nem kapom, hogy ja, bocsánatkedvesvendég, az elfogyott.
E pillanatban az én (1 1/2 órás) türelmem is. Kértem a főnököt, aki (miközben félreérthetetlen rokoni szálakról tanúbizonyságot téve rugdosta lefelé az ifjú csálingert a konyha felé vezető grádicson) sűrű elnézések közepette egy szűz Worcestershir-szószos üveget húzott elő a patikából, s miközben felbontotta, a „fiatalság-bolondság” formulát sűrűn ismételgetve mentegette ifjú felszolgálónk hibáit.
Well, a fizetéskor természetesen érvényesítettem kritikámat (ami a visszajáró fillérre való elfogadására szorítkozott, azzal a közléssel együtt, hogy ez még mindig kisebb büntetés, mint amennyit az üzlet megérdemelne), amelyre kb. úgy reagált a tulaj(szerű lény), hogy nem kötelező itt elkölteni az étkezést.
Hát a helyzet az, hogy én ezt komolyan véve azóta be nem tettem a lábam az óbudai ZÖLDKAPU étterembe, a Szőlő utcában, közel a Selmeci utca sarkához.
Persze, próbáljátok ki, hátha változott a helyzet, és a csemetéket is elküldték autó-szerelő-, társastánc- vagy brókeranfolyásra...
Hát így, barátaim.
Így van. Tojást sem ehetek.
De a böjtnek már -Gála a Jóistennek- vége.
De a MekDodóban változatlanul nem feccölnek esetleges óránkénti 1-2 FishMac kárt a vendégek ELÉGSÉGES kiszolgálásáért.
Engem csak az érdekel --- a kérdés változatlan---: egyéb országokban (még Athénban is!!!) miért a VENDÉG kérése a fontos és nem az, hogy esetleg ki kell dobni két fismeket?
Tabáni Kakas: kiszolgálás pocsék, 1 db pincér + a tulajdonosnő. Ez a kivénhedt, rosszindulatú nőszemély az asztaltól távolodóban félig hangosan szidja a vendéget, hogy miért rendelt ilyen bonyolult kaját. Sült libacomb közepe hideg, számlát nem kapsz.
Szerintem zsenáns, hogy "Blaha Lujza bélszín" címszó alatt kihozott kaján a libamáj nem hízott libából való... Feltételezhetnének annyi jártasságot valakiről, aki effélét rendel.
Arról nem is beszélek, hogy a borválaszték inegzisztens. Egyféle száraz vörös. Igaz, az nem rossz. Az étlapon pedig nincs feltüntetve sem az évjárat, sem a pincészet.
Mindez a Vörös Postakocsiban. (Ráday u) Állítólag ínyenc hely....
Mekis ismerőseimtől tudom: a fish Mac, mint minden Mc szendó, 10 percig adható el az elkészülte után. mivel a kisebb éttermekben óránként csak 4-5 darab fogy belőle, a termelésirányítóknak ki van adva, hogy csak rendelésre gyártsák. Igaz, hogy ennek elékészülése 3-4 perc között van, viszont friss és finom. Elvben elnézést kell, hogy kérjenek, tőlem is szoktak, akármire várok is.
Ha többet vársz 3-4 percnél, akkor a tisztelt dolgozók elcsesztek valamit: vagy nincs ember, aki egyből megcsinálja, vagy már kész van, de mást szolgálnak ki és elfelejtik kiadni.
Ahogy én látom, általában igyekeznek, de sok a nagyon egyszerű dolgozó és primitív manager, sok a hiba is.
A szendvicsbárokban ---sajnos--- nincs olyan étel, amit böjtben meg lehetne enni. Én szerb-orthodox vagyok, és karácsony (jan. 6.) előtt böjt van: semmilyen állati dolgot nem lehet enni. Mézet, tejterméket is beleértve.
Egyetlen kivétel: a hal.
Egyik szendvicsbár (McKiwan's, Duran, Szendvics Báró, etc...) sem rendelkezik ilyen szendviccsel.
Kár.
Pedig nehéz dolog a böjt. Könnyíthetnének rajta.
:-)
Amiről itt irni fogok az nem egyértelmű diszpreferencia. Többször voltam már ezen a jó kis helyen (Club söröző, Balaton u) és még megyek. Viszont vacsorára nem nagyon tudom ajánlani.
A kaja közepes és nem túl fantáziadús, az adagok pedig igen kicsinyek. Palackozott bor egyáltalán nincs, a kimért száraz vörös meg inkább rosénak néz ki és ecetes, megközelíti az ihatatlant. A sör viszont olcsó és tényleg Amstel és tényleg jó. (122/195) Van Talléros és Fregatt is, szintén olcsó áron. (180 körül, de 0.5 a korsó, nem úgy mint az Amstel esetében.)
A pacal egészen jó kaja.
Soha nem fogom megérteni azokat akik ódzkodnak tőle. Legkülönbözőbb formáiban is kiváló, kár hogy Magyarországon csak pörköltnek készítik.
A Simonban időnként hihetetlenül lassú a kiszolgálás ez igaz. A minőség pedig változó...
Én a hangulata miatt szeretem.
Boldog új évet mindenkinek, aki nem fog a Simon pub-étteremben kajálni.
A történet rövid: leülünk ketten, 5 perc múlva jön a pincér, italrendelés, megígéri, hogy hoz étlapot, rendben. Az étlapot a másik asztalról kellett elvennünk, ami tök szutyok, asztalterítő koszos, kiégetve....
10-15 perc alatt semmi nem történt, tény, hogy jött egy-két asztal
mi meg eljöttünk..
nem ajánlom
Igen: van 4 hely, ahol, a kiszolgálás többnyire rossz. Ez mind Aubel úrhoz tartozik. Kispipa, MUOSZ Fészek Hársfa. Kispipában 3 éve voltam ot akkor jó volt a kizsolgálás. A Hársfában a tipikus hideg, kimért egy mosolyt se pluszba karótnyelt stílus uralkodik a MUOSZban pedig olyan pofátlanok, hogy az már legendás. A Magyarok Világszövetségének munkatársai hosszan regélhetnének (regélnek is) erről - ez ugyanis a legközelebbeső tűrhető hely.
A Fészekben elég régen voltam, akkor nem voltam oda a kiszolgálástól. A kaja változó, de általában azt az összeget mindenütt megéri. Persze más vendéglőkhöz képest volt olcsóbb is ez a lánc.
Az egyetlen valódi pozitívum - ami persze gourmandok számára negatívum- a hosszú kb 200 tételes - étlap. Mert ugye frissen lehetetlen ennyit tárolni. Tehát lefagyasztják a kaját. Ezzel együtt időnként el-el látogatok ide, mert tudom hogy mit kapok s miért. (lásd még Tanne, Jupát, Tüköry)
A Fészek klubba keveredtem a minap. Arra emlékeztem, hogy gyönyörű szép volt és jót ettem ott valamikor régen. Még mindig gyönyörű, de a kaja, a kiszolgálás csapnivaló. Az evőeszköz koszos volt, mindegy, kerestem egy tisztának tűnőt az asztalon. Aztán nekiláttam a keserű krumplinak az ízetlen hússal.
Tehát szerintem kerüljétek el ezt is.
Abszolút ellenjavalt: Krónikás Étterem a Margit híd pesti hídfőjénél, azt hiszem a Tátra utca elején. Egy darabig oda jártunk, hihetetlenül jó hely volt, fantasztikus konyha stb. Aztán lejárt a bérlet, kibérelte egy új bagázs, a szakácsaik valószínűleg már az előfelvételin kibuktan a vendéglátósoktól, mert amit étel címén művelnek az a súlyos testi sérték minősített esete :(((((
Most kereshetek egy új törzshelyet... elég macerás...
Vegyük sorban.
1. Tanne...
Elég soxor voltam itt, ezért van némi rálátásom.
Vannak a helynek erényei és hibái egyaránt. A pincérgárda igen népes, totál arrogáns barmok és lelküket kitevő idealisták egyaránt akadnak köztük. A büféasztal fizetődik ki leginkább, meg lehet találni azt, ami aznap friss és igen finom. Persze soxor elsóznak ezt azt, meg néha gyenge a pörkölt, avas a halteppertő, s lehetne sorolni.
Szóval én még vissza vissza fogk térni ide, az ember nagyjából be tudja mérni, mit kap és mennyiért.
2. Jorgosz..
Kár. Bár amiket mondtál, bakibébi, az belefér. A kiszolgálástól sosem voltam ott oda meg a 10% felszámolt borravalót rablásnak tartom. Viszont a konyha jó, az étlap izgalmas, s a hely ki van találva egészében.
3. Voltam a minap a Kis hartelben (Egressy u Hungária körút sarok), hát azért az árért rendesebb adagot is adhatnának. A pacalpörköltből meg nem kell kispórolni a paprikát. Különben a kiszolgálás nagyon kedves volt.
A Vénhajó, ami a Renault hajó mellett van kikötve, valaha a Tanne leányvállalata volt, többször előfordultam arrafelé. Mígnem egyszer idén, valami katasztrofális élményem nem szerencséltettek. Étel alig volt, ami volt az is másnapos, a személyzet láthatóan zavart volt, a vendégek felháborodottak. Úgy tűnt számomra, éppen szakítottak a Tannéval és nem volt honnan a kaját hozni.
A hétvégén történt, hogy a Hotel Tanne (Budakeszi) nevu helyen tartottuk a cégünk karácsonyi ünnepét. Elore lefoglaltuk az éttermet közel 100 fo számára. Amikor odaértünk, közölték, hogy nem az elore lefoglalt termet kapjuk, és betereltek minket egy alagsori ablaktalan odúba, ahol maximum 60 ülohely volt. Igaz hoztak még két magasabb asztalkát, olyat, amelyiknél a csehókban lehet könyökölni. Az egész jelenet nagyon kínos volt, mindenki próbált úgy tenni, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Olyan, hogy ruhatár, az arrafelé ismeretlen. Na jó, volt ott egy kb. 60 cm széles folyosó egy darab 25 W-os izzóval, ahol installálva volt néhány fogas. Esernyok a földön szanaszét. Amikor a társaság megérkezett, akkor még hozzá sem fogtak az asztalok megterítéséhez. Így nem, hogy karácsonyi díszítés nem volt, de még szerencsés volt az, akinek jutott pohár és evoeszköz. Lassan mégis elkészültek az ételek, a végére már a pincéreknek is sikerült magukat úgy, ahogy utólérniük, tehát már mindenkinek volt kése és villája, és már csak egy-két embernek nem volt szalvétája. A kaja nem volt rossz, bár a választék elég gyatra volt, savanyúság pl. nem volt. A kompóthoz nem adtak kiskanalat, azt mondták, ne is kérjünk mert nincs. A bor kissé ecetes volt, igazi hamisítatlan alföldi kannás. Végül is az ebédet úgy tudtuk elfogyasztani, hogy akiknek már volt mit enni, azok leültek azoknak a helyére, akik éppen sorban álltak a svédasztalnál. Ott nyomorogtunk egymás hegyén-hátán a tömény ételszagban.
Hogy mi volt az oka a teremcserének? Nos a hotel elott parkolt egy bazi nagy "helybolfelszálló" merci, a rendszáma "JIMMY-1". A tagot, aki kiszállt belole, és bevonult a mi termünkbe, "muvész úr"-nak szólították a pincérek, és nagyon csúnya volt...
Nagyon lelkiismeretlen dolognak tartom a Tanne eljárását. A management-re ráférne egy kis etikai 1x1. Ezek után, hogy mi nem megyünk oda többet, az egészen biztos.
Végtelenül sajnálom, de immár tapasztalatok birtokában ide vagyok kénytelen besorolni a felújított Bohémtanyát. Az ételek minősége nem tökéletes. Az étlapon feltüntetett fogások jelentős része nem rendelhető meg. Egyetlen desszertetjük volt, amikor ott jártunk, somlói galuska. A régi Hofi vicc jutott eszembe, amikor a vezető a hentesboltban kiszól a pultosnak: Józsi, ki az, aki ennyit válogat.
