Élt egyszer két barát. Egyikük szépen furulyázott és énekelt, a másik elmélyülten hallgatta. Amikor az egyik a hegyekről dalolt, a másik felkiáltott:
- Látom magam előtt a hegyeket!
Amikor az egyik a patakról énekelt, a másik így szólt:
- Látom magam előtt a patakot!
Aztán az az ember, aki elmélyülten tudta hallgatni társa dalait, hirtelen megbetegedett és meghalt. A muzsikus ekkor eltörte a furulyáját, és megfogadta, soha többé nem énekel.
Két ember a zászló lengedezéséről vitatkozott. - A szél az, ami igazából mozog. - állította az első - Nem, a zászló az ami mozog. - ellenkezett vele a második. Egy Zen mester, aki éppen arra sétált, meghallotta a vitát, és közbeszólt: - Sem nem a zászló, sem nem a szél az, ami mozog - mondta - Az ELME az, ami mozog.
