A viselkedésterápia és az OCD terápiák nagy része is pont ezt ajánlja: fogadd el, hogy vannak a gondolatok, mint egy háttérzaj, ami zavaró ugyan, de nem kell vele foglalkozni, hanem elfogadni, hogy vannak, így nem indíthatnak be "téves riasztást" az agyadban, hogy félni kell.
Példaként az egyik cikk azt hozta, mikor beindul tévedésből a tűzriadó szirénája egy épületben, ahol vagy: hangos, zavaró, de tudod, hogy csak téves riasztás és megpróbálsz tovább dolgozni, tenni a dolgodat, nem foglalkozni vele. Elismered, hogy zavaró és hangos, de mivel téves riasztás (mint a kényszergondolatok), nem kell menekülni, pánikolni miatta, ha nem foglalkozol vele, akkor elmegy, abbamarad majd magától.
Minél több figyelmet szentelsz neki, próbálsz megszabadulni tőle, annál jobban "eteted" a kényszergondolatokat, ezzel csak erősíted őket.
Én szoktam pl arra gondolni, hogy igen, beengedem őket az ajtón a lakásba, sőt, ki is nyitom nekik az ajtót, hadd jöjjenek, majd a huzat kiviszi őket a teraszajtón, ha nem foglalkozom velük. Nem zárom be az ajtót, nem állok eléjük, hanem engedem őket. Az ilyen képi gondolatok is sokat tudnak segíteni.
Sok könyv és szakirodalom foglalkozik ezzel az elfogadással, valóban nekem is ez segített a legtöbbet. Miért is ne lehetne AKÁRMIRE gondolni? Ezek csak gondolatok.
És igen, az emberek 100%-ának eszébe jut ilyesmi, ez teljesen normális, csak náluk nem akad be egy ilyen gondolat, hanem mennek tovább, nem rágódnak rajta, nem szólal meg a belső riasztójuk, hogy "Te jó ég, hogy juthat ilyesmi az eszembe???".
Sziaa :) Megkérdezhetem miért nem probáltad meg a gyógyszert? Én amióta szedem sokat javult az állapotom :) Néha néha van csak gondolatom. Mondjuk a pszichológus is rengeteget segít a tünetek megértésében és elfogadásában. Voltam úgy hogy a nap 99%ban csak a gondolatokról szólt senkihez nem szóltam csak voltam :( 2 hónap kellett hogy megtanuljam elfogadni. Sajnos van némi hipohondriám így mindig tovább kreáltam a fejemben a dolgot... Skizó leszek stb. Meg ha egy gyengébb pillanatban kap el egy cikk film stb akkor van hogy most is beakad. De társasági életet élek imádom a munkám. Sokat jövök megyek csinálom a mindennapi dolgokat. Nem tudom gyógyszer nélkül hol tartanék de én nem akartam szenvedni így az első napoktól orvos és pszichológus. :)
Sziasztok! Azzal szeretném kezdeni, hogy mind akik itt vagytok és ezek a nagy nehézségek mentén is küzdötök az élet minden megpróbáltatásával egy HŐSŐK vagytok mind! MINDENKI! Ez egy nagyon alattomos állapot az OCD. Nagyon remélem, hogy segíteni tudok Nektek! Ha már csak egy valakibe megindul egy pozitív gondolati irány akkor már megérte leírnom. (elnézést a helyesírás és fogalmazásért ezt most így és most le akarom írni nektek!) Arra kérek mindenkit olvassa végig a történetem, mert tanulságos lesz. 29 éves vagyok diplomás rendezett családi háttérrel (csak azért írom le, hogy lássátok a kiinduló helyzetet). 2010-ben érettségi után szakított velem a gimis barátnőm. Összetörtem és beakadtak olyan szexuális tartalmú kényszer gondolatok, amitől nem tudtam szabadulni. Akármennyire is akartam nem tudtam. Tankönyi példája voltam az OCD-nek. Azt hittem megőrülök, hogy nekem így kell élnem az életem. 1 évre rá lett egy barátnpm akivel 3 évig együtt voltam. A szexuális mellé társult aztán agresszív is. Aztán teltek az évek 2014-ig (vége lett a 3 éves kapcsolatnak) és hol agresszív hol szexuális témájú gondolatokok voltak. Voltak nagyon kemény periódusok. 2 hónap is eltelt úgy, hogy éjszakánként 1-2 órát aludtam, vert a víz a koncentrációs képességem teljesen lecsökkent ezekben az időszakokban csak azon járt az eszem, hogy tudnék megszabadulni tőlük. Még természetesen az álmaimban is megjelentek a kényszergondolatok. Miért is ne?! 2015-ben jött egy nagy fordulat elkezdtem egy gondolat mentén oda jutni hogy éljek a pillanatnak és egy pár hét alatt felszabadultam. Úgy hellyel közzel elmúltak úgy hogy néhe előjöttek a kényszergondolatok de nem zavartak éltem az életem buliztam ismerkedtem aztán 2015 év vége fele kezdett vissza jönni de készültem az államvizsgára és valahogy nem jött vissza. 2016-ban lediplomáztam. Újra lett barátnőm eltelt 3 év és (annyira lefoglalt a munkahely a barátnő, nyelvvizsga hogy tudtam a gondolatokról, voltak is néha de egyszerűen továbbb siklottam a kényszergondolatok fölött). 2019 elején vissza jött olyan szinten, hogy úgy voltam hogy itt a vég (nem telt el úgy pár perc , hogy ne ezen járt volna az agyam kivéve ha az OCD-vel kapcsolatban kutakodtam). Néha néha rákerestem az öngyilkosságra stb. Kezdett a személyiségem leépülni. Alig tudtam beszélni egyszerű mondatokat össze rakni. Úgy éreztem szét esik az életem a családdal a barátokkal a munkatársakkal mindekivel kezdett leépülni a kapcsolat mert egyszerűen én magamba fordultam és féléven át csak azon voltam, hogy mindenféle szó trükkel meg jelszavakkal meg szabaduljak mindenféle témájú kényszergondolatoktól, képektől, szavaktól. Éjszakánként hónapokon keresztül pár órát aludtam 2-3 valeriana night forte-val. Már terveztem, hogy fogok bevonulni valami kórházba és hogy fogok eltünni a társadalomból. A legfélelmetesebb, hogy ezt elhittem és 101% biztos voltam benne, hogy így lesz. DE DE DE DE DE!!! És most jön a LÉNYEG! 2019 júliusa körül még egy próbát akartam tenni. Mi lenne ha kipróbálnám azt hogy bármi, ami eszembe jut jusson nyugodtan nem akarok ellene tenni semmit se megmagyarázni nem akarom se cáfolni, se mondogatni varázs szavakat se gondolati trükökkel semlegessé tenni, semmit nem akarok vele csinálni. Legyenek! Úgy is lett! Hagytam, hogy legyenek! Elteltek hetek hiába hagytam, hogy legyenek titkon reméltem hogy majd eltünnek ettől de mivel reméltem hogy eltünnek hát persze hogy nem tüntek el de nem baj vártam tovább és ami nagyon fontos volt nálam, hogy: mivel már nem kerestem a megoldást az agyam pici részének lehetősége nyílt arra hogy foglalkozzon mással ami érdekel bármi, munka, a napsütés (a nevetés a sok nevetés ami nagyon sokat segít youtube-on annyi poén videó van mónika show vagy akármi nevess minél többet társaságban, egyedül mindakettő nagyon fontos). Társaságban beszélgettünk már elteltek órák h nem jutott eszembe (pedig előtte a társaság tagjaival kapcsolatban is voltak kényszergondolataim). Aztán szép lassan azt vettem észre hogy az agyam egyre nagyobb százaléka kezd el foglalkozni más dolgokkal. És újra elkezdtem élni! ÉLNI! Élvezni a létet a lét minden percét! És élvezni azt hogy kapcsolatban lehetek a családommal barátaimmal. Aztán eljött 2019 októbere éreztem hogy vissza akar jönni és folytattam ahogy csináltam léteztem velük együtt, elfogadtam hogy vannak nem mondok semmit rájuk nem próbálok megszabadulni tőlük soha! A lényeg h amikor vissza akar jönni az ilyesztő igen most is az volt de én csak csináltam tovább a stratégiám nem foglalkoztam velük és békén hagytak! Aztán tudom hogy majd lesz még amikor úgyérzem vissza akarnak jönni de akkor se fogok foglalkozni velük és egyre nevetségesebbek lesznek! Mindig lesznek de nem magukkal a gondolatokkal van a baj hanem hogy komolyan vesszük őket és rosszul érezzük magunkat tőlük és megakarunk tőlük szabadulni. Ha nem veszed komolyan nem érzed magad rosszul tőlük (ehhez hozzá kell tegyem hogy az időmúlásával egyre kevésbé zaklat fel h adott dolog eszedbe jut, hozzá szoksz és kuncogsz rajta már szinte) és ha nem érzed magad rosszul tőlük nem akarsz megszabadulni tőlük! (Biztos most arra gondolsz könnyű azt mondani mert neked annyira de annyira vállahatalan és gusztustalan dolgok jutnak az eszedbe, hogy biztos durvább mint nekem, hidd el nekem minden eszembe jutot amit ez a kocsonyás valami a komponyánkba kitud adni). Ez a legfontosabb h nem akarsz megszabadulni tőlük! Elfog jönni az az idő mert egyszerűen éled az életed azokkal vagy akikkel szeretsz lenni tervezgeted a jövőt és mindent egyébbel foglalkozol ami érdekel és elmúlik a szorongás újra jókat alszol! Legyél türelmes! Az elmúlt 10 év minden hülye gondolatát, képét szavát most is feltudnám idézni itt vannak velem itt ülnek a válamon ha úgy tetszik de nevetek rajtuk! Úgyérzetem megzápul az agyam a sok hülyeségtől, mintha be lettem volna zárva saját testemben a 10-ből úgy kb összesen 7 évben! Hidjétek el 10 év alatt nagyon sokszor elképzeltem, hogy elég volt az életből! Nem elég! Van kiút! Könyörögve kérlek, hogy soha ne add fel! Van kiút! Ha úgy érzed segítség kell! KÉRJ! Van kiút! Ne kövesd el azt a hibát, mint én hogy 10 évig magadba őrlödsz! Mos először írom ezt le valakiknek! Soha senkinek nem beszéltem róla és soha semmit nem szedtem kivéve a valeriána night fortet alváshoz de az is recept nélküli elalvás könnyítő! Nagyon remélem, hogy lesznek akikben ez elindít valami pozitív irányt! Tudom, hogy lesznek még ilyen gondolataim holnap, holnapután az után és életem végéig! De ha ezek egy napból elvesznek összesen 30 másodpercet(vagy annyit se) nem többet összesen mert kb ennyik a villanások amik nem érdekelnek hogy vannak mert van elég sok dolgom. Tudom, gondoljátok most hogy vissza fog jönni nálam és most csak épp egy jó időszakban vagyok! Ez igaz megvan az esély de a különbség a régi és a mostani jó időszakok között az, hogy direkt tudatában akarok maradni annak, hogy ezek vannak és csak annyi a dolgom, hogy semmi dolgom velük. Elfogadom és megélem őket és megélem azt is ha rosszul esnek semmi gond megyek tovább nem vitatom őket nem problémázok rajtuk megélem azt aki vagyok és nem az határozza meg kivagy hogy milyen félelmeid vannak. Na leírtam! Még a végére egy utóirat (talán segít jobban elképzelni a helyzetünket).
Mint egy társasház. Vannak olyan szomszédok akitet nem szeretsz. Minden nap látod őket akár még hallod is őket, találkozol velük, hallod őket tudomásul veszed de nem foglalkozol velük nem a közvetlen közeledben laknak csak egy társasházban veled. Nagyon ritkán találkozol a rossz szomszédokkal, idővel egyre ritkábban és már csak egy villanások és már be ismentek a saját lakásukba! A saját családodra és azokra a szomszédokra koncetrálsz akiket szeretszés így is lehet egy nagyon boldog életet élni. Sőt még lehet, hogy boldogabbat, mert ezek a rossz szomszédok emlékeztetnek arra, hogy milyen rossz emberek is vannak de a Te közvetlen közeledben milyen jó emberek vannak!
Az élet sokat bántott az OCD-vel de amikor egyre jobban leszel meglátod, hogy még jobban érzed magad attól, hogy tudod milyen rossz volt de már jól érzed magad és minden egyes pillanatnak tudsz örülön hogy jót alszol, nevetsz önfeledten és boldogan éled az életed! Aki nem volt OCD-s nem tudja ennyire értékelni a létet, a szabad gondolati létet! Mindenkinek kívánom, hogy érjen a saját gondjaival kapcsolatban erre a szintre! Hidjétek el sikerülni fog! Soha de soha ne adjátok fel! Minden jót kívánok mindenkinek! Üdvözlettel: Egy sorstársatok aki reméli hogy megtalálta a megoldást az OCD kezelésére
Még azt írnám le, hogy az első itthon töltött napok borzasztó nehezek voltak. Én éjszaka semmit nem aludtam, mert a férjemet figyeltem állandóan. Napközben aludtam, mikor a szüleim otthon voltak (most a szüleimnél vagyunk). Ez szinte már kényszeres volt részemről, és már kezdtem kimerülni. Közben üzemorvoshoz is mennem kellett a munkaalkalmassági miatt, és neki is elmeséltem az esetünket. Azt mondta, hogy higgyem el, hogy az ICD olyan, mint az őrangyal. Jobban megmenti a férjemet, mint akárki, akár még nálam is jobban! Azóta tudok aludni normálisan.
Jelenleg a férjem gyógyszer nélkül is jól elvan, és a kontrollra 3 hónap múlva megyünk. Addig csak esetleges rosszullét esetén kell kórházba mennünk. Nagy szerencse, hogy van elég szabadsága, és hál'istennek a megélhetés miatt sem kell aggódnunk (egyelőre). Sajnos a rossz híreket nem tudjuk kizárni, mert abból mindig van, még családi vonalon is.
Számomra kérdés, hogy ezt a csapást hogyan tudjuk megélni, mire fordítjuk? Nekem sorsszerűnek tűnik. Csakhogy én eddig biztos voltam benne, hogy változásra van szükségünk. Ritkán tévedek a megérzéseimben, de ez persze csak megérzés volt a részemről. Most teljesen elbizonytalanodtam, hogy mi van, ha tévedtem? A megérzést sokszor könnyű összekeverni a vágyakkal. Van olyan, hogy az ember tudat alatt vágyik valamire, és ahhoz igazítja az érzéseit. Ilyenkor az ember azt hiszi, hogy ha az elképzelése teljesül, akkor rendben lesz minden. Pedig ez legtöbbször nem így van.
Mi, kényszeresek meg pláne nehezen viseljük, ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztük.
Annyit hozzátennék, hogy a férjem is elég céltalan volt, az utóbbi években hozzám hasonlóan egzisztenciális problémákkal küzdött, vagyis nem találta a helyét. A családjával kissé elhidegült a kapcsolata, de legalábbis ritkán találkoztak. A munkájában sok frusztráció érte, semmi sikerélménye nem volt (vagy ő úgy érezte). Sajnos gyerekünk nincs, pedig a negyvenes éveink elején állunk.
Annyit mondhatok, hogy a kórházban fekvés során pozitív személyiségváltozás indult be a férjemnél. Csacsog, beszélget, amit eddig nem tett. Szinte élvezi a sürgést-forgást, ami körülötte van :), ha szabad így mondanom. Most már itthon van, és se a depresszió, se az alkoholizmus jeleit nem látom rajta. Ami viszont megmaradt, az az erős kapcsolatfüggés, társfüggőség, vagyis nagyon fél attól, hogy elhagyják, egyedül marad stb. Ez a gyerekkorából eredhet, mikor az anyukája sokat volt kórházban, az apjuk meg vagy dolgozott vagy látogatni járt.
Ez a hétköznapokban úgy néz ki, hogy a munkahelyemen szabadságot vettem ki, és szinte egész nap otthon vagyok vele (közben van egy reggeli munkám). Ugyanis egynapos műtétje volt, és egyelőre állandó felügyeletre van szüksége. A kórházból ezzel a feltétellel küldték haza rehabilitálódni, ha ezt biztosítani tudjuk. A férjemen látszik, hogy nagyon jólesik neki a rokonok és szomszédok látogatása. Ez a mi részünkről se volt gyakori a házasságunk alatt. Nálam a kényszerek miatt, a férjem meg inkább a haverokkal ment vagy tévézett.
Sziasztok, kedves új és régi olvasók! Nagyon nehéz időszak van mögöttem, mert a férjem egy hónapig kórházban volt. Rosszulléttel került a sürgősségire egy éjszaka, ahol többször is megmentették az életét! Kiderült, hogy szívritmus-zavarra hajlamos, amit valami most kiváltott, de nem tudják pontosan, hogy mi. Lehet a stressz, egy vírus vagy akár olyan gyógyszer is, mint az antidepi ... (de ez utóbbi elég ritka). A férjem három hétig lábadozott, ezután kapott egy beültetést Szegeden, egy ún. ICD nevű ketyerét ültettek be neki. Ez újraéleszti, ha esetleg megint előjönne neki a szívritmus-zavar.
Régebbi olvtársak tudják, hogy micsoda problémákkal küszködtünk elmúlt évben. A kardiológus szerint a "lelki kimerülés" is kiválthat ilyet.
A rokonok jól vizsgáztak mind a két oldalon, mindenki kitett magáért, összefogtak a Józsiért, és mondhatni, hogy összehozta a családot! Magamhoz képest én is sok mindent megtettem. Nap mint nap bejártam látogatni a sok szívbeteg közé, pedig kényszeresként sokszor éreztem azt, hogy most hordtam ki lábon egy szívinfarktust ... Nagyon örülök, hogy itthon van, és egy csodának élem meg. Majd még írok többet is!
De jó tudni hogy nem vagyok egyedül :( Kis sunyi egy kórság... Nekem a gyógyszer sokat segített pl abban hogy elindultam az utamon célokkal. Előtte pl egyedül sem tudtam maradni. Pánikrohamokban gazdag napok volt hogy egy nap 6is.Lekopogom 1 hónapja egyszer sem volt. 3 hétig se fész se tv se semmi kb nehogy olyat halljak ami beakadhat. Ez már azért lazult. Nem mondom hogy top de dolgozni szépen járok az emberi kapcsolatokat is ápolom. Rendszeresen orvos pszichológus már egyedül is elvagyok :) Szabadidőmben alkotok ajtó díszelet meg ami eszembe jut vagy gyakorlom a körmös dolgokat. De 1 hete megint belém bújt a manó(rossz gondolatok) és azt vettem észre hogy most hogy közeledik a piros ünnep rosszabb... Kiprobálnom amit ajánlottál :)
Ó hogyne, a gondolatainkban megnyilvánul a kiemelkedő kreativitásunk 🤦🏻♀ .. ez szerintem teljesen normális ebben a helyzetben.. én ha hallom, hogy valaki véget vet az életének, elkezdek rettegni, h úristen lehet, h én is ezt fogom tenni? Félek, h bekattan valami aztán elég egy pillanat. Ezért nem merek egyedül lenni ... az szintén közös, hogy a ciklus végén erősödik a félelem / szorongás érzet emiatt a gondolatoktól, majd amint megjön visszakapom az irányítást a testem felett és megszűnik a stressz. Visszaolvastam a történetedet is, nagyon hasonló helyzetben vagyunk. Én most várom, hogy mi lesz a hosszútávú tapasztalatot a gyógyszerekkel mert mint írtam én nem szedek rá. Az autogén tréninget csinálod? Én szeretem. Ha jönnek a frusztráló gondolatok próbálj egy nagy piros stop gombot elképzelni amit lenyomva leállítod a gondolataid. Nekem ez szokott segíteni, neked van ami jobban beválik ilyenkor?
Egy gyors kérdés. Mostanában olyan sok cikkel találkozom szembe(skizofrén ölt) hogy újabban az a gondolatom hogy skizofrén leszek... Ez volt veletek is?Orvoshoz járok meg pszichológushoz nyílván észre vették volna ha hasonló probléma lenne velem. De egyszerűen folyamatosan arra gondolok hogy lekapcsolok valamit csinálni fogok és arról nem is fogok tudni... Ilyenkor jól megcsípem magam hogy de "dilis" vagy ez is csak egy ostoba gondolat. De észre vettem hogy csak időszakos nálam. Pl ha fáradtabb vagyok vagy női napok közelednek. Van hogy egésznap eszembe se jut semmi. De annyi baromságot lehet olvasni :/ Néha megyek valahova és elmerengek hogy ezaz ember épp nem e hibbant mint akiről mondjuk tegnap olvastam. Pedig nincs se üldözési mániám se tömegbe nem félek. És tudom hogy irreális amiket gondolok de pl jön egy szitu beugrik egy film vagy cikk és elkezdek rajta agyalni persze nem direkt...
Sziaa :) Szivesen meghallgatnám a történeted már ha szeretnéd megosztani. Nagyon nehéz de harcolni kell hisz mindig a legerősebbwk kapják a legnehezebb csatákat!
Sziasztok! Én csak most találtam rá a fórumra pedig több mint fél éve társam már a pánik, ocd, generalizált szorongás és a többi. Először is hadd mondjam el, hogy mennyire megnyugtató, hogy vagytok és harcoltok nap mint nap az amúgy is sokszor kacifántos életetek mellett... nem vagyok egyedül. Nemtudom mennyire tartjátok fontosnak a sztorim bemutatását, de szívesen leírom bár gyanítom nem sokban különbözik a többitől. Talán az fontos lehet, h én jelenleg nem szedek gyógyszert csak kiegészítőket és homeopátiát. Kognitív terápiát csinálok és ha van erőm igyekszem a konfortomon kívül edződni valamint valójában is edzeni!. Ez a legnehezebb és a leghatékonyabb nekem. A másik legesleghatékonyabb a lelkemnek amikor olyan már tapasztalt emberek bíztatnak mint Ti vagytok! Engem úgy még se pszichológus se pszichiáter vagy terapeuta nem tudott még megnyugtatni mint amikor egy volt pánikos a legnagyobb őszinteséggel azt mondja: “ez mind el fog múlni, ez 100%” ! Bízom benne, hogy itt is sok példa van erre!? Ha irodalmat javasolhatok akkor szívből ajánlom Barry McDonagh - MERJ c. könyvét! Most ugrok neki másodjára, valaki olvasta már? Másokra is jó hatással volt?
Hali! Szuper, örülök, hogy jól vagy! Most már én is, bár az urtolsó 3-4-5 napom maga volt a pokol, talán a leghosszabb legrosszabb időszakom volt, egyedül egy új országban, teljes kétségbeesés közepette, pánikban, stb. Nem is sorolom tovább. Most viszont már sokkal jobb, hála Istennek! Amit írsz, elgondolkodtató és megfontolandó. Nagy dilemma, hogy többet szenvedve gyógyszer nélkül vagy kevesebbet gyógyszerrel. A pszichológus/pszichiáter szerintem alap dolog mellé és ez nem kérdés számomra. Volna kedved esetleg pár emailt cserélni a későbbiekben (akár inkognitóban), csak hogy nyomon követhessem az utadat? Nekem segítene. Köszi és szép napot!
Sziaa :) Én két félét szedek Ssri meg snri egyik reggel másik este. Nagyon vegyes mellékhatást érzékeltem hányás étvágytalanság és persze a tünetek felerősödése az első időszakban. Volt rémálmom is de csak 4 napig. Nagyon fontos a jó szakember aki foglalkozik veled. Addig megy ameddig jobban nen vagy! Nyíltan és őszintén kell beszélni. Amit én szedek gyógyszert jó kifejezetten régen megélt traumákra is :) Irj nyugodtan válaszolok bármire ami ezzel kapcsolatos.
Sziaa :) Vagyis sziasztok. Jelenleg sokkal sokkal jobban vagyok :) Rég voltam itt de beindult a vállalkozásom amit nagyon sok szeretettel csinálok! Boldog vagyok hogy elértem az álmom :) Szedem a gyógyszert és {örülök hogy így döntöttem mert nem tudom hogy ment volna nélküle. Tudom sokan ellene vannak de nem kell félni az első időszakban nagyon rossz de azt túl kell élni ;) Rendszeresen járok pszichológushoz ami szintén nagyon jó. Már lassan csökkenteni fogja a heti rendszert. A gyógyszert is csökkentették. Mindeki aki évek óta szenved csak azt tudom javasolni hogy ne várjon semmire nekem segít igaz nem az első gyógyszer volt a jó de addig probáltuk amig meglett a jó! Nem csinálok semmi extrém más dolgot edzeni szeretnék majd elkezdeni de egyenlőre a munka az első és legfontosabb. :) Ott szeretnék helyt állni a maximumon. Tanulni gyakorolni fejlődni(Műkörömépítő vagyok). Már sokat vagyok egyedül és nem esik nehezen sőt kicsit élvezem :D Olyankor sorozat arcpakolás kis relax :D És a kiskutyám <3 Hajrá mindenki van remény "meggyógyulni"! Puszi mindenkinek
mgesa, azt esetleg szabad tudni, hogy mik voltaka tüneteid, mitől szenvedtél és hogy mit szedsz most, amiről azt mondod, hogy bevált? Igazából bármit megoszthatsz, amit hasznosnak találsz. köszi
20 évig próbáltam anélkül küszködni, hol jobban, hol kevésbé szorongtam, de igazan jól sosem voltam, de féltem gyógyszert szedni.
3 éve durva mélyponton volt, akkor végre elkezdtem szedni és életem legjobb döntése volt. Nem, nem megoldás, hanem támogatás a terápia mellé, amíg nagyon -rosszul van az ember. Kellett 20 év, hogy rajojjek, nincs értelme szenvedni, van, amikor ez a kisebb rossz.
Amint kicsit jobban lettem, tudtam rendesen csinálni a terápiát, amitől jobban lettem. Most már majdnem teljesen leépítettem a gyógyszert és jól vagyok (koppkopp).
Szia, persze, értem amit mondasz és tiszteletben is tartom. Kezdetben én is gátlásos voltam az érzelmeimmel kapcsolatban, de ennyi idő alatt megtanultam, hogy nem kell, nincs értelme. Gyógyszert soha nem szedtem, egyszer vettem be egy fél Lexaurint (nyugtató), amikor épp tomblt bennem a pánik és a szorongás, kb, mint most. Néha bánom, hogy nem szedem, lehet könnyebb lenne elviselnem, máskor pedig örülök, hogy nem mérgezem magam kémiával, ami csak a töneteket szünteti meg, a problémám nem. Ha mégis úgy gondolod, hogy van kedved pár emailt cserélni (teljes inkognitüban), jelezz,én örülnék neki.
Szia!
Hát a kenyszereimről nem szívesen beszélek mert tisztában vagyok vele hogy értelmetlenek. Viszont sajnos vannak, ezért is vagyunk betegek.
Te szedtél gyógyszert?
Szrintem hasonló cipőben járunk, a különbség talán csak az, hogy nálam régebb óta áll fenn. Egyelőre gyógyszer nélkül próbálom orvosolni, több-kevesebb sikrrel, pszichiáterhez járok, igaz csak online, kb az év elejétől, de előtte is jártam hozzá kb 2,5 évet. Aztán kimaradt jópár év, az állapotom szerintem nemigen változott. Jelenleg egy elég komoly mélypontot élek meg, nálam a szorongás hihetetlen erősen fennáll. Van esetleg kedved jobba belemerülni a dolgokba és beszélgetni róla? Ha gondolod, gfolytathatjuk pivátban is akár. Köszi és kitartást!
Már jó ideje küzdök én is a kényszerbetegséggel. Nálam főként a múlt beli traumák miatt van az egész. Elég vegyek, szexuális , agresszív , stb....
Voltam már sok pszichológusnál, kineziológusnál, pszichiáternél de nem segített..
Amiért nem javultam az szerintem a nem megfelelő szakember választása volt.
Jövő hétfőn megyek viselkedésterápiára. A pszichiáter azt javasolta szedjek SSRI gyógyszert. Konkrétan itt annyiba is maradt a történet, mert rettegek az antiepreaszánstól.
Viszont lassan fontolóra veszem, hogy sajnos igenis kell gyógyszer. Van esetleg akinek más típust írtak fel? Illetve az antidepresszáns milyen mellékhatást okozott nektek? Szexuális téren volt probléma? Érzelmi torzulás, sivárság?
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!
Szia Maya! Na, hogy halada a terapiad es a gyogyulasod? Milyen a gyogyszer? Szerencsere en most viszonylag jol vagyok mar egy ideje, annak ellenere is, hogy neha olyan szituaciokba kerulok, amelyktol regebben rettegtem, de kisebb-nagyobb fogosszeszoritassal, de megbirkozok veluk. Remelem igy is marad!!! Majd jelentkezz, ha lesz idod, kivancsi vagyok! By the way, gyogyszerek mellett proobalkozol massal is, pl. eletmodvaltoztatas, tobb sport, teak, etelkiegeszitok, vitaminok, meditacio, relaxacios gyakorlatok, joga, stb.? Hu, eleg hosszu a lista... :)
Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.
A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.
Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Köszi, és további szép napot kívánok mindenkinek!
Alapból már szedtem ugye gyógyszert másfél hónapja csak az nem hatott teljesen. Ezért cseréltük ki erre Rexetin egyébként. Már voltak jobb időszakaim a másik gyógyszert mellett is csak nem volt az igazi. Persze ismerős a para volt hogy egésznap remegtem mint a kocsonya senkihez nem szóltam csak voltam magamnak és sírtam. Az időjárás és a havi női baj azért kihat még az állapotomra de már bírhatóan. A terápián elsősorban a kimaradt 1 hetet mesélem el utána kérdez a pszichológus arról beszélünk sosem készülök az szerintem nem célravezető hogy bemagalom amit mondani szeretnék. Persze átgondolom de spontán jön :) Igen a rémálmom a gyógyszerttől lettek de mind olyan rémálmom ami valahogy kapcsolódik az állapothoz nem értelmetlen. Sajnos pont emiatt szedek gyógyszert mert nem akartam mindennapomat ennek áldozni.
Örülök, hogy jól vagy! Úgy érzed, hogy a rémálmok a gyógyszertől vannak vagy ezt a pszichhiátered mondta? Én most épp egyedül vagyok, ezek általában nehezebb időszakok szoktak lenni. Ilyenkor jön a biztonság hiányából adódó szorongs, stb. Gondolom nem kell bemuttni..? Érdekes, hogy az ember mindennepjait mennyire fel tudja boritani ez az érzés. Neked is van ilyen? Ha jól emlékszem ezt a gyógyszert viszonylag rövid ideje szeded és máris hat? Terepiák nálad hogy zajlanak? Van mindig új témátok vagy tudatosan készülsz rá előre?
