Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2023.12.20 0 0 98025

Gulisio Tímea

Falak

Tegnap még elhittük,
egy nádkunyhóban is
boldogok lennénk együtt.
Téglát hordtunk,
hogy a gyerekek elférjenek.
Majd hogy nagyobb legyen a tér.
Falat húztunk aranytéglákból.
Mások bontják most.
A te brigádod meg az enyém,
külön, beosztva.
Nehogy találkozzunk.

Lutra Creative Commons License 2023.12.20 0 0 98024

Ingrid Sjöstrand

Néha csontvázról álmodok

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
– Csak álom volt –
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.

Lutra Creative Commons License 2023.12.19 0 0 98023

Orbán János Dénes

Az élet ellen nincs orvosság

A disznótól szeretném megtanulni
az élet művészetét, hogyan kell
gondtalanul élni a sárban,
körülvéve a hentesekkel.

Lutra Creative Commons License 2023.12.19 0 0 98022

Peer Krisztián

Bűntudat-barométer

Jobban jártam, hogy meghaltál,
mintha szakítottunk volna.
Sokan ajánlottak pénzt.

Emlékszel, mire tanítottalak:
százat kérünk, ötvennek örülünk,
nekünk nemhogy nem szégyen a kérés,
de mindenki eleve tartozik,
aki élvezte már a társaságunkat.

A bántalmazó kapcsolat
örökre titokban marad.
Az aprós üveg is újra telik,
ahogy az életem.
Megálltam egy ujjnyival az alja előtt.

Mégse jó eltüzelni,
a széttépett dobozokat tavasszal
a papírgyűjtő gyerekeknek adom.
Már ki lennénk pakolva -
most írunk új egyéves szerződést.

Berendezkedtem.
Olyan, mintha az összes szeretetet,
ami neked jutott volna,
én kapnám meg az itteniektől egyben,
ahogy te öt napban
fájdalomból ötven-hatvan évet.
Köztük ezt is.
Krisztus a tudója.

Mikor negyvenkettő leszel, én majdnem hatvan.
Ideális életkor egy szép szívrohamhoz.
Nem én vállaltam,
hogy egyedül maradok. Ellenkezőleg.
Eleve több lapból játszom:
se az örökké nem ugyanaz kettőnknek,
se egy év. Mert hányból.

És most már, hogy elaltattalak,
térjünk vissza a pénzre.
Meddig őrizzem a szobád?

Lutra Creative Commons License 2023.12.19 0 0 98021

Kántor Péter

Mutass nekem

Mutass nekem egy olyan utcát,
egy olyan utcát vagy teret,
ahol harminchat évesen
sétálhatok megint veled.

Mutass nekem, mutass nekem
száz métert, vagy csak hatvanat,
ahol úgy futok, mint a szélvész,
s mögöttem mindenki elmarad.

Mutasd nekem, mutasd nekem
anyám ahogy rám mosolyog,
évek telnek el, évtizedek,
és én még mindig álmodozok.

Mutass nekem egy széles folyót,
azt a széles folyót, amit úgy ismerek,
ül a partján egy ősöreg ember,
ül a partján egy kisgyerek.

Lutra Creative Commons License 2023.12.19 0 0 98020

Papp Gréta

holnap temetnek

ne áss mély gödröt, félek a sötétben,
és nem szeretem, ha fentről néznek.
ejts egy magot a tenyerembe,
lazán szórd rá a földet,
hadd legyen valami belőlem,
ami tovább bírja,
ami engedi, hogy ápold,
ami hagyja, hogy szeresd,
szidd és megöleld.
betakarni engem ráérsz holnap.

Lutra Creative Commons License 2023.12.18 0 2 98019

Babiczky Tibor

Hajnali rész

Felriadtam tegnap éjszaka. Talán
repülőgép zaja volt, talán a pokol
nyílt meg álmaimban nem tudom.
Nem zavarta szívem negyven cigaretta.
Csak húsz talán. S mind szőke lights volt.

Felültem az ágyban te aludtál s hirtelen
nem ismertem a házam. És csak
hallgattam, ahogyan kusza szívdobogásom
elvegyül egy másik, egy valódi álom
szuszogó hangjaival.

És akkor már tudtam, hogy nem pokol és nem
repülőgép, tudtam, hogy egyszerűen csak
hazaértem legbelül és megriasztott
ez az ismeretlen és régóta várt érkezés,
hogy nekem most már csak így,
a közeledben, csak így van otthonom.

Lutra Creative Commons License 2023.12.18 0 0 98018

Lackfi János

Az emberekkel csak a baj van

Aki ennyi gyereket vállal,
az az ilyenek szekerét tolja.
Akinek egy gyereke sincsen,
az az olyanok szekerét tolja.
Aki kirakja a magyar zászlót,
az tutira kirekesztő.
Aki nem tesz ki magyar zászlót,
az tutira berekesztő.
Akinek van sok pénze,
biztos valakitől lopta.
Akinek nincs sok pénze,
tudom, ki lopta el tőle.
Aki az élet jogáért küzd,
biztos maradi állat.
Aki a nők jogaiért küzd,
szétveri a családot.
Aki élvezni meri az életet,
ostoba, nem tudja, mi megy itt.
Aki utálja az életet,
az kerékkötő fanyalgó.
Mindenki mögött áll valaki,
ezért mindenki nagyon gyanús.
Hogy az emberek csak úgy élnek,
csinálnak, amit csinálnak,
hisznek, amiben hisznek,
az teljességgel kizárt,
az teljességgel kizárt.

Lutra Creative Commons License 2023.12.18 0 0 98017

Dimény H. Árpád

Szemrehányás

nem lehet könnyű dolgod, Uram,
ha azon merengsz, mennyivel boldogabb lennék,
ha csak egy pillanatig is láthatnám a jövőm változó képkockáit.
furdal a lelkiismereted, amikor jobb híján
azt nézed, ahogy késő este fáradtan kiszállok az autóból,
bezárom a kaput, és enni adok a kutyának és a macskáknak,
majd alig várom, hogy mindenki lefeküdjön,
elcsendesedjen a ház, aztán szépen belealszom
valami semmitmondó filmbe,
majd másnap ugyanúgy.

nem lehet könnyű, hiszen te azt is tudod,
hogy mi történt volna akkor,
ha elsőre sikerül az egyetemi felvételim,
és hogy a szobatársam hatására
olyan magas szintre pörgetem irodalmi karrierem,
hogy a versesköteteim először angol nyelven jelennek meg,
és csak azután magyarul,
ami a jelenlegi életemhez mérten több mint
ötvenszázalékos minőségi javulást jelentene
mindenféle skálán, nagy árat fizetnél érte, tudom,
plusz egy-egy szög szeretett fiad lábfejébe, tenyerébe

de te tudod, hogy nagylelkű vagyok,
határozottan elutasítanám ezt a lehetőséget.
láthatod, hogy a feleségemet is
igyekszem megkímélni a napi csalódásoktól,
hadd szentelhesse teljes figyelmét,
gondoskodását a gyerekekre
ugye, uram, te nem hasonlítanád a feleségem
ahhoz a másik nőhöz,
akivel az egyetemi évek után ismerkedtem meg,
fájna nekem, ha kiderülne,
hogy a vele folytatott beszélgetéseket
sokkal többre értékelnéd
mint azokat, amikhez most szokva vagy.

arra már gondolni sem tudok, hogyan éreznéd magad,
tudva, hogy egy másik férfi, aki szintén sorba állt érte,
de valamilyen oknál fogva, talán gyávább volt,
vagy lovagiasabb, de beelőztem,
hogy az a férfi sokkal több örömet szerezne neki, mint
amennyit én valaha is adni tudok, még a legjobb napjaimon is,
amikor igazán próbálkozom.

fogadjunk, hogy álmatlan éjszakáid vannak,
nyugtalanul forgolódsz a különféle
lehetséges életeim miatt, hogy mi lehetett volna, ha.
és lám, csak ez van, és ezen már nem változtathatsz,
mert megtörtént, úgy marad még azután is,
ha megszűnök létezni, mert előfordulhat, hogy
a terveiddel ellentétben, megfázok,
mert vékonyabban öltözve megyek ki tüzelőért
a hajnali hidegbe,
és ezzel csak úgy eltékozlok tizenöt évet,
amit te lépésről lépésre
gondosan megterveztél,
hogy kárpótolj a korábbiakért

tudom, ezért ültettél papírhoz,
nem akartál kényszeríteni semmire,
csak megmutattad, hogy te sem vagy sokkal bölcsebb,
és jobb se semmivel,
mint az az egyetemi barátom,
aki a szobatársam is lehetett volna,
akivel már évek óta nem beszéltem,
akinek most levelet írok az életről,
nyilván erről, amelyikről beszélhetek,
amelyiknek te is tanúja vagy,
amelyről úgy tudom,
hogy egyedül én választottam.

Lutra Creative Commons License 2023.12.18 0 1 98016

Hajnal Éva

holnap újra kedd

kedden a madárbolt mellett jöttél haza
vásároltál egy madarat
kilyuggatott stanecliben pátyolgattad hazáig
az öreg kalitkába tetted
először riadtan kiáltozott
majd apró fejét forgatva ismerkedett új helyével
teljes összkomfortot teremtettél neki
gyakran beszélgettek
szinte megtanultál madárul

azon tűnődöm
milyen jó volna ha néha nekem is szórnál eleséget
veled szeretném oltani a szomjam
nélküled nem tudok repülni sem

két napja a madárkereskedésben lakom
otthonos kalitkát választottam magamnak
ezüstöt
mert az a kedvenc színed
először riadtan kiáltoztam kicsit
most apró fejemet forgatva ismerkedem új helyemmel
teljes összkomfort
reménykedem
holnap újra kedd

Lutra Creative Commons License 2023.12.17 0 0 98015

Vígh Krisztina

A ház

Egyszer rajzoltam egy házat,
semmi különös,
kémény, ablakok, kis kert,
teljesen szokványos.
Régóta laktunk benne,
a falakra rásárgult a közöny.
A függönyökben itt-ott még
kapaszkodott anyám sóhaja,
a sarokban titokká kövülve
térdeltek az esti hallgatások.
Dohos szaga is volt, meg minden.
Sokáig őrizgettem, egészen
belegyűrődött a lelkembe.
Az idén lomtalanításkor kiteszem,
darabokra tépni még mindig nem tudom.

Lutra Creative Commons License 2023.12.17 0 0 98014

Skobrák Máté

Mintha semmi

én már csak arra
emlékszem hogy fázunk
mint a reggelek

hogy állsz és állok
és várod hogy
szeresselek

hogy vársz
én már csak arra

hogy téged mintha semmi
a hideg sem zavarna.

Lutra Creative Commons License 2023.12.16 0 0 98013

Baranyi Ferenc

Festői kérdések

Hova, hova tűntek a színek a nyárból?
Hol a ragyogás a mosoly aranyából?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés? ...
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Olyan sötét lett
hirtelen,
kopog a jég
a szívemen,
amit kimondok:
magam se vallom,
amit dalolnék:
magam se hallom,
áttetszők lettünk -
üveg a vízben,
fakult vagy úgy is,
nincs színem így sem.
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés?
Titkok tarkasága hol van a szemedből?

Hova, hova tűnt a fény a szerelemből?

Lutra Creative Commons License 2023.12.16 0 0 98012

Karacs Andrea

Fóliázott szívek

A folpackos hasonlat egy csoporttársunk
gondolata volt, de mindannyian tudtunk
vele azonosulni, az orvosunk mosolygott
is, ahogy hallgatta. Amikor bemegyünk, fóliával
van körbetekerve, körbe- és körbetekergetve a
szívünk, a terápia pedig arról szól, hogy elkezdik
letekerni. A másik hasonlatot maga a doki mondta,
a turmixgépeset. Bekapcsolják, valami felkavarodik,
majd az úszkáló dolgokkal folyik a munka.

A tumixgép zajától mindig el akartam menekülni,
de a kórház falai nem engedtek, csak a sírás maradt.
Nagyon tud sírni az ember, amikor a levében
valami nem akar leülepedni, de olyankor összebólint
orvos és asszisztens, egy réteg fólia lejött.

A napokban elkezdtem felfogni, hogy vége veled,
néha még magamra kapcsolom a közös turmixgépünket,
és amikor a körülöttem úszkáló emlékekbe merülve
sírnom kell, tulajdonképpen örülök, mert azt jelzi,
már nincs agyonfóliázva a szívem.

Lutra Creative Commons License 2023.12.16 0 0 98011

Faludy György

Te azt, ami van...

Te azt, ami van a világon,
metaforákká emeled,
míg én itt lent a port szitálom
s metaforákat keresek.

Bár nincs ambíciónk raktáron,
könyvtárunk mégsem kevesebb.
S ahogy kívánod és kívánom:
szerelmünk lángja nem remeg.

Miért nem, kérdem. A papíron
csak szuggerálom, ha megírom.
Nem génektől jön a boldogság

s nem a sors hozza el. Talány.
Az ember ott kezdődik, mondják,
amikor átlép önmagán.

Lutra Creative Commons License 2023.12.16 0 0 98010

Demény Péter

Levél egy jóbaráthoz

Tudom, barátom, szomjazik a vágy,
és szemben vele bazaltos valóság,
az élet egyre kopottabb kabát –
egy csomó lyuk, nem találod a gombját;
hogy így aztán csak hiba mindenütt,
kiábrándul az ember mindenekből,
a remény részeg kocsija elüt,
és még az öröm sem jön mindig egyből –
de gondold meg, hogy végesek vagyunk,
ha csalódás, hát tőlünk is jöhet,
mint a valóság, bazaltosodunk,
s a lelkünk, mint egy nagy hiba, követ –
nincs minden sebzett kérdésedre válasz:
mindenkinek, ha magadnak megbocsátasz.

Lutra Creative Commons License 2023.12.16 0 0 98009

Petri György

Amíg lehet

Ahogyan megyünk összebújva az
Iskola utcán fázós-boldogan
(„őszi szerelem” – mondta kis pimasz
fiacskám) „őszi” – és akkor mi van?

bár, persze tudtuk mi is pontosan,
hogy ami jön, az tél, nem a tavasz,
hogy most már minden utoljára van,
hogy az öregség tele behavaz,

de addig itt a kocsma és az ágy,
addig legyen tivornya, buja vágy
amíg lehet. És aztán szépen együtt,

egymás kezét el többé nem engedjük,
s együtt, együtt bár úttalan–útatlan
toporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.

Lutra Creative Commons License 2023.12.16 0 0 98008

Kántor Péter

Este van

A Dunán gyertyasor vonul; valahol
kis kolompot utánoz egy kalapács,
horgonyt vet a szobában a homály,
szögre akasztott kulcs hadonász.

Derékig süpped öblös fotelokban,
s megül a sötét, szétterpeszkedik,
titkos üzenettel utazó finom
fekete árnyék settenkedik.

Lutra Creative Commons License 2023.12.15 0 2 98007

Kassák Lajos

Négy sorok

Te vagy az, aki után lámpással futottam,
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.
Te vagy az, akiért érdemes az élet.
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.

Lutra Creative Commons License 2023.12.15 0 0 98006

Tony Harrison

Távhívás

               I


Mindennap bal lábbal kelsz fel. Örök
panaszod árja itt zúg a fülemben:

„Ez az üres ház - beleőrülök!

Hogy nem anyád főz, a koszt ehetetlen!"

„Azt a bonbont vissza is viheted!
Cukrom van. Megnéztem a lexikonban... "
(Előbb két szürkehályog követett
két infarktust, és most ez a cukorbaj...)

„Mindig édesszájú voltam! De most a
torkomon alig gyűröm le az ételt.
A sör is csak azért kell, hogy kimossa
(a doktor is megmondta) a vesémet."

Mikor benézek hozzá, félretolva
hever az újvilágbeli cukorka,
a nagy zacskóban, azon érintetlen,
ahogy a JFK-n, futtában vettem...

               II


Bár két éve halott, papucsa várta
a tűznél, hogy anyám majd belelép,
apám kispárnát tett neki az ágyba,
megújíttatta az útlevelét.

Előbb telefonáljak, azt kivánta,
ha fölmegyek, hogy ideje legyen
még eltűntetni anyám holmiját, a
bűnjelet: még sajog e szerelem.

Félt, hogy hitetlenségem ráragad,
pedig tudta: a zárban csikorogva
kulcs fordul, gyászának vége szakad.
Tudta: anya csak leszaladt a boltba.

Bár én hiszem: meghalunk, s vége, pont,
nem a boltba mentetek mind a ketten,
még hívom a kikapcsolt telefont,
s számát az új noteszbe átvezettem.

/Rakovszky Zsuzsa ford./

Lutra Creative Commons License 2023.12.15 0 0 98005

Erdős Virág

mikor

ha majd minden kisbalázsnak bealszik a mamája
ha majd nem lesz erőszak az együttélés szabálya
ha majd prímán megférnek a bringák közt a rollerek
ha majd szépen elhúznak a picsába a pollenek
ha majd nem lesz veszélyben a visszaszólás szabadsága
ha majd nem lesz akadály a ruházatom szakadtsága
ha majd nem fog megbűnhődni mindenki csak az az egy
ha majd minden hajléktalan besokall és hazamegy
ha majd nem lesz pokol ez az úgynevezett kánaán
ha majd nem lesz olyanom hogy bár a halál várna rám
ha majd nem kell kalkulálni börtönnel se kárhozattal
ha majd nem kell kivárni a rendezői változattal
ha majd nem lesz az a híres jogbiztonság lufi
ha majd nem lesz hazánk legszebb rózsaszála pufi
ha majd nem kell minden szabad helyre brendet építeni
ha majd nem lesz mit a magunk ocsmányságán szépíteni
ha majd nem a tartózkodásunkkal fogunk tüntetni
ha majd nem lesz egyszerűbb az áldozatot büntetni
ha majd minden kisiskolás úszkálhat az usziban
ha majd nem fog harminc ezüst csörögni egy pusziban
ha majd nem kell viselni a könnyítések terhét
ha majd nem lesz tizenháromezer forint per hét
ha majd nem kell hülyeségből történelmet írni
ha majd nem kell egyeseknek erőn felül bírni
ha majd nem lesz élet-halál ura minden helyi jegyző
ha majd nem küld mindnyájunkat padlóra egy hülye edző
ha majd minden kiakolbólított birka beint
ha majd nem kell cuccolni és dobbantani megint
ha majd nem lesz bagatell hogy mi zajlik a végeken
ha majd nem lesz menő dolog babrálni a tényeken
ha majd nem a krisnásokhoz jár a haza ebédre
ha majd nem lesz minden oldal jelszavakkal levédve
ha majd nem lesz elegáns a másik felet kitakarni
ha majd nem lesz nehéz ennyi gyökér közül kit akarni
ha majd nem lesz lezárva a szabad sajtó útja
ha majd nem lesz telerondítva a múltnak kútja
ha majd lesz más opció mint döglött nyúl vagy öreg róka
ha majd minden eszkimóra jut egy nagyon kövér fóka
ha majd nem kell gonosztevők emlékének adózni
ha majd újra jogom lesz még jól oda se bagózni
ha majd frankón elmennek a fehérvári huszárok
ha majd nem lesz árulás ha úgy döntök hogy kiszállok
ha majd nem fog napról napra durvulni a tardi helyzet
ha majd nem fog falnak vinni minket ez a fura szerzet
ha majd nem lesz komilfó a tizenkilencedik század
ha majd minden kor a saját rossz költői ellen lázad
ha majd nem kell dalolni a sár helyett az azúrról
ha majd nem kell kanadáig menekülni hazulról
ha majd nem lesz alku tárgya minden jogos járandóság
ha majd nem lesz nemzetmentő taktika a várandósság
ha majd nem vész minden görcsös igyekezet kárba
ha majd hamupipőke is ellóghat a bálba
ha majd nem lesz etalon a Lánykérés a havason
ha majd nem lesz hungarista hecckampány az avason
ha majd nem lesz egyre cifrább ez a cifra nyomorúság
ha majd lesz itt vidámság is nem csak mindig szomorúság
ha majd újra mókusokkal lesz tele a tabán
ha majd nem lesz probléma hogy romungró a babám
ha majd lustán ont az élet uncsi online mémeket
ha majd nem lát a gyanútlan szemlélődő rémeket
ha majd élünk mint a marci hevesen és gondtalanul
ha majd senki se jár köztünk se pórul se hontalanul
ha majd végre szabadság lesz hétvége és nyugi
apa mosdik anya főz és tévét néz a hugi
jövünk-megyünk teszünk-veszünk pirkadattól estig
kenesétől kapuvárig palkonyától pestig
lesz még egy kis ez meg az de amúgy minden klappol
s ránk is vár egy hosszú boldog derékfájós aggkor

akkor

Lutra Creative Commons License 2023.12.15 0 1 98004

Bajtai András

Recitativo

Mintha még mellettem járnál, úgy sétálok
az önámítás torkolatában. Fogod a kezem,
pedig régen eltékozoltalak. Melled alatt
kéken ringó teliholddal, benne a foglyul ejtett,
sóvárgó Skorpióval te vezetsz át vágyaim
mélyföldjén. Az ég felé fordított arccal
lépkedsz velem az emlékek karói között,
melyekre szikrázva tűzte fel a felejtés
aranykorunk oldásból és illanásból font koszorúit,
nyers ereklyék a feloldozás savába mártva.

Te kísérsz engem a tisztaság égövén.
Ott bujkálsz a nyár csordultig telt roncsaiban,
amelyek akár a világosság hasadnak fel
hajnaltájt, amikor remegésem fésűi
megindulnak a szerelem idegszálain.
Te ragyogsz fel, amikor szenvedélytől
tajtékzó állataim hűtlenségnek vetett
háttal nekivágnak a józan pusztáknak.
Velem vagy a rengetegben, szorítom tenyered.
Nem eresztelek, akár templomok a vért.

Pedig már régen elveszítettelek téged.
Becsaptalak, mert hiányod oltára önmagáért
való ünnepély, és becsaptad magad,
mert amikor meghajolsz a fény sátraiban,
én vagyok az árnyékod, aki élére állítja a késeket.
Nappal megtagadlak, éjszaka mégis
kikövetellek magamnak, te nemek fölötti,
aki úgy rezegsz bennem minden pillanatban,
akár az ég elvághatatlan hangszalagjai
a boldogság szétroncsolt torkában.

Lutra Creative Commons License 2023.12.15 0 1 98003

Bornai Tibor

Én nagyon szeretnék

Én nagyon szeretnék egy rendes hazát,
egy kedveset, egy szerethetőt és lazát.
Ahol nem lophatják el senki álmait,
és ne nevessetek, nem vagyok ál-naiv,
de itt hevítik a rosszat és jegelik a jót,
soha nem késsük le a süllyedő hajót.
És semmibe veszik a gyengék igazát.
De ki akarja folyton szégyellni magát?
Én szeretnék végre egy rendes hazát.

Lutra Creative Commons License 2023.12.15 0 1 98002

Baranyi Ferenc

Remény

Mert éltem én oly korban is e földön,
mikor a bűnös bűntudatot érzett,
a bunkó meg szégyenkezve leszegte
üres fejét – rossz volt hülyének lenni.
Ma szinte sikk. S nehéz bármit remélnem.
Azt még talán, hogy késő unokáink
arra ébrednek egyszer, hogy javakból
nem csak pénzzel szerezhetőkre vágynak,
hanem szívekbe vermelt ősi kincsre,
melytől ködös korszakokkal korábban
két lábra állt a fáról földre pottyant
bozontos emlős, majd előre lépett.

S emberré válni újra kedvük támad.

Lutra Creative Commons License 2023.12.15 0 0 98001

Kántor Péter

Ahogy zuhog

Ezek a 2010-es évek, hát igen,
alakulhattak volna szebben is!
Vagy túlértékeltük megint, szokás szerint,
a lehetőségeinket, helyünket a világban?
Hogy itt mi megy! - a nagymamát idézem,
zuhogott az eső, kora ősz lehetett,
az erkélyen állt, nézte, ahogy zuhog,
valamikor a kilencszázötvenes évek végén.
Mögötte karnyújtásra egy világháború,
meg egy levert felkelés, egy forradalom.
Vaksin bámult előre, az esőbe,
amelyben ott rejtőzött mégis valahol
a láthatatlan, ronggyá ázott reménység,
hogy lesz ez jobb is, csak ki kell várni.
Lehet, hogy sokat kell várni, de van időnk,
nekem legalábbis nagyon sok időm volt,
tíz vagy száz, mit számít, akármennyi,
kivárjuk, persze hogy kivárjuk, nem igaz?
Mint a 23-as villamost, ami befordul a sarkon,
és pontosan az iskola előtt tesz le.
És mialatt vártunk, elszántan, reménykedve,
mindenki rohant a dolga után, én is,
annyi házifeladatom volt, alig győztem
ébren álmodozni és latolgatni hosszan,
mit kéne tenni, mit nem, s hogy volna jó, a legjobb.
Aztán a nagymama már nem volt sehol, amikor
a puha diktatúrából, amely ahogy puhult,
úgy lett egyre elviselhetetlenebb, egyszer csak hopp,
átléptünk - mint egy árkon? küszöbön? rozsdás,
lyukas drótkerítésen? - a demokráciába.
Hát megérkeztünk! Tiszta Amerika! Vagy mégse?
Loholt mindenki, hogy az időt le ne késse,
ez volt a szovjet típusú államszocializmus vége,
ami úgy indult, mint egy világmegváltó vallás,
és úgy végződött, mint egy abszurd dráma,
benne halottaskocsit éljenző boldog násznép.
Lapozzunk, mondta az Úr, és bólintott az ördög.
Ez volt az állami tulajdon széthordásának ideje,
az újraelosztások és a szemfüles tolvajlások ideje,
ami utóbb még megismétlődött párszor.
Láttuk, ahogy villámgyorsan kibelezik a közöst,
mint elejtett nagyvadat az oroszlánok meg a hiénák,
és nézte az apám némán, ahogy viszik a részét,
az övét is meg a másét is, de ő öreg volt már,
talán eszébe jutott az államosítás is, azok az évek,
a kihuzigált fiókok, a kulcsok átadása, átvevése,
az se lehetett cuki, ez se volt az.
Akkor az ég alja véres, most csak sáros,
de majd alakulnak a dolgok, ki kell várni,
nem igaz? Ne törődj vele, menj csak, apa!
És csak várunk elszántan, várunk egyre,
mint a Nyugati téri aluljáróban a hajléktalanok,
ott lent a pokrócokba bugyolált szakállas alvó babák,
a fal mellett a két népdalokat harsolgó koldus,
a lépcsőnél a vénséges vén cigány hegedűs,
meg a sok árus, drogos, rendőr, hittérítő, kurva.
És az ország élén Gazda, és az ország nyakán póráz,
és liheg és fújtat az ország; szedd a lábad, ország!
Majd csak jut valami jó neked is előbb-utóbb,
csak ne piszkáljanak folyton a szabadsággal,
hogy így mamelukok, meg úgy mamelukok,
tudod te, milyen a gazdátlan eb sorsa!
Hát igen, alakulhattak volna szebben is a dolgok.
Amikor álmodoztunk, nem erről álmodoztunk.
Ha vártunk valamit, és hogyne vártunk volna,
nem azt, hogy a Ságvári Endre útból Vasút út lesz,
hogy egy nap volt-nincs, eltűnik a Moszkva tér,
eltűnik Roosevelt, és eltűnik a Somogyi Béla utca.
Egyébként ki volt egyáltalán az a Somogyi Béla?
Egy szociáldemokrata újságíró a Népszavából,
nem mellesleg még zsidó is, úgy kell neki,
akit 1920-ban fehérterroristák vertek agyon,
most meg szobrot állítanának Hóman Bálintnak,
a hírhedt zsidótörvények egykori élharcosának,
és a Köztársaság tér új neve II. János Pál pápa!
Most az akadémiai névbizottság ajánlása szerint
a Felszabadulás mint elnevezés szigorúan tilos,
az Úttörő név tilos, tilos Gorkij neve,
és Károlyi Mihályé is, Horthy Miklós azonban,
bár politikájának megítélése némileg vitatott még,
utcanévként megfontolásra alkalmas lehet.
Itt tartunk ma, 2015-ben.
És ez egy ilyen vers, tetszik vagy sem,
ami ezekről az utcanevekről is szól, kell hogy szóljon,
az egész elhazudott, megtagadott múltról,
benne a halottainkról, elmocskolt álmainkról,
és az elpackázott lehetőségről, amit mi packáztunk el,
amikor egy percre azt hittük, megérkeztünk,
messzi földről, hosszú vándorlás után,
pedig csak mint a migránsok a Keleti pályaudvarra
ezen a forró nyáron, szomjasan, idegenül.
De lesz ez jobb is, ugye? Csak ki kell várni!
Lehet, hogy sokat kell várni, de van időnk,
tíz év vagy száz, mit számít, akármennyi,
kivárjuk, persze hogy kivárjuk, nem igaz?
Mint a 23-as villamost, ami befordult a sarkon
valamikor a kilencszázötvenes évek végén,
és csilingelve és csörömpölve
pontosan az iskola előtt tett le.

Lutra Creative Commons License 2023.12.13 0 0 98000

Závada Péter

Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?

Lutra Creative Commons License 2023.12.13 0 0 97999

Rutger Kopland

Ki lesz barátnőm barátja

Ki lesz barátnőm barátja,
kutyám gazdája, gyermekkoromban gyermek,
halálom óráján az öreg, ki lesz az ha
én nem? Te? Ugyan már, te nem vagy
 
csak két szem, látnak amit látnak, te
nem vagy csak a látvány: nap süt,
almafa virágzik, szék áll a
fűben; öröm, bánat, tudod is te,
 
látvány. De ki fogja szerelmem haját őszre
festeni, megbetegíteni, kinek lesz gondja rá
hogy nyüszítsen a kutya, sírjon a gyermek, jöjjön a halál? Ki
szárítja el az almafát, ki hagyja kinn a széket
az esőben örökre? Valakinek csak kell
gondja legyen rá hogy elmúljon az élet.

/Gera Judit ford./

Lutra Creative Commons License 2023.12.12 0 0 97998

Gyurkovics Tibor

Tartályok

Széttörnek a cserépedények
belül, valahol legbelül
s én meredek a csonka égnek
összeilleszthetetlenül.

Lutra Creative Commons License 2023.12.12 0 0 97997

Ady Endre

Alszik a magyar

/részlet/              

Most alszik a magyar a magyarban.
Minden nációnak van terve.
A magyar azt mondja, ha tönkrejut:
Így akartam.

Élet-e ez? lássuk meg végre egyszer:
Egyszerűen magyarnak lenni,
Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzett
Szerelemmel?

Nagy dolgok folynak, fújnak, keserednek,
De - holott láttam egyet és mást -
Nem láttam még fajtám rosszaságait
Kerekebben.

------------------------

Lutra Creative Commons License 2023.12.12 0 1 97996

Ady Endre

Csák Máté földjén

Nyakatokon vad, úri tatárok
S mégis büszke a ti fejetek.
Frissek a vérben, nagyok a hitben,
Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.
Előre, magyar proletárok.

Ami csak szépség s ami reménység,
Mind ti vagytok a Tisza körül.
Nincs a világon még annyi bánat
S annyi láncosa nincs még a világnak,
Mint itt és nincs annyi nagy éhség.

Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.
Nagyobb igaza sohse volt népnek,
Hitványabb Nérók még seholse éltek.
Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.

Én, beteg ember, csupáncsak várok,
Vitézlő harcos nem lehetek.
De szíveteket megérdemeltem,
Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:
Véreim, magyar proletárok.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!