Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Szia! Bocs az offért, de "Hodcsojjános" után keresek, és a te 2000-es bejegyzésed volt az egyetlen találat, de a megfejtést már nem találtam meg. Tudsz segíteni? Köszönöm!
Lökéshullám terápia elég jó százalékban gyógyítja a talp fájdalmakat. Nekem is volt egy krónikus, évek óta húzódó hasonló érzésem, és egy pár alkalom után elmúlt.
Komoly elhatározás. Sok örömet kívánok így ismeretlenül.
Én úgy érzem, bár nincs már kicsi gyermekem, hogy a TT vagy más komoly hobbi, nincs gyökeres ellentétben a családdal, sőt. Nem egyszerű, de futtatható a két dolog együtt, amennyiben a családtagok támogatóan, vagy legalább elfogadóan állnak a dologhoz.
Valahogy én is így vagyok vele. Egyszer ittam Mogyorósbányán egy üveg sört, és utána tényleg jó volt, bár nekem inkább csak Péliföldszentkeresztig. Nem is annyira a fájdalom miatt, mert akkor még nem volt, hanem tényleg ezek az érzések, amelyeket ilyen képletesen leírtál. :)
És igazából ekkor volt az, hogy az éjszaka további részében komolyabb álmosság jött rám, amit utólag már hajlamos vagyok a sörnek tulajdonítani. Szóval én már óvatos vagyok vele.
Ez az óvatosság azért is durva, mert egyébként nagyon szeretem a sört... :)
Öregnándi: nagyon jó leírás volt, nevettem is, bár tudom, hogy fájdalommal, egészséggel nem viccelünk. Nem tudom, hogy a vízhólyag okozta talpfájdalomra mennyire jó a túra után, de szerintem most iszom egy sört. :)
Csak annyit hozzá, én Mogyin szoktam 1-2 korsót lecsúsztatni és utána 1-2 óra csodálatos flow élményekben gazdag, fájdalommentes menetelésben van részem, gyönyörű gondolatokkal telve. Mintha megnyílna az Univerzum, eggyé válok az erdővel, túratársakkal, múlttal, jelennel, jövővel.
Amikor csökken ez a jótékony hatás, nem a fájdalom tér vissza először, hanem egyfajta letargikus hangulat, hogy vége.
Azt mondják a komlóban levő idegnyugtató anyagok (humulon, lupulon, acilfluoroglucidok, flavonoidok, cseranyagok) jótékony hatása ez. Tényleg jó fájdalomcsillapító.
Öregnándi története: A 23:30 nem jött össze. A Baj-széli kocsma sajnos nem volt még nyitva mire odaértem, és a kerítésen kívülről nem lehetett látni, hogy mikor nyitnak. Ott akartam teljesíteni a vállalt idő hátralévő részét, de így kénytelen voltam idő előtt bemenni a célba. Csak akkor néztem az órát, amikor már a levest eszegettem (ez is egy csalódás a híréhez képest: egész finom volt, nekem ízlett), tehát kb. 21:30 lett az idő. És akkor a történet a sörről: Évek óta kínlódok túrákon (de még bringázás, sőt autóvezetés közbe is egy makacs hasogató fájdalommal a bal talpközép csontjaim környékén. Voltam már ortopédián, a doki cipőn és zoknin átnézve elküldött egy (gondolom ismerőse) talpbetéteshez, kifizettem az árát, hordtam is rendesen, de semmit se használt. Jött a két COVID év, közben kínlódás. Szűk egy éve eszembe jutott, hogy a reggeli bögre tea után én nap közben semmit nem szoktam inni, túrán is szinte semmit, és elkezdtem módszeresen plusz egy liter Mg és Ca tablettás vizet magamba tölteni. Néha használt valamennyit, néha meg semmit, de a sejtés már megvolt. Az idei Sárga 70-en, miután a muflon zárva volt, utána meg kellett állnom, ittam bő fél liter vizet, ezzel elkínlódtam H.völgyig. Ott ittam egy Staroprament, és mire megettem a pizzát elmúlt a fájás. Ezután semmi fájdalommal mentem végig. Ekkor fogtam gyanút. Két hete mentem a kéken a Becske - M.verebély szakaszon. Induláskor és közben vedeltem, de Nógrádsipeken eljött a vég, egylábon sem tudtam már állni. Ittam egy doboz kőbányait, pihentem negyed órát, és bicegve elindultam. Újabb negyed óra után elmúlt a fájás, és -- miután a Bablevesben is ittam egy korsóval -- kitartott egészen Sámsonházáig, majd a tari kocsmáig, és vasútállomásig. (A szentkúti szakaszt már nem mertem vállalni, mert a lekésem a 20:40-es vonatot, akkor hajnal 5-re értem volna Pestre.
Szóval előállt a következő tudományos projektem: A kísérlet akkor eredményes, ha megismételhető és azonos eredményt hoz. Ez lett a K100. A szokásos fél liter víz, 3 banán, 1,5 liter gyümölcslé, 1 doboz kockasajt, 6 szelet nápolyi mellé két kis Heineken betárazva. A terv: a legkisebb fájásra azonnal inni, komolyabb esetben jön a Heineken. Dorogig semmi gond, ott egy pohár. Mogyorósig semmi gond, ott egy korsó. Bányahegyig semmi gond, ott is egy korsó. Aranylyuknál már nem bírtam tovább a csábítást, semmi sem fájt, de megittam az egyik kis Heinekent. A templomromnál még rengeteg időm volt, így feléltem az utolsó tartalékot, elfogyott a másik is. Összegezve: okos taktikával, mértéktartással, 85 km-en át nem engedve a két kis Heineken csábításának, de kihasználva a lehetőségeket fájdalommentesen telt a K100. Egyetlen kérdés maradt: Mi van a sörben, ami -- ha hiányzik -- akkor pár óra után járásképtelen vagyok, annyira hasogat a bal talpam. (alkérdés: miért csak és mindig csak a bal) (Ui.: A talpbetét árából kb. 6 láda Staropramen jött volna ki. Ha az ortopéd-doki ezzel kezdte volna, akkor vittem volna neki belőle) Gratulálok minden résztvevőnek, és azoknak is akik a 24 órát nem bírták volna végig, így hamarabb bementek a célba! :-) Hajrá! Menjetek!
Meglepően korán indították a tömeget, én már 6:42-kor csekkoltam, ezért tudtam odaérni pontnyitás előtt. Hozzáteszem kb. 4-5 percet időztem ott max. a futók már vagy fél órája. (és a többség jóval később indult mint én)
Szóval abban a 4-5 percben amíg ott fent vártam kicsit egy elit klub tagjának éreztem magam. :)
Az erőről: igen, egész nap, holtpontok nélkül, valami varázslat volt. Mogyiig 8 óra volt, mogyitól a pihenő után 7:15 óra volt a cél. Teljesen elégedett vagyok :D
A K100 elég hosszú túra, hogy sok érdekességet lehessen felfedezni. Bár a viszonylag sűrű embertömeg nem kedvez pl. az erdőlakók megfigyelésének, látótávolságra is ritkán kerül egy-egy,
azért nekem akadt egy ritka lehetőségem. Hosszú-hegyen baktatva se előttem, se mögöttem nem volt túrázó. Egyszer csak a szúk ösvény két oldalán húzódó cserjésben, jobb kéz felől zörgést hallok.
Odakaptam a tekintetem, de abban a pillanatban el is kaptam, mert egy gyönyörű szőke vad, térdig letolt bugyival próbált magán könnyíteni. Kb. 25m-rel előrébb védett helyen nyugodtabban megtehette volna :)
Gratulálok minden topictársnak! Úgy látom, hogy arattunk idén, sőt, több PB is született. :)
Meglett nekem is 22:59 alatt. Ezzel a hivatalos mérlegem 11:0, a nem hivatalos 13:0.
Igazán rendhagyó volt az idei. Voltatok már úgy, hogy a saját tempótokat elengedve valaki mást próbáltok behúzni a célba? Az idei K100 nekem erről szólt és nagyjából 60 km-ig működött is, de onnantól egyre inkább lassultunk, végül együtt Koldusszállásig jutottunk. Onnan aztán egyedül folytattam tovább. Koldust 20 óra alatt értük el, tehát 4 órám maradt az utolsó 16 km-re. Mivel semmi bajom nem volt, friss volt a mozgásom, innentől elkezdtem tolni, ami a csövön kifért: ennek köszönhetően a Koldus-Tata résztávot 3 óra alatt lejártam. 3:00 körül indultam Koldusról, 4:45-re elértem a Templomromot és néhány korty víz után azonnal robogtam tovább a célba. 79 perc alatt sikerült az utolsó etap is, így 6:04-kor átvehettem a kitűzőt és az oklevelet. :)