Te kis Tökéletes. Te nyilván soha nem írsz le egy betut/számot sem úgy, hogy azt valaki más esetleg nem annak olvassa, aminek te szántad. Elég gáz ilyet leírni szvsz. Remélem, nem tanítasz.
Szerintem mindkettő emberi volt. Azt pedig szokja meg a nebuló, hogy ha már szép ákombákomokat nem tud írni, akkor legalább egyértelműeket tudjon.
Ha rajtam múlna, nem léphetne második osztályba olyan gyerek, aki nem tanulta meg a betűket és a számokat rendesen leírni.
A fiam ma hazahozta féléves záródolgozatát matekból. Egy pont hiján nem kapott ötöst, mert a tanár nem akarta elismerni, hogy amit o az egyik feladatban ötösnek írt, az nem hetes. Szóval piti elírás/félreolvasás.
A másik tanár földrajzból a diáknak - miután közölte vele, hogy felelete kettest ér - hármast adott, buzdításként. A gyerek legközelebb ötösre felelt.
A két tanár közül melyik van jobb hatással a gyerekek fejlodésére? Melyik viselkedése mondható emberinek?
dr.Jones
Nem gondolom. Hogy érted a megkavarást?
Azt viszont gondolom, hogy a pedagógusok/tanárok értik hozzászólásom mondandóját. Ha nem, akkor valószínűleg valóban az én megfogalmazásomban lehet a hiba.
Szia!
Csak most olvastam bele a topikba, ezért reagálok elsősorban a topiknyitó hozzászólásra.
Az első mondatban tanárt említesz, a másodikban pedagógust. SZVSZ a kettő legkevésbé sem azonos. Úgy vélem, a jó tanár szükséges, de nem elegendő feltétele az, hogy az illető egyúttal jó pedagógus is legyen. Későbbi hozzászólásokban találtam is olyan - egyébként tiszteletreméltóan - jó pedagógust, aki nem bizonyult jó tanárnak.
Rossz pedagógus viszont - bármennyire is igyekszik - SZVSZ nem lehet jó tanár.
Üdv!
Kenus
A jó tanár vérszomjas és kegyetlen, már az első óráján közli, hogy a társaság 85%-a meg fog bukni, a többi meg megdolgozhat a ketteséért. Aztán be is váltja ezt az ígéretét. (Esetleg néha megveri a diákokat egy fejesvonalzóval, szigorúan ABC sorrendben!) :-))
Egy szomorú adalék szülői oldalról:
Fiam nem tartozik a jó tanulók közé - ezt is az iskola érte el, elsőben 145-ös IQ-t mértek nála -, de újabban osztályfőnöke kipécézte. A két éve hordott pulcsijáról most vette észre, hogy hosszú az újja és lóg a fiamon (két éve ilyen cuccokban jár, most hetedikes). Legutóbb az egyik tanár beirása egy kicsit sértette az önérzetünket, ezért az ellenőrzőköny 'A tanár és a szülő közlései' rovatban volt pofánk visszairni. A tanerő érdekes módon már másnap jelentkezett telefonon és bár elég hüvös hangnemben, de megbeszéltünk egy találkozót. Az osztályfőnök ellenben kiküldte az óráról a fiamat és az osztálymaradékának emelt hangon - a fiam a folyosón hallotta - mindenfélének elmondott minket, hogy belemerünk irogatni az ellenőrzőbe, ahelyett, hogy a gyereket nevelnénk!
Délben megyünk a dirihez, úgyhogy most csupa ideg vagyok! Ráadásul ez csak a gondjaink kisebb része!
Öt évet húztam le egy fiú szakközépiskola-szakmunkásképző suliban, traktorosokat tanítottam magyarra és angolra, sokáig egyetlen nőként a tanári karban. Nem semmi tapasztalatokat szereztem, elhihetitek. De arra rájöttem, hogy egyetlen módja van annak, hogy egy ilyen keményebb környezetben is elfogadjanak: az, hogy mindig, minden körülmények között partnernek tekinted őket, mármint a diákokat. Nagy gondban voltam az elején, mert ha odaállok a magam 23 évével, tapasztalatlan, nyeretlen kétévesként,és elkezdek keménykedni, annak semmi eredménye nem lesz, legfeljebb nevetségessé teszem magam. Másrésztha nagyon ellazázom az elején, akkor soha nem fogok tudni velük eredményt elérni, márpedig érettségiig kellett vinnem rögtön egy osztályt.
Aztán szerencsére nagyon könnyen ment a dolog. Segítettem nekik, elvállaltam a diákönkormányzatot( rengeteg meló, no money), sulirádiót csináltunk, a csúcs az volt, amikor meghirdettem a színjátszókört és rengetegen jelentkeztek, amit a kollegák nem akartak elhinni. De nem voltam jó tanár. Nem tudtam megszerettetni a tantárgyamat. Nem tudtam őket rávenni, hogy maguktól olvassanak, ne csak kötelző olvasmányt. Nem tudtam ráébreszteni őket arra, hogy a versek nem felesleges dolgok, stb. Pedagógiai téren sikerélmény egy szál se...
De láttam azt a kollegát, aki következetesen szigorúan követelt, rettegtek tőle a diákok, híres volt a szigoráról. Ugyanakkor nem volt olyan diákja, aki nem ment volna a tűzbe is utána. Hihetetlen humorral, de nagyon szigorúan bánt velük. Imádták a kölkök, és a tantárgyát is
( történelmet tanított). Nem tudom, hogy csinálta. Ha tudnám, nem hagytam volna ott a pályát.
Már néhány évet lehúztam a tanári pályán, így egy-két dolgot megtapasztaltam.
1. Az egyetemen sok okosságot tanítanak, de az adott szituban szükséges megfelelő szó megtalálása valamiféle megtaníthatatlan belső megérzésből jön (illetve sokszor nem jön!)
2. Kis pénz, kis foci! Természetesen ez nem úgy értendő, hogy beletojik az ember az egészbe, hanem iskola után jön a második műszak, egy kis pénzkereset is, este hazaesik, család, nagy kupac dolgozat, és másnap nincs ereje úgy igazán beletenni a lelkét az órájába.
3. Ezzel összefüggésben: kissé degradáló, ha tudom, hogy a tanítványomnak több a zsebpénze, mint a fizetésem; jobban degradáló, ha a tanítvány ezt érezteti is.
4. Szintén pénz: sok jó tanár elment a pályáról anyagi gondok miatt, a fiatalok pedig már nem is igazán jönnek. Bizonyos területeken: informatika, nyelvek állandó tanárhiány van.
Na, jó nem sírok tovább!
Tehát látható, hogy SZVSZ, ha lesz pénz, lesznek jó tanárok is!
szvsz jó tanár nem= jó pedagógus, ill. aki profin foglalkoztat 1 csoportot, az nyilván ügyes, de a leírt módon (asszem GroundZ korábban) 0 érdeklődést/ihletettségetstb generál. aki viszont akár személyes/"amatőr" módon bevonja a közönséget, olyan interaktívan meg ilyenek, na az szerintem mindenképp érdekesebb. persze a tahó keménymag mindenkit kiröhög:))
elmélyülten tanulnom csak osztálynál szűkebb körben sikerült...
1előre ennyi, írjon más is.
Szerintem egy jó tanár elsősorban jó emberismerő. Minden tanuló értékelésénél figyelembe veszi az illető egyéni képességeit ill. érdeklődési körét. A véleményét pedig időnként el is mondja a tanulónak; ez nyilván nem egyszerű, de ettől a személyes hangvételtől működne jobban a tanítás.
És ha lehet, visszafojtja túlzott ellenszenvét, ha esetleg lenne ilyen egy-egy tanulójával szemben. A gyerekek, még a tinik is (szakközépiskola) elég védtelenek, úgyhogy egy „komoly” kritika hosszú időre megátkozhatja és elbizonytalaníthatja jövőbeli lépéseiket.
Nekem ugyanabban a suliban volt - elég sokba jártam - életem legjobb és legrosszabb tanára. A kedvencemet Ercsényi Györgynek hívják, megérdemli, hogy leírjam a nevét. Kémiát tanított, de szinte csak elviekben, mert mindig végigmesélte az órákat. Rengeteget tanultam tőle, a természet szeretetéről, az értékek, a hagyományok tiszteletéről. Azóta is azokat a tanárokat tartom igazán sokra, akik nevelik a diákjaikat, nem csak tanítják. Így utólag visszatekintve soha nem álltam közel hozzá, nem szeretett különösebben, de mégis tisztán emlékszem, amikor egyszer nagyon szomorú voltam és észrevette rajtam az órán, behívott magához a szertárba és megkérdezte mi bajom. Azt hiszem negyvenen lehettünk abban az osztályban és mégis észrevette, hogy egy tanítványával - aki amúgy nem volt számára különösebben fontos - valami nincs rendben. Gondolom nem én voltam az egyetlen, tehát valószínűleg tényleg figyelt a diákokra.
A negatív csúcs matematikát tanított, majd osztályfőnököm is lett. Én a matekhoz holt hülye voltam, reáliskolában ez eleve nagy gáz, ő viszont néhány hónap után közölte, hogy valszeg visszamaradott vagyok, és ilyeneknek semmi keresnivalója az osztályában. Mindezt egy elégtelen dolgozat után az osztály előtt, majd szülői értekezleten anyámnak a többi szülő előtt, végül a tanári karnak is kifejtette. Ezt a stílusát sikerült addig folytatnia, míg eljöttem a suliból, abban a szent meggyőződésben, hogy értéktelen szar vagyok, akiből guberáló lesz. Néhány évig eltartott, mire rendbejöttem.
Hahó! Nem hiszem, hogy nincs itt néhány diák, akinek lenne véleménye!!!!
Én most kezdtem tanítani egy középiskolában, és nagyon érdekelne a diákok véleménye.
Mert a "felnőttek" (szülők, rokonok, barátok) mind mást mondanak. :) A 18 éves unokahúgomból meg annyit tudtam kihúzni, hogy ne tartsam még szünetben is az órát. Na, hát erre magamtól is gondoltam! :))
Az tény, hogy a következetesség az egyik legfontosabb. De szerintem nem elhanyagolható dolog a jóindulat sem. Viszont úgy érzem fontos az is, hogy a tanár követeljen is. Lehet, hogy népszerű lesz, ha hagyja lézengeni a társaságot, de a diákok szemében sem lesz "jó tanár", max. "jó fej". De ennél azért többre kell törekeni, nem? :)
Mindenesetre nem egy könnyű dolog ez. :))
Minden osztalynak van egy sajatos "lelke" amit sajnos nagyon sokszor a
legnagyobb hanguak alakitanak ki.
Nehany eve ugy alakult,hogy ugyanazt az orat kellett leadnom eloszor egy olyan
osztalyban amit Te leirtal, majd mindjart utana egy masikban.
Illetve a helyzet az elso osztalyban jobb volt mint a tied.
Nem hangoskodtak, nem csinaltak mast ora alatt, "csak" volt kb 10-15 ember
aki egesz nyilvanvaloan nyitott szemmel aludt. viszont kisse felelenkultek,
ha valaki feltett egy erdeklodo kerdest. ilyenkor lenezoen elmosolyodtak,
es valahogy olyan hangulat alakult ki,hogy nehany diak nem mert kerdezni,
mert az nagyon nem lett volna meno. Azt hiszem valahogy a szemelyisegem
nem passzolt ehhez az osztalyhoz. van ilyen. en probaltam megtenni a
magamet. Csak sajnaltam azokat a gyerekeket,aki a leirt hangulat miatt nem
tudtak kerdezni. A kovetkezo osztaly viszont nagyon klassz volt. Igazabol nem is
tudom miert voltak ennyire masok. Nem voltak valogatott gyerekek, elvileg
ugyanolyanok voltak mint az elso osztaly. Es megis...kisse megfaradva atmentem
hozzajuk,leadtam ugyanazt az anyagot,es ok kerdeztek, belekapcsolodtak az
oraba,lelkesek voltak. Sokkal kevesebb energiat adtam bele,mint az elozo
osztalynal es az eredmeny megis hihetetlenul jobb volt!
Szerintem ez egy nagyon erdekes topic,
remelem hogy sokan fognak irni tapasztalataikrol.
Most pölö arról győződtem meg, hogy nem vagyok olyan jó tanár... Épp azon győzködöm magam, hogy leadok egy érettségizős osztályt, nem azért, mert érettségiznek, hanem mert van egy bunkó tapló keménymag, én meg nem vagyok korbácsos tanár, amilyen ezeknek kéne...
Persze, persze. Nem keserűséggel mondtam eztm, csak tényként. Azt azért mégsem tanythatják, amit egy igazi öreg motoros, és nagyon tisztelt tanárbácsi mondott, miszerint igenis, van olyan gyerek, akin soxor csak egy jól irányzott, és kellőképp gyenge füles segít... hol tanítanák ezt, ugyan... Meg azok a fineszek, rfinériák. Persze, hogy nem lehet ilyeneket tanítani, rendjén van ez így...
Állítólag a magyar kórházak sem bírnák sokáig - mármint a személyzet meg betegek - ha minden az előírtaxerint menne... :(
ember sokminden szépet, okosat és hasznosat tanul a zegyetemen, hogy mit hogy kell csinálni az osztályban, aztán bekerül egy tanári karba, és rájön - ha addig nem esett le neki -, hogy semmi sem úgy van ám.
Erre azért már a gyakorlótanításon rájövünk :-)
Idealizálva van ottan minden, de ez szvsz más szakmában sincs máshogy. Szakember mondta, hogy ha pl. házépítésnél mindenki betartana minden biztonsági előírást (a kőművestől a villanyszerelőig), soha nem épülnének fel a házak...
amiket írtál, azzal mind egyetértek. Asszem, úgy van ez, hogy az ember sokminden szépet, okosat és hasznosat tanul a zegyetemen, hogy mit hogy kell csinálni az osztályban, aztán bekerül egy tanári karba, és rájön - ha addig nem esett le neki -, hogy semmi sem úgy van ám. És, ha mázlija van, a tanári kar rutinosabbjától megtanul sokmindent, amiről a zegyetemen sose hallott...
Adalék: Mikrotanítás a zegyetemen, tanár egy, nevelési renceréről igen híres professzor leánya, jó negyvenes leht a hölgy. szeged, ennyit még segítek.
Szal, a félév közepe felé megkérdezi, kinek van már éles tanítási tapasztalata, magyarán ki tanított már valóban. A csapat fele fölteszi a kezét. Ki tanított egy félévnél többet? Marad 4-5 kéz. Ki mennyit, Rám kerül a sr, mondom, hogy úgy köbö 3 évet. aszongya:
- Úristen, akkor maga többet tanított középiskolában, mint én!!!
És ilyenektől tanultunk mi... Bár, ő legalább őszinte volt, és télleg sok okosat mondott.
Sziasztok!
Én már szülői szemmel szólnék belé a dologba. Jó tanár az, aki tudja, mikor kell fenéken billenteni a gyereket, de a javuló tendenciát látva honorálja a gyerek igyekezetét. Aki nem a hajszínét, a fülbevalóját, a ruházatát, a tetoválását teszi szóvá, hanem azt nézi, mit is tud a gyerök. Aki a rossz magaviseletű tanoncnak nem az általa tanított tárgyból ad egyest, hanem beír az ellenőrzőjébe. Aki sok apró érdekességgel éberen tudja tartani az óra végére olykor lankadó figyelmet. Aki észreveszi, hogy az osztály többségének ma rossz napja van, és nem akkor akarja mindenáron beléjük súlykolni az anyagot, hanem könnyedebbre veszi a figurát.
Hirtelen ennyi, mostanában éppen nagyon rossz tapasztalataim vannak a tanarakkal, bocs, de azért nagyon érdekes topik lesz ez!
