Ne keverjük a szezont a fazonnal. Nem beszéltem természetgyógyászatról, mindenféle gyógyszerezés elutasításáról. Pont Hippo említette alább a pszichoedukációt. Hogy az mennyire fontos - orvosok szerint is.
Gyógyszeres kezelés? Ha neked bevált, egészségedre! De ne keltsd azt a látszatot, hogy ez mindenkinél működne, csak beszedés kérdése!
"Ha valaki úgy tünetmentes, hogy nincs szükség gyógyszeres kezelésre? Nekem ez irtózatos marhaságnak tűnik."
Ja, mert az is. Ugyanis ez nem tünetmentes, hanem gyógyult.
Tünetmentesnek lenni jó. Mi az, hogy gyógyítható ?
Ha valaki úgy tünetmentes, hogy nincs szükség gyógyszeres kezelésre ? Nekem ez irtózatos marhaságnak tűnik. A cukorszintem is magas - amennyire tőlem telik, próbálok diétázni, stb., de sokkal magasabb lenne, ha nem szednék erre is egy bogyót. Hogy ne vakuljak meg idő előtt, ne legyek impotens, szóval lehetőleg tünetmentesen élhessek. Szerintem ezt hívják gyógyításnak. Amit te annak nevezel, az életmóddal, önszuggeszcióval befolyásolható, a betegségek jelentős részében kevéssé vagy teljesen hatástalan, de kétségtelenül gyógyszermentes természetgyógyászat. Ha neked bevált, egészségedre ! De ne keltsd azt a látszatot, hogy ez mindenkinél működne, csak elhatározás kérdése !
Na most megfogtál, nem számoltam meg. Bár, ha megengeded, a kereket sem én találtam fel, mégis szoktam biciklizni. Megveszem készen a biciklit. Az a helyzet ugyanis, hogy sokan foglalkoznak a bipoláris zavar járványtanával és én hiszek nekik. Nem szoktam "dokiduma" legyintéssel elintézni, amit mondanak.
A járványtanon kívül a "pszichoedukációval" is sok orvos foglalkozik. Te is tőlük tanultad a "jeleket." A pszichoedukáció az, amikor a pácienst kioktatják a betegsége természetéről és és olyan életmódbeli tanácsokat adnak, amilyeneket te is követsz. Természetesen nem hobbiból csinálják, hanem mert úgy találták, hogy a pszichoedukáció javítja a betegség lefolyását. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy tünetmentessé tesz mindenkit, ha követi ezeket a tanácsokat.
Ha valaki kedvet kapott hozzá, kedvenc bipoláris pszichoedukációs site-om: www.psycheducation.org. (Outnak úgy fél éve ajánlottam, nagyon lelkes volt:))
A jelenlegi mainstream pszichiátria a bipoláris zavart gyógyíthatatlannak tartja, és gyógyszeres kezelés melletti tünetmentes állapotról beszél, mint ideális célról.
"Százból egy ember szenved el bipoláris rendellenességet az élet során." Viszonylag könnyű kiszámolni, hogy TIZMILLIÁRD ember közül tényleg SZÁZMILLIÓ az 1 %. Én úgy tudom, hogy még nem vagyunk ilyen sokan, de közeledünk ehhez a létszámhoz. A nagy számok törvényét nem kell egyenkénti vizsgálattal igazolni. Az olyan, mint az Ohm törvény. Akkor is működik, ha nem hiszünk benne.
Honnan tudod, hogy van? Megszámoltad?
Utánkövetéses vizsgálatot végeztél? Anamnézist vettél fel százmillió embertől? S honnan tudod, hogy mire figyelnek oda és mire nem?
Ott én sem voltam, de rengeteg energiám ment rá arra, hogy kontrolláljam magam. Abban persze igazad van, hogy a hipomán szakaszokat könnyebb elviselni - hiszen tényleg határozottan élvezetes, szerencsés esetben kreatív és eredményes időszak - viszont a depressziv állapot, amely a kor előrehaladtával egyre hosszabb és mélyebb lesz, nos az már nagyon fárasztó egy idő után. Mondjuk egy fél vagy háromnegyed év után, amikor az ember már kivan a sok önkontrolltól, mint a liba és nem látja a végét, akkor semmi büszkeséget nem éreztem, hogy azért sem szedtem be gyanús bogyókat.
ami a Risperdalt illeti nem csak szkizofrénia kezelésére használják. Lehet, hogy a leírásában nem szerepel , de jó antimánis szer. Adják továbbá kisebb adagban személyiségzavarra is.
ami történt Veled azt szvsz spontán remissziónak vagy egyszerűen csak remissziónak hívják. De semmiképpen sem az önfegyelmed eredménye. Ezt tapasztalatból mondom. (Ehhoz kell önfegyelem persze, hogy bevedd a gyógyszereket és ha gond van felismerd a bajd és elmenj orvoshoz)
Mint ahogy írtam csupán egy ilyen remisszív időszakot élsz meg , de hidd el ha jön a mánia vagy depresszió simán akaraterővel nem menekülhetsz előle! (sajnos cirka 10 éve ebben a cipőben járok)
Remélem nem bántottam meg senkit sem , nem ez volt a célom . Csak a véleményemet írtam le. :)
az orvosod mennyire tapasztalt ? Megnéztem, hogy mire való a Risperdal és nem értem. Különösen nem értem a Zoloft szedésére vonatkozó javaslatát, mivel magam is azt szedek. A Zoloft a depressziós fázisból való kikerüléshez kell, nem pedig a mániás tünetek enyhítésére. Bipolárisnak tilos ilyen szert adni önmagában, csak ún. hangulatstabilizáló szerrel (Pl. Litiumcarbonat) együtt. A litiumtartalmú szerek alkalmazása esetén rendszeres vérvizsgálat szükséges, mert egyéntől függően kell a dózist kikisérletezni. Vannak más, litiumot nem tartalmazó stabilizátorok is, de - a hátrányai ellenére - a litium számít a legtermészetesebb alapú gyógyszernek.
Alig másfél-két hónapig szedtem annak idején, mániás fázisban a Risperdalt. Miután a gyógyszer erősen szedálttá tett, az orvosom javasolta ugyan Zoloft szedését, de én mindkettőt elvetettem, és a
raconalizált önfegyelmet választottam. És az idő engem igazolt: tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok.
Igaz, időnként némi nosztalgiával gondolok arra a bizonyos "semmi sem lehetetlen"-állapotra, de mindent összevetve a stabilitás értékesebb.
Ha tudja - márpedig tapasztalatból nyilván te is tudod - hogy ennek a jó érzésnek kb. annyi köze van a valósághoz, mint a délibábnak, akkor az ember már nem felhőtlenül happy. Főleg, ha az is az eszébe jut, hogy ezzel a nagy szépséggel, rengeteg ésszel hányszor oldhatta volna meg a világ összes problémáját (nem beszélve a saját dolgairól), ha csak egy kicsit is tovább tartana. De valahogy nem szokott olyan sokáig tartani. Sőt a legtöbb bipolár ilyenkor vadítja el a családját, a barátait magától. Hasonlít a dolog egy kicsit az alkohol hatására. Amikor valaki csak mértékkel iszik és csak jó kedve lesz tőle és tőle is csk jókedve lesz mindenkinek, addig nincs semmi baj. De ha már nem tudja mit csinál az x-ik pohár után, az már senkinek sem cool. És egy bipolár az ritkán mértéktartó. Ha mértéktartó, akkor talán nem is bipolár, hanem egyszerúen depis, akinek vannak nem depis időszakai.
Szerencsére nem az én tapasztalatom, hanem a pszichiáteremé, hogy van akinek semmilyen gyógyszer nem használ. Van akinek brutális dózisban kell szedni valamit, hogy hasson. Van példa mindenre, csak olyan nincs, ami mindenkinek jó. Meg az is nagyon ritka, hogy magától elmúlik. Az viszont nagyon valószinű, hogy idődebb korban a depressziós fázisok egyre mélyebbek és hosszabbak lesznek. Már nem lehet kivárni a végét. Aztán az ember - ha szerencséje van - elkezd szedni valamit (én Zoloftot és Liticarbot) és kiderül, hogy működik, nem igaz, hogy leszedál, egyszerűen ott tart egy olyan munkapontban, ami közel van a hipomán fázishoz, de azért még nincs az én vagyok a legszebb, legokosabb érzés.
lehet, hogy létezik ilyen , nem tudom. Én egy kicsit szkeptikus vagyok. Nekem volt olyan mániás fázisom, hogy azt sem tudtam hogy hol vagyok. Gondolatottolongások, érthetetlen beszéd stb. Ja és azt képzeltem, hogy mindenkit le tudok győzni. NEM VOLT LEHETETLEN.
én olyat még nem hallottam, hogy egy igazán komoly bipoláris beteg, kontrollálni tudná gyógyszer nélkül is a kezdődő mániáját. Ezt saját tapasztalatból mondom+ az orvosok is így informáltak. Szerintem a mánia nem akaraterő kérdése....
Ha tényleg bipoláris vagy, akkor nagyon jók az esélyeid arra, hogy véget vess a hullámvasutnak. Bőven vannak tapasztalataim, én sokkal később fordultam pszichiáterhez. Azóta viszont erősen meg vagyok arról győződve, hogy gyógyszerrel és minden egyébbel (terápia, elhatározás, családi támogatás) együtt lehet csak sikeresen kivédeni a depressziót illetve elejét venni a túlpörgésnek.