Nézzünk IE gyökértelen gyököket, mert onnan ezek nehezebben felismerhetőek....
aware
1095, gewær, from ge- intens. prefix + wær "wary, cautious," from P.Gmc. *ga-waraz (see wary).
wary
1552, from O.E. wær "prudent, aware, alert, wary," from P.Gmc. *waraz (cf. O.N. varr "attentive," Goth. wars "cautious," O.S. giwar, M.Du. gheware, O.H.G. giwar, Ger. gewahr "aware"), from PIE base *wer- "to cover" (see weir).
weir
O.E. wer "dam, fence, enclosure," especially one for catching fish (related to werian "dam up"), from P.Gmc. *warjanan (cf. O.N. ver, O.Fris., M.Du. were, Du. weer, O.H.G. wari, Ger. Wehr "defense, protection," Goth. warjan "to defend, protect"), from PIE *wer- "to cover, shut" (cf. Skt. vatah "enclosure," vrnoti "covers, wraps, shuts;" Lith. uzveriu "to shut, to close;" O.Pers. *pari-varaka "protective;" L. (op)erire "to cover;" O.C.S. vora "sealed, closed," vreti "shut;" O.Ir. feronn "field," prop. "enclosed land").
war
late O.E. (c.1050), wyrre, werre, from O.N.Fr. werre "war" (Fr. guerre), from Frank. *werra, from P.Gmc. *werso (cf. O.S. werran, O.H.G. werran, Ger. verwirren "to confuse, perplex"). Cognates suggest the original sense was "to bring into confusion." There was no common Gmc. word for "war" at the dawn of historical times. O.E. had many poetic words for "war" (guð, heaðo, hild, wig, all common in personal names), but the usual one to translate L. bellum was gewin "struggle, strife" (related to win). Sp., Port., It. guerra are from the same source; Romanic peoples turned to Gmc. for a word to avoid L. bellum because its form tended to merge with bello- "beautiful." The verb meaning "to make war on" is recorded from 1154. First record of war time is 1387. Warpath (1775) is from N.Amer. Ind., as are war-whoop (1761), war-paint (1826), war-path (1775), and war-dance (1757). War crime first attested 1906. War chest is attested from 1901; now usually fig. War games translates Ger. Kriegspiel (see kriegspiel).
ward (n.)
O.E. weard "a guarding, a watchman, a sentry," from W.Gmc. *wardo (cf. O.S. ward, O.N. vörðr, O.H.G. wart). Used for administrative districts (at first in the sense of guardianship) from 1378; of hospital divisions from 1749. Meaning "minor under control of a guardian" is from 1433. Ward-heeler is 1890, from heeler "loafer, one on the lookout for shady work" (1870s).
ward (v.)
O.E. weardian "to keep guard," from P.Gmc. *wardojan- (cf. O.S. wardon, O.N. varða "to guard," O.Fris. wardia, M.Du. waerden "to take care of," O.H.G. warten "to guard, look out for, expect," Ger. warten "to wait, wait on, nurse, tend"), from *wardo- (see ward (n.)). Fr. garder, It. guardare, Sp. guardar are Gmc. loan-words. Meaning "to parry, to fend off" (now usually with off) is recorded from 1571.
warn
O.E. warnian "to give notice of impending danger," also intrans., "to take heed," from W.Gmc. *warnojanan (cf. O.N. varna "to admonish," O.H.G. warnon "to take heed," Ger. warnen "to warn"); related to O.E. wær "aware, cautious" (see wary).
Főleg várakban várakozni az ellenre végvárak várhunok varjaként. Varjú(h)... (Holló a Corvin madar....) :-)))
AV-ÁRok a VÉN-GERek......
Kettős "hon(vissza)foglalás"..... ??????????
"Lelkükben elült a csatazaj (haddelhadd)
Súlyos csizmák alatt, nem reccsen a galy
S a múlt őszi nedves avar,
Csak fájó emlékeket takar.."
Teljesen félrevezet minket a töténelem..... (Jobban mondva, mit arról a nagy közös emberiről ma tudunk) A nyelv (nyelvek??) a történelem kezdetei előttől is ugyanúgy jelen volt, mint napjainkban is. De a nyelvet nem csak a történelem befolyásolja, minek nevezzelek alapon, hanem sokkal inkább más. A természeti vallósság. Ezt a valóságot soha nem illeszthetjük be holmi tört tények elméletébe. :-((((
Ui:
Mindezt miért is írom?
Mert előjött ez a vár, warn, war... és egyéb folyományai dolog. Ezt a jelenséget próbáljuk a népneveken keresztül (is) betuszkolni túszként abba, amit ma a történelemről tudunk.
Nem kell itt osztogatni, hogy melyik nép úgymond vívmánya. El kell látogatni a Mátrába és megnézni a Világos-hegyet (Gyönygösoroszi felett) na meg a többi a hegyfaragással keletkezett bronzkorinak (ókor) becsült vármaradványt.
Nem falakat emeltek, hanem a hegyből lett a fal. A rómaiak sem tudták sosem meghódítani. Az meg hogy ezek a népek nem túl sok nyomot hagytak kőbőlfaragva írásosan az a mai történelemszemlélet átka. A Zagyva völgye (egykori Szarmáciát is alig párezer évvel megelőző helye) tele van őskori szakorca- és csontleletekkel.
Így tehát nagyon is könnyen elképzelhető, hogy egyfelől a var, uvar, avar, ibar, ibér, abar, másrészt az ogór, ogur, ugor stb. népnevek jelentéstanilag azonosak. Hangsúlyozom, itt most népnevekről és nem népekről van szó.
Feltűnő, ahogy a 'hegy'-gyel, 'magaslat'-tal kapcsolatos szavak elején a h, k, v és g hangok váltakoznak, sőt ahogyan olykor -- épp a magyar példákon látjuk -- le is kopnak. Az avar népnév gyökerét a magam részéről ezekben az egyértelműen rokonnak tűnő szavakban látom, ami oda vezethető vissza, hogy az avarság ősei, a hurrik a régmúltban a Mezopotámia északi részeivel érintkező transzkaukáziai felföldet, illetve hegyvidéket lakták (a Zagrosz vonulatait talán már nem).
Egy másik példán azt kívánjuk szemlélteni, hogy a b és a g hangok megint csak milyen könnyen váltakozhatnak egy-egy kifejezés különféle változatainál. Az akkád abārum ’ólom’ szó néhány azonos jelentésű szumír megfelelője:
Szádeczky-Kardoss Samu: „A valóságban ... a theophylaktosi var és a közkeletű avar szó egyazon névnek két változata lehet esetleg: az (a)var elnevezés az egyik néprész nevének a nép egészére való alkalmazásával lett összefoglaló etnonimikummá.”
Az Avar Portálon, Az avarok népnevéről c. topikban írtam (31. hsz.):
Amennyire a népnév etimológiáját ismerem, inkább ’hegyi ember’-nek vagy ’keleti ember’-nek magyarázzák.
Innen: Hurruru ’a hurrik országa, hegyvidéki v. keleti föld’.
Szumír kur ’hegy, hegycsúcs, kelet’
Szumír karam ’halom, domb’
Magyar orom, orr, ómagyar ur ’hegycsúcs’
Méd haram ’hegy’
Finn kurkea ’hegy’, vara ’domb’
Lapp vare ’hegy’
Zürjén kur ’hegy’
Cseremisz kurok ’hegy’
Votyák gures ’hegy’
Manysi vor ’hegyoldal’
Dravida horu ’hegy’, varai ’hegycsúcs’
Török kur ’felföld’
Örmény kar ’kő’
Ójapán vori ’hegy’
Valóban, a hunugur (var-khun stb.) elnevezések kevésbé elterjedtek a szakirodalomban, az említett fórum topikjaiban a Baján-féle népességre én mégis ezeket, és nem az avar megjelölést használom. Nem kérem, hogy olvassa végig a fejtegetéseimet, elvégre elég szép számú hozzászólásról van szó, a lényeg, hogy a Theophülaktosz-féle ismert tudósítás és egyéb meggondolások okán tételezem fel (másokkal egyetemben), miszerint ebben az esetben egy alapvetően kétkomponensű népességgel állunk szemben. A források leegyszerűsítő avar, illetve hun elnevezései helyett ezért alkalmazom a kútfőkből ugyancsak adatolható hunugur etnonimát.
Egyébként nagyon örülök megtisztelő levelének. Abban természetesen egyetértek: senki nem tudja pontosan, az avar gyűjtőnéven ismert népesség milyen elemekből tevődött össze. A régészetnek nyilván nem is elsődleges feladata az efféle etnogenetikus jellegű meghatározásokkal foglalkozni. Viszont ha már itt tartunk, mint gyakorló régésznek feltennék Önnek egy kérdést. A szakirodalomban olvastam, hogy az "avar" leletanyagban elég jól elkülöníthető alán réteget tudnak kimutatni. Észlelt Ön is hasonlókat az ásatásain? Egyáltalán, mit gondol erről, hogyan kerülhettek alánok az "avarság" kötelékébe, illetve milyen elméletek fogalmazódtak meg erről? A szakirodalomban hol tudnék ennek alaposabban utánajárni?
Az említett régész hölgy levele nyomán tisztelettel pontosítanék: Wicker Erika természetesen a szakirodalomban megszokott avar megjelölést használja a csólyospálosi temető hajdani népességére
Hebros (Hdt., Thuk., Eurip., etc.), Hebrus (Plin., Verg., Ovid.): the modern Marica river. The old name is preserved in the upper course as Ibər and also in the village name of Poibrene, Panagjurishte district. Other identical names are: Ibar, Morava’s tributary in Serbia, the Old-Bulg. Ibrə; Ibr, Teterev’s tributary in the Northern Ukraine near Kiev; Ibru (river) in Romania. The Bulg. Obər and the Serb. Apparently, it was an identical form in various IE l-s - Thracian, Illyrian, Dacian, etc. As the short e in foreign names cannot produce -i- in Bulgarian, Serbian, etc., we must assume the Greek rendering with e was incorrect, living aside the added initial H-.
Tudom, hogy nincs teljesen igazam, mert nyugodtan rámkurjanthattok most. De ne károgjatok, mert akkor harakirit követek el... :-))))
A magyar egy afféle gyűjtőnyelv, teremtészetes alapokon. De nem minden szót ő talált föl, és mivel a természet az ember körül mindenütt jelen volt, van, és lesz ezért szavak ebből kipattanhatnak nyelvek areális egymásra hatása nélkül bárhonnan. A magyar nyelv és nem kevés számú beszélői ezt képesek meghallani és beintegrálni egy csodálatos szerkezetbe. A magyarok (jobban mondva az ezen nyelven beszélők) meg a KM őstelepes népe?
Nekem az igazi eredet a természet hangjai (az hogy ezekre milyen népnevek meg történelmi guánó tapad, nem annyira érdekel :-(( - legfeljebb eligazító pontok jönnek így a nyelvben rögzült nevekből).
A hVrrrr...... etológiai (idulatszó is???)ból jön valamennyi legyen az a harsog, harsan, harsány, harkály (fakopács), harsona, harc, harag, harap..... (harang - ha-ráng???)
De még a (le)hurrog, (fel)horkan, horkol, (fel)hördül.... és a hurrá??
Nézzünk néhány IE példát!
harm
O.E. hearm "hurt, evil, grief, pain, insult," from P.Gmc. *kharmaz (cf. O.N. harmr, O.Fris. herm, Ger. harm "grief, sorrow, harm"). The verb is from O.E. hearmian "to hurt," and ousted O.E. skeþþan "scathe" in all but a few senses.
hurt
c.1200, from O.Fr. hurter "to ram, strike, collide," perhaps from Frank. *hurt (cf. M.H.G. hurten "run at, collide," O.N. hrutr "ram"). Sense of "injury" is purely an Eng. development. Sense of "knock" died out 17c., but cf. hurtle.
hurricane
1555, a partially deformed adoptation from Sp. huracan (Gonzalo Fernandez de Oviedo y Valdés, "Historia General y Natural de las Indias," 1547-9), furacan (in the works of Pedro Mártir De Anghiera, chaplain to the court of King Ferdinand and Queen Isabella and historian of Spanish explorations), from an Arawakan (W. Indies) word. In Port., it became furacão. Confusion of initial h- and f- common in Sp. in these years; the conquistador is known in contemporary records as both Hernando and Fernando Cortés. First in Eng. in Richard Eden's "Decades of the New World":
"These tempestes of the ayer (which the Grecians caule Tiphones ...) they caule furacanes."
OED records some 39 different spellings, mostly from the late 16c., including forcane, herrycano, harrycain, hurlecane. Modern form became frequent from 1650, established after 1688. Shakespeare uses hurricano ("King Lear," "Troilus and Cressida"), but in reference to waterspouts.
És a horn?
horn
O.E. horn "horn of an animal," also "wind instrument" (originally made from animal horns), from P.Gmc. *khurnaz (cf. Ger. Horn, Du. horen, Goth. haurn), from PIE *ker- "uppermost part of the body, head, horn, top, summit" (cf. Gk. karnon, L. cornu, Skt. srngam "horn"). Reference to car horns is first recorded 1901. A hornpipe was originally a hornepype (c.1400), a musical instrument with bell and mouthpiece made of horn, later (c.1485) "dance associated with sailors" (originally performed to music from such an instrument). To horn in "intrude" is attested by 1880, originally cowboy slang, on the notion of buffalo behavior.
Hová harsonázzam, kürtöljem ki ezeket a (mivel köröttünk hangokban semmi sem változott 100.000 éve) szinkron, csodálatos (teremtészetes alapokra helyezhető - nem tört-tény-elemi mindig egymással harsányan harcoló és ezért is sárban mot-sárban vergődők? (nem hinném)) összefüggéseket?
A Wicker Erika által 1983–87 között feltárt csólyospálosi hunugur temető legkülönlegesebb lelete egy 20 cm hosszú, halványzöld üvegből készült, rátett üvegszálakkal díszített ivókürt. A rendkívül ritka tárgyat egy nem túl módos var-khun asszony sírjában találták. A nehezen szállítható, törékeny üvegholmi igen drága luxusáru lehetett; a Kárpát-medence egész területén jelenleg mindössze négy példányról tudunk.
Erre mutatna, hogy Horezm neve az óperzsa feliratokon Uvarazmiy, a türk szövegekben meg Apar. Tolsztov az említett terület őslakóinak a hurrikat tartotta, és a heftaliták által meghódított, hun vezető réteg uralma alatt élő avarok is Horezmből érkeztek Európába. A Varsány helynevek a Kaszpi-tó déli partjai mentén és Irán északabbi részein esetleg a megtelepedésüket jelezhetik.
"hangtanilag is logikusabbnak tűnik számomra a harsány szó etimológiai azonosítása az ugor–avar szavakkal, tehát harsány az én álláspontom szerint az *avarsány szóból eredeztethető, tehát régebbi, mint ahogy a jelenlegi történettudomány állítja."
Nem lehetetlen, hogy valóban a var, avar, ugur, ugor, hurri népnevek származékaival van dolgunk (Hurruru 'a hurrik országa, hegyvidéki v. keleti föld')
"A har szótő ott van a har-ag, har-c, har-ap és a mára már meglehetősen negatív értelemben használt har-amia szavunkban, amelyekben mindegyikben benne van a küzdelem, az agresszió, a támadás és az erőteljesség jelentéstöbblet."
Ebben még a mocigák is találhatnak maguknak csemegéznivalót...
Kivételesen nem tűnik elemzésre érdemtelennek a jelzett körben való szófejtés...
Kincses Zoltán szeghalmi atyámfia írja (így nevezhetem, mivel magam az említett Berettyó/Purattu-parti városban láttam meg a napvilágot) 2008. 06. 16-án:
"A jelenlegi álláspont szerint a harsány szó a honfoglalás során Árpáddal együtt vonuló három kabar törzs egyikének nevéből ered, mégpedig a Wosciani törzs nevéből, amely később Varsány és Harsány néven maradt fenn.
Ezt az állítást eddig senki nem kérdőjelezte meg, pedig néhány ellentmondás felfedezhető ebben az álláspontban. Az egyik hangtani, a másik történettudományi.
Kezdjük először a hangtani problémával. Köztudott, hogy a 'h' és a 'v' hangunk az ősi magyar nyelvben a leginkább használt hiátustöltő hangok voltak, amelyek arra voltak hivatottak, hogy a magánhangzó-torlódásokat feloldják. Természetesen kezdődtek szavaink mindkét hangzóval, de a két hang együttes előfordulása (harsány – varsány) azt jelzi – legalábbis a számomra –, hogy itt a két hang hézagbetöltő szerepet játszhatott, és az őket megelőző magánhangzó az idők során lekophatott. Igaz, hogy a magyarra jellemzőbb az úgynevezett tővéghangzó-lekopás, de szórványosan előfordul, hogy a szó elejéről is eltűnnek hangzók, és így az egyébként az eredetileg a hiátust feloldó hangzó kerül a szó elejére.
Ebből a feltevésből kiindulva a „var–har" szó eredeti alakja valószínűleg az uar, uor szóból származhat, amelyekből később a hangtani változások után az ugar, ugor szavunk is származott, amely egyértelműen az ősi magyar eredtre utal, tehát nem a kabar törzsekre. Az ugar szó egyébként szintén az „ősi" jelentést mutatja, amely később a feltöretlen, megműveletlen, eredeti állapotában lévő föld jelentésre korlátozódott.
Megint csak hangsúlyoznom kell, hogy pusztán a saját véleményemet mondom akkor, amikor azt állítom, hogy az uar szókapcsolatot összefüggésbe hozom a harsányban szereplő har-var szótővel. Az uar szótőnek volt egy másik fejlődéstörténete is, amelybe a már említett v hiátustöltő hang torlódott be, és így létrejött az uvar, később avar szó. Tehát a har–var szótőben szerintem jelen van az ugar-ugor és az avar jelentés is. Azért nem mondom, hogy vagy-vagy, mert véleményem szerint ez a két szó egy tőről fakad, tehát az ugor és az avar egy és ugyanazt jelenti, és ugyanazt a népet takarja. Lehet, hogy ezzel néhány dogmákhoz ragaszkodó történészt felháborítok, de a nyelv egyértelműen elmondja nekünk azt, amit a történettudomány csak újabban fedezett fel, vagy csak újabban hajlandó kimondani, hogy az avar és a magyar egy és ugyanaz a nép, és erre bizonyítékot lehet találni Körösnagyharsány nevében is.
A har–var hangkapcsolatra találhatunk megfelelést még a varsa és a harcsa szavainkban, amely valószínűleg ugyanarra az etimológiai eredetre utal. De hogy mi lehetett az eredeti jelentés arra talán a ma is létező és használatos szavainkban is találhatunk magyarázatot. A har szótő ott van a har-ag, har-c, har-ap és a mára már meglehetősen negatív értelemben használt har-amia szavunkban, amelyekben mindegyikben benne van a küzdelem, az agresszió, a támadás és az erőteljesség jelentéstöbblet. Nem véletlen, hogy a harsány szó mai jelentése a hivalkodó, túlzottan erőteljes értelmet hordozza. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy az ugor, és az avar szavunk valószínűleg a harcos nép jelentést hordozhatta, de ez inkább csak logikai következtetés, és nem bizonyított tény.
De most térjünk át a történettudományi anomáliákra. A kabar törzsektől való etimológiai eredeztetés Konsztantinosz Porphürogenétoszra, azaz Bíborbanszületett Konstantinra vezethető vissza, aki a Kr. u. 951-ben megjelent De administrando imperio, A birodalom kormányzásáról című művében tesz említést a magyarokról, és a hozzájuk kapcsolódó kabar törzsekről. Más forrásunk erre vonatkozóan nincsen.
VII. Konstantin Bizánci császárként és egyben pátriárkaként természetszerűen mindent megtesz azért, hogy a magyarságot a lehető legrosszabb fényben tűntesse fel az utókor előtt. Ebben a művében úgy mutat be minket, mintha az ő szolgálatában állnánk, és az ő utasítására hódítanánk meg Hispániát, holott erről szó sincs. Éppen ellenkezőleg, ő fizet adót az ekkor már a Kárpát medencében tartózkodó magyaroknak. A legenda szerint, amikor Konstantin megtagadja az adók kifizetését, akkor Botond egyetlen suhintással beszakítja a város kapuját.
Ebben az időben a magyarság nemcsak, hogy nem áll egyetlen más nép szolgálatában sem, hanem egyenesen sarcolja a környező államokat. Erre egyébként ténylegesen van bizonyíték, méghozzá számtalan
... hangtanilag is logikusabbnak tűnik számomra a harsány szó etimológiai azonosítása az ugor–avar szavakkal, tehát harsány az én álláspontom szerint az *avarsány szóból eredeztethető, tehát régebbi, mint ahogy a jelenlegi történettudomány állítja."
"Taking into account the presence in the Urmian area the Turkic element from ancient time, we consider “Parsua/Parfiya/Partav”- are dialectical forms of the same name, which is concerned with the Turkic words “Bars-oba”, i. e. the 'Land of Lions'. We need to clarify the toponiums of Shirvan, the area on the west of the Caspian Sea and in the East of the Kura river, which is a part of the Caucasian Albania or the early medieval Arran. The toponium is met in the different districts of the East [55]. Sara Ashurbeyli supports Minorsky’s opinion connecting the Shirvan name with the “Shir/shar” tribe. M Seyyidov also supports this opinion. [57]. However, taking into consideration the analogy with the “Bars” name, we consider that the etymology of Shirvan as a 'land of lions', i. e. “Shirvan” is an Iranian equivalent of the Turkic “Barsel”. Notice that “Barsel/Berziliya” in the Medieval sources is situated in the North of Shirvan [58]; Shirvan is situated on the Eastern coast of the Kura river; “Parisos” - as a part of the Caucasian Albania is situated on the Right coast of Kura and “Borcali” as a part of the Caucasian Albania is situated on North-West from the pointed area. [59]. In the Medieval sources the toponium of “Varsan” which is noted also as “Varsak/ Varsaz”. [60]. This toponium is applied to the city situated on Barseliya and also to the area having the same name situated on the Araz river [61]. Regarding this word Shamsaddin Sami notes: “Varsan is the name of Azerbaijan wholly or its part” [62]. To Ziya Bunyatov these data are taken the Arabian sources. [63]"
S. Ashurbeyli: Gosudarstvo Shirvanhachov; Baku. 1983, p. 13.
Ibid.
M. Seyidov: Azerbayjan khalginin soy kokunu dushunerken; Baki. 1989, p. 59.
M. Khorenskiy.Istoriya Armenii . M., 1893, pp. 133--134.; Y. Djafarof.Gunni ... , pp. 19., 108.
M. Kalankatuatsi: Istoriya strani Aluank; Erevan. 1984, p. 186.;A. A. Akopyan, K. N. Yuzbashyan, P. M. Muradyan: K izucheniyu istorii Kavkazskoy Albanii (po povodu knigi F. Mamedovoy Politicheskaya istoriya i istoricheskaya geografiya Kavkazskoy Albanii (III v. do n. e. -- VIII v. n. e.). Istoriko-filosofskiy jurnal, Yerevan, 1987, № 7, pp. 166--168.
Jakubi: Historiaye; ed. M. T. Haustma, par. I, Leyden, 1883, pp. 380-382; V. V. Radlov:Opit slovarya turkskich narechiy. S-Pb., 1911,v. 1, p. 1961.; Z. M. Buniyatov: Azerbayjan ..., p. 173.
V. F. Minorski: Istoriya..., pp. 126.,128.,131.,140.,144.; Z. V. Togan: Ibn Fadlan’s..., pp. 156--157.;M. Kalankatuatsi: Ibid, p. 212.;C. H. Mirzazade: Toponimi Azerbaydjana v srednevekovich arabskikh geograficheskich istochnikakh; Baku, 1988, p. 97-102.
Diktionaire Universed De Historie et de geographie parCh. Sami Bey Fraschery. Constantinopole. 1899, v. 6, p. 46--83.
In his book titled "Albaldan", Yaghoubi (9 AD) specifies the Azerbaijan's borders and limits. According to him, Zanjan and Varsan are the southern and Bilghan and Bardeeh are the northern borders of Azerbaijan. (Albaldan, Ahmad-ebn-Yaghoubi, translated by Dr. Mohammad Ebrahim Ayati, Tehran, 1977)
"Ezeket a falvakat nevezte meg Sebestyén érsek és Csaba ispán a templom felszentelésekor: Halászok, Füzegy, Bálványos, Tömörd, Himód, Wisetcha, Varsány, Murin, Kortó, Vág. Minden mostani és jövőbeli dologból a pozsonyi vám harmada."
"Fazekasvarsánd alföldi kisközség a Maros és a Fehér Körös között, a Zarándi dombok közelében, Aradtól 32 kilométerre. Településünk már a középkorban is létezett Fazikas-Varsány névvel. Mint neve is elárulja, fazekassággal és halászattal foglalkozó magyarok lakták. A varsa vesszőből font, tölcsér alakú halászeszköz."
Az Elburz keleti vonulatai és a Kaszpi-tó között...
Dunavarsány címere
A pajzs felső részét egy keskeny aranycsík választja el a pajzs többi részétől. Az aranycsík jelképesen részben az 1000 esztendeje jelen lévő kereszténységet, részben az életet adó Dunát szimbolizálja.
A hal szintén mint a kereszténység ősi jelképe jelenik meg a címerben, amely mint vallás a falu keletkezésekor már jelen volt. Ugyanakkor a két településrész, Dunakisvarsány és Dunanagyvarsány együvé tartozását is jelképezi.
A szabályosan négyfelé osztott pajzs jobb felső része aranysárga. Benne egy ágaskodó szarvas sziluettje látható. A sárga mező bal felső sarkában pedig a nap stilizált része "kandikál be". A sárga mező és a stilizált nap a vidékre oly jellemző napsütéses tájat, a szarvas pedig e vidéken egykor őshonos nemesvadat ábrázolja, egyúttal a var-khun eredetmondára utal.
A pajzs bal felső része a bordóval, ezüsttel váltakozó ún. Árpád-sávos mező. A pajzs jobb alsó negyede kékkel, sárgával váltakozó csíkjai arra utalnak, hogy Hunyadi János kormányzóságától kezdődően Varsány falu Pest-Pilis-Solt vármegye fennhatósága alá tartozott. Pest megye színei ma is a kék-sárga.
A pajzs bal alsó negyedének kéksége a Duna és a környező tavak közelségét szimbolizálja. Benne az egyik legősibb halászati eszközzel, a varsával. Beszélő címer: varsa, Varsány.
A pajzsot felülről két oldalra elágazva közrefogja a vidék egyik legjellegzetesebb, őshonos növénye, az ún. ezüstfűz. Népi megnevezésében olajfa ága. (Az ezüstfűz gyakran szerepel az ország címerével is, ha azt az ún. foszladékkal együtt ábrázolják, például a fegyveres testületek zászlóján.)
Az ezüstfűz ágait középen egy stilizált aranykorona fogja össze, utalván arra, hogy Varsány falu egykoron királyi birtokon létesült.
Okiraton való első írásos emléke 1269-ből való. 1270-ben V. István a területet, több környékbeli településsel együtt, a Nyulak szigeti apácáknak adományozta. Hunyadi János kormányzása idején került 1448-ban Varsány falu Fejér vármegyétől Pest-Pilis- Solt vármegye fennhatósága alá.
a-gar5
a-bar2
a-gar3
Szumír kur ’hegy, hegycsúcs, kelet’
Szumír karam ’halom, domb’
A Wicker Erika által 1983–87 között feltárt csólyospálosi hunugur temető legkülönlegesebb lelete egy 20 cm hosszú, halványzöld üvegből készült, rátett üvegszálakkal díszített ivókürt. A rendkívül ritka tárgyat egy nem túl módos var-khun asszony sírjában találták. A nehezen szállítható, törékeny üvegholmi igen drága luxusáru lehetett; a Kárpát-medence egész területén jelenleg mindössze négy példányról tudunk.
A Pannonhalmi alapítólevél sorai 1001-ből
Az Elburz keleti vonulatai és a Kaszpi-tó között...
Dunavarsány címere