"Neki azzal van baja, ha valaki úgy érvel, hogy azt nem tudja tényekkel alátámasztani. Ez a spektrum a kártyajósoktól az öngyilkos merénylőig terjed."
Picit pontosítanék: Nagyon sok olyan dolog van, amelyeket - ismeretek hiányában - mi ateisták sem tudunk megfelelő tudományos "érvekkel alátámasztani". Pontosabban, ha az "érv" fogalmát tágabban értelmezzük, akkor a vallás is alá tudja az érveit támasztani, mégpedig Istennel.
Dawkins kritikájának lényege: "A hit valójában ártalom, pontosan azért, mert nem igényel igazolást és nem tűr meg ellentmondást." (327. oldal utolsó bekezdés)
Nem akarok tovább erről polemizálni, mert azt hiszem nagyon furcsa képetek van az emberek morális fejlődéséről, illetve magáról az emberről.
Az embernek - mint minden élőlénynek - vannak genetikusan örökölt mozgatórugói (drive-jai, ahogy a szociálpszichológia nevezi). Minnél kevésbé fejlett egy élőlény idegrendszere, annál dominánsabbak ezek a drive-ok, és annál kevesebb a tanult viselkedési forma.
Az embernél a dolog nagyon-nagyon kiélezett; az alap-drive-ok (fajfenntartás, önfenntartás, a hierarchiában való felfelé töreekvés stb.) és az azokra vonatkozó tanult, nem genetikusan, hanem kulturálisan öröklött formák erősen keverednek.
Igen ám, de a kulturális öröklés borzasztó erősen függ a neveltetéstől, attól a közegtől, amelyben az egyed felnő és él. Ezt ti valahogy kihagyjátok a számításból, amikor ilyeneket mondtok, hogy "Hat egy ateistanak altalaban nincs is szuksege masok segitsegere ezeknek a kerdeseknek a megoldasahoz. Megoldja o maga, jol vagy rosszul."
Vegyünk egy elnyomorodott, lumpenizálódott környezetben élő, jó szellemi adottságokkal született gyermeket, aki felismerve a vallás tudománytalanságát, hiábavalóságát ateistává lesz. Milyen esélye van rá, hogy ő maga egyszer majd megtalálja a sehol sem rögzített ateista morális optimumot (amikor lényegében senki sem tudja, hogy az micsoda)? Szinte nulla!
Tehát itt volna az ideje, hogy a vallásnak ne csak a cáfolatát, kritikáját, hanem - morális, életviteli, szociális kérdésekben - az alternatíváját is kidolgozzuk szigorúan és valóban tudományos módszerek felhasználásával (mi ateisták).
Történtek erre iszonyatos kísérletek (bolsevizmus, nácizmus, polpotizmus stb.), de ezek kudarcának elemzésére nem szeretnék itt kitérni.
Általánosságban véve Dawkinsnak nem a vallással van baja, a kör ennél sokkal tágabb.
Neki azzal van baja, ha valaki úgy érvel, hogy azt nem tudja tényekkel alátámasztani. Ez a spektrum a kártyajósoktól az öngyilkos merénylőig terjed.
Dogmákkal szemben nem lehet érvelni. Ha az az érved, hogy "Isten szava/parancsa" ez és ez, ott vége a beszélgetésnek, főleg ha a beszélgetés minden résztvevőjének ez az álláspontja.
Közel-kelet:
* Jeruzsálem, a zsidók szent városa, ami Isten nekik ígért. A prófécia szerint újáépítik ott a templomot a Templomhegyen, és akkor jó lesz. Ja és ők a kiválasztott nép, tehát igazuk van, a többieknek nem igazán.
* A muzulmánoknak Jeruzsálem szent város, Mohamed próféta innen emelkedett a menybe. Mekka előtt errefelé fordultak imádkozásnál. Most számukra fontos mecset ("a legtávolabbi mecset" - Al-Aqsa -amiről a hírhedt brigádot elnevezték-) áll ott, ahol a (z Isten zsidóknak és keresztényeknek tett ígérete szerint) majd a világ vége előtt a zsidóknak újra fel kell építeni a templomot. A zsidókat nem szeretik, mert meghamisították Allah igéjét, a keresztényeket ugyanezért, meg persze a keresztes háborúkért sem.
* A kersztények szent városa, melyet a Zsidóknak ígért, és ha az övék lesz, az jelzi a világ végének közeledtét, amit nagyon várnak, mert az jó lesz. Különben a zsidókat nem nagyon kedvelik, mert tagadják/megölték Jézust, és különben is, az Antikrisztus zsidó férfi lesz (by Jerry Falwell, az amerikai keresztény újáéledés, a "Moral Majority" atyja). Meg a muszlimokat sem, mert eretnek tanokat hirdetnek, meg egyébként is.
Ha békét akarsz, egy ilyen egyensúlyt azért egy baromi nehéz erőszakmentesen tartani, ha dogmákkal kell vitatkoznod. És dogmákban az a környék nem szűkölködik, és exportra is jut belőle bőven. Egy apró rossz mozdulat is elég, és kész a konfliktus.
Ha azt mondod, hogy ennek semmi vagy kevés köze van a hithez, akkor szerintem tévedsz.
különös módon általában nem a bevándorlók jelentik a gondot, hanem az első generáció, akik már ott születtek.
akik eljönnek valahonnan, azok általában menekülnek a nyomor, a vallási üldöztetés (pl. shíta-szunnita konfliktus) elől, vagy csak egy jobb élet reményében. ők általában örülnek, hogy lyuk van a fenekükön.
az újabb nemzedék az, akik elégedetlenek a társadalommal, amibe születnek, mert az nem úgy működik, ahogy nekik tetszik. Angliában a "vallásszabadság" addig megy, hogy engedélyezve van a Kalifátus-mozgalom (egységes iszlám állam Sharia törvény alatt), amit sok muszlim országból politikai okoból betiltottak (érthető, hiszen a politikai elitet fenyegeti - persze azért él és virul), és ami szoros ideológiai bázisát adja az al-kaidának. Na ők Angliában egyetemeken tarthatnak gyűléseket.
Ha te az eddigi beírásaimat úgy értékelted, hogy a vallást, főleg annak szélsőséges megnyilvánulásait dícsérem, akkor valamit nagyon rosszul olvastál.
Csak annyit mondtam, hogy az ateizmus - Dawkins minden állítása ellenére - nem ad a morális kérdésekre iránymutató, rögzített válaszokat (pedig adhatna), és mindaddig, amíg ez meg nem történik, addig a vallások - néha torz - morális iránymutatásai még mindig jobbak, mint a semmilyenek.
Nekem - megrögzött ateista létemre - sincsenek morális problémáim. Elég jó kritériumrendszert dolgoztam ki ahhoz, hogy e kérdéskörben konzekvens és koherens válaszokat legyek képes adni. De az ehhez szükséges háttér (szabályrendszer) kimunkálása nagyon sokáig tartott, és nagyon megkínlódtam érte. Úgy gondolom, előtte sem voltam amorális, de az egész lényegében megérzésekre, ösztönösségre alapult (egyébként pont ezt az ösztönösséget felismerve jutottam markáns konklúziókhoz).
Egyszer (vagy 30 évvel ezelőtt) egy tartósabb kórházi tartózkodásom idején egy kórteremben feküdtem egy öreg, bölcs plébánossal. Időnk volt, rengeteget beszélgettünk. Amikor kiengedtek a kórházból, és elbúcsúztam az öregtől, ő rám nézett szemüvege mögül, és a következőt mondta: - Fiam, ön azt mondta nekem, hogy ateista. Maga nem mondott igazat. Maga csak keresi az Istent.
Iszonyatosan megdöbbentem, és ráébredtem, hogy tulajdonképpen igaza van. Természetesen nem az Istent kerestem (és ezt ő is tudta), hanem a morális origót (amelyet a vallásban Isten akaratával jelölnek ki). Sokat köszönhetek annak a plébánosnak.
De - és most nagyon szerénytelen leszek - nem hiszem, hogy intellektuális téren egy tanítani való gyermek, vagy egy átlagember szintjét képviselném. A vallás pedig nekik szól. Az ateizmus pedig nekem, és a hozzám hasonlóknak.
ma az van, hogy a világ egyetlen szuperhatalmaának az elnöke kijelenti, hogy Isten beszél hozzá. Főként, hogy az amcsi népesség 44%-a bizos benne, vagy valószínűnek tartja, hogy Jézus 50 éven belül újra eljön, hogy egy atomháború elősegítené a hőn várt világvége elérkeztét. Ez engem megijeszt.
ma az van, hogy egyes vallási körök vallják, tudatlanság erény (lásd amerikai hoomschooling - "all I have to know is in the Bible"). Ugyanezek az emberek gondolják, hogy a globális felmelegedés nem téma, mert Isten azért teremtette a világot, hogy használjuk. Ez szerintem gyalázat.
ma az van, hogy a pápa megtiltja a híveknek a fogamzásgátlók, pl. óvszer használatát, ami Fekete Afrikában nagyban hozzájárul az HIV terjedéséhez és a szegénységhez. Ez engem félelemmel tölt el.
ma az van, hogy Angliában, Dániában, Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban fanatikus imámok tüzelik fel a muzulmán ifjúságot. Ez engem megrémíszt.
ma az van, hogy a vallásszabadság égisze alatt destruktív szekták fosztják ki az könnyen megtéveszthető embereket. Ugyanezek a szekták nem titkoltan gazdasági és politikai hatalomra törekszenek. Ez egyenesen undorral tölt el.
ma az van, hogy bronzkori mítoszokra hivatkozva hátráltatnak olyan orvostudományi kutatásokat, mint az őssejtkutatás, melyek milliók életét menthetnék meg, vagy javíthatnának az életminőségükön. Ezt egyenesen gusztustalannak tartom.
ma az van, hogy a leggyorsabb ütemben növekvő vallás, az Iszlám célkitűzése egy olyan világkép, melyben a Sharia a törvény alapja. Ez szerintem rettenetes. Főleg azért, mert valahol minden vallás végcélja valami hasonló.
ma az van, hogy vallási vezetők ezeréves szövegek magyarázatát kívánják a mai korra alkalmazni. Persze a szöveg (pl. a Biblia) annyi ellentmondást tartalmaz, és annyiféleképpen magyarázható, hogy bármit be lehet vele bizonyítani, és az ellenkezőjét is. Ez véleményem szerint az álszentség felsőfoka, és nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol a hatalom ezen alapszik.
Marcus Brigstocke (brit humorista)- Can the rest of us have our planet back? http://youtube.com/watch?v=UY-ZrwFwLQg
Nem állítottam, hogy a Biblia teljes, azaz minden lehetséges morális kérdést érint, és pláne nem mondtam, hogy minden témakörben az én izlésemnek megfelelően tárgyalja, amit tárgyal.
Hozhatok jobb példákat is, mondjuk ilyeneket: "Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek." [Mózes második törvénykönyve 24/20] Szerintem szép gondolat (ma nem divat alkalmazni).
Mindenki magát szabályozza? A gondolat jó, csak van egy kis bibi. Egy társadalomban nem árt, ha morális koherencia mutatkozik. Az pedig spontán aligha alakul ki egy olyan fragmentálódott világban, mint amelyben élünk.
Régen nem volt gond, amikor még voltak közösségek, voltak családok, amelyek kilakíthatták a maguk morális rendszerét akár vallástól, törvényektől függetlenül is. A tradíciók jól helyettesítették és közvetítették az írott és íratlan szabályokat.
1) Jelentős muzulmán kisebbséggel. Akik már náluk is robbantottak, többször próbáltak robbantani. Általában nem a bevándorlókkal volt a baj.
Nem a tudatlan, tanulatlan sivatagi arabok, hanem az angliában felnőtt, angliában nevelkedett, főiskolát végzett angliai imámok által fanatizált emberek. Van erre egy kifejezés: home grown terrorism.
2) Angliában néhány éve elkeztek megnyílni az ún. faith school-ok, amiben kreacionizmustól kezdve mindenféle ökörséget tanítanak. Újabb faith school-ok megynitását tervezik, a kormány pedig semmi kivetnivalót nem lát ebben.
Nagyon nem szeretném, ha nálunk is ez menne néhány év múlva.
----
Ha a szélsőségekkel foglalkozunk, akkor nem látjuk a fától az erdőt.
mert a béke kicsiny szigetén élsz. és nem biztos, hogy ez mindig így marad.
Ma (szerencsére) Magyarországon talán a legnagyobb probléma a Szcientológusok tevékenysége.
ugyanis a nagyobb egyházak hülyeségeire még a hithű hívők is szarnak. és ez így van jól. (pl. egy templombajáró róm.kat ismerősömet nemrég világosítottam fel, hogy az óvszerhasználat bűn, erről eddig nem is tudott. kétlem, hogy emiatt abbahagyná.)
Nem a szabályosság hiánya zavart (bár ezt a "szabályosságot"sem értem világosan)! Hanem az, hogy a reaglásából számomra világos, csak a mondandóm lényegét nem értette meg.
Ha nem vette volna észre, csupán annyit mondtam, hogy a vallások rendszerint világos definíciókat, kritériumokat adnak a jóra, rosszra.
Példaképpen felhoztam egy tudatosan extrém példát (oda is írtam, hogy extrém). A Biblia világosan állást foglal az emberek állatokkal való közösülése tárgyában (azt állítja, hogy nem jó, tisztátalan).
Végül feltettem a kérdést: mit mond erre a humanizmus és/vagy ateizmus? Persze számos más példát is hozhattam volna. De azért nehogy azt higyje, hogy a Biblia e tiltása ma nem lehet aktuális. Mit szól az egyre virulensebb hard pono-hoz? Ha ön ateista, és gyermeke lát ilyet, mit mond neki? Miért ne tegye?
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Vannak-e a humanizmusnak lefektetett előírásai? Meghatározza-e (és mi alapján), hogy a morális, mi jó, mi a rossz?
Vegyünk egy extrém példát: "Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog." [Leviták: 18/23]
Mit mondana erről a kérdésről a humanizmus? Vagy az ateizmus? (Ha a Biblia állást foglalt az ügyben, akkor nyilván eléggé elterjedt gyakorlatról volt szó.)
Nézd, két gyermeket neveltem fel, és komoly problémáim voltak azzal kapcsolatban, hogy miről mit mondjak, mikor milyen tanácsokat adjak nekik (nem tehettem jobbat, kételkedésre, gondolkodásra neveltem őket; meggyőztem őket, hogy a matematikai igazságokon kívül minden más igazság csak 1-nél kisebb valószínűséggel igazság, akárki is mondja nekik).
A gond az, ami az emberi kategóriákkal általában. Hol az origó? Hol vannak lefektetve azok az alapelvek, amelyekről tudományos igénnyel rögzített a "jó" fogalma.
A nagy - és Dawkins-szal való virtuális vitám alapja pont ez - kérdés ugyanis az, hogy mi a jobb egy társadalomban az egyénnek, vagy az egész társadalomnak: rögzített normák nélkül élni, vagy esetleg nem optimális, de mégis csak rögzített normákkal élni?
Majd ha az ateizmus előáll (és hitem szerint előállhatna) morális szentenciákkal, annak az egyértelmű rögzítésével, hogy mi a morális, amorális, mi a jó, mi a rossz, hol a határ az egyén szabadságjogai és a társadalommal szembeni kötelezettségei között, mit kell mondani becsületről, tisztességről altruizmusról a gyermekeinknek, akkor lelkesen tapsikolni fogok Dawkins-nak. Ezek hiányában azért vannak fenntartásaim.
Annak kijelentése, hogy a vallási szabályrendszerek mellett létezhetnek nem-vallási szabályrendszerek is, kevés. Meg kellene határozni azokat. És ez az "ateista szabályrendszer" persze nem lehet a Btk., Ptk..
Erről a harcos, intoleráns ateisták rendre megfeledkeznek.
Dawkins nagyon hasonlókat feszeget az amish népre hivatkozva (350. - 352. oldal).
Ismét egy idézet (350. oldal):
"...Humphrey ezután az amishek kérdését tárgyalja, hogy van-e joguk a "maguk módján" felnevelni "saját gyermekeiket", és hevesen ostorozza egész társadalmunk lelkesedését a kuturális sokszínűség fenntartása iránt. Rendben, mondhatnánk, hát nehéz dolga van egy amish vagy haszid vagy cigány gyereknek, hogy a szüleik úgy alakíthatják őket, ahogy alakítják - de ennek révén legalább csodálatos kulturális tradíciók maradnak fenn. Nem lenne-e egész civilizációnk szegényebb, ha eltűnnének? Talán szégyen, ha embereket kell feláldozni a sokszínűség fenntartására. De hát ez a helyzet: ezt az árat kell a társadalomnak megfizetnie. Azért mindenesetre fel kell hívnom a figyelmet , hogy ezt az árat nem mi fizetjük meg, hanem ők.
Ez a kérdés akkor került a nyilvánosság homlokterébe, amikor 1972-ben az USA Legfelsőbb Bírósága ítéletet hozott a Wisconsin kontra Yoder próbaperben, amely megkérdőjelezte a szülők jogát, hogy vallási alapon kivehetik-e a gyerekeket az iskolából...."
Csakhogy Dawkins nem határozza meg, hogy meddig is kell terjedjen a jogunk, hogy mit is "csinálhatunk" saját gyermekeinkkel?
Azt sem rögzíti, hogy ki határozza meg, hogy mi is a jó a mi gyermekeinknek?
Arra sem tér ki, hogy mi is az hogy "jó"?
Az ő álláspontja a fentiekben csak egy a lehetségesek közül. És ki mondja meg, hogy kinek van igaza?
Már az, hogy vitatkozni lehet a kérdésről, nagy előrelépés.
Pozícióm ezzel kapcsolatban a következő: A gyermek 18 éves koráig (egyes országokban 21 éves koráig) - nem fogyaszthet alkoholt - nem vásárolhat cigarettát - nem élhet nemi életet (itt vannak nagy különbségek az életkor tekintetében) - nem vezethet autót - nem szavazhat - stb
mégis:
- tényként kezeljük elkötelezettségét egy vallás mellett, anélkül, hogy teljes mértékben ismerné azt, vagy más vallásokat, és úgy tartjuk, ez így is van jól.
ez oda vezet, hogy > a tizenkét éves "Jehova Tanúja" (nem jehovatanúja-követő szülők gyermeke) megtagadja az életmentő vérátömlesztést (számtalansztor megtörtént) vallására hivatkozva (persze ha közgazdasági nézeteire hivatkozna, max kiröhögnék)
> ha gyermekkorban megkeresztelnek, maguk közé számítanak, és elvárják, hogy ezentúl az ő sztenderdjeik szerint viselkedj. Még akkor is, ha beszélni sem tudtál a keresztelő időpontjában. (Ha vanlaki fejes olvas a RómKat egyháztól, kérem a statisztikájából vonjon le egy főt, engem. Kösz)
> izraeli gyermekek elfogadják más népek kiirtását, ha "Isten parancsolja"
> A női körülmetélés kora gyermekkorban nem csak Afrikában, de Európa bevándorlói között is megjelent. Ugyanígy az ún. becsületgyilkosságok.
> A muszlim világban különleges erény 10 év körüli gyermekeket naphosszat a Korán magolásával nyúzni, hogy aztán kívülről tudják fújni.
Nem tudom, lehetséges-e ezen változtatni, de abban biztos vagyok, hogy a kérdés releváns.
Az emberi csoportok genetikai, illetve kulturális örökségnek vannak meghatározó, és "mellékes" komponensei.
Genetikailag meghatározó lehet pl. a bőrszín, szemforma, (férfiaknál) arcszőrzet (stb.), ami az illető csoport meghatározásában (elkülönülésében) alaptényezők. Ugyanakkor úgy vélem, vannak "lényegtelen" jegyek, amelyek ugyan létezhetnek, de mégsem szolgálnak a csoport identifikálására (pl. lehet, hogy egyes csoportokban kimutatható, hogy magas a rüsztjük, vagy egy kicsit hosszabb valamelyik végtagjuk, kicsit hamarabb őszülnek stb.).
Kulturális értelemben hasonló a helyzet. Vannak a csoportra nézvést "domináns" jegyek (nemzet, nyelvcsalád, földrajzi hely, vallás), és vannak kevésbé azok (tánc, népmese, öltözködési, étkezési szokások, speciális tájszavak, tisztelt hős stb.). Míg a "domináns" jegyek címkék, addig a nem domináns jegyek nem azok (ugyanakkor kötődhetnek a domináns jegyekhez).
Tehát amikor a vallás már egyszerű tradícióként nyilvánul meg, akkor már nem "cimkéz", azaz szerény véleményem szerint a vallás és a tradíció ilyen értelemben sem mosható össze.
Figyelem! Nem minősítettem, az okát nem magyaráztam. Csak annyit mondtam, hogy ez "valamiért" így alakult.
Igyekeztem a véleményemet pontosan leírni, és nagyon örülnék, ha kialakulna valami "konkrét" vita (mert a kérdés érdekes).
Dawkins eltekint attól a ténytől, hogy a vallás nagyon mély, immanens része az emberi csoportok össztartásában oly mély szerepet játszó tradícióknak, kulturális evolúciónak.
Nem, nem tekint el ettől. Erősen támogatja, hogy legyen vallásismert óra a közoktatásban, mert enlélkül értelmezhetetlen a ókori görög/római irodalom, Shakespeare, Dante és Michelangelo.
Amit kritizál, az az indoktrináció. Pl.:
Fifteen-year-old Adrian Yeatts died September 13, 1993, after the Supreme Court of Newfoundland, Canada, declared him a "mature minor" and rejected the Child Welfare department's request for court-ordered transfusions. Twelve-year-old Lenae Martinez died in California on September 22, 1993, after the Valley Children's Hospital ethics committee ruled her a "mature minor" and decided not to seek a court order.
Twelve-year-old Lisa Kosack died (no date given) in Canada after holding off transfusion therapy by threatening that she "would fight and kick the IV pole down and rip out the IV no matter how much it would hurt, and poke holes in the blood."
az ilyen kényszeres önigazolás, -sajnál(tat)ás elő-előfordul azért őszintén is
és emlékeztetnélek, hogy malachy-ról se hittük sokáig, hogy igazi :)
amúgy is, amit nem lehet (kísérletileg) megkülönböztetni, az 'az', és kész - persze lehet, csak irigykedem, volt, hogy terveztem ilyesmivel boltoló nicket, de rá kellett jönnöm, nem bírnám sokáig fenntartani a látszat
igazolas: pl a rendszeres emlitese annak, h az o tanitojat is bezartak a dilihazba. meg az, ahogy rendszeresen malachy erveit hasznalja, csak eppen "buddha" mellett.
persze az ironiat bizonyitani nem lehet, ez olyan, mint a rakendroll, vagy erzed, vagy nem. :)
van erre utaló "igazolás"?* csak mert akad pár dolog, ami az ellenkezőjére utal (pl. az, hogy tényleg léteznek olyanok, akik ilyesmiket "tanítanak") de ha tényleg paródia, akkor ügyesen csinálja erősen
vmiert szimpatizalok veled, annak ellenere, h a zenei izlesedben es dawkinst illeto megitelesedet tekintve mutatsz bizonyos fogyatekossagokat
fura, ezt egy-az-egyben írhattam volna én is :)
* az, hogy senki nem lehet ennyire '=%+"+!+', nem jó, mert de, lehet
OFF cuki, jo, h itt vagy, akartam neked szolni (csak nem a teremtes kontra evolucio topikban, mert nem akarom elrontani a jatekot, bar korabban parszor nem birtam megallni, sajnos), h elsoszulott nick egyertelmuen viccel, egyfajta parodiajat adja a vallasos gondolkodasnak, es igy ugratja malachyt, szoval magadbol csinalsz hulyet, ha tok komolyan vitatkozol vele. csak azert mondom, mert vmiert szimpatizalok veled, annak ellenere, h a zenei izlesedben es dawkinst illeto megitelesedet tekintve mutatsz bizonyos fogyatekossagokat.
Íme egy könyv, amely nyilván mindenkinek ott van a polcán (ha már idejön róla vitatkozni). Tehát nem egy absztrakt valamiről, hanem konkrét dolgokról viatkoznánk, vagy mifene! :-)
Volna egy javaslatom. Hagyjuk el az általános szintet, nézzünk konkrétumokat! Vegyünk idézeteket a könyvből, és vizsgáljuk meg azokat. És lehet érvelni aztán mellette és ellene egyaránt.
No, rögvest idézek egyet (361. oldal utolsó, illetve 362. oldal első bekezdése). Kíváncsi volnék, hogyan érvelnél ellene, vagy vele kapcsolatban!
"Társadalmunk, beleértve annak nem vallásos részét is, elfogadta azt az értelmetlen gondolatot, hogy normális, sőt helyes dolog apró gyerekekbe sulykolni szüleik vallását és vallási cimkéket ragasztani rájuk - katolikus gyerek, protesténs gyerek, zsidó gyerek, muzulmán gyerek -, miközben más, hasonlóan elképzelhető címkéket -konzervatív gyerek, liberális gyerek, republikánus gyerek vagy demokrata gyerek - aligha. Nagyon kérem, hogy tudatosítsuk ezt magunkban, és tiltakozzunk, ha ilyesmit hallunk. Nincs keresztény gyerek vagy muzulmán gyerek, csak keresztény és muzulmán szülők gyereke. Ez utóbbi terminológia mellesleg maguknak a gyerekeknek is remek tudatosító lenne. Az a gyerek, akiről azt mondják, muzulmán szülők gyermeke, rögtön rájön, hogy a vallás olyasmi, amit neki kell választania - vagy elutasítania -, mihelyt elég idős lesz hozzá."
Már ez az egy bekezdés is nagyon mély vitákra adna alkalmat. Rajta!
A magam részéről számos érdekes - messze nem triviális - érvelést tudnék felhozni a mellett, hogy Dawkins kissé leegyszerűsíti a világot. Ugyanis hasonló gondolatmenettel felvethető volna, hogy hagyni kellene egy gyermeket nemzetiséget, anyanyelvet, társadalmi osztályt stb. választani. Nem volna elvi kifogásom ellene, csak hogyan lehetne kivitelezni? Dawkins eltekint attól a ténytől, hogy a vallás nagyon mély, immanens része az emberi csoportok össztartásában oly mély szerepet játszó tradícióknak, kulturális evolúciónak.
