Azért a szemétláda, véresszájú kommunisták a Rákosi-rendszerben Fekete Istvánt is ellehetetlenítették, az ÁVÓ-sok egy ízben félholtra verték, ahogy te is írtad.
Ennek ellenére mindvégig kitartott katolikus hite és a polgári értékrend mellett, sokat publikált a kommunizmus alatt is fennmaradt katolikus újságokba.
A Kádár-rendszerben gyakorlatilag megszűnt az üldözése, bár tehetségét sokáig nem ismerték el.
Az 1960-as években kezdték elimserni írói munkásságát, főként ifjúsági regényei, nem kis részben a Tüskevár sikere nyomán.
1960-ban a Tüskevárért József Attila-díjat kapott, 1970-ben, 70. születésnapján megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, fél évvel később azonban szívinfarktus következtében elhunyt (nagyon erős dohányos volt).
"Eredetileg a Farkasréti Temetőben temették el, de gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”. (Forrás: Wikipedia).
Annak azért lehet örülni hogy a 1980-as években az akkori kommunista vezetés belátta hogy esztelen volt 19.század óta tartó mocsárlecsapolási mánia és a Balaton vízének védelmében részben helyreállították a Kis-Balatont.
Namost némileg zavaró még a földrajzban jártas személyeknek is, hogy létezik egy Tüskevár nevű település Veszprém vármegyében, de az igazi Tüskevár persze ott van, ahol Fekete István a regényben leírta, valahol a Berek mélyén, nagyon nehezen megközelíthető, tüskés növényzettel eltakart, szúnyogoktól hemzsegő helyen...
Az egértelműség kedvéért azért linkelem a Veszprém vármegyei Tüskevárat is:
Zala és Somogy vármegyék határvidékén, de egyértelműen zalai területen található Fekete István író emlékhelye, a Kis-Balaton és a Balaton közötti Berekben, a Zala folyó árterén, az ún. Diás-szigeten.
Az író nagyobbrészt itt írta meg a Tüskevár c. könyvét, legalábbis túlnyomórészt az itteni élményei, benyomásai alapján.
Zalavárhoz, ill. Fenékpusztához van közel, pontos helyszíne a Google térképen:
Fekete István ugyan Somogy vármegyei születésű volt, de a Tüskevár és Téli berek c. klasszikus regényei Zala megyében játszódnak, így az írót joggal tekinthetjük tiszteletbeli zalainak is.
Mindkét regény fönt van hagoskönyv formájában a TeCsövön (YouTube), egyenként 10,5 - 11 órásak.
A Tüskevárt már végighallgattam, majd valamikor jön a Téli berek is.
Jó néha újra felidézni az ilyen gyermekkori olvasmányokat...
Zalának a Balatontól távolabb eső, kevésbé ismert részei is valóságos rejtett kincsesládák a történelmi, tájlépi és néprajzi érdekességek iránt érdeklődő, nyitott szemmel járó turistáknak.
Ezek között nagyon sok olyan van, amit lényegében szinte csak a helybéliek ismernek vagy max. a szomszédos települések lakói...
Még a világhálón sincs fönt adat mindegyikről.
Mondjuk én pl. a kallósdi Árpád-kori körtemplomról először a hálóról értesültem, utána néztem meg élőben is (idén nyáron).
Sokan nem is tudnak róla, pedig mindössze 5-6 km-re van északra a turisták előtt is közismert fürdőhelytől, Kehidától.
Ebből a szempontból bizonyos értelemben hiánypótló a Szeretünk Zala egyesület honlapja, amely nagyon sok érdekességet mutat be a vármegyéből, egyaránt beleértve történelmi, népi építészeti, egyházi vagy természeti érdekességeket, látnivalókat, de még a zalai népi gasztronómiából is felvillant elemeket.
Honfoglaló őseink a 900. év táján szállták meg a Dunántúl nyugati részét. A Tapolcai-, és Káli-medence közti terület Kál horka, majd fiának, Bulcsunak, - a Vérbulcsu, vagy Lád nemzetségnek - birtokai közé került, amit Köveskál, Mindszentkálla, Szentbékálla, és Badacsonylábdihegy /a középkorban Lád/ község nevei, valamint még néhány elpusztult, de oklevelekből ismert középkori falu nevei bizonyítanak. A törzsek által megszállt területek közti gazdátlan földek, gyepük, az elkobzott birtokok a 10. század vége felé, a 11. század elején a fejedelem, illetve a király tulajdonába kerültek, igazgatásukat egy-egy várispánság intézete. Szigliget is ezen területek közé tartozhatott, mert a 12. század elejéig a Zalai vár birtokai között említik. A kis település központja az Avasi -templom környékén volt. A 12. század első felében arról értesülünk egy 1121-ből származó oklevélből, hogy az almádi monostor építéséhez szükséges kő kitermelését és a mész égetését az adományozó Atyusz nemzetség (amely ekkorra már a falu új birtokosa lett) a szigligeti birtokáról rendelt négy családdal /mansio/ végezteti. Ezeken a családokon kívül a Zeglegethnek mondott birtokról a legelős, berkes, erdős föld és rét középső részét, hat jobbágycsaládot három ekényi szántófölddel, hetven lovat, száz marhát és egy malmot is adományoztak még az épülő monostornak. A felsorolt adományozásból világosan kitűnik, hogy a falu lakossága a 12. század elején meglehetősen nagy volt. A falu további sorsáról egy ideig nem tudunk. Az Árpád-kori falu helyén maradt Avasi -templom tornyának szerkezeti és formai vizsgálata, az egregyi-, zánkai- és felsőörsi templomokkal való összehasonlítás arra enged következtetni, hogy ezek a templomok a 12. század végén, a 13. század első felében már álltak és feltehetően egy helyi műhely alkotásai.
Hát nem tudod? Rákosi személyes bosszúja volt, mert az országgyűlési választásokon Zala megyében nagyon kevesen szavaztak a kommunistákra és ez tökre kiborította a nagy magas elvtársakat...
Elég nehéz sorsa volt Fekete Istvánnak, már 1945 előtt népszerű író volt, írt egy könyvet a kommün rémtetteiről is a Zsellérek volt a címe, betiltották 1946-ben, őt pedig 1949-ben elvitte az ávh, úgy összeverték hogy elvesztette az egyik veséjét és a fél szemét.
A Zala folyó ma folyása véglegesen csak a pleisztocén földtörténeti kor végére alakult ki, amikor a Balaton medencéje megsüllyedt és az addig a Dráva folyó felé tartó Ős-Zala alsó folyása irányt változtatott és a Balatonba ömlött.
Volt egy még korábbi Ős-Zala is, amely a mai Marcal folyó völgyén át északra, a Duna felé tartott, de aztán a pleisztocénban valamikor egy kaptúra (captura) révén Türje környékén folyómedret váltott és dél felé kezdett folyni... Ez az ún. türjei kaptúra...
Ha már a Kis-Balaton korábban a Zala folyó kapcsán szóba került, akkor adózzunk majd néhány hozzászólással Fekete István író, valamint a Tüskevár és a Téli berek c. regényei emlékének is.
Én pl. most hallgatom a Tüskevár c. hangoskönyvet (annó gyerekként papír alapú könyvben olvastam), Széles Tamás a hangoskönyv felolvasója, valami hihetetlenül érdekes kb. 40-42 év után újra találkozni ezzel a remekművel. :-)
Igen, így van, a My True Ancestry cégnél a pannon mutatja is őket. Gondolom idővel lesz velük foglalkozó magyar genetikai vizsgálat is, ha maradt utánuk csontváz és nem a hamvasztás volt a divat náluk. Sajnos egyes ókori és kora középkori népeknél a hamvasztásos temetkezés miatt nem lehet genetikai vizsgálatokat végezni.
Szerintem is, szinte semmit nem tudni róluk, volt egy rómaiak elleni nagy felkelésük Augustus idején a hódítás után, meg fennmaradt néhány törzsnév. Tulajdonképpen az őskortól az volt a helyzet a Dunántúlon hogy volt egy őslakos csoport, aztán jött egy hódító nép, a régiek egy része megmaradt és beolvadt közéjük, utána meg jött az új hódító.
A vučedoliak valószínűleg nagyobbrészt IE-népek voltak, pontosabban IE bevándorlók és a korábbi, helyi rézkori népesség keveredése révén alakultak ki.
Ezzel szemben a korábbi, rézkori Baden-Péceli-kultúra népessége az adatok szerint 90-95 %-ban a korai európai földművelő népesség (EEF) leszármazottja volt.
