Ad 426
Kedves Ravel!
Az előző anekdotában hivatkozott hegedűs hölgy: K. Bárány Sziszi, Bárány Dezső, jónevű hegedűkészítő mester leánya (eredetileg Margit, de szerintem ezt már akkor sem nagyon tudta senki) fiatalabb korában egy női vonósnégyes primáriusaként sikerrel járta Európa hangverseny pódiumait, nagyjából Melles Béla, a Zeneakadémia professzorának kvartettjével egyidőben. Sziszi néni a két vonósnégyes összehasonlításakor megjegyezte: jó, jó a Melles kvartett, de mi azért mégiscsak "mellesebbek" vagyunk! Sajnos a női vonósnégyes nevére és többi tagjára nem tudok visszaemlékezni.
Gyűjtöm az anekdotákat. A Bibliától Josquinon, Liszten, Beethovenen, át Érdi Tamásig (1979) mindenkiről. És ezek a fontosak, mert ma már naplót pl kevesen írnak, sztori nem marad fenn
Kíváló karmesterünk, Ferencsik János az operaházi zenekar hölgytagjait egy időben csak "tramplik"-nak titulálta. Valamelyik születésnapján a próbatáblára kiírta, hogy előadás után a társaságot előadás után vendégül látja egy közeli étteremben. A hölgyek sértődöttségükben (és tudván, hogy az ilyen ünneplés komoly részegeskedésbe torkollik) elhatározták, hogy rendelnek egy gyönyörű csokrot, elküldik a Mesternek, de a meghívásnak nem tesznek eleget. Ferencsik megneszelte a dolgot, és a szünetben a meghívás alá odaírta: "a tramplikat is!" A történetet kamaszkoromban hallottam nagyanyám barátnőjétől, aki a zenekar egyik első hegedűse volt. Megkérdeztük tőle, vajon mit tettek erre ők?
- Kinyaltuk magunkat, és elmentünk - hangzott a válasz.
Menuhin apját Moshe Mnouchinnak hívták, Amerikában lett a névből a jobb kiejthetőség kedvéért Menuhin. Idáig világos. De hogy a gyakrabban előforduló Yehuda helyett miért lett a gyerek neve Yehudi, ami beszélő név, egyszerűen annyit jelent, hogy “a zsidó”, annak már története van. Állítólag a szülők bérelhető lakást kerestek, és találtak is egy megfelelőt, amit a tulajdonos úgy ajánlott nekik bizalmasan, hogy nagyon szép, tiszta környék, zsidókat nem engedünk be. De hát mi is zsidók vagyunk. Tényleg? De magukon nem látszik. Menuhinné ekkor döntötte el, hogy születendő gyermekének olyan nevet választ, hogy soha ne lehessen félreértés.
Szép történet, jól mutat a magazinokban, de hát ha valakit Moshe Menuhinnak hívnak, elvben akkor sem lehet nagy félreértés. Akárhogy is van, a Yehudi Menuhin név jó szolgálatot tett viselőjének.
Menuhin élete tele van hasonló bizonytalan történetekkel. Mit mondott Einstein, amikor hallotta Menuhint játszani? A koncertet Bruno Walter vezényelte, aki emlékszik, hogy Einstein az első sorban ült, és arcán döbbenet és elragadtatottság ült, amíg a kis Menuhin játszott. Aprócska szépséghiba, hogy normális esetben a karmester a közönségnek háttal áll, és nem látja, hogy van-e elragadtatás az arcokon. A koncert után Einstein bement az öltözőbe, és a következő szavakra ragadtatta magát: “Fölfedeztem megint valamit: a csodák ideje még nem ért véget. A jó öreg Jehova még dolgozik.” Csakhogy már akkor is gondolni kellett a nem zsidó vallású olvasókra is, tehát a történet rögtön megjelent abban a változatban is, hogy “Yehudi játéka a bizonyság Isten létezésére.” Menuhin maga az emlékirataiban azt írja, hogy Einstein azt mondta: “Most már tudom, hogy van Isten a mennyekben.” Nem olyan nagy különbség az egész, de mégis jelez valami tömegkommunikációs ferdítgetést, valami bizonytalanságot. Csak azt lehet biztosan tudni, hogy Einstein ott volt a koncerten, utána gratulált, és közben feltehetőleg Istent is emlegette.
Egyszer, többedmagammal együtt ebédeltem Karajannal [Berlinben], aki pont a szomszédom volt. Megkérdeztem tőle, hogy melyik a kedvenc Beethoven szimfóniája, amire (talán, mert nem négyszemközt voltunk) kitérő választ adott. Aztán, mégis rákérdeztem, hogy talán az Eroica, amire sokat sejtően elmosolyodott és a lehető legtermészetesebben folytatta az étkezést
De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
De mivel itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül az a legjobb megoldás a felhőkarcoló magasságának megállapítására, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: 'Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert'."
A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és a mai napig ő az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán.
************
Ez igaz, kivéve, hogy NEM Niels Bohr az egyetlen Nobel-díjas dán, ugyanis a fia is kapott Nobelt és egy másik dán fizikus is, tehát összesen három dán fizikai Nobel-díjas van!
Hát akkor felhozom, egy kedves fizikus ex-fórumtársamra emlékezvén.
Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen egyik fizika vizsgáján történt.
Feladat:
"Írja le, hogy egy barométer segítségével miként mérhető meg egy felhőkarcoló magassága!"
Az egyik hallgató a következőt válaszolta: "Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert a felhőkarcoló tetejéről lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."
Ez a magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a diákot megbuktatta. A diák nem hagyta magát, mivel szerinte a válasz abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy a válasz valóban helyes volt, de nem tükrözött semmiféle fizikai ismeretet.
A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, birtokában van a kellő fizikai ismereteknek. A diák öt percig némán ült, ráncolta a homlokát, gondolkodott. Mikor a vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő, a diák azt válaszolta, annyi megoldás jutott eszébe, hogy nem is tudja, melyiket válassza.
Végül aztán belekezdett: "Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Megmérjük, mennyi idő alatt ér földet, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H = 0.5g x t négyzet' képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
A másik lehetőség akkor jöhet szóba, ha süt a Nap. Megmérjük a barométer magasságát, és az árnyékát is. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erot, a 'T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
Ha esetleg a felhőkarcolón van tűzlétra, akkor megmérhetjük, hogy a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
Rossini* egyszer egy olyan társaságban vala, amelyben a házigazda sok marhaságot hordva össze mondván kérde a Maestrotól:
- Ó, kedves mester, ó, igaz-e, ó, hogy egy halfajta**, ó, foszfortartalma miatt, ó, egészségesen hat az agyra, ó, mondja, kedves, Rossini, igaz lehet é ez-e? ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ?
Rossini így felele: - Igaz- mondá kurtán, de már kiderül, hogy kurta.
- Nos tehát, kérdezé a házigazda, melyen halat égyek?
- Napnota egy cethalat *** - fele Rossini humorosan, mely általános derültséget keltett****
* a legújabb zenetudomány kétségbevonja Rosssini létezését, hiszen valószínűbb, hogy Monteverdi dolgozott álnéven
** Halfaj, így az anekdota kétséges
*** Nem cethal, ugyanis a cet emlős, így az anekdota.....kétséges
****A legújabb zentudomány kétségbevonja a történet hitelességét, ugyanis Rossini valószínüleg sohasem mondta ki azt a szót, hogy cethal, ugyanis a kopnyája formája, és az ajakcsontján fellelhető jelek alapján......
Tortent egyszer...: Egy utcazenesz epp Wagnert jatszott, mikor maga a szerzo arra setalt. Meghallgatta a darabjat, majd par tanaccsal latta el a zeneszt (aki felismerte a mestert). Masnap mar egy tabla volt kint a zenesz elott a kovetkezo felirattal: "Wagner tanitvanya"
Mondtam egy sztorit Paderewskiről, Wagnerről, Massenetről és még nem tudom, hány emberrel történt meg és nem történt meg.
Miután ERnst Krnek atonális és modern 2. zongoraversenyét bemutatták Amerikában, egy hölgy felkiáltott a nézőtéren (1):
- Szörnyű állapotok lehetnek Európában!
:) Van egy másik Krnek anekdotám is de az nagyon hosszú. :(
És ez a topicot már csak a sóhaj tartja.
Aha..., én ezt a zeneirodalom tanáromról hallottam (apropó a zeneirodalomr oktatásról a vp-i Csermák Antal Zeneiskolában majd beszélek róla)
ezt a zeneirodalom tanáromról hallottam, én vizelet nélkül tudtam a Lebrecht-könyvből. Kösz az infót, végül is ilxyenek kellenek nekem az anekdotaírásnál.
De: mivel Purcell a végrendelete nem azon az éjszakán írta (bár nem tudom, hogy mennyit betegeskedett a házgól-kizárás és a die közt, I think, előbb keletkezett
Vizelet kizárva. Nem írta volna így a végrendeletét:
In the name of God Amen. I, Henry Purcell, of the City of Westminster, gentleman, being dangerously ill as to the constitution of my body, but in good and perfect mind and memory (thanks be to God) do by these presents publish and declare this to be my last Will and Testament. And I do hereby give and bequeath unto my loving wife, Frances Purcell, all my estate both real and personal of what nature and kind soever...
Van egy anekdota Purcellről:
Úgy halt meg, hogy kicsit később érkezett haza az ivóból, és a felelsége nem engedte be a házba, (mert hogy éfél után volt már). /Ráadásul egy veerzió szerint még viz(eleté)vel is leönötte, és úgy halt meg 1695. november 21.én
Copland fülbemászó zenét írt egy Goldwyn-filmhez. Utána egyszer azt mondta valakinek: - Tudod, kettős tudatom van.
- Nem baj - válaszolta vki. - Majd Mr Goldwynnal osztozkodsz rajta.
In 1953, VictorBorgestarred in a one-man Broadway production entitled "Comedy in Music". The show (in which Borge seldom got around to playing the piano because of his hilarious digressions) was a huge hit. One evening Borge was approached after the show by an appreciative fan. "She told me that she hadn't laughed so much," he later recalled, "since her husband died!"
Early in his career, Victor Borgelanded a gig at the Everglades Club in Palm Beach. According to the deal, Borge would be paid a dollar for each person in the audience. Three hundred guests saw the show, and left delighted. When the club's manager came to settle the comedian's bill, Borge politely observed that the club's forty waiters had also rather enjoyed his performance. He got his request: $340.
Victor Borge - having purchased a chicken farm - was confronted one day by a friend who was concerned for his financial well-being (not to mention his sanity). "Do you know anything about breeding chickens?" the man asked. "No," Borge replied, "but the chickens do."
Artur schnaebel was once amused to find an elderly woman in the front row sleeping right through one of his concerts. When she abruptly woke as the final ovation rang through the auditorium, Schnabel leaned over to apologize: "It was the applause, madame," he whispered. "I played as softly as I could."
Amit még nem jegyeztek le.
