Nem hinném hogy sok közöm van, legalábbis nagyon ritkán érzem magam hullámvölgyben. Bár szerintem olyan nincs hogy normális, valamilyen eltérés mindenkinél található, az utóbbi években pedig érezhetően nő ezeknek a száma és a mértéke is. Inkább a tudományos oldala érdekel az ilyen problémáknak.
Q10 egy mitokondriális energiatermelésben szerepet játszó enzim, ami az idegsejtekben és az agyban is jelentős szerepe lehet, bár leginkább cardiovascularis problémákban érezhető leginkább a hatása. Pár hasonlót kipróbáltam, legdurvább hatása nálam az acetyl-carnitinnek volt, elviselhetetlenül felpörgetett idegileg, talán majd 20-30 év múlva bejön, de nem ma. Szerintem egyénileg ki kell próbálni a Q10-et is. Persze kérdés hogy milyen stádiumban. A mitokondriális energiatermelést fokozó természetes vagy kvázi természetes szerek az emberek többségénél "pörgető" hatással okoznak. Persze egy ilyen összetett és sokszorosan szabályozott rendszer mint az emberi idegrendszer esetében gyakran a feedback hatások kerülnek túlsúlyba, ilyenkor pont a várt hatás ellenkezője érvényesül. Próba és kiderül, végül is a Q10 egy viszonylag veszélytelen vitaminszerű valami, nagy problémát nem okozhat. A Churchill féle példa azért nagyon érdekes és tanulságos, mert két viszonylag ellentétes hatású szer (alkohol, nikotin) váltogatásával mint látható, érdekes eredményet lehet elérni.
Ha nem enném a litiumot, akkor mostanában már aligha tudnám hibátlanul kontrollálni magam. Dübörögnek bennem a mindenféle energiák, 5-6 órákat alszom és nem fáradok el, a processzor sebességem csúcsra van járatva.
ReficuL, látom, te igazi szakértő vagy, bár nem tudom, hogy bipolárishoz van-e valami közöd. Ettől függetlenül megkérdezném, hogy ismered-e ezt:
Konradi C, Eaton M, MacDonald ML, et al.
Molecular evidence for mitochondrial dysfunction in bipolar disorder.
Arch Gen Psychiatry (United States), Mar 2004, 61(3) p300-8
(and references therein)
Esetleg Q10 koenzimnek lenne értelme szerinted? Thank you for your time and consideration.
Az alkoholnál a hatás szempontjából az a lényeges kritérikum, milyen az egyéni pszichológiai alaphelyzet. Egy feszült és ingerült ember számára a GABA-A stimuláció tökéletes megoldás lehet, az alkohol hatása pedig a 3alfa-5alfa-THP-n keresztül pont ebben jelenik meg. SZVSZ az alkohol a gyógyszerekkel összehasonlítva sem rossz ezen a téren. Persze ha nem bírja valakinek a mája, az pech. Továbbá egyénileg eltérő az allopregnolont képző 3alfa-HSD és 5alfa-R enzimek aktivitása is.
Ma már nem igaz, hogy nehezen magyarázható. A nikotin önmagában kiváló szellemi teljesítményt tart fenn, feltéve ha a keringési szövődményekbe nem hal bele az illető. Dohányosok agyában pl. 40%-al alacsonyabb a MAO-B szint, ez takarékosabb dopamin felhasználást tesz lehetővé, csökken a dopamin lebontásakor képződő idegrendszert károsító hidrogén-peroxid mennyisége (lásd továbbá JAK2). Az alkoholnál a máj betegségei és ezek indirekt hatásai jelentenek kockázatot. Az összkép tehát úgy alakul ki, hogyha túléli a mellékhatásokat, élvezheti a szerek pozitív hatását. Churchill 1943 körül már nagyon beteg volt (szívinfarktus?), de felépült és még elég sokáig élt utána.
Ez jó. Churchill rejtélyként, de legalábbis Churchill jelenségként hallottam emlegetni, hogy nehezen magyarázható Winston magas életkora, kiemelkedő szellemi és fizikai teljesítménye, amikor köztudottan sokat ivott, jelentős túlsúlya volt, szivarozott és ki tudja még mit művelt, amit nem szoktak ajánlani idős nyugdíjasoknak. Ezek szerint valszeg ez is egy nagyon komplex eseménysorozat eredménye, amit sajna nehéz megismételni.
"Tud valaki arról, hogy titokban antidepresszánst szedett ?"
Persze :) Ivott, mint tudjuk az alkohol GABA-A agonista, remek nyugtatószer. És dohányzott is, a nikotin pedig a JAK2 (janus kinase 2) aktiválásán keresztül egy sor védelmi mechanizmusban játszik szerepet, többek között az alzheimer és parkinson kór kivédésében van szerepe. Persze mindkettő lehet káros is, az egyéni összhatás egy nagyon komplex eseménysorozat eredménye, ami bizonyos esetekben lehet pozitív is.
"legalább 5 féle bipoláris van, akik egymás tapasztalatát nemigen hasznosíthatják"
Ezzel nem értek egyet, mert igenis hasznosíthatják. Pl. egy gyógyszert nem szedő vagy arra nem reagáló személy, megpróbálkozhat a "jelekre való odafigyeléssel", ami egy másik ember tapasztalatának a hasznosítása.
Akkor elmagyarázom, úgy látom az a-e kategória bejött nálad, ott még nálad volt a fonál, csak később vesztetted el.
A (d) halmaz tapasztalatait igenis hasznosíthatja a (c), ill. (e) halmaz, mert ha nem szed gyógyszerekt/nem hatnak rá a gyógyszerek, miért ne próbálkozhatna meg mással, 'hátha bejön' alapon?
***
Napóleont illetően pedig inkább hiszek Kay Jamison, szintén bipolár pszichiáternek, mint neked.
Nevezzük inkább a vitát egymás melletti elbeszélésnek, mert nyilvánvalóan errő van szó. A vita az valóban érvek ütköztetéséről szól, mi pedig kinyilvánítjuk a véleményünket, legfeljebb ürügyként használva a másik hozzászólását.
Én nem vettem megcáfolásnak Hippo információját Napoleonnal és másokkal kapcsolatban. Az, hogy van egy bipoláris angol(amerikai ?) aki könyvet ír arról, hogy szerinte ki mindenki volt bipoláris, nyilván nem jelenti azt, hogy igaza van. Mármint nem Hippo-nak, hanem a könyv szerzőjének. Amennyit én tudok Napoleonról, annak alapján biztosan nem volt bipoláris. Mint ahogy Churchill, akinek 2 depressziós epizódjáról tudunk 89 év alatt, szintén nem volt az.
Lehet, hogy félreérthető - bár szerintem egyértelmű - hogy az 5 féle bipoláris alatt azt értettem, hogy van 5 halmaz, és az egyik halmazban lévő emberek egy másik halmazban lévők tapasztalatait nemigen hasznosíthatják. Az azonos halmazban lévők nyilván igen, de ez annyira természetes, hogy nem irtam le külön. Ha te úgy értetted az eredeti állításomat, hogy nincs két bipoláris ember a világon, akik egymás tapasztalatát hasznosíthatják, akkor attól tartok nem az én készülékemben van a hiba.
Gondolom azért tette ezt a javaslatot, mert gyakran eldurvult a helyzet itt is meg más lelkibajos topicokban. És nekem speciel ez nem hiányzik. Mindenkinek joga van itt nyugiban beszélgetni, anélkül, hogy mindenféle csúnya címkéket aggatnának rá.
De hát ez nem törzsi háború. Csak beszélgetünk (jó esetben).
szerintem is :)
És ki osztotta fel a topikot különféle halmazokra, ki írt olyanokat, hogy tulképpen külön md topikok kellenének (mindegyikünknek egy)?
a válasz: tgold.
"Abba lehet hagyni magadtól is" =/= "azonnal hagyd abba!"
Átmentük metába. Egy pár egyetértésközeli hozzászólás után, kijelentetted, hogy itt vita folyik. És tényleg, mert azzal, hogy itt vita volna - amin a másik fél érvek által történő meggyőzését értem - azt én nem vettem észre, de ez már a vitának egy másik szintje.
Különössen vicces, ahogy magadat és hippot egy oldalra soroltad, aztán Napóleonnal mindjárt megcáfolt.
***
"legalább 5 féle bipoláris van, akik egymás tapasztalatát nemigen hasznosíthatják"
Ezzel nem értek egyet, mert igenis hasznosíthatják. Pl. egy gyógyszert nem szedő vagy arra nem reagáló személy, megpróbálkozhat a "jelekre való odafigyeléssel", ami egy másik ember tapasztalatának a hasznosítása.
Churchil depressziói ismertek voltak előttem, de mániáról én sem tudtam, noha olvastam én is a "Második világháború"-t. Newtonról pl. semmit nem tudtam pszichiátriailag. Pedig olvastam a Principiát :). Engem annyira nem érdekel a kérdés, hogy nekiálljak könyvet rendelni, de ha téged igen, akkor az ajánlatom: Churchill's Black Dog by Anthony Storr. Az életrajzírók általában nagyon szemérmesek ilyen tekintetben, pl. Virginia Woolfról azt írja a Világirodalmi Lexikon (most fejből idézem), hogy "amúgyis gyenge idegei felmondták a szolgálatot és az Ouse folyóba fojtotta magát."
Szeretnék én olyan depressziós lenni, mint amilyen Churchill volt. Gyorsan megnéztem, mit irnak erről mások. Azt találtam, hogy 2 db depressziós periódus volt az életében:
1. 1915 januárjában egy törökellenes hadműveletet sürgetô orosz kérés alkalmat adott arra, hogy stratégaként is megnyilatkozzon, s elfogadtassa a kabinettel a Dardanellákon flottával való áthatolás tervét. Úgy gondolta, hogy a szárazföldi csapatok csak Konstantinápoly bevételéhez szükségesek. Összehangolt akció hiányában azonban elôbb a flotta áttörési kísérlete vallott kudarcot márciusban, majd a késôbb küldött szárazföldi erôk támadása is elakadt a Gallipoli-félszigeten. A kudarcért és a nagy veszteségekért a vállalkozás fô szorgalmazóját, Churchillt tették meg bűnbaknak, holott a felelôsségben osztozott Asquith-szel és Kitchenerrel. Az 1915 májusában megalakult koalíciós kormányban a toryk nyomására már csak a Lancaster hercegség kancellárja nevű, gyakorlatilag sine cura posztot kapta.
Tétlenségre kárhoztatva súlyos depresszióba esett, s attól tartott, pályája véget ért. Churchill – felesége szavaival – "majdnem belehalt" abba, hogy elvesztette az Admiralitást és azzal együtt a háború irányításába való beleszólást.
2. Az alsóházat ugyan 1964 júliusáig látogatta, de többé nem szólalt fel. Erejét arra koncentrálta, hogy befejezze a harmincas években elkezdett nagy művét, az Angolul beszélô népek történetét. Utolsó éveiben, több szélütés után egészsége és energiája hanyatlásával depresszió gyötörte. 1965. január 24-én halt meg, ugyanazon a napon, mint apja 70 évvel korábban.
II. Erzsébet részvétnyilvánítása Churchill feleségének jól tükrözi a kortársak véleményét történelmi szerepérôl: "Az egész világ szegényebb lett, hogy elvesztette sokoldalú géniuszát. Az ország és a nemzetközösségi testvérnemzetek fennmaradása a legnagyobb veszély közepette, ami valaha is fenyegette ôket, örök emlékműve lesz az ô kormányzásának, elôrelátó képességének és rettenthetetlen bátorságának."
1874-ben született, 1965-ben halt meg. Egészségtelenül élt, kövér volt, szivarozott, ivott, mint a gödény, 89 évig, illetve ha ebből serdületlen gyerekkorát levonjuk, akkor csak kb. 75 évig. Mégis mindenkinek a brit oroszlán vagy rosszabb esetben a bulldog jut róla az eszébe. A Hitlerrel való párviadala idején 65-70 éves volt, hogyan csinálta ? Tud valaki arról, hogy titokban antidepresszánst szedett ? Vagy litiumot ? Én is szoktam arra gondolni, hogy könnyen lehetnék miniszterelnök, ha nem lennék bipoláris. De miniszterelnök nem vagyok, csak bipoláris.
Sokat olvastam Napoleonról, de erről nem tudtam. Winston Churchill könyvei és a róla szóló könyvek szintén ott állnak a könyvespolcomon, de róla sem jutott eddig eszembe, hogy esetleg bipoláris volt. Azért kiváncsi vagyok, hogy milyen kritériumok alapján kerültek gyanúba. A megvádolnit persze én is idézőjelben használtam, hiszen magam is érintett vagyok, bár egy ilyen történelmi személyiség esetében azért lehet vád is, hogy őrült volt bizonyos értelemben.
Napoleon világéletében 4-5 órát aludt, elég pörgős életet élt, voltak rossz periódusai, mégsem vádolta még meg senki azzal, hogy bipolar.
Ebben speciel tévedsz :)). Kay Jamison, az általam (297)-ben idézett könyv egyik szerzője írt egy könyvet a mániás-depressziós betegség és a művészi tehetség közötti összefüggésről "Touched With Fire" címmel. Szerinte Napoleon is nagy valószínűséggel bipoláris volt. Bár nem hinném, hogy Jamison ezt "vádnak" szánta, hiszen ő maga is bipoláris. Néhány további bipolárisgyanús híresség.
Out, megcsal a memóriád:
"A lítiumkezelést továbbra is macerásnak tartom, a rendszeres vérvétel és a mellékhatások miatt, ráadásul, hogy az Atkinson-könyv szerint depressziót okoz. Tengerimalacokban meg letargiát.
S igazából nincs főszabály, sőt semmilyen szabály nincs. Abba lehet hagyni magadtól is, a mánisás-depis topikban leírták, hogy abbahagyták a gyószer sezdését, pszichiáter felé sem néznek és megvannak. Ilyenkor mi van? Téves volt a diagnózis? Vagy csak múló állapot? Ez sosem fog kiderülni.
Ez az inzulinkezelés jó duma, főleg pszichiáterek nyomatják, legalábbis én az -áteremtől hallottam.
Azóta már nem az -áterem."
Nem személyesen nekem írtad, de nem is tetted hozzá, hogy a-tól e-ig legalább 5 féle bipoláris van, akik egymás tapasztalatát nemigen hasznosíthatják. Amikor bejelentkezik egy újonc, akkor nyilván arra kellene felhíni a figyelmét, hogy van ez az 5 csoport, először azt kelle kideríteni, hogy melyikbe tartozik. Ezügyben én is sáros vagyok, de majd jobban vigyázok.
Arra meg kiváncsi vagyok (költői jelleggel), hogy van neked 5 féle papírod arról, hogy bipolár vagy, ha még sosem voltál -átrián. Én sem voltam és nincs is papirom. Nem mindenki bipolár, aki időnként keveset alszik (sima alvászavar is van), pörgő és depis fázisai vannak. Pédául Napoleon világéletében 4-5 órát aludt, elég pörgős életet élt, voltak rossz periódusai, mégsem vádolta még meg senki azzal, hogy bipolar.
Alice lelkibetegsége, illetve ahogy gondolkodik róla, az annyira elüt a saját depis tapasztalataimtól, hogy nem tudok mit kezdeni vele.