"Panaszaimat végül egy egyszerű kémiai elem, a litium és családom végtelen türelme és megértése szüntette meg. A szomorú az, hogy a mániás depresszióban szenvedő betegek többsége nem olyan szerencsés, mint én. Még mindig nem ritka az olyan beteg, aki évtizedeken keresztül kezelés nélkül él. Ezért is elengedhetetlen, hogy mindenki megértse, hogy mit jelent ez a betegség, és miért okozza oly sok értékes ember szenvedéseit, vagy akár - mint nagyanyám esetében - tragikus halálát."
192. oldal
"Dan elmesélte a velem kapcsolatos tapasztalatait, mire a lány küldött neki egy listát, amin felsorolta a mániás depresszió jellemző tüneteit:
Megnövekedett energiaszint, aktivitás és nyugtalanság
Csapongó gondolatok, gyors beszéd, egyik ötletről a másikra ugrik
Figyelme könnyen elvonható, nem tud koncentrálni
Kevés alvásra van szüksége
Irreális elképzelése van képességeiről és hatalmáról
Rossz itélőképesség
Sokat költ szórakozásra
Viselkedése tartósan megváltozik
Megnövekedett szexuális étvágy
Kábítószerek (különösen kokain), alkohol és altató használata
Provokatív, tolakodó és agresszív viselkedés
Nem ismeri el, hogy nincs minden rendben
Dan megmutatta anyámnak a listát. Szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy minden egyes tünetet produkáltam. Amikor én is elolvastam, csak nevettem rajta, és nem hittem el az egészet. Habár nem fogadtam el, hogy bipoláris betegségben szenvedek, ráálltam, hogy elmegyek Dr. Kleinman rendelésére ..."
219. oldal
"Betegségem felismerése könnyű volt, amikor már racionálisan tudtam gondolkozni. Persze családom és és barátaim már jóval korábban tudták, mi a baj. Maga az elfogadás viszont hosszabb ideig tartott. Meg kellett tanulnom nyíltan beszélni a mániás depresszióról anélkül, hogy szégyellném vagy kényelmetlenül érezném magam miatta. .."
220. oldal
""Il faut d'abord durer" volt Ernest Hemingway kedvenc mondása. Ezt a kifejezést magánleveleiben használta, illetve ha közeli barátainak dedikálta könyveit. Magyarul nagyjából így hangzana: "Először tűrni kell" Sokan nem tudják, de Ernest Hemingway mániás depresszióban szenvedett, és végül öngyilkosságot követett el . ..."
Összegzés: Kevin kevesebb időt töltött depressziós illetve mániás állapotban, de ezeket a periódusokat nagyon íntenzíven élte meg. A könyv abszolút hiteles, következtetéseivel egyetértek. (Talán azért, mert betegségünk természete hasonló, mindketten jól reagálunk a litiumra)
Minden érintett, hozzátartozónak és barátnak ajánlom, olvassák el, jó a vége.
Nem tök mindegy ? Ha beírtad volna azt, ami a NOL cikkben szerepel, nevezetesen, hogy közöttünk, Magyarországon élő amerikai a szerző, talán jobban felkeltette volna az érdeklődésemet. Az amerikai közönségnek szóló könyvek nagy része élvezhetetlen számomra. És ha elolvastad, írtál esetleg arról is, hogy milyennek találtad ?
Arra emlékszem, hogy javasoltad, alakítsunk céget. Volt cégem, amit fel kellett számolnom. Van cégem most is, másikat nem akarok létrehozni senkivel.
Még nem vettem meg ezt a könyvet, de ma ez lesz a legfontosabb dolgom - az alábbi részletekkel beidézett cikk a NOL.hu alatt olvasható teljes terjedelmében.
<A href="javascript:OWC('/Popup.asp?ImgID=58142', 602, 602, 'no');"><IMG alt="Kevin Jackson" hspace=2 src="http://www.images.nepszabadsag.hu/20040628/28091vtivC_150.jpg" vspace=2 border=0>
Kevin Jackson (kép: Népszabadság – Domaniczky Tivadar)"Nemrég jelent meg a Mérték kiadó gondozásában az amerikai Kevin Jackson Sötét nappalok, fényes éjszakák című könyve a bipoláris zavarban, másként mániás depresszióban szenvedőkről. A szerző saját gyötrelmeiről és gyógyulásáról számol be, könyve önvallomás, ami ritkaság, mert az e betegségben szenvedő emberek általában nem szívesen vállalják a nyilvánosságot.
Először is tisztázzuk, mit is jelent a kifejezés. A bipoláris zavar az egyén hangulatára, viselkedésére és az érzékelésére ható pszichiátriai betegség: a magyar lakosság jelenleg csaknem két százalékát érinti, ami hozzávetőlegesen kétszázezer embert jelent. A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át – mondja Rihmer Zoltán egyetemi docens, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosa.
Az évek óta Magyarországon élő Kevin Jackson – saját bevallása szerint – maga is esztendőkön át szenvedett e betegségben, melynek következménye gyakran a teljes társadalmi elszigetelődés, a morális és szociális válság volt. Neki sikerült talpra állnia, ma már egészséges, teljes életet él. A mániás depresszióban szenvedő ember mindennapi küzdelmeiről, kalandjairól, valamint a gyógyulás és az újrakezdés lépéseiről szólva Jackson elmondta, hogy könyve segítséget nyújthat a bipoláris zavarban szenvedőknek, a családtagoknak, barátoknak a gyógyulás segítésében, valamint mindazoknak, akik szeretnének többet megtudni az emberi elme mélységeiről.
<A href="javascript:OWC('/Popup.asp?ImgID=58143', 602, 602, 'no');"><IMG alt="Rihmer Zoltán" hspace=2 src="http://www.images.nepszabadsag.hu/20040628/28092vtivC_150.jpg" vspace=2 border=0>
Rihmer Zoltán (kép: Népszabadság – Domaniczky Tivadar)Jackson azt mondja, ez a betegség szerte a világon egyébként egészséges emberek életét teszi tönkre. Ő a mániás periódusokban olyan fantáziavilágot épített fel maga körül, amelyből nagyon nehéz volt kilépnie. A valóságot mint az idilli ellenségét teljesen kizárta az életéből. A fantáziavilág elhagyásakor pedig következett a depressziós időszak kínzó másnapossága.
Rihmer Zoltán szerint a mániás depressziós betegség, amely bipoláris kedélybetegség vagy hangulati betegség néven ismert, olyan pszichés zavar, amelyet különböző súlyosságú mániás és depressziós epizódok jellemeznek. A betegek hangulata és aktivitása rendszerint ingadozik a túlságosan felhangolt és ingerlékeny, valamint a szomorú és reménytelen között, egészséges állapotok közbeiktatásával. A bipoláris betegség általában serdülőkorban és fiatal felnőttkorban kezdődik, és egész életen át folytatódik. Gyakran nem ismerik fel mint betegséget, noha ez nagyon fontos volna, hiszen kezelhető, tehát a pusztító komplikációk: a válás, a munkahely elvesztése, alkohol- és kábítószer-függőség, valamint öngyilkosság megelőzhetők és elháríthatók.
Rihmer Zoltán hangsúlyozza: a mániás depresszió semmi esetre sem tekinthető elmebetegségnek. Igen sok kreatív ember, számos Nobel-díjas vagy Nobel-díjra méltó szenved vagy szenvedett tőle. Kevesen tudják, de Edwin Aldrin űrhajós, Marilyn Monroe, Francis Ford Coppola, Vincent van Gogh és Ernest Hemingway – ő például mániás állapotában halhatatlannak tartotta magát – vagy Winston Churchill, Albert Einstein, Bohr Nobel-díjas dán fizikus és Mozart is mániás depresszióban szenvedett.
Milyen előjelei és tünetei vannak a mániás fázisnak? Rihmer sorolja: nagyfokú ingerlékenység, eufórikus hangulat, a beteg magatartása tartósan eltér a megszokottól. Megnőtt energia, aktivitás, nyugtalanságérzés, rohanó gondolatok, gyors és hangos beszéd. Csökkent alvásigény. Irreális elképzelések saját képességével és hatalmával kapcsolatban. Csökkent ítélőképesség. Megnőtt szexuális vágy. Túlzott gyógyszer- (különösen altató-) és alkoholfogyasztás. Kellemetlen, provokatív vagy tolakodó viselkedés. Eközben a beteg nem érzi, hogy bármi baja lenne. ..."
Hippo,
nem értelek. Én azt szűrtem le a nagyszámú tudományos és laikusoknak szánt szakirodalomból, hogy éppen az szokott a legfőbb nehézség lenni a bipoláris emberek kezelésekor, hogy azonnal abbahagyják a gyógyszerek szedését, sőt a pszichiátert is amint kikeverednek a depressziós fázisból. Megszűnik a betegségtudat, persze csak a következő depis időszakig, amikor újra beszedik amit kell és kezdődik az egész elölről. Én még egyszer sem inogtam meg, 5 hónapja mindig bevettem a gyógyszereimet, pedig igencsak hosszúnak találtam az első hónapot. Az áterem határozottan azt a vonalat képviseli, hogy ennyi idős korban, ilyen előélettel 1 év után szabad csak elkezdezdeni a Zoloft adagolásának a csökkentését, persze akkor is kellő óvatossággal. Specialista, többnyire bipolárisokkal foglalkozik.
Ez így okésnak tűnik. Szerintem a 4-5 óra alvás sem vészes, ha ezalatt kipihened magad, nem mutatkoznak a hipomán szakasz gázos tünetei (irritálstág, ingerlékenység, agresszió stb.) Ja és önkontroll.
A Zoloft 50 mg (1 db) reggelenként. A Liticarb 250+500 mg(1/2 reggelenként és 1 db esténként) Január végén, együtt kezdtem el szedni. Az első vérvételig, kb. 1 hónapig csak 1/2 Liticarbot szedtem este, de alatta volt a Litium koncentráció az alsó határként megadott értéknek, ezért azóta egészet szedek esténként. Ez a következő vérvétel szerint az alsó határ főlé vitt egy picivel. A Zoloft 4 hétig nem érte el a kivánt hatást, ezért az áter azt javasolta, hogy szedjek 100 mg-ot, azaz 2 db-ot, reggel. Ettől vagy nem ettől, 1 hét múlva valami elfújta a depressziómat, ami kb. 9 hónapig, másfélszer annyi ideig kínzott, mint korábban szokott. Azonnal visszaálltam az 1 db-ra, azóta jól vagyok. Szerintem nagyjából egyensúlyi állapotban vagyok, amibe belefér, hogy mostanában kevesebb alvásra van szükségem.
Miért tenném ? Egyrészt nézem az EB meccseit, a tegnapinak pl. jóval 11 után volt vége. Másrészt nagyon mélyen alszom, mielőtt magamtól felébrednék, alig lehet felébreszteni. (A feleségem megőrbálta a héten, de feladta) Hajnali 4 és 5 óra között felébredni, szerintem nem olyan vészes. Ilyenkor szoktam pl. fórumozni, TV-t nézni, olvasni és nagyon néha dolgozni is. Nem gorombáskodok senkivel, nem keveredek egyéjszakás kalandokba, nincs szó mukahelyváltoztatásról, sőt most csrélik le a szolgálati autómat egy újabbra, szóval semmi gond. Eljárok vérvételre, a litium koncentrációja stabil. Arról lehet csak szó, hogy a szokásos hullámzás próbál kitörni rajtam, de a litium kiváló fékrásegítőnek bizonyul. Én inkább attól tartok, hogy eljön majd egyszer a lehangoltság ideje és akkor vajon a Zoloft megvéd-e a depis fázistól. Az áterem szerint 1 év után kell majd közösen értékelnünk, hogy mi történt és hogyan tovább.
Már 4-5 óránál tartok, de még mindig úgy érzem, hogy tökéletesen kontrollálom magam. Vannak azért gyanús jelek: pl. topikot indítottam Önsorsjavítás címmel, megelégelve az Alice-al való értelmetlen hadakozást az Önerőből .. c. topikjában.
Az, hogy a litium segít, megold vagy inkább megelőz bizonyos problémákat. Van viszont egy komoly másik probléma, a depressziós ciklus elmaradása. Lehet mondani ugyanis, hogy a bipoláris ember olyan, mintha kettő lenne belőle. Teljesen más képet mutat depisként, mint hipománként. Aki úgy depis, hogy kifelé nyugodt, békés, kenyérre kenhető embernek látszik, miközben hipománként határozott, energikus, ellentmondást kevéssé tűrő személyiség az azt veszi észre, hogy barátainak, hozzátartozóinak, ismerőseinek egy része depisnek kedvelte, kedveli és várja mikor süllyed vissza a depressziós fázisba. És mi van, ha nem süllyed vissza ? Új barátokat, hozzátartozókat kell szerezni ? Vagy abba kell hagyni a kezelést ?
Olvastad valamelyiket ezek közül? Én elolvastam a Danielle Steel könyvet. Fia élete és öngyilkossága. Nagyon bizarr történet. Állítólag bipoláris volt a fiú, de én a könyv alapján nem jutottam volna erre a következtetésre. Az biztos, hogy Steel szerint jól reagált a lítiumra.
Korábban is ajánlottam magyar nyelvű könyveket a Md jobb megértéseéhez. Ezek többsége életrajz, memoár, vagy fikció. (Danielle Steel: Hullócsillagom; Inczédy-Gombos Ádám: Ádám könyve; Vámos Miklós: Anya csak egy van.)
Ismét megjelent egy önéletrajzi könyv, Kevin Jackson: Sötét nappalok, fényes éjszakák (egy mániás-depressziós vallomásai) c. kötete.
kapható: www.libri.hu; www.alexandra.hu)
***
"Kettesben ültünk egy belvárosi étteremben, romantikus gyertyafénynél, fülig szerelmesen. Kapcsolatunk elején jártunk, teljes volt köztünk a harmónia... és ekkor feltettem egy ártatlannak tűnő kérdést:
- Mi volt életed legrosszabb napja?
- Amikor ráébredtem, hogy mániás depresszióm van.
Hirtelen megállt körülöttem a világ, meg sem tudtam szólalni. Kavarogtak bennem a gondolatok, pontosan nem tudtam, mi az, csak valami szörnyűséget gyanítottam.
Mára ötéves házasok vagyunk, és azóta sem láttam semmi szokatlant Kevin viselkedésében. Neki szerencséje volt, családja és barátai segítségével sikerült feldolgoznia ezt a traumát, el tudta fogadni az állapotát. Már csupán a lítium napi kétszeri szedése emlékezteti arra a pár őrült évre, amely során számara is érthetetlen dolgokat művelt.
Hihetetlenül hangzik, de napjainkban Magyarországon több százezer embert és környezetét érinti a mániás depresszió. Sajnos sokuk még annyira sem szembesült ezzel a betegséggel, mint ahogy akkoriban én, abban a belvárosi étteremben. Nekik és róluk íródott ez a könyv."
Jackson Szilvia, a szerző felesége
Amiről még tudok, azok a kalcium csatorna antagonisták. Más célból kipróbáltam, elég sajátos kiegyenlítő hatása van az idegrendszerre. Amúgy a Q10-re vonatkozó dolgoknak utána nézek majd az adatbázisokban.