Nos, belevágok akkor a hétvégi kalandozásom történek részletezésébe :) . Mint tudjátok, magam szórakoztatására eddig is készítettem vár rekonstrukciókat, eddig Vitány-vár és Várgesztes vára készült el. Mivel Gesztes vára csak felületesen,- míg Vitány egyáltalán nem volt régészek által megkutatva, így csak saját megérzéseimre, valamint az ott készült képek alapján tudtam dolgozni. A harmadik célpont, a nagyvázsonyi Kinizsi-vár esetében ez épp fordítva igaz. Egy jól dokumentált várról van szó, Éri István az 50-es évek végén alaposan, korának legmagasabb színvonalán feltárta a hajdan volt erősséget, így egész jól ismerjük az építésének történetét. Sedlmayr Jánosnak köszönhetjük az állagmegóvásra készült terveket és a rekonstrukciós rajzokat, melyek nagyjából hitelesen ábrázolják a várat a 15 századi fénykorában.
Úgy döntöttem, hogy megpróbálok minél több információt beszerezni várral kapcsolatban, hogy a lehető leghitelesebben megrajzolhassam a számítógépes rekonstrukciómat. Kutatásom során több neves szakemberrel is sikerült felvennem a kapcsolatot, Többek között Koppány Andrással és Búzás Gergellyel , akik 2005-ben végeztek kisebb ásatásokat a vár területén, valamint rendszerezték a kőtárban található faragványokat. Ennek a munkának a végén sok új információval lettünk gazdagabbak, melyek talán át is írhatják a várról kialakult képünket.
Mekler Norbert, a vár kapitánya érdeklődéssel hallgatta az ötletem, az ő meghívására indultunk útnak párommal június 9-én, pénteken. Két legyet ütöttünk egy csapásra. Egyrészt felmérhetem magam a várat, másrészt egy kicsit kikapcsolódásra is lesz lehetőségünk. :)
------------------
Reggeli órákban indultunk Debrecenből Veszprémbe, ahová egy budapesti átszállást követően dél körül érkeztünk meg. Előzetesen már bejelentkeztem a múzeum adattárába, hogy kutathassak, de egy kis félreértés miatt kevesebb idő jutott a kutatásra. Ez azért volt rossz, mert a nagyvázsonyi várról óriási mennyiségű anyag van összegyűjtve, nagy részét még maga Éri és Sedlmayr vetette papírra. A nagy sietség ellenére is rengeteg hasznos információt gyűjtöttem a várról, számos rajzot, leírást sikerült lemásolnom. Megindító volt azokat a több mint 60 éves papírokat kézben tartani.
A kutatás befejezése után busszal érkeztünk Nagyvázsonyba, a szállás elfoglalása után rögtön a várhoz mentünk, nem feküdhettem le addig, amíg saját szememmel meg nem nézem, saját kezemmel meg nem érintem falait. :)
Másnap délelőtt 9 kor a várkapitány már várt ránk a vár főbejárata előtt. Miközben segítségével felfedeztük a várat, melyet legutoljára kiscsikó koromban látogattam utoljára, mesélt nekem a várkapitányi feladatokról, hogy milyen feladatok várnak rá a nyári szezon alatt. Beszélgetésünk után az lett a véleményem, hogy ez a vár nagyon jó kezekben van.
Egy kiadós eső miatt a vár körbe fotózása és egyes részeinek felmérése két órára félbeszakadt, így csak 6 óra körül fejeztük be a "munkát". Vacsora után egy hideg sörrel a kezünkben letelepedtünk a vár mellett kialakított kis parkban és bámultuk a vár kontúrjait a lemenő nap fényében :)
------------------
Másnap reggel még jutott időnk az ajándékvásárlásra, valamint megismerkedtünk a várnyomda kedves üzemeltetőjével is. Megtudtuk azt is, hogy jelenleg a középkori nyomdagépéhez való betűkészlet beszerzésére gyűjti a pénzt, hogy aztán az üzletben, a vevők előtt tudja az ajándéktárgyait elkészíteni.
Ezután nem maradt más dolgunk, minthogy csomagjainkkal elinduljunk a buszmegállóba, hogy egy jól sikerült, tartalmas hétvége után hazainduljunk. A hétvégén szerzett tapasztalataim és információim rengeteget fognak segíteni a munkám során, bízom benne, hogy hamarosan Ti is láthatjátok majd az eredményét.
Nagyszeben óvárosában fantasztikus érzés sétálgatni! Bár a középkori falainak nagy részét lebontották, mégis az ódon szász polgárházak és az a néhány védőmű láttán beleképzelhetjük magunkat a régi letűnt világba. Ha pedig szakirodalomra vágyunk, akkor ne felejtsünk el betérni a Főtéren a könyvesboltba, ahol Harman Fabini nívós {méregdrága} könyvein keresztül megismerhetjük a szász erődtemplom építészetet.
Addig is néhány kép a régi Nagyszebenről:
Sajnos az összes városkaput lebontották. Előtte azonban metszeten megörökítették őket:
A Szebeni-havasok lábánál fekszik a középkori hangulatú, 170 000 lakosú Nagyszeben. A XII. században II. Géza telepítette be a szászokat, hogy védjék a Vöröstoronyi-szorost. 1224-ben már állt a közösség első temploma, amit falgyűrű vett körül, de ez nem akadályozta meg a tatárokat abban, hogy a települést elpusztítsák. Az élet azonban hamar helyreállt. A XVIXVII. században óriási lendülettel indult fejlődésnek a kerített város. 1876-ig, a szász önkormányzat megszűnéséig Királyföld központja volt.
A kastély parkjában található reneszánsz várkastély feltárásának menetét, eredményeit vázolta fel a régész, Soós Zoltán tolmácsolásában. A feltárt romokat konzerválni tervezik, és régészeti parkot szeretnének létrehozni.
Barcarozsnyó várának kilencvenes évekbeli anomáliáit vázolta fel a szakember, ahol a hasznosításra vállakozó olasz tőkés visszavonhatatlan károkat okozott az erődítményen. A tulajdonosváltás utáni régészeti feltárás, és állagmegóvás részleteibe avattak be minket ezt követően.
6.) Adrian Rusu: Kőhalom vára.
A köhalmi erődítmény uniós forrásokból megvalósuló felújításának, kórképét kaptuk. Sekélyes régészeti vizsgálat a munkák megkezdése előtt, az építészek kiléptek a projektből, szakmai tűzoltás a munkákkal párhuzamosan.
Küküllővár után girbe-gurba mellékutakon, borzalmasan leharcolt {szétlopott?} gyármaradványok mentén érkeztünk el Szászbogácsra {r: Bagaciu}. Itt a széles főutca mentén sok évszázad óta zordonan emelkedő erődtemplomot vettük célba.
Erdély az erődtemplomok hazája, ez jól ismert közhely. De gyanúm szerint azon belül is a Küküllő folyó völgyében igan csak minden egykori szász település rendelkezett egy-egy "Isten házával" ami vész esetén oltalmul szolgált a derék szászoknak.
A helyi szászok a XV. században emelték az egyhajós plébániatemplomot, nyugati homlokzata előtt vaskos toronnyal. Az egyre gyakoribb török portyázások elleni védelmül az 1500-as évek elején húzták fel körben azt a védőfalat, amit töb torony tagolt. Legszebb építészeti részlete a déli bejárata a gazdagon faragott oszlopfőkkel. Az utolsó átalakítása 1899-ben történt.
Kellemes vasárnap estét kívánok mindenkinek! A hétvégét Nagyvázsonyban töltöttem, mely egy igencsak jól sikerült kirándulásként ért véget. Holnap írok egy kis összefoglalót a három napos kiruccanásomról, mert több apropója is volt ennek az utazásnak.
Valóban a NET jelenleg a leggyorsabb és legfrissebb hírforrás. Aki nincs fent a virtuális sztrádán, arról nem vesz tudomást a nagyérdemű.
De visszatérve Küküllővárhoz. Ezért akadt ott olyan meglepetés, ami kissé javította a mundér becsületét. Mire is gondolok? Hát a református templom meglátogatására:
De akik Szádvár históriájába jobban belemélyedtek, azoknak más okból is ismerős a küküllővári templom. Ugyanis miután 1567 januárjában Schwendi Lázár kassai generális sikerrel megostromolta Szádvárt, az onnan szabad elvonulást kapű Bebek Györgyné, Patóchy Zsófia ezen erdélyi birtokára vonult vissza leánygyermekeivel együtt. Férje György úr még abban az esztendőben elhunyt, vele férfiágon kihalt a nagyhírű Bebek família. Zsófia asszony négy gyermeket szült, de mind leány volt: Zsuzsanna, Zsófia, Anna és Judit.
Patóchy Zsófia úrnőnek még hosszú évek adattak meg, mígnem 1583. szeptember 1-én örökre lehunyta a szemét. Itt, ebben az egyházban temették el. A kriptát a XIX. század végén fedezték fel. Ennek részleteiről gbubika topiktársunk írt a 40 939-es felszólalástól kezdve több részt.
Én igyekeztem tovább gombolyítani a fonalat. Ha megtalálták a csontvázat és a tárgyi leleteket, akkor kellett lennie szarkofágnak is. Az hová lett vajon?
Egy gondolatot az átalakulási folyamatról én szólnék. A könyv és folyóirat kiadást lassan az INTERNET teljesen elsorvasztja.
A mai világban gyorsabban prögősebben osztják meg az információkat egymással az emberek.
Várbarátból is többféle létezik.
Van aki a kirándulás öröméért látogatja a várakat, van akinek a fotó kiemelten fontos, van akinek a film készítés, van aki az építészeti részleteket boncolgatja túra közben. A Castrum Bene féle várkutatós réteg sajnos egy igen szűk közösség szerintem.
Szerintem Castrum T. Vezetősége öngólt lőtt azzal ,hogy betiltotta a helyszíni fotózást. Hiszen ezzel egy hatalmas "ingyenreklámtól" az Internet általi hirdetési lehetőségtől esett el. Napjainkban már nem lehet megelégedni azzal, hogy kis példányszámú folyóiratban jelennek meg olyan cikkek, amelyek egy adott csoportot érdekelhetnek. Minél szélesebb körben kell közkinccsé tenni az információkat. Ha pedig valaki "rágerjed" akkor már ő maga keresi a részleteket.Taggá fog lenni, keresi az összejöveteleket.
De mint írtad, valóban a válság már a CB köreibe is begyűrűzött. Egyre kevesebb a tag -- egyre kevesebb a bevétel: következménye: fogynak az anyagi lehetőségek a Hírlevél {folyóirat} megjelentetésére.Így vonták össze a tavaszi és őszi kiadványt eggyé.
Már jeleztem neked, hogy tavaly óta érdekel a numizmatika. Nekik is van országos egyesületük, rendeznek konferenciákat és éremcseréket. Nos, ennyire még nem folytam bele, hiszen eléggé költséges hobbi ez. De például a budapesti előadásaik videóit felrakták a NET-re, hogy a vidéki érdeklődők is megláthassák, megérthessék. Szóval semmiféle szakmai elzárkózást nem tapasztalok náluk.
Ez volt a Castrum Bene 2013 Erdély kirándulás sorozatának mélypontja véleményem szerint. Ha mindenki tudta, szakemberek és laikusok egyaránt, hogy az épület magántulajdon és nem látogatható, akkor minek kellett odamenni?
Áltunk ott egy 45 percet a csodára várva, néhány paparazzo fotót készítve, amíg el nem zavartak minket...
Helyette lehetett volna becsempészni más erődítményt, aminek megtekintése le van szervezve.
Szerencsére a csorbát a Szászbogácsi erődtemplom megtekintésével sikerül kiküszöbölni.
De a kérdés kérdés marad:
Írok egy túravezetőt a Küküllővárról...Tudom hogy oda is fogunk menni.
A tulajdonos nem enged be minket... Minek viszünk oda 60 embert?
Itt egy pár személyes gondolatot is megosztanék a Castrum folyóirattal kapcsolatban. Ha jó emlékszem pont veled beszélgettük NV, hogy a kiadvány a befizetett tagdíjakból és támogatásokból jön össze.
Példányszámát illetően talán 300-500 körülre becsülöm.
Ha a befizetett tagdíjak elmaradnak, csökken a befizetett összeg is, amely a kiadványra fordítható. Így törvényszerű az évenkénti egy kiadvány jelen gazdasági helyzetben.
Ha több tag lenne, több befizetett tagdíjjal, akkor a Castrum is több alkalommal tudna megjelenni.
Nem beszélve arról, hogy a szerzők mindenfajta honorárium nélkül publikálhatnak. Nem biztos hogy a létükért küzdő Múzeumi környezet hagy időt és kedvet az alkotómunkára.
Én inkább értékelem azt az egyet ami van, mert ezen adatok ismeretében kész csoda, hogy van ez az egy is.
Következzék Küküllővár {r: Cetatea de Balta} bemutatása:
Már az Árpád-korban az erdélyi Küküllő vármegye központjaként tartották számon. Ebből vált szét később Nagy és Kis-Küküllő nemesi vármegyék. Okleveles adat először 1177-ben említi királyi ispánsági várát. Ennek helyét a kutatók a jelenlegi várkastély dombjára valószínűsítik, de még régészeti feltárása nem történt meg.
Az 1241-42-es tatárjárás idejéből ismerünk feljegyzést, miszerint a Küküllővárba menekült keresztényeket a mongolok kegyetlenül lemészárolták. A lerombolt fa-föld szerkezetű vár helyett a közeli Kis-Küküllő folyó völgyében építették fel a második várat. Innen a település román elnevezése: cetatea da Balta = mocsárvár.
Ennek megtörtént a régészeti kutatása:
Históriája dióhéjban:
1319-ben szólnek róla oklevelek, általában az erdélyi vajdák birtokát képezte. 1462-ben Hunyadi Mátyás király a Pongrácz főnemesi családnak zálogosította el. A XV. század végén Nagy István moldvai fejedelem szerezte meg, amibe a Pongrácz leszármazottak nem nyugodtak bele. Több esetben is fegyveres csapatok küzdöttek érte. Végül a gordiuszi csomót az erdélyi országgyűlés határozata vágta el, mivel elrendelték a lebontását. Erre a korabeli adatok szerint 1557-ben került sor.
-- Még egy erődítményről tudok, amit a Korai magyar történeti lexikon 387. oldalán említenek. A településtől északnyugatra, a Kis-Küküllő jobb partján emelkedik a Várhegy, amin őskori, római és középkori leleteket tartalmazó földvárat fedeztek fel. A sánc vörösre égett, tehát valamikor felgyújtották. De erről a várról más adatom nincsen.
-- Küküllővár település jelenlegi leglátványosabb objektuma mindenképpen az a reneszánsz várkastély, amit a magas domb tetején húztak fel a XVII. század első harmadában. Korai kialakítása Bethlen István főnemeshez fűződik. Gyakran tartózkodott kényelmes termeiben I. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem, akinek sikerült is megszereznie. A négyszögletes, sarkain kerek tornyokkal ellátott épületet később a Haller família lakta. Napjainkban privatizáció révén egy kölföldi gazdasági társulat tulajdona, akik a szőlőbirtokukon termelt bor tárolására hasznosítják hatalmas pincéit. Éppen ezért a belépés tilos az idegenek számára.
Javaslom a konferencia anyagának archíválása céljából Dymo60 és Csan Marcos kezdeményezését akik hangfelvételt készítettek. Én is így tettem, ami nem a legjobb lett de legalább megvan.
A Castrum Bene Hírlevélből, most már folyóiratból ezeket a friss információkat hiányolom. Ugyebár az elején sorakoznak a magyarországi régészeti kutatások eredményei. Míg a végét a konferencia során felkeresett helyszínek bemutatása zárja. Ez lehetne az év 1. kiadványának anyaga a továbbiakban is. Míg az őszi 2. kötetben pedig a felszólalók által bemutatott tanulmányokat lehetne elolvasni. Mert ugye a 3 nap alatt leadott információ özönt nem lehet 100 %-osan befogadni ott. Mivel pedig már a fényképezést is betiltották, utólag nincs semmi fogódzom a visszaemlékezésre.
Kustaly vára -Kelet-Erdély egyik legkorábbi kőváráról van szó, amely a 12. század folyamán épült a Rikai-hegység legfontosabb középkori átjárója közelében. Az országúttól jobbra (délre) közelíthető meg. Az országút tető előtti kanyarban, a híd mellől indulhatunk a hegynek felfelé, mintegy 50 perces gyaloglással érjük el a vár területét. A középkori emlék romjait a régi rikai út és a hagymási út közötti gerincen, bükkerdővel borított bozótos helyen, Rika hegységben levő Lapjas tetőn látható, 786 m tszf. magasságban. A vár romjai egy magasabb, erdővel borított hegyháton vannak Kivehető a központi zömtornya, az azt körülvevő lekerekített sarkú védfal és a védőárok. Ovális alaprajzú (65x35 m) vár lehetett.
Az egyébként igen gazdag poszt és tanulmány irodalommal rendelkező témáról megjelent egy cikk is a Várak Kastélyok Templomok újság 2012. decemberi számában.
Visconti rajza mindenképpen elgondolkoztatott egy pillanatra. 1699-es rajz a vizesárokkal övezett várat még használat alatt ábrázolja. Ugye az erősség 1706-ban pusztul e. Érdekes a templom jelölése. Ott az átalakítások után is jelöl különálló egyházi épületet, holott a kettéosztott hajórész felső emeletén alakítottak ki református imahelyet már korábban.
Jó lenne jobban ismerni a számos inventáriumot, hogy erre az apró ellentmondásra kellő választ kaphassunk.
Nemcsak a helyszínt, hanem az erdélyi szakembereket is nagy örömmel üdvözöltem a kisfilmben. Én pont ezért szeretek a Castrum Benére járni, hiszen az egy író-olvasó találkozónak is felfogható.
A Csonkavárra visszatérve. Már egy történelmi helyszínen megtárgyaltuk, hogy a XVI. századi várromot körbefogó lakóépületek sokaságát kisajátítani sokkal nagyobb erőfeszítésébe {anyagiakba} fog kerülni a műemlékvédelemnek, mint az utána bekövetkezendő restaurálás. Pedig a Csonkavár akkor tudná igazán megmutatni magát, a 2 olaszbástyából és 2 ágyútoronyból, felvonóhidas kapuból álló védőrendszerét.
Köszönöm a bejátszást. Ismerve a helyszínt, nagy örömet szerzett... Sajnos a posztom zárómondatát továbbra is tartom. Beépített magánterületeken, még az állagmegóvás is macerás lesz, nemhogy a turisztikai hasznosítás.
Szép szavak a polgármestertől, majd meglátjuk...
Jelenleg, csak fanatikusoknak való a vár, ebben a formájában jelentős turisztikai értéket nem képvisel. Sőt a Telegdy bástya melletti disznók tartására épített ólak szintén felelmelő élményt képviselnek.
Castrum Bene Erdély 2013 - 2. nap túranap -5.állomás:Székelyudvarhely-Székelytámadt vár (Csonkavár vagy Zabolavár)
A késő középkorban és a fejedelemség idején az egész székelység történelmében kiemelten fontos szerepet töltött be az udvarhelyi vár, nevében sokáig őrizve az 1562-ik évi székely felkelés emlékét.
Az épületegyüttest lerombolása után a 18. századtól inkább már Csonkavárként emlegették.
A helyszín jelentőségét növelhetik azon feltételezések, melyek szerint a területén római Castrum állott, illetve alatta keresendő a városnak nevet adó kora Árpád kori udvarház maradványai. Az udvarhelyi castrum a II. század vége felé épült, őrizetét a germánokból álló Cohors I. Ubiorum és Cohors IV. Britanica néhány centuriája látta el. 248-ban, I. Philippus Arabus római császár uralkodása idején a germánok betörtek Pannóniába, és a gótok serege, amelyben voltak még tajfálok, asdingok,kárpok és peucinok is, Erdélyt, majd Moesiát pusztította végig. Ez egy zűrzavaros időszak volt, ismétlődő barbár támadásokkal, győzelmekkel és vereségekkel mindkét oldalon (ráadásul a római légiók fellázadtak, és végül, 249-ben Decius meggyilkolta a császárt), amikor az udvarhelyi castrum is elpusztult.
A 19. század végén a vár belső épületeinek helyén iskolát emeltek (ma is iskola működik ott) így a régészeti kutatások lehetőségei erősen behatárolódtak. Dokumentált adatokkal rendelkezik a történettudomány azonban a középkori domonkos kolostorról, melyet igaz csak 1497-ben említenek először, Orbán Balázs viszont leírása és alaprajza szerint kora gótikus egyházi épületként ábrázol. A reformáció idejéig működő kolostortemplomot a 16. század végén a jezsuiták, míg a következő század elején a ferencesek vették használatba. Az 1620-as években készült várleltárakban még jól kirajzolódik a középkori templom képe. A kolostort fokozatosan alakítják át a vár belső épületeivé, és a templomhajó kettéosztott felső szintjén református imatermet képeznek ki. Udvarhelyi várról csak a 15. század végétől beszélhetünk. Báthori István erdélyi vajda és székely ispán 1492-ben várépítkezésbe fogott Udvarhelyen. Elképzelése szerint egy olyan székelyföldi váruradalom létrehozásának terve körvonalazódik, amely a székely ispán vármegyei területeken fekvő honor birtokai mellett, az ispáni hatalmat erősítette volna a székelység fölött. (Hasonló építkezésre 1479-ben Marosvásárhelyen is sor került, ahol szintén egy kolostor megerősítéséről, várrá történő alakításáról beszélhetünk)
A székelyek panaszának eredményeképpen II. Ulászló 1493 január 19-én elvette a vajdaságot Báthory Istvántól és Losonczi Lászlóra valamint Drágfi Bertalanra ruházta át. Az 1980-as években és 2002-ben folyt régészeti kutatások a keleti ágyútorony alatt egy korábbi ívelten húzódó falmaradványt hoztak felszínre, mely a torony északkeleti oldalánál ma is látható. Az épületelem a Székelytámadt vár előtti építkezések közül leginkább a Báthori István féle kezdeményezéshez köthetőek leginkább. Az 1562. évi székely felkelés leverését követően János Zsigmond fejedelem a székelyek féken tartására 1562-től kezdődően a várat újjáépítette és megerősítette, és így a háromszéki Székelybánja várral együtt a fejedelmi hatalom támaszaként szolgált.
A vár 105 *120m területet foglal el. A bástyákat a különböző időszakokban itt szolgáló várkapitányokról nevezték el. Keleti és Déli sarkánál egy-egy sokszögű, többszintes ágyútorony emelkedik. A keleti a Hajdú bástya a vár legteljesebb formájában fennmaradt védműve. Szabálytalan nyolcszög alakú és 3 szintje van. Emeleteit gerendafödémek tartották, a várbelső felé néző oldala nyitott volt. Két felső szintje ágyútorony képét mutatja, alsó szintje fedezékbe épített ágyúkamráival, földdel feltöltött falszorosával egyértelműen egy bástya jellemzőire utal. A déli ágyútorony és a vár bejárata között kettős fal húzódott boltozott kazamatával. Ennek folytatásában, egy félkör alakú tömör torony és a nyugati bástya között nyílt a vár bejárata kettős kapuval, előtte felvonóhíddal. 2009-ben a vár bejárata előtti szelvényben megtalálták a kapuszerkezet néhány elemét. A bejárat melletti nyugati szabálytalan ötszög alakú Bánffy bástya egy kisebb méretű olaszbástya. 3 szintjét fafödém választotta el egymástól. Az északi sarkon a Telegdy bástya előzménye négyszög alakú volt. 1599-őszén, Mihály erdélyi vajda uralkodása következménye a várhegyi és udvarhelyi várak felégetése lett, Székelytámadt várat a csíkiak égették fel. 1621-ben Kornis Ferenc megkapja a romokban heverő várat zálogba kapja a fejedelemtől. Kornis a romos várat újjáépítette, ekkor nyerte el a Telegdy bástya ék alakú formáját. Az udvarhelyi várnak utoljára a Rákóczi szabadságharc idején volt katonai funkciója. hol a labanc, hol a kuruc birtokolta, míg 1706-ban Pekry Lőrinc le nem romboltatta. Hargita megye műemlékjegyzékében 1992 óta szerepel műemlékként.
Körbejárva a várat képét jelentősen meghatározza a jelentős beépítés, melynek keretében a várfal közvetlen közelében lakóházakat húztak fel baromfiudvarral, belső területe egy középiskolának ad otthont. A beépítések turisztikai értékét szerintem jelentősen csökkentik, megóvása és újrahasznosítása az elkövetkező időszak nagy rejtvénye.
A Jézus Szíve kápolna még Székelyudvarhely városának külterületén emelkedik. Innen néhány kilométerre viszont a belvárosban kerestük fel az egykoron oly fontos katonai szerepet betöltő Csonkavárat.
A korai időszak emberi településeiről csak sejtéseik vannak a szakembereknek. Mert mind a római időszak légiós castrumának, mind az Árpád-házi uralkodók "udvarhelyének" régészeti nyomait mindidáig nem találták meg. De az a tény, hogy a településen egy domonkos kolostort létesítettek, feltételezi ennek a székelyföldi helyszínnek a jelentőségét a környékbeli falvakal szemben. A székelyek a középkorban megőrizték szabadságukat a magyarországi vármegyékben már kialakított feudális megosztottsággal {nemes és jobbágy} szemben. Ezt próbálta először megtörni 1492-ben Báthori István erdélyi vajda, amikor a kolostor köré erős falakat húzatott fel, várrá alakítva a szakrális épületet. Ekkor még a székelyek tiltakozása megbuktatta a dölyfös nagyurat. Ellenben 1562-ben amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem leveri az elnyomott székelyek felkelését ismét nekilátnak eme objektum megerődítéséhez. A fejedelem két várat húzat fel a székelyek ellenőrzésére. Székelyudvarhelyen a korabeli csúfnévvel nevezett "Székelytámadt", míg Lécfalva határában a "Székelybánja" erődítményt.
A két várban strázsáló puskaás gyalogosok {vörös darabontok} feladatát jelentette a közszékelyek lázongását leverni. 1599-ben fordult a kocka, ugyanis a Vitéz Mihály havasalföldi vajda mellé pártolt székelyek negedélyt kaptak eme két gyűlölt vár lerombolására. A XVII. században azonban ismét újjáépítették, mert védelmi szerepet kapott Erdély oltalmazásában. 1621-ben Kornis Mihály Udvarhelyszék királybírája kapta zálogba a fejedelemtől. Több inventárium is tudósít akkori állapotáról. Az utolsó katonai események körülötte a Rákóczi-szabadságharcban zajlottak le. Végül 1706-ban Pekry Lőrinc kuruc generális parancsára lerombolták.
Az erdélyi műemlékek tanulmányozásához jó adalékot szolgáltat Szépréti Lilla "Régi és új világ" című könyve. Bár a művet 1981-ben jelentette meg a Dacia Könyvkiadó, de a riportok még az 1970-es években készültek.
Az írónő fényképész kollégájával együtt járta be Erdély számos pontját, rövid történeti és helyszíni ismertetéssel láttatva az adott objektumot. És ez utóbbit tartom jómagam a könyv fő erényének. Hiszen azóta a históriáikat pontosabban tudjuk. De milyen állapotban, körülmények között létezett egy-egy műemlék a Ceausescu-rezsim idejében? Erre szeretnék 3 példát bemutatni:
