Mindenki emlegeti, mintha tudná mi is az, de tényleg:
Mi az energia? Milyen megjelenési formái vannak? Melyik megmaradó és melyik nem az? Melyik ekvivalens mással, és ki az a más??
Tegyül fel kezdetnek, hogy fenn negatív a polaritás, ott vannak többségben az elektronok.
A lényeg az, hogy a töltéseknek a földre le kell jutni a kondik felső fegyverzetéről. Amikor a sorosból átváltasz párhuzamosba, akkor azok a kondik amik párhuzamosba kerülnek, idáig fönt voltak, azok alsó fegyverzete a földre ér. Ekkor megindul a másik, soros oldalról az áttöltődés. Ekkor hagyják el folyamatosan a párhuzamosan kötött kondik földhöz érő fegyverzetét az elektronok. A lényeg az hogy az időlegesen elszigetelt felső vegyverzetekről az elektronoknak a földre kell jutnia. Ezt a soros párhozamos váltás lehetővé teszi. De az elhagyás a földbe az áttöltődéskor megy.
Az elektronok léte és az, hogy egy töltés mozog és esetleg munkát is végez, ezek erősen eltérő dolgok. Attól, hogy egy elektron és az ő töltése megmarad, még nem jelenti azt, hogy tud áramot adni.
A soros akkukat kisütöd, mondjuk 1 A mellett. Azaz közben a párhuzamosokat töltöd 1/3 amperrel... Így a soros akkul lemerülésekor van három darab 1/3-ra töltött akkud. Egy-két ciklus és kész, vége...
Azt most nem értem újra, hogyan sül ki, de azt tudom, hogy az emulációs program ideális kondikat használ, szivárgás nincs. Le kell ülni papírral ceruzával számolni akkor majd újra megvilágosodik.
Bár megértem, hogy nem megy a pontos számítás elsőre.
Én is úgy gondoltam, hogy lazán kiszámolom...
Nos, a mérésekkel nem voltak összhangban a számítási eredmények. Így rájöttem, hogy rossz, ill. rosszul alkalmazott összefüggéseket alkalmaztam.
Segítségként elmondom, hogy az energia / töltés egyenletek levezetéseinél pontosan figyelembe kell venni, hogy mikor melyik potenciállal, és melyik töltéssel számolunk, mert a belegabalyodás okozza a legtöbb hibát.. hiszen a leadott
" Igaz, hogy a lényeget ez nem befolyásolja. Az egyszerű kisütéshez képest
a töltés többszöri újrahasznosításával, többlet energiához jutunk minden képpen."
Ha mindenképpen meg akarod érteni, azt javaslom rajzold meg a kondis dolgot egy emuláló programon. Az egyértelmű, hogy idővel lemegy a fesz átlaga pótlás nélkül. De ha a pótlandó teljesítményt nézed ott, ki fogja hozni ugyanaz mint az elvont teljesítmény a fogyasztón, átlagban kicsit hosszabb idő után.
Van a megértésnek egy másik módja is. Minden váltás után és előtt a kondik tölését, feszültségét és kapacitását számolod, a Q=C*U képlet a lényeg. Minden tényező változik.
Na! Itt már három soros és három párhuzamos akku van.
Nem ezzel van nekem a bajom hanem azzal, hogy ha töltöm a sorosokkal a párhuzamososkat és a köztes feszt elnyerészkedem ( pontosabban korlátozom, mert amúgy legikább leolvadnának az akkuk ) akkor a korláton, azaz a terhelésen eső feszültség, a rajta folyó árammal munkát végez. Ez nem lenne baj, Te is éppen ezt akarod.
De így a feltöltendő párhuzamos akkuk kisebb töltést tudnak magukhoz venni, mint amennyit a soros akkukból kicsatolhatsz, hiszen a terhelés alacsonyabb potenciálú pontjára kötötted a feltöltendő akksikat, ahol előbb töltő feszküszöb alá csökken a feszültség minthogy a sorosokból az összes kivehető töltést kivetted volna. Ráadásul ezt még szét is osztod a párhuzamosak közt.
Mikor a kapcsolás át vált és a másik két akkut kellene párhuzamba kapcsolva tölteni, máris jóval kevesebb mozgatható töltés áll rendelkezésedre. És ez ciklikusan tovább csökken.
Tuvok barátunk egyetlen valós érdeme, hogy nem kell ángélusul tudnom. (bár ez inkább az én fogyatékom, nem az ő érdeme) Ezért itt el tudtam olvasni a dolgot.
Vannak színes ábrák is, melyeket különösen szeretek! (ezeket még olvasnom sem kell, mégis értem) Leginkább az a tranyó bűvölt el amelyet 0 volt e-b fesszel nyitunk!
Na, lényeg, hogy itt kiokosodhatsz a megvalósított ketyere felől.