Amit most csinálok ez nem az én világom. Elvagyok, de emellett szerencsére vagy még néhány dolog amit csinálok és nem kifejezetten ebből élek. Ha vége lesz ennek a pandémiás időszaknak akkor jön majd egy váltás.
A legjobb az, ha szereted is amit csinálsz és meg is fizetik rendesen. Ha választani kellene akkor inkább a pénz legyen több de olyan munkából amit nem szeretsz csinálni, vagy a örömmel indulj reggel dolgozni, de kevesebb pénzért?
A keresztapám volt a tanúm, már nem él. Amíg élt, jóban voltunk.
Kis esküvőnk volt, és igen, szeretek mulatni.
A férjem és a szüleim halála rendített meg legjobban,de az apósom és a mamám elvesztése is. Az anyósom közömbös számomra, apósomat szerettem. Sajnos keresztelőn 5 éve voltam, az unokám én, szóval régen. Esküvőn 3 éve a keresztlányomén. Viszont temetés sok volt az elmúlt időszakban..
Nem volt kellemetlen történés. Előtte viszont majdnem, mert Csepelről a városba befele a szabadkikötőnél egy hosszú vonat keresztezte az utunkat, ami negyedórával visszatartott minket, de odaértünk.
Nem volt nagy lagzi. Csak tizenheten voltunk a belvárosi Nimród étteremben, bizony már 46 éve. A házasságkötőből egyszerűen csak átsétáltunk oda. Családtagok néhány jóbarát, munkatárs volt ott. Este már utaztunk is Tihanyba.
Te manapság hova jársz gyakrabban: esküvőre, keresztelőre, vagy temetésre?
A bátyámé. Amikor meghalt én 11 éves voltam, ő katonatiszt volt és motorbalesetben halt meg. Az ő halálának napjára pontosan emlékszem, szüleimére - kellőképpen el nem ítélhető módon - nem. Temetésén a diszsortűz mellett a katonazenekar eljátszotta a Himnuszt. Azóta nem tudom a Himnuszt emóciómentesen hallgatni, és temetésekre sem járok, pedig ez már 63 éve volt...
Ha már családi esemény, akkor kérdés lehet, hogy van-e még kapcsolatod az esküvői tanúiddal (ha volt ilyen)?
Kirándultunk az országban, és látjuk ezt a jelenséget. Ezért csodálkozom, hogy a környezetemben jelentéktelen problémákkal vannak elfoglalva az emberek.
azt nem tudom, azonban vidéken nagyon nehéz találni olyat, ami egy egyedülálló nőnek két gyerekkel pl. elvállalható - most a családban van egy ilyen és egyszerűen lassan reménytelen, hogy a gyerekek felügyelete megoldható legyen, hogy el tudjon járni a faluból, hogy ki tudja fizetni az albérletet - egy állásból szeretne csak élni valahogy szerényen- ez egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik :(((
nem gondolod, hogy a falvak teljesen elvesztették a szerepüket és csak vegetálnak ott az emberek? most épp a somogyi, baranyai kisfalvak lakóira gondolok :(((