Megnéztem. Az az érzésem, hogy kissé kiforratlan még. Mi lenne ha a bevált jelzéseket és elnevezéseket használnád a már jól definiált fogalmak jelölésére?
Valamint muszály kijelentés szerűen állítani olyasmit amit nem vezettél le sehonnan?
Ezek nagy mértékben rontják az írásod értékét. Egyébként nem látok benne
semmi újat. A hetvenes évek elején többen írtak hasonló vagy még meglepőbb
leírásokat a fényről.
Talán nem ártana azt sem tisztázni, hogy hullám-e vagy sem !?!
Pontosan. Ami ebben lényeges az az, hogy a vízhullám is hullám. Azt, hogy ez a hullám vízrészecskék mozgásából áll össze, ne keverd össze magának a hullámcsomagnak a részecskeszerű viselkedésével. Ez utóbbi ugyanis minden olyan hullámra igaz, amit a KdV-egyenletek írnak le, függetlenül attól, hogy milyen konkrét módon realizálódik a hullám. A KdV-egyenletekben nincs szó vízrészecskékről.
> > eléggé meddő dolog az 'önmagában való', azaz kölcsönhatásba nem lépő foton milyenségéről spekulálni..
> amit itt állítasz az kb ennyi: eléggé meddő dolog egy autó tulajdonságairól és milyenségéről vitázni vagy spekulálni addig amíg az nem karambolozik.
Szép próbálkozás, de nem nyert... az autó esetén az is kölcsönhatás, ha beszállok, megyek egy kört... sőt, az is, ha látom, vagy a motor hangját hallom...
A fotont nem tudod mérni addig amíg nem kölcsönhat. Igaz
Spekulálni viszont bármikor lehet a tapasztalataid alapján, függetlenül a pillanatnyi foton-atom kölcsönhatástól. Engedélyezem;) A spekuláció akkor termékeny, ha kijön belőle egy elmélet, amelynek jóslatai egyeznek a tapasztalattal... ha ez nem teljesül, akkor meddő spekulációról beszélünk.
Megint az einsteini ökörség köszön vissza, mely szerint csak az a valóság létezhet amit aktuálisan mérni tudsz. Én inkább Karl Poppert említeném... de pontosabb úgy mondani, hogy csak az számít a természettudományban, amit mérni lehet.
Ezért kell tagadnotok az abszolút időt is például, mert nem tudjátok mérni, mert másként látszik. Számítani kell, mérni (közvetlenül) nem lehet. Csak jöjjön ide egy ilyen abszolút idő! Úgy megtagadom, hogy ketté áll a füle!
Például úgy, amit önfókuszálásnak hívnak és alkalmazzák a katonai célú lézereknél. Emlékszem milyen alaposan körüljártad ezt a témát nemrég... ("nem mondok semmit, akit érdekel nézzen utána")
eléggé meddő dolog az 'önmagában való', azaz kölcsönhatásba nem lépő foton milyenségéről spekulálni.. amit itt állítasz az kb ennyi:
eléggé meddő dolog egy autó tulajdonságairól és milyenségéről vitázni vagy spekulálni addig amíg az nem karambolozik.
A fotont nem tudod mérni addig amíg nem kölcsönhat. Spekulálni viszont bármikor lehet a tapasztalataid alapján, függetlenül a pillanatnyi foton-atom kölcsönhatástól.
Megint az einsteini ökörség örökség köszön vissza, mely szerint csak az a valóság létezhet amit aktuálisan mérni tudsz. Ezért kell tagadnotok az abszolút időt is például, mert nem tudjátok mérni, mert másként látszik. Számítani kell, mérni (közvetlenül) nem lehet.
Emellett a hullámok pedig soha sem mutatnak részecske tulajdonságokat.
...gondolták az emberek egészen 1844-ig, mikoris Sir John Scott Russel hajóépítő mérnök az Edinburgh-Glasgow-csatorna mentén lovagolva egy lóvontatású bárka által keltett magányos hullámcsomagra nem lett figyelmes...
Nos, ez a hullámcsomag azóta a matematikusok és fizikusok érdeklődésének a homlokterében áll.
A hullámok és a részecskék közti különbséget addig ugyanis úgy fogalmazták meg, hogy a részecskék a találkozásukkor ütköznek, a hullámok pedig interferálnak, majd továbbmennek, mintha mi sem történ volna. A Russel által megfigyel magányos hullám azonban egészen más tulajdonságokkal rendelkezik. Az őt leíró nemlineáris egyenleteket Diederik Korteweg és Henrik de Vries találta meg 1895-ben (KdV-egyenletek). A magyar Lax Péter 1968-ban kimutatta , hogy a KdV egyenletek által leírt hullámok bizonyos értelemben részecskékként viselkednek: ú.n. "teljesen integrálható Hamilton-rendszert" alkotnak. A KdV-hullámokat ma solitonoknak nevezik, és tekintve, hogy igen hasonló tulajdonságai vannak, mint az elemi részecskéknek, a modern részecskefizika egyik törekvése, hogy az elemi részecskéket 3-dimenziós solitonokként képesek legyenek leírni.
Eredetileg nem résnek szántam. Mikroszkópokhoz készítettem manipulátorokat.
Különböző fémek és műanyagok, kerámiák és ragasztók felhasználásával.
Több esetben a tesztelés során interferenciaképhez hasonló csíkokat
láttunk. Elkezdtük keresni az okát. Az optikai rendszerről kiderült, hogy nem
az okozza. Hanem optikai réseket képeztek az egymáshoz közeli manipulátor karok.
Ez azért volt nagy meglepetés számomra, mert lépcsős interferenciaképek képződtek, amikről addig nem hallottam, de utánaolvasva kiderült, hogy az egyes anyagok különböző tulajdonságaiból adódik.
Nem érted a kérdést? Ok. Egyszerűbben: Hogyan terjed az em mező változása?
Tényleg hiszel abban, hogy ilyen kérdésre néhány soros választ lehet adni?
Nem kvantumos felfogásban a klasszikus elektrodinamika, a Maxwell egyenletek írják le. Ha ez a közelítés nem megfelelő, akkor kvantumos felfogásban pedig a QED.
Nem tudod valamiféle királyi úton elképzelni, valami szép metaforával megérteni. Kell hozzá a matematika, anélkül reménytelen. Ha kellő gyakorlatra teszel szert ebben, akkor már működhet az intuíciód is atárgykörben, addig nem.
Mivel gimnáziumi szintű mechanikai feladatokat sem látsz át egyelőre, a QED tanulmányozása kissé korainak tűnik.
Számomra világos, hogy ez utóbbi, hiszen a lépcsős interferenciakép csak
az összetett anyagú réseken jön létre...
Az a gyanúm, nem az összetett anyag, hanem a pontatlanság okozhatott inkább összetett interferenciaképet.
