Nem kellett még emiatt törnöm a fejem. Most 9 perc gyalog a legtávolabbi hely ahol dolgozok. De mivel kocsi is kell, így max negyed óra alatt ott vagyok.
Alkalmazottként vagy felettesként könnyebb az élet?
Amit most csinálok ez nem az én világom. Elvagyok, de emellett szerencsére vagy még néhány dolog amit csinálok és nem kifejezetten ebből élek. Ha vége lesz ennek a pandémiás időszaknak akkor jön majd egy váltás.
A legjobb az, ha szereted is amit csinálsz és meg is fizetik rendesen. Ha választani kellene akkor inkább a pénz legyen több de olyan munkából amit nem szeretsz csinálni, vagy a örömmel indulj reggel dolgozni, de kevesebb pénzért?
A keresztapám volt a tanúm, már nem él. Amíg élt, jóban voltunk.
Kis esküvőnk volt, és igen, szeretek mulatni.
A férjem és a szüleim halála rendített meg legjobban,de az apósom és a mamám elvesztése is. Az anyósom közömbös számomra, apósomat szerettem. Sajnos keresztelőn 5 éve voltam, az unokám én, szóval régen. Esküvőn 3 éve a keresztlányomén. Viszont temetés sok volt az elmúlt időszakban..
Nem volt kellemetlen történés. Előtte viszont majdnem, mert Csepelről a városba befele a szabadkikötőnél egy hosszú vonat keresztezte az utunkat, ami negyedórával visszatartott minket, de odaértünk.
Nem volt nagy lagzi. Csak tizenheten voltunk a belvárosi Nimród étteremben, bizony már 46 éve. A házasságkötőből egyszerűen csak átsétáltunk oda. Családtagok néhány jóbarát, munkatárs volt ott. Este már utaztunk is Tihanyba.
Te manapság hova jársz gyakrabban: esküvőre, keresztelőre, vagy temetésre?
A bátyámé. Amikor meghalt én 11 éves voltam, ő katonatiszt volt és motorbalesetben halt meg. Az ő halálának napjára pontosan emlékszem, szüleimére - kellőképpen el nem ítélhető módon - nem. Temetésén a diszsortűz mellett a katonazenekar eljátszotta a Himnuszt. Azóta nem tudom a Himnuszt emóciómentesen hallgatni, és temetésekre sem járok, pedig ez már 63 éve volt...
Ha már családi esemény, akkor kérdés lehet, hogy van-e még kapcsolatod az esküvői tanúiddal (ha volt ilyen)?
Kirándultunk az országban, és látjuk ezt a jelenséget. Ezért csodálkozom, hogy a környezetemben jelentéktelen problémákkal vannak elfoglalva az emberek.
azt nem tudom, azonban vidéken nagyon nehéz találni olyat, ami egy egyedülálló nőnek két gyerekkel pl. elvállalható - most a családban van egy ilyen és egyszerűen lassan reménytelen, hogy a gyerekek felügyelete megoldható legyen, hogy el tudjon járni a faluból, hogy ki tudja fizetni az albérletet - egy állásból szeretne csak élni valahogy szerényen- ez egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik :(((
nem gondolod, hogy a falvak teljesen elvesztették a szerepüket és csak vegetálnak ott az emberek? most épp a somogyi, baranyai kisfalvak lakóira gondolok :(((