autóra, kanapéra, hídpillérre nem szoktam személyes névmással hivatkozni.
Erre mondom én, hogy urban legend, avagy nyelvművelési babona, mert szoktál, csak legfeljebb a határesetekben választod valamivel ritkábban a személyes névmást, mint mondjuk 3x vagy én.
Kanapé esetén pl. azt gondolom, hogy te is inkább "ráülsz", mint "arra ülsz"...:)
Én meg pont hogy "túlképzésnek" érzem az azokat használatát őket helyett (ilyen helyzetben): ti. hiperkorrekciónak vélem, és nyelvművelési irodalomban (vagy egyéb nym. behatásban) túlképzett az illető.
Én sem szerkesztek híreket, de eddig nem éreztem magam műveletlennek csupán azért, mert autóra, kanapéra, hídpillérre nem szoktam személyes névmással hivatkozni.
Hiányosan képzettnek sem, alulképzettnek meg végképp. Világéletemben fölül képeztek.
Ezt naponta tapasztalom a hírekben a műveletlen, alulképzett hírszerkesztők rendszeresen használják élettelen esetében az "azokat" formát, a sokkal helyesebb "őket" helyett.
Pl. Megbilincselik az autókat és sokszor el is viszik azokat (ti. őket).
Érdekes még, hogy mikor használjuk az egyiket, és mikor a másikat.
Van egy olyan hiedelem, hogy az "anélkül" tárgyra vonatkozik, a "nélküle" meg személyre. De ez nem egészen így van.
Amikor konkrétan megjelölöd, hogy kiről/miről van szó, akkor "anélkül" (illetve hasonlóan lehet "azzal", "arra", "arról" ...), függetlenül attól, hogy tárgyról vagy személyről van szó:
- Anélkül a lány nélkül nem tudok élni.
- Anélkül a csavarhúzó nélkül nem tudom kinyitni a dobozt.
- Anélkül nem tudok élni, hogy kávét (ne) igyak.
Amikor nincs a mondatban közvetlenül megjelölve az, amire utalsz, akkor személy esetén kötelező a "nélküle" (vele, rá, róla...)
- Nagyon szeretem azt a lányt. Nélküle nem tudok élni.
(Itt az "anélkül" helytelen, illetve bántó lenne.)
Tárgyról beszélve mindkettő elfogadható.
- Add ide azt a csavarhúzót! Anélkül nem tudom kinyitni a dobozt.
- Ha te olyan ügyes vagy, csináld meg nélküle! (A csavarhúzó nélkül).
"Anélkül nem tudok élni." és "Nélküle nem tudok élni." mást jelent! Ill. más helyzetben használható.
Az "anélkül"-lel képzett mondatnál valamire "mutatsz", a "nélkülé"-nél már bele volt értve. Azonkívül talán személyesebb a kapcsolat a "nélkülé"-s mondatnál (akkor is, ha esetleg tárgyra utal, bár inkább élőre). Sőt, élő lényre csak ez használható.
Nagyon szépen köszönöm a segítségedet! Sokáig gondolkoztam rajta és keresgettem a megoldást a tankönyvemben is, de nem sikerült, ezért itt írtam. Nagyon hálás vagyok neked és jó hétvégét!
"Április 30.-dikán, május 23.-diki" jól gondolom, hogy ez az írásmód nemcsak nagyon csúnya hanem helytelen is? Ugye április 30-án, május 23-i a helyes?
A nem szándékos mellébeszélést és csúsztatást tévedésnek, félreértésnek hívják. Legyél szíves kicsit máshogy megszövegezni a mondandódat, nem a Polidiliben vagy. Kösz.
Az én nyelvérzékemben az állítmány számának egyeztetése az állítmány szófajára tökéletesen érzéketlen. Nálam nem lehet valamire azt mondani, hogy itt van, és pirosak...
Ha most arra gondolsz, hogy a fűszert mint gyűjtőfogalmat lehet egyes számban használni többféle fűszerre, ez kétségtelen, de szerintem pontosan addig tart, amíg el nem kezded megnevezgetni az egyes típusait.
Én is így gondolom. Hogy világos legyen, én két állítást tettem:
1. A magyarban a ragozott igenevek használata - általánosságban - ritkul, szerepét többnyire átvették a vonatkozó mellékmondatok.
Szerintem ez jól adatolható. A halotti beszédben még volt "... gyümölcsöktől mondá néki élnie" (~ mondta neki, hogy éljen a gyümölcsökkel/ből), ma pedig már a "meg kell tennem" helyett is egyre gyakrabban hallható a "meg kell[, hogy] tegyem".
A melléknévi igenév ragozott verzióiról nem is beszélve - ma már lényegében csak E/3 kövületekben él, mint a "madárlátta kenyér" (~kenyér, amit a madár látott ~ madár által látott kenyér).
2. Az _adott mondat_ borzasztóan régies. (Feljebb ezt kiterjesztettem a lehet + ragozott melléknévi igenév szerkezetekre).
Szerintem ennek a használati gyakoriságát is sikerült úgy-ahogy alátámasztanom...
