Én nem akarok "mély" pszihológiai elemzésekbe fogni, csak a józan, egyszerű benyomásomat írom le, ami az, hogy nekem tetszett a könyv és jól szórakoztam az olvasásakor. És nekem ennyi elég. ( Már én is túl vagyok a tizenéves koron. :-( )
Szerintem még korai kijelenteni, hogy a Lúdas Matyi hasonlat nem állja meg a helyét, mert H.P.-nél nem várható jellem fejlődés.
Korábban írtad, hogy mindkét könyv "teccett", ám zavart az epizódok hasonlósága. Nekem is "teccett" a két könyv, valami zavart, hogy mi, még nem fogalmazódott meg bennem. Várom a következő részeket, hogy egyértelműbbé váljon a helyzet. Nem érzem félrevezetettnek magam amiatt, hogy én bizalmat szavazok H.P.-nek.
Egyébként miért kellene a gonoszoknak + tulajdonság? Ha úgy van, ahogy állítod, hogy H.P. jelleme -mint + hősé- megkérdőjelezhető, hogy tudnák a gyerekek eldönteni, melyik oldalra kell állni, ha még Malfoy jelleme sem lenne egyértelmű?
Mcgalagony büntetései csak diák szemszögből nézve értelmetlenek. Nem tehet másként, aki a fegyelmet fenn akarja tartani, és az iskolai szabályokat komolyan veszi, ő pedig ilyen. A házak kidolgozását én is várom, szintén bizalom téma. :-)
Az erkölcsileg negatív dolgok kb. egy hét múlva, ok.
Rendesen félrevezettek, annyi szent:
Lúdas Matyival való összehasonlítás nem állja meg a helyét, mivel Matyink tett is érte, hogy az átalakulás megtörténjen. Tehát elment Itáliába, meg más országokba, és megfogadva VI. Lenin tanácsát, tanult, tanult és tanult. Majd visszajött, és tapasztalatait felhasználva vágott vissza.
Namármost HP mugli rokonainak bemutatásával az írónő egyből kialakítja HP kontra mindenki más világképet. És itt jön az, hogy HP minden "pozitív" cselekedete önmagától jön, tehát tanulás nélkül, ösztönösen, belülről és még sorolhatnám. Sokat nem tesz érte, hanem egyszerűen tudja. Fejlődésről nemigen beszélhetünk, hiszen a képességek megvannak benne alapban.
HP és társainak viselkedései erkölcsileg többször vitatható, példát legközelebb, ahhoz kellene a könyv, de leginkább a hőzöngő szó a legmegfelelőbb erre.
De a fő gond nem ezzel van, hanem a már említett szeretethiánnyal: egy mesénél általában érezni a szeretet, amivel az író írja, formálja szereplőit, esetenként a nem túl pozitív szereplőket is kedvességgel ábrázolja (vö. Micimackó, Kis Herceg, Ende összes - azért ezeket említem, mert ahogy látom, HP is ezeknek a nagy és kortalan mesék sorába próbál lépni), na ez itt teljesen hiányzik. Még a viszonylag + szereplők is, mint pl. McGalagony (remélem, jól írom) figurájából süt a rosszkedv, a gyakran értelmetlen büntetések, csak azért, hogy szegény, szegény HP nehezebben kászálódjon vissza a legtöbbször önmagának ásott veremből. Ezt bizonyítja az is, hogy a suliban 4 ház van, ebből kettőt ismerünk, a másik kettő ágyútöltelék, arctalanok, színtelenek, ők az áldozat. Ez azért van, mert az írót abszolút nem érdeklik a szereplők, csak HP kontra Voldemart (és jelenkori megszemélyesítője: Malfoy, akinek annyira nincs + tulajdonsága, hogy az már fáj.)
Az erkölcsileg negatív dolgok kb. egy hét múlva, ok?
Üdv!
Az" ilyen a világ mottóhoz": a 10-12.éves életkor igénye, hogy a történetek a valóságból merítsenek, és ebben a közegben történjenek rendkívüli dolgok, mint pl. a Verne könyvekben.
Az "én is ilyen akarok lenni filinghez": inkább úgy fogalmaznék, "bárcsak velem is megtörténne".
H.P. többszörösen hátrányos helyzetben van: árva, fizikailag fejletlen, szemüveges, sebhelyes, az unkatesója folyton eltángálja, a nagynénje és férje utálják, és félik a másságát. Mit tehet itt az olvasó, aki v.melyik hátrányban még magára is ismer? Részvétet érez, és teljes szívéből szorít neki, hogy leküzdje az akadályokat. És akkor kiderül, hogy létezik egy másik világ is, ahol a szerencsétlen magára találhat, ahol már hősként tisztelik, a mássága hétköznapi dolog. Ám itt is meg kell küzdeni a gonosszal, de mivel saját terepen van, itt van esélye. Ebben a világban, ahogy az kívánatos, a gonosz meglakol, a jó győzedelmeskedik.
Mit szólsz Lúdas Matyihoz, aki a történet elején egy lusta dög, borzasztó szegénységben élnek, mégse dolgozik semmit, csak fekszik, az anyja tarja el. Aztán a kevély uraság elveszi tőle még azt keveset is, ami van, majd megszégyeníti. Erre bosszúhadjáratot indít ellene. Itt is egy erkölcsi fejlődésen megy keresztül a figura: a léha ifjúból az igazság bajnokává növi ki magát, mindenki neki drukkol, hogy elérje a célját, elégtételt vegyen. Nem is egyszer!
A Kismalac és a farkasok: kismalac jól becsapja a farkast, még le is forrázza, aztán egy jót röhög rajta. Mégsem mondjuk azt, hogy ezek a mesék káros hatást gyakorolnak.
A lényeg az, hogy a gyenge is győzhet, ha megtalálja a saját eszközeit, pl. az erőfölényt furfanggal egyenlíti ki.
H.P., mint antihős: az első leveledben, írtál egy példát a könyvből, ami elötted ellehetetlenítette H.P.-t. Szeretném, ha hoznál még példákat arra, hogy miért alantas még H.P., mert Frics levelének elolvasása, az én szememben még nem tette azzá. Leírtam miért, bár az meg Téged nem győzött meg. A válaszom az volt, hogy az erkölcsi fejlődés a gonolkodás érésével megy végbe. Valóban életkori szakaszokra bontható a szabálytudat kialakulása, és az is, hogy melyik életkorban, hogyan ítélik meg a gyerekek pl. a hazugságot. Igaz, hogy a szabályokat a szülőktől és a környezet más tagjaitól utánzással sajátítják el. Mindennek köze van a szocializációhoz, ami az egyén társas lénnyé fejlődésének a folyamata. Ha a téma bővebben is érdekel: Mérei ferenc-V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Nem száraz, érthető, sok meglepő kísérlettel, és példával)
Azért itt egy kis félreértés van: egy ilyen mű nem az "ilyen a világ" mottóval készül, hanem az "én is ilyen akarok lenni" fílingre játszik.
Amit írsz, abban implicit azt állítod, hogy a gyerekek egyszerűen kinövik azt, hogy hazudnak - ez pedig szerintem súlyos tévedés. A gyerek (szakértők majd elmondják miért: talán a magány kerülésére) a környezete elvárásaihoz igazodva sajátít el cselekvési/döntési normákat, lehet, hogy erre mondják a nálam okosabbak, hogy szocializálódik. Namármost, ha elé rakunk egy hőst, aki köcsög, akkor az eredmény valószínűsíthető.
Utána magyarázhatod neki, hogy te pár dolgot másként gondolsz - és lehet, hogy sikerül űberelned egy olyan figurát, akit X*10millió példányban adnak el, és csodákat művelt a gyerekek olvasási kedvével. De az esetek 95-99.5 százalékában ez - szerintem - vak elbizakodottság.
Üdvözlet!
Nekem tulajdonképpen tetszettek a könyvek. Nagyon lelkesen olvastam, bár kis motoszkálás a 2. magyar nyelvű kötet elolvasása után bennem is maradt. Még nem tudom, melyik oldalra billen a mérlegem, hiszen jönnek az újabb részek. Szeretném megosztani Mese-vers főiskolai jegyzetem egy részletét rajongókkal és szkeptikusokkal.
A "rókabőr" témához, vagyis ahhoz, hogy az írónő újra és újra ugyanazokkal az elemekkel mahinál.
Ez a felnőtteknek unalmas lehet, és megkérdőjelezheti az írónő tudását, illetve szándéka tisztességét, de: A mesékben a gyerekeknek "Biztonságfokozó élmény az ismert epizódok és beszédfordulatok egymásra következése. A mesehallgató gyerek elképzeli, "tudja", hogy mi fog következni, s a várt eredmény, az oda illő kifejezéssel ugyanúgy, mint az első alkalommal valóban elhangzik. Már ismerős... az adott mese elképzelt világa. Ismert helyeken, ismerős szereplőkkel előre kiszámítható dolgok történnek: ez szorongáscsökkentő élmény."
"H.P. elolvassa Frics levelét, ami felnőtt részről jellemhiba" témához:
H.P.-nek vannak már fogalmai a társas együttélés szabályairól, hiszen mielőtt elolvassa a levelet, úgy véli, illik megvárnia a távozó Fricset. Aztán a levelet mégis elolvassa. Szó, mi szó, annak a borítéknak hatalmas felhívó jellege van: egy jelentéktelen adatlap társaságában csak az van az asztalon, nagy, bíbor színű, és ezüst betűs. Van-e gyerek, aki nem venné kézbe? Leírok egy kísérletet:
A kísérlet szereplői gyerekek.. A kísérlet vezetője bevezet egy gyereket egy szobába, ahol csak egy villanyvasút van. Megmondja a gyereknek, hogy háttal a vill.vasútnak üljön le, és semmi esetre se forduljon meg. Ezt a gyerekek megígérik. A k.vezető kimegy, majd kintről vezérelve beindítja a vill.vasútat. A magára hagyott gyerekek mindegyike ígéretük ellenére megfordult, majd ezt a tényt később szinte valamennyien letagadták.
Mérei (gyermekpszichológus) szerint az igazi erkölcs 11-13. év között alakul ki. Igazi erkölcs alatt azt érti, hogy v.ki v.mit belső meggyőződésből tesz meg, vagy nem tesz meg, és nem azért, mert fél attól, hogy meglátják és megbüntetik. H.P. 11 éves, erkölcse alakulóban van, az egyik szabályt betartja (megvárja Fricset), a másikat megszegi (elolvassa a levelet).
Úgy gondolom meg lehet a történetben különböztetni a jót, és a rosszat, ami minden mese alapja. Ám aki kettősséget vél felfedezni H.P.jellemében, lehet hogy nem téved, és az is lehet, hogy ez nem írói hiba. Tudjuk, hogy a kalap, ami beosztja a diákokat a különböző házakba, első nekifutásra a Mardekárba osztotta volna P.-t, oda, ahonnan általában a tudásukat rosszra használók kerültek ki. A homlokán viselt villám (amit csecsemő korában a gonosszal folytatott küzdelemben szerzett), a Jelképtár c. könyv szerint kettős jelentéssel bír, termékenyítőerőt és büntetőeszközt egyaránt jelent. Én kiváncsian várom, hogy mennyire fog kibontakozni a történet ezen része. Bízom benne, nem véletlen, hogy H.P.jelleme olyan érzést kelt, mint aki nem kifejezetten áll az erkölcsiség azon magaslatán, ahol általában állnak a mesék jó szereplői. Lehet ez egy írói fogás, amivel H.P.a maga sete-suta jellemével még közelebb kerülhet a gyerekekhez. Ki nem csinál bénaságokat kiskamasz korában, mindvégig arra vágyva, hogy ne csináljon ilyeneket? A könyv népszerűsége arra enged következtetni, hogy a gyerekek ezt a könyvet olvasva megkapják azt, amire vágynak. Ha nem így lenne, egy se törné az agyát az olvasással. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy jó dolog, hogy születik manapság olyan mese, amelyik olvasásra, a képzelet és fantázia használatára bírja rá a gyerekeket.
Én nagyon szeretem a Harry Potter könyveket, és kiváncsian várom a 3. és a most megjelent 4. részt is. Az, hogy hasonló szálon bonyólodnak atörténeket, lehet, hogy a felnőttek észreveszik, a gyaerekek azonban nem. S még egy nagyon fontos dolog, az angolszász világban az iskoloai felmérések szerint jobban olvasnak a gyerekek amióta ezek a könyvek megjelenteks ha már ennyi haszna volt akkor megérte.
Hali. Én az elsőt olvastam angolul, nyelvgyakorlási célzattal és tetszett. A magyar fordításba csaka könyvesboltban néztem bele és attól viszont nem igazán voltam elragadtatva. Laikusként nem tudom igazán megindokolni, miért, de az eredetit vhogy olvasmányosabbnak, gördülékenyebbnek találtam, pedig az számomra idegen nyelv. Vesztett az ízéből a fordítással.
Igazad lehet, bár ha arra gondolok, hogy a YV-t, videokat, mozikat nézve ezerszer rosszabb "hősökkel" azonosulnak csemetéink, akkor százszor inkább Potter. És végül is, mivel én képtelen vagyok az enyémet távoltartani attól a borzadálytól amit a média sugároz felé, még örülök is, hogy esténként elfordul a TV-től és az én mesélésemet kéri. Egyébként egy kviddicspartiba ki szállna be?
Az szerintem nem gond, hogy a rókabőr-lehuzogatásos biznisz, valamiből meg kell élni. Az már inkább, hogy esetenként erkölcsileg - és itt a nem a középkori katolikus egyház tanaira gondolok - néha egy rakás hányásban fetrengést produkál a mű.
Konkretizálva: emlékeim szerint a második részben hősünk az egyik iskolai alkalmazott szobájában ült, és mikor magára maradt magán jellegű iratokba tekintett be. Namost: nekem nincs gyerekem, de ha lenne és ilyenre vetemedne, azt hiszem alaposan leb*sznám a további hasonló esetek elkerülése végett. Tehát a könyv minimum használati utasításra szorul, ha 17 év alattiak kezébe kerül - de inkább azt mondanám, hogy nehéz érvelni egy ünnepelt hős ellenében, és az a gyerek, aki elolvassa a könyvet, ünnepelt hősnek tekinti HP-t. Tehát az a szülő, aki a gyereke kezébe adja a könyvet, egy kissé nehéz helyzetbe hozza magát.
Egyébként jól megkreált világ, jól szórakozok amikor olvasom.
SZVSZ jó a könyv(ek). Jó mesék - de csak mesék, semmi több. Nem is akar más lenni, kifejezetten gyerekeknek lett írva. (Az, hogy rengeteg felnőtt is élvezi, azt jelenti, hogy jól van megírva.)
Kaputykin: persze, hogy vannak benne ismétlések, de ezek szerintem inkább csak visszautalások, természetes, hogy az első részre épül a második.
sziasztok,
szerintem jó ez a Harry Potter őrölet, mármint a gyerekek szempontjából. Ami a 18 éven felülieket illeti, mindenkinek ajánlok egy könyvet, ami viszont magasan veri HP-t. William Goldmann: A herceg menyasszonya. Eddig csak egyetlen boltban, a Fókuszban találtam meg, és csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. Jó olvasást.
Ilyen értelemben én is célközönség vagyok én is folytatásokban olvasom a történetet esténként a célzottnak, de saját szórakoztatásomra is. Egyébként pedig kedvenc tanítványom hívta fel rá a figyelmem vagy fél éve, és be is szereztem mindhárom addig megjelent angol kötetet. Én is úgy tudom, hogy a 4. most van megjelenőben odakünn. Én egyébként az elsőt olvasom, szóval k éretik a poénokat nem lelőni. És valóban az az igazság, félve vallom be, hogy nem tetszik azért annyira. De lehet, hogy már nem vagyok elég gyerek hozzá, bár lehet, hogy egyesek szerint még nem értem be hozzá. Az angolokat nem olvastam, hol vagyok én attól, meg el is ajándékoztam, de ha valaki összevetette mi a véleménye a fordításról? Lehet, hogy nem ártana egy nyugállományú köztársasági elnök?
Szóval ha HP-t nem lehet összehasonlítani Endével, akkor semmit sem lehet semmivel.
Egyébként olyan ez a Harry, hogy elolvastam az elsőt, és még teccet is, annyit éreztem, hogy vmi nem stimmel, aztán elolvastam a másodikat, ez is teccet, aztán mondok: hohó, álljunk csak meg, hiszen ez ua. mint első, talán még az oldalszámok is stimmelnek, ahol konfliktus van az elsőben, ott van a másodikban is, komolyan, most hazamegyek, újra elolvasom, aztán hozom a párhuzamokat mingyár, ne legyen igazam, de ez rókabőr. Mert t'om mi lesz a harmadikban, előre borítékban leteszem, jön az új félév, Malfoy még gonoszabban intrikál, úgy hogy barátaink jól megvernék legszívesebben, Harrytől annyi pontot vonnak le, hogy majd kicsapják, de a végén az új alakban megjelenő Mordechajt lenyomja, ezzel visszaszerzi a pontokat, és a vadőrnél találnak egy félig kifejlett griffet.
Ja, és nyernek kviddicsben is, mert hozzájutnak egy legújabb Szélvész 2001 seprűhöz.
Nyugodtan össze lehet hasonlítani más mesékkel, különösen Ende meséivel. Ugyanaz a célközönségük, gyerekek - felnőttek. A Gyűrűk ura az már egészen más téma, nem hinném, hogy egy gyerek három köteten keresztül képes lenne kivárni, hogy mi lesz a vége, kétlem, hogy Tolkien nekik is szánta volna. Ottlik pedig biztos, hogy nem.
Sajna, de én főleg az anyagi hasznot látom ebben a sorozatban, mert hogy lelke nincs, az biztos.
Hmm, Harry Potter-topic. Tulajdonképpen már vártam egy ideje, hogy felbukkanjon errefelé (amúgy amennyit én Indexezni tudok, akár még lehet is) valami ilyesmi. :) Különös, hogy ilyen vitákat váltott ki szegény, bár én részemről a rajongók pártját fogom, szóval természetes, ha meglepődök, hogy valakinek nem jön be... Amúgy helyesbíteném Shalinát, mert angolul asszem, hetedikén jelenik meg a negyedik rész. Itt meg majd egyszer.(Ha tévedek, bocs) Amúgy én is imádom Endét, de szerintem sincsen sok értelme összehasonlítgatni őket. A Potter-könyvek -- és ez most szigorúan magánvélemény -- egyértelműen sugározzák magukból a standard brit életérzést, és már ezért alapvetően más lesz, mint Ende művei. Talán nem véletlen, hogy mind a brit Neil Gaimannél, mint Terry Pratchettnél előjön ez a varázslóiskola-motívum (Gaiman egyébként csak annyit mondott, amikor megkérdezték tőle, nem zavarja-e, hogy Rowling hasonló figurát mozgat hasonló környezetben, mint ő a Books of mAgic képregénysorozatban, hogy nem ő az első, aki varázslótanoncot talál ki és iskolába küldi). Meg teljesen igaz a Clive Barker/Korbács párhuzam is. Barker is brit, de lehet, hogy ez már tényleg véletlen. Vélemények? Ez az egész csak most jutott az eszembe, ezért szívesen elemezgetném a témát... Szerintem Potter akkor is pozitív és kedvelnivaló hős. De majd megpróbálok összeszedni érveket is , hatöbb időmlesz és ismét feljutok a netre... A filmet meg szerintem sem kellene. Chris Columbus gáz, de nagyon... És a sorozatok valóban hajlamosak ellaposodni. :))
Itt némely dologban vitába szállnék, mert a Harry Potter nem csak 11 éveseknek szól. A világirodalom tele van olyan mesékkel, melyeknek nincs kifejezetten célközönsége, hanem kortalanok. Most abba nem mennék bele, hogy a mesék többsége eleve felnőtteknek íródott, lásd 1001 éjszaka, Hauff, Oscar Wilde stb. Persze vannak kifejezetten gyerekmesék is. A nagy klasszikusok viszont életkortól függetlenek:
Micimackó, Kis herceg, Michael Ende, Pinocchio, Dzsungel könyve, Gyűrűk ura stb. Ottlik azért nem annyira mese, úgyhogy azt ne vegyük ide szerintem.
Na a Harryből süt, hogy nemcsak gyerekeknek íródott, ezért is tetszik annyi felnőttnek, és ezért is lett akkora bestseller. Ami nem teccik, ha nem volt érthető, megismétlem, a könyv szellemisége. Igen, jó lenne varázslónak lenni, meg minden, de szerinted is szegény Harry Potter annyira jó fej? Az írónő egyértelműen Harry mellé áll a történetben, akiben szinte nulla a pozitív tulajdonságok száma. A tudását is inkább bosszúra használja.
(Ha megnevezed Harry akár csak egy pozitív tulajdonságát, akkor fizetek egy fagyit :-))
Harry Potter a XX. század végének és XXI. század elejének embertípusa gyermekbőrben. Vedd észre, hogy teljesen hiányzik az ellenség (és nem ellenfél) tisztelete. Teljesen. Nyomd le a másikat! Ez Harry Potter üzenete, és egy mesétől nem éppen ezt várná az ember, vagy igen?
Egyébként Ende nem gyermekkori szentírás, felnőttként olvastam, ég és föld a különbség. Egy író tényleg szeresse a figuráit, ha mesét ír, még a rosszakat is. Vö. Kis hercegnél a kígyó, Mauglinál Sir Khan, és nézd meg Harry Potternél bárki.
vagyok vagy harminc, de gyermeki énemet alattomosan megtámadta a Harry Potter. Leginkább azért mert elég lapos gyermekkori kalandokkal kell szembenéznie az embernek, pláne ha pl. Békásmegyeren nő fel. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó is volna varázslóvá válni, meg ilyenek.
Alapvető hibának találom Ende-hez hasonlítgatni, csak rossz sülhet ki belőle. Nyilván mindenkinek megvan a gyermekkori szentírása, nem feltétlen akar velük versenyezni. Add majd oda a 11 éves fiadnak, kiderül ő hova sorolja majd. Nyilván ő a célközönség, mi, löttyedt vénemberek csak szeretnénk újra 11 lenni.
Azért ha már keressük a párhuzamot idelöknék néhány mankót Ende-n kívül. Pl. ugye a Gyűrűk Ura, ami persze a polc legfelső polcán sorakozik, és persze ott is marad. De van itt egy ilyen, hogy Ottlik Géza- Iskola a határon (Kaputykin-ellenségeskedés), ide írnám Orson Scott Card Végjátékát is. De erősen idetartozik, már a misztikum és az emberek "lenézése" miatt Barker Korbácsa a látólényekkel. Szóval vannak itt hasonszőrűek doszt, de azért tegyük hozzá, én is inkább a pandáknak szurkolok, mint a kínai parasztoknak.
Harry Potter helye ott a polcon, maj a gyerek megmondja, mi mellé és alá kerüljön.
Így van, így van. Harry Potter és barátai olyan jófejek, hogy mindenkit, és most elsősorban Malfoy és barátaira gondolok, meg akarnak verni. Mellesleg ebben a könyvben a vadőrön kívül senkinek sem lehet drukkolni, mert mindenki le akarja nyomni a másikat, mindenki győzni akar, és mindenki mindenbe beleüti az orrát, okosabb, mint a másik. De ezzel a mesével az az alapvető baj, hogy maga az író sem szereti a szereplőit.
Lehet, hogy túl sok Michael Ende mesét olvastam, s csupán ezért csodálkozom Harry Potter sikerén. Mindenesetre már előre rettegek a következő résztől, mert egy percig sincs kétségem afelől, hogy szinte semmiben sem fog különbözni az előző két résztől. Forget.
Volt szerencsém mindkét Harryhoz, és meg kell hogy mondjam, nem vagyok valami nagyon nagy véleménnyel a dologról.
Ende meséi (Momo, Végtelen történet, Varázslóiskola - hmm, miért is ismerős a cím?) sokkal, de sokkal jobbak, humánusabbak, szellemesebbek, írni is jobban tud, szereplői jobban élnek, stb. stb.
Legnagyobb bajom Harryval a következő:
1. Szerintem Harry Potter majd akkora tuskó, mint az ellenfelei
2. A könyvekből sugárzik az ellenségeskedés, az emberek lenézése (már a mugli szó is negatív hangzású)
3. Biztosan az angolszász iskolarendszerből merít a hölgy, de nekem ellenszenves a pontrendszer, a le kell nyomni a másikat gondolkodásmód, és egyáltalán, süt a könyvből a Network 21-szerű nevelés.
4. Az egész valahogy nem alkotás, hanem könyvgyártás, már maga a gondolat, hogy 9 kötetesre tervezi, asszem, már 4 meg is jelent, Mo.-on meg kettő, amik nagyon hasonlítanak egymáshoz: vesd össze e kettőt, és a felépítés, a problémák, a megoldás szinte teljesen összecsengenek: (pl. az elsőben egy sárkányt nevelt fel a parkőr, a másodikban kiderül, hogy egy pókot is, kíváncsi vagyok, a harmadikban mi lesz, és még sorolhatnám?) Szóval itt a hány bőrt lehet lehúzni egy rókáról esete forog fenn.
Ami jó: Néha van egy kis humora, a könyv gyakran olvastatja magát, de ennek nem kell bedőlni, olyan, mintha a hölgy elolvasott volna egy hogyan írjunk sikerkönyvet, avagy az írás 20 sikerreceptje tanulmányt, és ezt sikerrel alkalmazná.
A Colombus pont jó választás, mert lesz majd HarryPotter 1, HP 2, Hp 3 ... és nem kell új dolgokat kitalálni, mert az előző részt ráhúzhatjuk a következőre, lásd Reszkessetek betörők. Végül is eddig ilyen a Harry is, nem?
Hihetetlen nagy hibám, hogy könyvek tartalmát, videókazetta hátoldalát sosem olvasom el előre, utólag pedig most azért nem tudtam, mert azon nyomban kölcsönkérték, amikor végig olvastam. Ezért pl. fogalmam sincs arról sem, hogy mikor jelenik meg a 3. könyv, összesen hány darab lesz (van angolul), ilyesmi.
De valaki talán tudja az indexelők közül.
voicem, kedves, el kellett volna olvasni a könyvborító belsejére írt szöveget is. :) Warner Bros. A könyvek nagyon bejönnek, utoljára a Végtelen történetet olvastam ilyen megszállottsággal. Csak akkor 15 éves voltam, most meg majdnem kétszer annyi. A filmtől egyébként én (is?) félek, talán azért is, mert pont a Végtelen történetből sikerült a világ egyik lexarabb filmjét megcsinálni.
Az amerikai filmesek szokás szerint nem haboztak, ha komoly sikert szimatolnak. Sok tervről hallottam, még Spielberg neve is felröppent, de úgy tudom Chris Columbus lett a kiválasztott rendező (Reszkessetek, betörők, stb.) No ezért félek a megfilmesítéstől. A többi részletet nem ismerem én sem.
voicem: valószínűleg én célközönségnek minősülök, mivel szülőként kisfiamnak felolvasva váltam HP-rajongóvá. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy sutyiban késő esténként előre olvastam magamban a történetet, mivel igencsak kíváncsi voltam a folytatásra. De igazából amiért a legjobban tetszett: ennyi eredeti ötletet hihetetlen finom humorba csomagolva régen nem olvastam. Pont ezért félek egy kicsit a megfilmesítés-tervet hallván: kizárt dolog mindezt celluloidon visszaadni.
Rendkívül szórakoztató, csak ajánlani tudom mindenkinek, akiben él még a kalandra vágyó gyermeki szív.
