Keresés

 

 

Igencsak kapkodni kellett magunkat, hogy még lássunk valamit a san gimignano-i panorámából.  Útközben láttunk egy fegyenctelepet  (honnan tudom, hogy az volt, fogalmam sincs), írtózatosan ki volt világítva, pedig még alig szürkült. Humorkodtunk, hogy ilyen telepen mi is ellennénk, olyan mesés volt a környezet!

(Ja, a képen nem az látható... :))

 

 

 

Aztán, ahogy már említettem (79. hsz.), sikerült még meglátni a várost messziről, bár szigorú, ámde igazságos parancsnokunk :)) a fotózást útközben nem engedélyezte, így hát meg kellett elégednünk az impozáns szemi látvánnyal.

Utána már hamarosan besötétedett, ámde a városka látogatói erről nem voltak hajlandók tudomást venni, sötétség ide, október oda, hömpölygött a nép az utcákon egészen 8 óráig, amikor az üzletek egy emberként bezártak és már csak néhány enoteca maradt nyitva a maradék látogatók kicsiny csapatának...

és ... tova

Elbűvöltek az alabástromipar gyönyörűséges termékei.

Tekintve, hogy a vékonyra csiszolt kőzet egészen áttetsző, elsősorban lámpabúraként alkalmazzák, mert úgy jön ki leglátványosabban a kőzet eredete.

Nagyon szépek voltak az egyéb használati tárgyak is, kelyhek, tálak, egyebek.

Nohát ez a Voltera tüstént belopta magát a szívembe !

Imádtam első pillanattól fogva.

Jó-jó, hogy Toscanában kis alapterületen nagy mennyiségben maradtak meg középkori városok (Magyarországon egyet sem tudnék felsorolni) de mégiscsak kikerül közülük kedvenc is, ami valahogyan meghittebb, a zugolyaival csábítóbb.

Nem "múzeum-szerű" egy ilyen város, hanem aktívan lakják, az erkélyeken, utcasarkokon leanderek, a sikátorban robogók parkolnak, és az alkonyati napfényben ott sziesztáznak a falu öregjei a főtér padjain a lombárnyékban.

... és keresztelőkápolna,

 

 

a Városházát kívül-belül régi (feltételezem családi) címerek díszítik. Egy esküvőt éppen lekéstünk, a bejáratnál rizsszemek ropogtak a talpunk alatt, a feldíszített autó még látható volt a téren. :)

 

Volterra többet érdemel, mint amennyit az útikönyvben olvastam róla, ide (is) feltétlenül visszamennék legközelebb.

 

És Volterra - hangulatos középkori város.

 

 

 

Itt is van dóm...

 

Szerintem még a fűszálak is vigyázállásban nőnek a toszkán dombokon. :))

 

 

 

 

 

 

Volterra, az alabástromművesség központja.

 

 

 

 

Olaj és szőlő és ciprus = Toscan dombság

 

 

 

 

 

 

Egyesek így próbálják lemosni magukról a sós lerakódást, de ciki, ha éppen elzárják a vizet a spricniben... :))

 

 

Van, aki reggel óta a parton művelődik...,

 

 

... mások süttetik a hasukat/hátukat a nappal...,

 

 

 

... megint mások a szenvedélyüknek hódolnak! hehe

(A képet loptam, bocsi. :))

 

 

Na jó, akkor ez is megvolt, menjünk tovább.

B-))

 

 

 

 

 

 

A parton már a szobrok is kabátban, kalapben - hiszen október legvége volt, de ez még nem volt egészen időszerű. B-)))

 

Gyönyörűen sütött a nap, is finom tengerillat csábított.

Ilyenkor nem kell a naptárat nézegetni, hogy melyik hónapban járunk, hanem csak lazán le kell dobálni a ruhákat, és egy kis locs-pocsra elcsábulni.

 

 

 

Föltételezem, hogy nyáridőben itt tolong a nép, pedig ilyenkor kell nézelődni a parton - merthogy a vízben hemzsegnek a jó pasik. B-D))))

 

 

Pisában tényleg elég sok a bóvliárus, de szerencsére félre vannak terelve egy sorba, nekem nem volt zavaró így.

 

 

 

 

 

 

 

 

A keresztelő kápolnában viszont annyit tekereghettünk, amennyit akartunk.

 

Érdekes, nekem nem jutott eszembe és nem is láttam olyan "ferdetorony-tartó" muksókat, kááár, mert az akcióról én is szívesen készítettem volna néhány felvételt, no, nem a tartásról, hanem az igyekezetről... :)

WOW, na, ez az, erre a fotóra várok már mióta!! Köszi! :)))

 

Nem baj, hogy nem hívtak meg bennünket a buliba, hanem ami helyeket találtunk utána, azok még gyönyörűbb látvánnyal kecsegtettek.

 

 

Santa Maria a Panzano - a sötét éjszakába burkolózva.

Mééér, híttak?

 

(Ott egy kicsit féltem. Felsétáltam a városkában a domb tetejére - ugye, azt hittem, Greve-ben vagyunk és kíváncsi voltam a látnivalókra -, igen ám, de ott csak kutyaugatás és sötét volt az ódon házak között, tiszta középkori hangulat, ráadásul zsákutca, azt hittem, mindjárt nyakamba zúdítanak az egyik ablakból valami szennyvizet vagy hátamba állítanak egy kést, ahogy azt már a középkorban tenni szokták sötétedés után... Úgyhogy szedtem a lábam - visszafelé - rendesen. :))

Ohhh, hijjába, kellett az ész is ennyi nő között... ;)))*

 

Ja igen, a "templomka" neve: Santa Maria a Panzano.

(nem bocsájtom meg, hogy nem mentünk be a "rendezvényre', megkóstolni a helyi kajákat és italokat!:-D)

Ahhoz szükség lesz cicerone-ra, tehát most csak röviden, de célratörően:

 

Panzano in Chianti

 

(Mi scusi az eltévelyedésért, remélem, nem bánjátok:-)))

Ezektől én is minnyá elalélok! :))

Hehe, a második képeden ott van az a befuttatott épületecske, ami mrspicién is és az enyémen is... :))

Elmulasztottam odaírni az iménti esti képek mellé a városuk nevét, sorry.

Tehát az alkonyatis, a hordós meg a borosállványos, továbbá a kis utca székekkel - Castellina.


Az utcarészlet, a városháza lépcsőjével, oszlopával - Radda.


Az árkádokkal körbeépített kis zárt terecske - Greve.


Sajnos annak a településnek, amelyikbe véletlenül vetődtünk el, nem sikerült megjegyeznem a nevét, holott szintén érdemes volna felkeresni napvilágnál is, mert csodálatos panorámája lehet a hullámzó völgység irányába.
Hiába nézem a térképet, nem bukkanok rá. B-[

Aj de gyönyörű képek !!!
Éppen ezt a hullámzást szeretem Toscanában ! B-))

Bocsika, hogy megint belekotyogok, de ez a néhány kis "in Chianti" városka már előre szerepelt az útiprogramunkban, melyet t. útitársunk, úgy is, mint vezetőnk egyszemélyben (hódolat, kalaple... :)) előirányzott nekünk:

 

Castellina

Greve

Radda

 

... és még egy, ahova véletlenül kerültünk, mert azt hittük, hogy Greve-ben vagyunk, emlékszel? Megvan az a kép arról a cuki kis templomról abban a városkában, aminek képtelen vagyok felidézni a nevét? :)) 

San Gimignanoból az utunk a Chianti borvidék egyik gazdaságába vezetett...

Itt megízlelhettük a táj jellegzetes borait, természetesen pár falat sonkát, kenyeret, olajbogyót kínáltak mellé... Teraszról szép kilátás nyílt a vidékre és San Gimignanora...

Ime:

Mi júniusban, a délutáni órákban jártunk San Gimignanoban. Busszal, utaskisérővel, a csoportunk 40 fős volt... Az időnk  rövid volt, pár órácska csupán...

A város kisugárzása, levegője  nagyon megragadott. Jó volna egyszer csak  pár ember, csak barátok társaságában felkeresni, érezni a középkor hangulatát is, mert a nagy tömeg, a sietés, csoportra figyelés ezt most nem engedte meg.

Pár kép a városról...

 

 

Menet közben csak azért álltunk meg errefelé, mert egy kis műszaki támogatásra szorult az autó, izzót kellett cserélni.

A csere ideje alatt lehetett egy kicsit nézelődni (fotózgatni) az éjszakában.

Köszönöm a helyreigazítást, tényleg megfelejtkeztem róla - eh !
Szerencse, hogy legalább te odafigyelsz a sorrendre. B-))




Rohamosan alkonyodott, és attól tartottam, hogy mire célhoz érünk, addigra beesteledik. Holott azt tartottam (korábban), hogy sötétedés után készült fotókat nem szeretem, mert nem eléggé látványosak, hanem túl sötét nekem - szóval négerek az alagútban, vagy ilyesmi.

Mostmár nem így gondolok az esti fotókra, nagyon hangulatosnak tekintem őket, de beismerem, hogy sokkal több gatyázással jár megfelelő minőségű alkonyat utáni kép készítése.




Mindezzel együtt szívesen visszamennék oda napvilágnál is, mert ígérget nekem még meglepetéseket a környék.
Tehát nem mondanám, hogy már jártam ott, kipipálható, hanem inkább úgy, hogy még nem láttam eléggé, hanem inkább csak egy röpke odapillantás volt.




Nem vagyok egy képzett borszakértő, és nem is segített nekem a válogatásban az, hogy chianti bort szeretnék kóstolni. Hiszen a régió összes bortermése mind chianti bornak számít, de persze ezen belül vannak a könnyű asztali borok, amik nem valami ízes, zamatos bor, inkább csak egy laza rose, vagy inkább egy kuvie szerű, meg a másik végletként a nehéz vörösek is, amelyik meg annyira csersavas, hogy szinte összehúzza a számat a sűrű ízével.

Ráadásul hogyha valahol ennyire sokféle kínálattal kápráztatnak, akkor még kevésbé tudok dönteni, hogy mibe kóstolnék leginkább. Tekintve, hogy odahaza vacsorára fokhagymával tűzdelt egybesült pecsenyehús volt, krumplipürével, egy komolyabb vöröset választottunk.

Jó döntés volt. B-)))

szerintem is inkább a tavasz,

érdeklődtünk toszkánai szilveszterről (vagyis az ember, korutazo), de teljesen próbáltak róla lebeszélni az utazási irodában, hogy teljesen ködös-párás idő van ilyenkor és nagy csalódás lenne (úgyhogy marad itthon a forralt bor)

 

Primavera, de a forralt bor jöhet. :)