2005. októberében jártunk itt, először, de lehetőleg nem utoljára.
A topik nyitva áll a Toszkána-rajongók előtt, beszámolók, képek, kérdések kilóra, szándék(unk)om szerint.
Bizti 2-3 hét. Legyen benne azért egy kis pancsika is.
Még sosem jártam arra felé, max.Genova és tovább, Sp.országig. De az is akkor amikor a lányom érettségizett. Kb. 10 éve. Na hány éves is vagyok???
A férjem már többször Sziciliába vágyott, de én valahogy mégsem, így maradt a Velencei tó!!!!.))
Tudod olyan vagyok, hogy elképzelem milyen jó is lenne, friss tiszta levegőn, napsütésben, csöndben, csicsergő madarakkal együtt ébredni, kis kávé v. tea, és nem kell reggelit készíteni, csak úgy lenni. Na ez kell már nekem. Ezt valahol Toszkánában meg fogom találni, aztán jöhet a pörgés. Budafokon élek, de ez sem már a régi.
Nekünk sajnos csak egy hosszú hétvégénk volt - azt nagyon kevésnek tekintettük. Pont emiatt érezzük úgy, hogy ismételni muszáj. Másodjára már több időt szakítunk az ott tartózkodásra.
Sejtettem én, hogy elcsábul egyik-másik olvasó, nézelődő, és saját szemével is látni óhajtaná, amiről itt hetek óta lelkendezünk kórusban, a friss toscana-járók is, meg a régebben arrafelé járók dícshimnuszaitól felmagasztalva.
Firenze még Toscana jócskán, de már Róma meg Nápoly nem az !
Nem azt mondom, hogy csalódás ér arrafelé, csak mondom, hogy az már nem olyan lesz.
Nagy neve van, ennek következtében nagy a vonzása, ám Toscana inkább egy meghitt kis falusias (kisvárosias) hangulatú megelevenedett múlt, más a légköre, mint egy nagyvárosnak szokott.
Róma vagy Nápoly más értékeivel csábít - nem beszéllek le róla, de én egyelőre Toscana rajongással vagyok átitatva, és nem vágyom Délebbre menni.
Addig-addig meséltem az uramnak Toscanaról, hogy ő is megszerette a toscanai vidéket. Kora nyárra tervezünk egy utat Firenze, Róma Nápoly. Hála a Ti fotóitoknak, amik gyönyörűek. Biztos millió kérdéssel ostromollak majd benneteke. Sy. az marad télre.
ui.van ilyen kis "taxi" máshol is csak talán kicsit ütöttebb, kopottabb. Lehet vele repeszteni!
Megfigyeltétek, hogy még mindig milyen népszerű az a három kerekű kisautó (kisteherautó is), amelyik tipikusan ennyire Olaszországra jellemző ? Mostanában már modernebb a forma-kialakítása, de megőrizte a legnagyobb előnyét, hogy ugyanolyan picike (úgyszólván nem nagyobb mint egy kis városi robogó), könnyű vele parkolni, de nem csapja az eső, vagy a szél a vezetőt.
Föltételezem, hogy nyáridőben lehajtják a tetejéről azt a ponyvát, és akkor kész a "sportkocsi-fíling" Hehehe !
Pizzázás után csipkedni kellett magunkat, mert még hosszú út állt előttünk hazáig (megint a hágó...). Hogy direkt volt-e vagy sem, már sosem fog kiderülni :)), de egyszercsak Firenze közepén találtuk magunkat. És ha már ott vagyunk, akkor kicsit hozzuk be esetleg a lemaradást...
... lessük meg, milyen a Dóm éjszaka (parkolni, sőt, behajtani tilos, hm, ezt most nem látjuk meg, jó? Az a rendér nem utánunk jön??)...
... vagy milyen a Santa Croce a gyomorbajos Dantéval az oldalában...
... és az a csodálatos tér előtte.
Hajh, köszönjünk el még1x Firenzétől! (Innen még egy óra az út a szállásig, pakolás, holnap indulunk hazafelé.)
aranyos a film, de gyakorlatilag az alapötleten (amerikai tanárnő - aki író - Olaszországban) kívül nem nagyon hasonlít a az eredeti történetre (a könyvre). Inkább azt ajánlom elolvasásra (+ a folytatását), sokkal többlet megtudsz belőle Toszkánáról, az ottani életről, evés-ivásról, arról, hogy hogyan érzi magát egy amerikai Toszkánában (Frances Mayes: Napsütötte Toszkána és Édes élet Itáliában, meg csináltak a férjével egy képeskönyvet is).
Amúgy egyszer érdemes megnézni (nem lőnek benne, nem folyik a vér).
amerikai romantikus vígjáték, 113 perc, 2003 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
rendező: Audrey Wells
szereplők: Diane Lane (Frances Mayes) Raoul Bova (Marcello) Sandra Oh (Patti) Valentine Pelka (Jerzy) Kristoffer Ryan (David)
Frances a harmincas évei közepén járó sikeres és boldog írónő... volt egészen mostanáig. Házassága megromlott, elvált, nem véletlen, hogy az írás sem megy már. A barátnője egy repülőjeggyel ajándékozza meg, mondván két hét a messzi Olaszországban megtisztítja a szellemet és a lelket. Frances az elhanyagolt, ódon villában kap szállást, és szinte pillanatok alatt elvarázsolja a környezet szépsége, a kisváros és lakóinak melegsége, sármja. Hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy hátat fordít eddigi életének, és megvásárolja a villát...
Ez egy nagyon jó hozzászólás volt, köszönöm szépen !!!
Összefut a számban a nyál -- és méginkább vágyom visszamenni. Szóval nem csak SanGimignanóba, hanem Siennába is. Nem csak a sütiért, hanem a városért is.
Nameg főleg a sütiért - hiába is próbálnám letagadni. ;-)))
Nem vagyok biztos benne, de a süti (amelyik nem az előtérben van) az a Panfortéra hasonlít. Ha jártál Sienában, láthattál belőle rengeteget, mert tele van a város cukrászdával. (mandula, mogyoró van egy vaníliás vagy csokis masszában, dekára lehet venni belőlük a csemegeboltban). Van egy másik - igazi sienai - különlegesség, az a Ricciarelli (ejtsd ricsareli), az egy mandulás finomság, azt mindenképpen meg kell kóstolni, ha arra jársz (tudom ajánlani a Nannini cukrászdát: van mindenféle Panfortéjuk, Ricciarelli darabra is, dobozban is, meg mindenhogyan, és nagyon finom kávéjuk is van).
Nem nagyon szóltam eddig, de olvasom a topikot, ezért nem tudom mennyire számít az észrevételem. Ha nincsenek tematizálva az egyes topikok, hanem olyan, mint a Fradi-leves, azaz 'mindentbele', akkor félő, parttalanná válik az egész, ill. az összes eredetileg tematizált fórum mindegyikében lesz 'minden'.
Javaslom az adott témákat ezekben részletezni (Itália témák):
http://www.comune.merano.bz.it/home_d.htm Küldöm a weboldalt,itt rengeteg látnivaló és infó van. Amugy a Sissi sétányt, a Trappenier promenédét,semmi esetre sem szabad kihagyni. Az előbbi a Passíria folyócska két partján vezet gyönyörú virágok között,a másik egy botanikus kertben vezet végig.aztán a belvárosi sikátorok meg szt.Miklós templom. Ja és ha érdekel,minden csütörtökön heti piac de ezt csak akkor ajánlom ha nincs tömegiszonyod:-) Ott van szinte minden ami olasz,meg osztrák.(gyümölcsöktől kezdve a ruhákig) És ha innét továbbutaztok ajánlanám a Passo Stelvió-t ez az Ortleren átvezető hágó 2760m,és a tuloldalon Bormió vár.(Sajnos áprilisban még járhatatlan) csak máj.15 től. De az biztos egy életre szóló élmény.
Meglehet, hogy a címe alapján valóban Toscanáról kéne szólnia ennek a topiknak, na de ha úgy vesszük, hogy oda is kell jutni, az azt feltételezi, hogy keresztül autózunk Észak-Olaszországon IS.
Na mondjad csak, hogyha áprilisban utazunk Toscana irányába, akkor mit is nézzünk meg a városodban út közben ?
..csak itt élek most. Fogalmam sincs mi lehet az:-( Itt még nem láttam olyant,mert ez itt elég vegyes vidék ,többségben vannak az osztrákok és a gasztronómia is inkább osztrákos. Tudod az Osztrák-Magyar Monarchia idején ez a városka is hozzánk tartozott.Itt töltötte Sissy császárnő szinte minden idejét.Van is sok sétány,út utca,tér elnevezve róla. Ja de ide nem illik ez. Bocsi mindenkitől.
Ühüm, nem vagyok ismerős arrafelé. Mit csinálsz ott ? Dolgozol vagy tanulsz, vagy csak úgy egyszerűen ott élsz ?
Észak-Olaszországban csak Tarvizióig (Sella Neveaig) megyek minden februárban. Esetleg még Ravascletto, Forni di Sopra, Piancavallo (Aviano) környékén jártam.
Van valami sejtésed róla, hogy ez milyen féle édesség lehet ?
San Gimignanoban láttam egy csemegeüzlet kirakatában, a manduladarabokat felismerem. Előbb azt gondoltam róla, hogy sajt lehet, utóbb azt képzelem, hogy inkább édesség.
SanGimignanoról nekem nincsenek szépen sikerült fotóim
Éppen ezért határoztam úgy, hogy a következő toscanai tartózkodásomkor (április közepére tervezem) - napvilágnál szeretnék visszamenni oda, sőt felmennék a városháza tornyába is, hogy madártávlatból is körülnézhessek.
Szuper topic!! elolvastam mind:-)) Sajna én nem voltam még arra,habár most itt élek Meranoban. Nekem a kedvencem a Dolomitok,Dél-Tirol vagyis az Alpok egésze. De az itt off lenne.
Találtam egy jó kis honlapot, ajánlom mindenki figyelmébe!
És hadd másoljak be egy kis részletet Monteriggioniról (kezd már mániámmá válni, úgy látszik :)):
"... Említést érdemel itt szerintem főként Siena környéke, ahol a táj természetes szépsége ötvöződik az olyan tökéletes állapotban fennmaradt középkori városok hangulatával, mint San Gimignano, Colle Vald’Elsa, Sovicille, Montalcino, vagy egyik kedvenc városom: Monteriggioni.
Engedjék meg, hogy a sok-sok gyönyörű település közül éppen ezt mutassam be, mert ez szívemhez nagyon közel áll.
A Firenzét Sienával összekötő szupersztráda egyik kijárata éppen Monteriggioni-ba vezet. Közeledve a városhoz, gyönyörködjenek el annak látványában: a dombon egy város lehet… gondolhatják… mert egy hosszú városfalat látnak erődökkel Ez valójában Monteriggioni városfala, amely felülnézetben ovális és egy néhány utcácskából álló ici-pici települést foglal magában, amelynek panorámája az a zöldes-sárgás-barnás színben váltakozó lankás dombvidék, melyet “toszkán táj” néven vonult be a történelembe. Maga a fal 570 méter hosszú, két kapuja és 14 négyzet alakú tornya van, melyek naplemente táján vagy holdfényes éjszakákon szinte mágikus töltettel rendelkeznek, mert a táj és a városfal együttes hatása leírhatatlan. A város érdeme, hogy meg tudta őrizni teljességében a múltat. Még a restaurálások is a korabeli értékek szem előtt tartásával történtek, s az ott sétáló utazó semmit nem talál, ami nem a múltat idézné s ami nem lenne legalább háromszáz éves…"
http://www.toszkanalmanach.hu/
Igencsak kapkodni kellett magunkat, hogy még lássunk valamit a san gimignano-i panorámából. Útközben láttunk egy fegyenctelepet (honnan tudom, hogy az volt, fogalmam sincs), írtózatosan ki volt világítva, pedig még alig szürkült. Humorkodtunk, hogy ilyen telepen mi is ellennénk, olyan mesés volt a környezet!
(Ja, a képen nem az látható... :))
Aztán, ahogy már említettem (79. hsz.), sikerült még meglátni a várost messziről, bár szigorú, ámde igazságos parancsnokunk :)) a fotózást útközben nem engedélyezte, így hát meg kellett elégednünk az impozáns szemi látvánnyal.
Utána már hamarosan besötétedett, ámde a városka látogatói erről nem voltak hajlandók tudomást venni, sötétség ide, október oda, hömpölygött a nép az utcákon egészen 8 óráig, amikor az üzletek egy emberként bezártak és már csak néhány enoteca maradt nyitva a maradék látogatók kicsiny csapatának...
Pizzázás után csipkedni kellett magunkat, mert még hosszú út állt előttünk hazáig (megint a hágó...). Hogy direkt volt-e vagy sem, már sosem fog kiderülni :)), de egyszercsak Firenze közepén találtuk magunkat. És ha már ott vagyunk, akkor kicsit hozzuk be esetleg a lemaradást...
... lessük meg, milyen a Dóm éjszaka (parkolni, sőt, behajtani tilos, hm, ezt most nem látjuk meg, jó? Az a rendér nem utánunk jön??)...
... vagy milyen a Santa Croce a gyomorbajos Dantéval az oldalában...
... és az a csodálatos tér előtte.
14:45, Vasárnap (december 4.), HBO 
