Na haragudj, de volt némi személyes érintettség. Ugyanis az elős bipoláris topicot a Búrán anno még én alapítottam (az azóta nincs meg.) És azóta..nos..ezek a pszichiátriellenes és gógyszerellenes paraméterek nem különösebben jellemzik a többi lakót (talán kettőt kivéve, de az nem is vallottam magát bipobak). És tényleg röhögök, magamon is, azt sem szabad?
Szia. Minden jót! (Remélem nem bántottalak meg. Kösz.)
Megnéztem az előző hsz.-aidet. Utoljára a 225-ösben hagytál itt nyomot - megígérted, hogy ezentúl csak röhögni fogsz, ha egyáltalán az életben visszatérsz erre a topikra. Welcome on board.
Azt mondják a tudorok, hogy úgy kell csinálni, ahogy Out leírja. Én már több antidepit is abbahagytam egyik napról a másikra és nem éreztem semmi különöset. Elekezdeni vagy a dózist növelni sokkal kínosabb nekem az első néhány napban. Tegretolt is abbahagytam egyszer néhány napra (600 mg-ról), mert elfelejtettem magammal vinni, amikor elutaztam. Semmit sem tapasztaltam. Hanem amikor újra kezdtem 600 mg-on, akkor nagyon ingerlékeny lettem tőle.
Erröl van szó. Számtalan hozzászólásból tudnék idézni a gyógyszeres kezelés elutasításával kapcsolatban. Akiknek nem segített, annak ellenére, hogy mindent kipróbáltak, azokat megértem. De akik még nem tudhatják, hogy abban a szerencsés 1/3-adban vannak-e akik jól reagálnak az antidepresszánsok és a hangulat stabilizátorok valamelyikére, azok butaságot csinálnak. És ebben van felelőssége azoknak, akik a gyógyszerekkel szembeni zsigeri ellenszenvet erősítik.
Amiert en esetleg megis szeretem a hosszabb, nehezebb amde tartalmasabb megoldasokat, az az, hogy altalaban aki gyogyszert szed, az raszokik arra, hogy ez a megoldas. Es ha megoldasnak tekinti a gyogyszert es nem a megoldas egy reszenek, akkor nem profital a helyzet tanulasi oldalabol sem. Azt tanulja meg, hogy ha "rosszul van" akkor "o elromlott" semmi baj, be kell venni a gyogyszert es kesz.
Az én szememben van ennek némi abszurditása. Oyan olvasata, hogy nem jó lázcsillapítót szedni, mert akkor legközelebb megint nem viszed magaddal az esőkabátot és megint megfázol. Látok itt sok emberben egyfajta zsigeri ellenszenvet a gyógyszeres kezeléssel szemben. Ami sokszor mintha olyan "logikából" táplálkozna, hogy ha én gyógyszert szedek, ez azt jelenti, hogy én beteg vagyok, defektes vagyok, selejt vagyok. És elszalasztanak egy esélyt. Aztán különboző okoskodásokkal racionalizálják a félelmüket. Nem azt akarom mondani, hogy te a félelmeidet racionalizálod, csak fölvetettem, hogy nekem sokszor ez az érzésem itt a fórumon.
Van itt valaki aki abbahagyta a gyógyszerszedés és beszámolna nekem a tapasztalatairól? Voltak mellékhatások, valamilyen tünetek? Ja és milyen gyógyszert szedett?
Én akkor kezdtem olvasni - először a Burán - bipoláris, illetve depis topikokat, amikor már eldöntöttem magamban(talán helyesebb kifejezés, hogy egyszer csak rájöttem mi a helyzet), hogy én bipoláris vagyok. Ez még bőven az 5 héten belűl volt. Nem igazán volt biztató a kép ami körvonalazódott előttem, mert a depis "közösség" túlnyomó része visszaeső, illetve olyan, akin az isten se tud segíteni, mert elvből nem vesznek be gyógyszert és minden pszi-vel kezdődő szakemberben már csalódtak.
Csodálnám, ha valaki, aki tényleg bipoláris - és nem csak helytelenül diagnosztizálta valaki, esetleg saját maga - az le tudná küzdeni a bipolárisságát. Küzdeni azt igen - magam is ezt tettem hosszú évtizedeken keresztül és nem sok segítséget kaptam, mert az orvosok jobban szeretnek szervi, mint lelki bajokkal bajlódni. De egy dolog a küzdés - rengeteg energiát emészt fel hidd el nekem - és más dolog a szakszerű kezelés. Az nem úgy van, hogy méltatlan (emberhez) dolog gyógyszerrel megszűntetni egy kémiai egyensúly problémát, mert az könnyű. Ki állítja, hogy könnyű. Nekem is voltak gondjaim a mindenféle mellékhatásokkal (kézremegés, rossz közérzet) de kibírtam és nagyon-nagyon megérte, mert úgy tűnik, hogy ez működik.
Most elindulunk - a gyógyszerhívő pszichiáterrel - a minimális gyógyszerdózis kikisérletezése felé. Vállalva, hogy lesz esetleg egy pár hetes visszaesés a depibe.
Ha arra célzol, hogy van olyan terápia, ahol egymástól tanulnak a bipolárisok, és erre nekem is szükségem lenne, akkor azt hiszem tévedsz. Azt gondolom, hogy eléggé jellemző a bipolárisokra az öntörvényűség. Amire nem én jövök rá az nincs. Hasznosnak tartom pl. Hipo hsz.-it, de nincs igényem arra, hogy eljárjak beszélgetni vele. Az internetet nem tartom rossz lehetőségnek információcserére. Sőt levelező barátságok kötésére is alkalmas tapasztalatom szerint. Én azon kevés szerencsés bipolárisok közé tartozom, akik nem vesztették el a családjukat, ezért az internet nem fokozta a magányosságomat, mert nem voltam magányos. Nem azért levelezek most is néhány korban egyébként vagy hozzámillő vagy sokkal fiatalabb hölggyel, mert enyhíteni akarom a magányomat. Irtak nekem, én válaszoltam és élvezem a társaságukat.
Ez nem egy olyan tema, amirol barki szivesen nyilatkozna nagykozonseg elott csak ugy. De vannak olyanok, akiknel helyesen vagy helytelenul diagnosztizaltak bipolaris depressziot es lekuzdottek. Ha ezt nagyon technikai modon neznem, akkor azt mondanam, hogy a natharol sem szokas topicot nyitni es tartosan ragaszkodni hozza, mert az ember vagy nathas vagy nem. Es tobbszor is lehet az eleteben. Azt mondod, de szeretned megosztani tapasztalataidat kezeletlen bipolarisokkal. Ha neked - mikor meg nem erezted szukseget annak, hogy orvoshoz fordulj - valaki azt mondja, hogy te beteg vagy - mindenfele orvosi elokepzettseg nelkul, sot jogalap nelkul, hiszen nem kerdezted oket - elhitted?
5 het tenyleg eleg gyors eredmeny. Amiert en esetleg megis szeretem a hosszabb, nehezebb amde tartalmasabb megoldasokat, az az, hogy altalaban aki gyogyszert szed, az raszokik arra, hogy ez a megoldas. Es ha megoldasnak tekinti a gyogyszert es nem a megoldas egy reszenek, akkor nem profital a helyzet tanulasi oldalabol sem. Azt tanulja meg, hogy ha "rosszul van" akkor "o elromlott" semmi baj, be kell venni a gyogyszert es kesz. Azt a megoldast, azt az utat nem jarja vegig, hogy esetleg gyogyszer nelkul vagy kevesebb gyogyszerrel tanuljon meg "jol" elni esetleg ugy, hogy valtoztat nehany olyan dolgon, amit most pl. nem tesz meg, mert a gyogyszer miatt nem erzi szukseget.
Szinte biztos vagyok abban, hogy pl. neked is lenne meg mit tanulnod masoktol akiknel ez elofordult vagy a csaladjukban fordult elo. Ez az internet dolog - szerintem - csak a maganyossagot fokozza.
amikor elkezdtem az Index fórumaira irogatni, akkor főleg az motivált, hogy nagyon kevés olyan bipoláris zavarral küzdő férfi és vagy nő beírásaival találkoztam, akiknek sikerült akármilyen kezeléssel úrrá lenni a betegségükön. Én úgy gondolom, hogy azok közé tartozom, akiknek sikerült és szeretném megosztani a tapasztalataimat elsősorban hasonló cipőben járó, még kezeletlen bipolárisokkal.
Igen, rajtam a gyógyszeres kezelés segített, könnyen és gyorsan(5 hét szerintem gyors). Miért is baj ez ? Nekem jó, ezért a legkevésbé sem zavar, hogy társadalmilag ez a legolcsóbb, stb. elvárás.
A person in mania may have some or all of the following symptoms:
Excessive "high" ; or euphoric feelings A sustained period of behavior that is different from usual Increased energy, activity, restlessness, racing thoughts, and rapid talking Decreased need for sleep Extreme irritability and distractibility Uncharacteristically poor judgment Unrealistic belief in one's abilities and powers Increased sex drive Abuse of drugs, particularly cocaine, alcohol, and sleeping medications Obnoxious, provocative, or intrusive behavior Denial that anything is wrong
Egyszer nekem valaki azt mondta, hogy semmifele terapia nem szolhat az azt vegzorol (kizarolagosan). Hogy aztan valaki csupan gepnek tekinti-e a masik embert (es esetenkent sajat magat), az nagyban meghatarozza, hogy hogyan all a gyogyszeres vagy egyeb terapias lehetosegekhez. Egyebkent igazad van, fontos, hogy valaki lehetoseg szerint hosszabb ideig eljen egy tapasztaltabb mellett - csak ezt eleg nehez mostansag elerni.
A gyogyszeres kezeles mindenesetre tokeletesen megfelel a tarsadalmi elvarasoknak. Olcso, kompakt, viszonylag gyors es aranylag gyorsan lehet valaki ujra munkakepes. Szerinted?
Ha együtt élsz valakivel, akkor egyezzetek meg, hogy elveszi a bankkártyádat, ha látja, hogy jön a mánia. Vagy legyen külön folyószámlátok, utaltasd az övére a fizetésedet és ő hetente utaljon neked. Hirtelen ez jutott eszembe.
Tanácsot ill. segitséget szeretnék kérni itt a fórumon,volna -e valaki aki megmondaná
hogyan óvhatná meg magát az ember a mániában attól, hogy minden pénzét elköltse.Most éppen nem vagyok benne, de szeretném megelőzni a bajt és nem találok reális megoldást.
Ha valaki bármit tud mondani erről várom hogy irja meg, nagy segitség lenne.
Ebben nem értünk egyet, én azt gondolom, hogy a pszichiáter (és a pszichológus) elsősorban magát képviseli és döntő, hogy hitelesnek tudja magát elfogadtatni vagy sem. Az, hogy egy tudásbázist képvisel nyilván igaz bizonyos értelemben, a saját tudása azonban ennek nyilván csak egy töredéke, mert az ember feje nem káptalan. Az, hogy kezdő vagy nem kezdő lehet mindegy, ha tehetségtelen és fejlődésképtelen emberről van szó, de nagyon is fontos, hogy gyakorlata legyen, amit lehetőleg egy tapasztaltabb orvos mellett szerezzen meg, amikor nem kell életbevágó döntéseket hoznia. Dr. F. Zs.-t azoknak tudom ajánlani, akik - hozzám hasonlóan - elfogadják a gyógyszeres kezelést.
off leszek(egy kicsit)
Tqold: olvastam egy régebbi hozzászólásodban Dr. Fábián Zsolt nevét, egészen az a véleményed a gyógyszerszedésről, mint neki. Még az is megfordult a fejemben, hogy ő írogat Tqold néven. Én is jártam hozzá régebben, jó orvosnak tartom,(igaz, hogy engem nem nagyon tudott meggyőzni a gyógyszerek fontosságáról)de sosem tudtam, hogy miben van tapasztalata egyáltalán, csak ő tényleg segíteni akart, úgy éreztem. Nem bipoláris zavar miatt jártam hozzá.
Hogy mindenki volt egyszer kezdő, ámde bátor pszichiáter. És az eredmény nagyon sokszor nem azon múlik, hogy valaki kezdő-e. De azon sem, hogy tapasztalt-e. Létezik egyfajta felhalmozott tudás, ami a team munkából fakad, az esetmegbeszélésekből és tanulmányokból. Ha valaki elmegy egy pszichiáterhez, akkor sosem 1 orvosal áll szemben - ez igaz a pszichológusra is - hanem egy egész tudásbázissal, amit konkrétan ott az az meber képvisel, de nem csak az ő tudásából áll ... Ebből a szempontból pedig csak annyira számít, hogy kezdő-e valaki vagy sem, hogy elegendő módon támaszkodik-e erre a tudásbázsira.
Ha valakinek az a véleménye, hogy meg kell adni az esélyt egy kezdő, de bátor pszichiáternek, hogy rajta gyakoroljon, azt én sem tiltanám meg. Kedves Flóra, nem sikerült rájönnöm mit akartál ezzel a hsz.-el mondani.
Minden érdemével együtt Freud egy genuine anti-tudós volt, látványosan szembefordult korának main stream tudományával. Ezért szvsz sem ő, sem a tudomány felkent főpapja, az MTA elnöke nem örülne a gondoltanak, hogy ők egymás klónjai.:)
Amit utána írsz, azzal messzemenően egyetértek. Megdöbbentő a helyzet, illetve amit látok belőle. Annyit azért pontosítanék, hogy a mániás depressziós betegség elnevezés egy Emil Kraepelin (1856-1926) nevű német pszichiáter elmeszüleménye. Őt tekinti a szakma a modern pszichiátria atyjának. Nála ebbe a kategóriába belefért mind a mai unipoláris depi és bipoláris zavar. Gyógyítani is gyógyítottak akkor, skizókat fölültették a vonatra és elvitték valami nyugis helyre a természet ölén. Néha egy kis jeges fürdő, meg ilyesmi. Egyesek szerint éppenhogy az a helyzet, hgoy a skizókkal azóta sem érnek el lényegesen jobb eredményt. A freudi analízis biztosan nem segített rajtuk sokat. A modern antipszichók valamennyit biztosan segítenek, legalábbis statisztikusan. Legjobb tudomásom szerint elszigetelt esetektől eltekintve a skizókkal mindig és mindenhol igencsak keményen bántak embertársaik. Ázsiában is.
Miért, mi bajod lenne vele? Akkor lenne igazán tisztességes, hiszen Freud a modern pszichiátria megteremtője, előtte nem nagyon létezett ilyen szakma. :))) Bolondok háza az volt, de "gyógyítás" nem. Mármint Európában. Ázsiában pl. mégcsak nem is betegség.
És gondolj bele, ha viszont beletörődsz abba, hogy függetlenül attól, hogy egy pszichiáter tisztességes-e vagy nem (ami egy erkölcsi kategória) vannak kezdő pszichiáterek (ami egy foglalkozás kategória) és kezdő betegségek (amelyek meg társadalmi kategóriák).
Maga a mániás depresszió kifejezés úgy a hetvenes évek elejére datálódik, akkorra jelent meg publikálva a kifejezés. Előtte simán hisztériának nevezték.
Szóval ez a "betegség" is kezdő. Manapság divatosabb a bipoláris depresszió, ez egy 10-15 éves kifejezés.
Ha te mondjuk egy olyan pszichiáterhez mész, aki húsz éve foglalkozik ezzel, akkor ő ezt lehet, hogy másképp fogja hívni.
Terminus technikusnak akkor van értelme, ha a két ember aki ezt használja a kommunikációban ugyanazt érti alatta. Egyébként meg nincs.