Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Teljesen megértelek... Én sem szívesen hagyok ott színházi előadást, talán még eddig meg sem történt,de néhányszor nagy ingerenciát éreztem rá. Pl. a Törőcsik Mari-féle színházigazgatás idején a Koldusopera előadást szívesen ott hagytam volna, ha egyedül vagyok. Lehet,hogy velem volt a baj és a Brecht-féle színház nem nekem való. Ilyenkor nem is a színházjegy árát sajnálom,hanem az eltékozolt időt...
Valami rémlik,hogy ez a Topolcsányi Laura igen fiatal szerző? (De lehet,hogy keverem valakivel....) Talán így megbocsátható neki,de azoknak a színházi szakembereknek kevésbé,akik zöld utat adtak az előadásnak.
Eddig általában akkor írtam valamiről, ha az tetszett nekem. Tegnap viszont megnéztem Topolcsányi Laura: Ikrek előnyben című zenés komédiáját. Tőle már láttam a Szellem a spájzbant, az kellemes vígjáték. Jó, nem volt egy Noël Coward, pláne nem egy Molnár Ferenc, de kellemes, jól fogyasztható történet lett belőle. Azon nem túlzottan lepődtem meg, hogy sokat énekeltek benne, elvégre ez egy zenés vígjáték. Ráadásul a történet egy szereplőválogatásról szól, egy bárba keresnek énekeseket és táncosokat. Viszont három dolgot hiányoltam: épkézláb cselekményt, kidolgozott (még ha vázlatosan kidolgozott) karaktereket, no meg a szellemes párbeszédeket. Ez utóbbi nyomokban azért megvolt. A színészek becsületére legyen mondva, megtettek minden tőlük telhetőt, nem rajtuk múlott az, hogy nem tetszett nekem. Az első felvonás után ittam egy pohár pezsgőt, ami a kedélyállapotomnak jót tett, a darabnak nem. Komolyan gondolkodtam azon, hogy a második felvonás közepén otthagyom az egészet, pedig ilyet sosem tettem idáig. Aztán erőt vettem magamon, és a tapsrend alatt egy kicsit összeütöttem a tenyeremet, aztán kislisszoltam.
Azt sem értem, hogy kik tapsoltak olyan hevesen, mi több, elragadtatott füttyöket is hallottam. Csak nem a szerző, illetve a színészek rokonai?
A Különben dühbe jövünk még most is tetszik, talán, mert úgy csattannak el óriási pofonok, hogy valahogy mégsincs erőszakos hatása, talán az együgyű gengszter, talán a bohózatba illő pszichológusa miatt. Van viszont egy titkos kedvencem, éspedig Paganini, "a bérgyilkosok tündérujjú virtuóza". Csak harmadszorra vettem észre, hogy egész idő alatt egy szót sem szólt. Szerintem a történtek után vége lett a szakmai hírnevének. Azt is ekkor hallottam meg, milyen zenei motívum kíséri a lépteit.
Jut eszembe: nem tudja valaki, mit énekelt a kórus?
További csodás jelenetsor az a motorkerékpáros lovagi torna, remek helyzetekkel.
Életemben eddig egy tüntetésen voltam, bár az túlzás,hogy tudatosan mentem volna oda. Talán 1988-ban volt a Hősök terén a romániai falurombolás elleni tiltakozás. Barátnőmmel keveredtünk valahogyan oda, nem szándékosan,csak valahonnan jöttünk. S ha már ott voltunk, kicsit maradtunk is. Itthon a családomnak nem azonnal vallottam be,hogy hol is voltunk...
Nagyon vigyázni kell régi könyvek újraolvasásával illetve régen tetsző filmek újranézésével .... :) Nagyokat lehet csalódni. (Filmben hirtelen az jut eszembe,hogy kisiskolás koromban nem volt olyan Bud Spencer-Terence Hill mozifilm,amit meg ne néztem volna. Aztán amikor 20 éves koromban videóm lett, elkezdtem felveszegetni és újranézni őket. Hatalmas csalódás volt. Azóta se értem,hogy a ker.tévék miért tudnak ezekkel a filmekkel még ma is nagy nézettséget elérni...)
Nagyon örülök, hogy tetszett a Film! :) (Ne bántsátok a feketerigót) És azt tudod, hogy ezért a szerepért (Atticus) megkapta a Golden Globe és az Oscar díjat is? :)
Jut eszembe a díjakról: nagyon meglepett, hogy a Saul fia három alkotója is Kossuth díjat kapott.
Tegnap végighallgattam egy előadást a Plútó bolygóról, és érdekesnek találtam. A bemutatott képek is figyelemre méltóak voltak, úgyhogy nagy érdeklődéssel hallgattam. Ami ebből ide tartozik, az a bolygó területeinek elnevezése volt. Egy valóban szuroksötét felület a Mordor nevet kapta, utalással Tolkien regényére. A Charon holdon pedig egy rész Kubrick nevét viseli. Almár Iván megjegyezte, hogy nem érti, miért nem kapott egy helyet Clarke is. Szerinte azért, mert Kubrick amerikai, Clarke pedig angol. Viszont Tolkien is angol. Miután mind a Plútón, mind a Charonon még rengeteg érdekes hely van, sor kerülhet Clarke-ra is. Bízom benne.
Az érzés ismerős, a napokban elővettem George Sand: Consuelo című könyvét, negyven évvel ezelőtt (vagy még régebben) az egyik kedvenc olvasmányom volt. Most is elolvastam, és részint szélsőségesen romantikus, részint túl bőbeszédű (nem a hősnő, a könyv) részint pocsékul van szerkesztve. Viszont néhány rész még mindig tetszett.
Nos, jutiqnak tisztelettel jelentem, tegnap sort kerítettem a Ne bántsátok a feketerigót c. film megnézésére. Gregory Peck fantasztikus benne,egyszerűen imádtam. És egy jelenet nagyon szíven ütött: Amikor a bírósági tárgyalás végén a feketék között a karzaton lévő kislányt felszólítja a tiszteletes,hogy álljon fel,mert az édesapja kivonul a teremből.... Megható volt a tiszteletnek ez a kifejeződése.
Nekem meg olyan érzésem volt a hozzászólásom elküldése után,hogy még azt is bele kellett volna írnom: Hogyne "dumálhatnál" bele, hiszen te vagy a topikgazda! :-)
Mi többiek (kicsit kevesen,de ez is jó benne szerintem) csak használjuk! :-)
Most életemnek olyan nehéz szakaszában vagyok,amikor az olvasás kikapcsol és megnyugtat,de érdekes módon régi, már többször olvasott köteteket veszek le a saját könyvespolcomról,mégcsak nem is mindig veretes irodalmat, a könyvtárat kicsit hanyagolom. De el fog jönni az idő,amikor újra szívesen megyek,remélem, nem sokára.
Ja igen bocsi, az elküldés után volt egy olyan érzésem, hogy találós kérdés a hozzászólásom :)
Láttam már az új könyvét is Harper Lee-nek, ami korábban íródott, de tulképpen mégis a folytatása a Feketerigónak. Slig várom, hogy a könyvtárban meglegyen!
Ugye most a Ne bántsátok a feketerigót a téma ?:) Tervezem megnézni filmet. Lehet,hogy erre ez a 4 napos hétvége jó is lesz. Most viszont olyan gyönyörűen süt a nap,hogy azt hiszem,elmegyek sétálni.
Sziasztok, hadd dumáljak bele egy kicsit. Mondjuk én a könyvet is imádtam, de ha te nem is annyira: aszondom a filmet okvetlenül nézd meg, ahogy írtad, már csak a főszereplő miatt is érdemes. De nemcsak miatta. Nemrégen újranéztem, és bár azt a felkavaró érzést nem tudta másodszorra nyújtani, de nagyon is jó film. (Mondjuk nekem ahhoz az első alkalomhoz, egy nagyon is személyes, és nagyon is felkavaró érzés is tartozik)
Szerdán egy könyvbemutatón vettem részt, utána meg lehetett nézni az Űrhajózási kiállítást, nem is hagytam ki. Nálam szakértőbb ember kellene, aki méltassa, de mint laikus érdeklődő, szívesen nézegettem. Ezért láttam a Mir űrállomást, láttam a holdjáró autót, az Apolló parancsnoki kabinját, sok lenne mindet felsorolni. Ki volt állítva két űrruha (vagy legalábbis jó modellje), és mögéje állva lehetett fotózkodni. Ezt kihagytam, viszont felfigyeltem egy feliratra, miszerint érintsd meg a Holdat! Közelebb mentem, és kiderült, hogy egy átlátszó dobozban van a holdkőzet, ezen egy lyuk, és be lehetett dugni az ujjamat. Ezt viszont nem hagytam ki, mikor lesz még egyszer ilyen alkalmam?
A Mir űrállomásnál meglepett, hogy milyen kicsi. Eddig is nagyra becsültem az űrhajósokat, ezután még jobban azt fogom tenni.
Egyébként a kiállítás interaktív volt, sokan éltek is a lehetőséggel, de én a legtöbbet kihagytam. Egy-két kisfiú lelkesen vezette az űrsiklót, és saját maga produkálta hozzá a zajokat. Ezekből ítélve, legalább az egyik visszapattant a légkörről.
Nem ártott, hogy siettem, mert ez a kiállítás csak március 15-ig van nyitva.
A mi előadónk is társat keresett, először végigkérdezte az összes férfi barátját, de amikor meghallották, hogy 950 kilométert kell gyalogolni, mindenki visszamondta. Végül egy sportos negyvenéves nő szegődött melléje, és együtt végigjárték az utat. Csöppet sem könnyű, főleg nem nyáron, amikor ők vállalkoztak rá, de szerintük megérte. Sok szépet láttak, de nem tudom mindet leírni, hiszen akkor sosem lenne vége. Aranyos volt az előadótól, aki buszvezetőként dolgozik, hogy elmondta, egy utasa megköszönte azt, hogy ennyi újat megtudott, de hozzátette, hogy ha maga meghal, a nyelvét külön kell agyonverni. Tény s való, jó beszélőkéje volt, de az ott ülők meg jó hallgatók voltak, úgyhogy minden rendben.
Jó hogy eszembe juttattad... Ez egy-két hónapja volt valamelyik csatornán, csak marha későn. És előrelátó voltam, mert benyomtam a felvételt. Aztán a mobil-vinyómat a családból valaki kölcsönkérte hetekre, de már vissza is érkezett, csak közben tökre megfeledkeztem a felvételről.
Tegnap egy olyan férfi előadását hallgattam, aki megjárta az El Caminot. Persze képekkel illusztrálta. Érdekes volt, de nem akarok részletesen beszámolni róla. Két dolgot tartottam nagyon figyelemre méltónak. Az egyik spanyol kisvárosban olyan helyet talált, maire az volt kiírva: Nyugdíjasok játszótere. És tényleg, olyasmik voltak ott, hogy mérleghinta, csúszda, hinta, no meg egy csomó pad és valami golyójátékhoz (talán pétanque) szükséges szabad tér. Isten bocsá’ a mérleghintát szívesen kipróbálnám újra.
A másik, hogy ha megérkeztek egy kisvárosba, ahol volt zarándokszállás, egyszerűen lerakták a hátizsákjukat, biztosak lehettek abban, hogy ha visszamennek, ott is találják. Megszámolták, mennyi hátizsák volt előttük, megnézték, hogy hány férőhely van a szálláson, és ebből rögötn tudták, beférnek-e. Ehhez tartozik, hogy a zarándokút első negyven kilométerén van egy kőkereszt. Ennek a tpvében azok az emberek, akik visszafelé is erre mentek, akkor a használt, de jó állapotban lévő ruháikat, sőt, ami még fontosabb, a cipőiket is otthagyják, aki akarja vihet belőle. Mi több, még néhány eurót is letesznek, és csak az vesz belőle, akinek tényleg szüksége van rá.
Elmondása szerint a legtöbb szálláson kaptak vacsorát, ezért aztán a lencse harmincféle elkészítési módját ismerhette meg. Viszont aki legyalogolt harminc-negyven kilométert, annak általában jó étvágya van..
A Rózsa nevét elsőre én sem értettem minden részletében. Viszont másodjára-harmadjára is akadt benne felfedezni való. Arra gyorsan rájöttem, a főhőst miért hívják Baskerville-i Vilmosnak, és hogy a vak könyvtáros alakjával finoman Borges-re céloz, bár nem hinném, hogy ő egy humortalan ember lenne. Azt hiszem, ideje újból elővennem.
Csak A rózsa nevét olvastam és az ebből készült filmet láttam. A könyv nekem kicsit magasnak tűnt, lehet, újra kellene olvasnom.
Harper Lee is meghalt. Pont tavaly év végén vettem meg magamnak a Ne bántsátok a feketerigót c. kultikus regényét, elolvastam, tetszett is, de azt a nagy-nagy előzetes várakozást,amit keltett, nem váltotta be. Nem tudom,a filmet érdemes-e megnézni, igaz,hogy Gregory Pecket nagyon kedvelem. A másik Lee-regényhez valahogy nincs kedvem.
Nagy sajnálattal olvasom, hogy meghalt Umberto Eco. Szerettem és szeretem a regényeit, főleg az elsőt, a Rózsa nevét. A többi is jó, de hozzám valahogy ez áll közel.
Pontosan egy hete láttam az Ébredő erőt, méghozzá 4D kivitelben. Ez utóbbitól el sem tudtm képzelni, mit jelent, ezért választottam ezt a formát. Megkaptam a szemüveget, fel is raktam, aztán vártam, mi fog történni. Filmelőzetessel kezdődött, és meggyőződhettem arról, hogy valóban térhatású a mozi, mert úgy éreztem, egy pofátlan orkkal kishíján összeért az orrunk. Aztán figyelmeztették a nagyérdeműt, hogy a szék rázkódik, és ha leejtünk valamit, csak az előadás végén vegyük fel. Ami azt illeti, a szék rázkódott, időnként be is dőlt, néha szél csapta meg az arcomat, egyszer vízpűra, egyszer-kétszer még virágillat is. Nem bánom, hogy megtudtam, mi is az a 4D, de nem fogom megismételni. Ami a filmet illeti, a cselekmény szempontjából csalódás volt számomra, viszont nagyon tetszettek az első részekre tett finom utalások, no meg technikai kivitel. Két igazán katartikus pillanatot is átéltem, mindkettő Solo kapitánnyal volt kapcsolatban.
Csalódás ide, csalódás oda, várom a következő részt. Miért pont azt hagyjam ki?
A képeslapok válogatása továbbra is tart, és egyre érdekesebb számomra. Néhányszor nosztalgikusan sóhajtoztam, például Góliát, az óriásbálna láttán. Néhány címzett már-már személyes ismerősöm lett, például Csonka Julianna úrhölgy a Colombus utcából. Egyébként az egykori postások a boldog békeidőkben szép munkát végeztek! Az egyik lapon a kézzel írt dátum 1907. június 7, a felvevő postahivatal bélyegzőjén nincs dátumozás. A kézbesítő postahivatalén van, éspedig 1907. június 9. Két nap alatt megérkezett, a harmadik nap alighanem kézbesítették, és akkoriban nem volt gyakori a légiposta.
Érdekes, hogy jó néhány képeslap Kemenczéről íródott, olyan csodás látnivalókkal, mint például a szövetkezet magtára. Autókedvelőknek érdekes lehet, hogy az 1914-es dátumú lapon egy gépkocsi is látható, igaz, hátulnézetben.
A húszas évek elejének fürdőruhadivatja is figyelemre méltó, szerintem napjainkban előbb-utóbb utcai viselet lesz belőle, persze nők számára.
Találtam néhány olyan lapot, amin az Osztrák-Magyar Monarchia néhány népviselete látható. Magyar nincs köztük, ettől függetlenül érdekes, ráadásul a lapok színesek.
Folytatom a válogatást, azt hiszem, részem lesz még néhány meglepetésben.
Valamikor nagyon szerettem Kinget, de mostanában túlzottan hosszú lére ereszti a történeteit. Ez egyébként a többi népszerű szerzőre is igaz, elég összehasonlítani a Setét torony köteteit, de ilyen a Harry Potter sorozat is. Egy ismerősöm szerint a szövegszerkesztő az oka. Túl könnyű írni vele,
Úgy veszem észre, a kártyanaptár kihalófélben van.
Ami a szalvétagyűjtést illeti, népszerű volt a hatvanas években. de most már kevés maradt belőle.
Én is kifelejtettem a "szerintem" szócskát ! :-) Még egy kicsit Kingről: időről időre rámjön,hogy sorozatban újraolvasom "őt". Mivel sejtettem,hogy karácsonyra megkapom a nyomozós történetének 2. részét (Aki kapja, marja), gyorsan elolvastam az 1. részt,a Mr. Mercedest, majd utána az Álom doktort, az Újjászületést, most tartok a Hasznos holmiknál.
Más. Ma lehet,hogy megpróbálkozom A lehetetlen c. filmmel (Rtl klub),ami igaz történet alapján készült, a 2004-es cunami kapcsán egy család története. Ahogy olvasgattam,akinek tetszett,annak nagyon tetszett....
Csimpolyának:
Az én anyukámnak szalvétagyűjteménye volt, amit én gyerekkoromban nagyon szívesen nézegettem, sokféle gyönyörű szalvétája volt, alakra is különbözőek, nem tudom, honnan szedte össze az 50-60-as években. Nekem már csak a kártyanaptárgyűjtés jutott, szerettem csinálni...
Valóban nem veszünk össze :-)) Valóban úgy kellett volna írnom, hogy "szerintem legjobb filmje", mert tudom, hogy szinte mindenki a Remény rabjait tartja annak. Nálam mégis a Halálsoron a favorit. (Könyvben pedig a Holtsáv.)
Igazad van, tényleg voltak ezek a filmek is... A Napfivér, holdnővért régebben láttam, az Igazából szerelmet többször is, azért nem néztem most. De tegnap belenéztem a Büszkeség és balítélet azon feldolgozásába, ahol Donald Sutherland az apa és Keira Knightley Lizzie, ezt is meg lehet nézni.(Kicsit vitatkozom egyébként,Kingtől a legjobb film : A remény rabjai:-), de ezen biztos nem veszünk össze.
Mostanában képes levelezőlapokat válogatok. A gyűjtemény anyámtól maradt rám, jó részét már húsz éve kidobtam, most selejtezem a fennmaradó darabokat. Időnként érdekességekre is bukkanok, például egy olyan lapra, amin egy csomó pödröttbajszú úr és néhány olyan hölgy van, akinek földig ér a szoknyája, no meg három kisgyerek. Német nyelvtudásom enyhén szólva is hiányos, de azért a deutsches kaiserhaus feliratot megértettem.
Egy, a húszas évek elejéről való képeslapon a tanárnőjének küld üdvözletet a diákja, olyan csodás, kalligrafikus írással, aminek láttán elöntött a sárga irigység.
Azt hiszem, a válogatás eltart még egy darabig, de csöppet sem lesz unalmas. Olykor az az érzésem, hogy egy darabka történelmet tartok a kezemben.
Az evés-ivástól tartózkodtam, mert sokalltam az árakat. Tavaly rászántam magma, és megettem egy sültkolbászt, ami részint hideg volt, részint íztelen, ráadásul a mellette lévő kenyér is száraz. Maradt a nézegetés-gyönyörködés.
