Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Az ellendugattyús diesel létezett egy Junkers repülőgép motorként már a 30-as években is, az angol Napier és egy francia cég ias gyártotta licenc alapján.
Az egész rendszer lényege, hogy elekrtromágneses gyorsítással, egy páncél lemezt enged útjának a lövedék felé. (a kép alapján)
Ha az ember bele gondol, okosan lehet szivatni, attól füg mennyire érzékeny a rendszer. Ha bereagál egy 20mm gépágyú lövedékre, egy sorozattal elég megszórni, és annyi volt a több millás csoda. Azt nem tudom mennyibe kerül 20 db 20 mm lövedék.
A drozd (magyar: harkály) témát anno kiveséztük linkekkel mindennel kb. még tavasszal.
Eddig én is egy érdeklődő laikusnak tartottam magam, de eszerint valami más definíciót kell keresnem, valamit, ami kifejezi a köztünk lévő tudás-beli különbséget, ami a Te javadra áll fenn.
Bocs, de még mindig nem fogytam ki a kérdésekből :-)))
Az ellendugattyús harckocsi motorokat mennyire ismeritek (pl. T-64, T-80 UD)? A Pattantyús-féle Belsőégésű motorok c. könyvben általánosságban írnak ezekről az erőforrásokról. Egyes típusoknál elmés (de bonyolult) mechanizmusokkal kapcsolják össze a két főtengelyt, máshol az egyik dugattyúsor csupán kompresszorként működik, így itt nem kötik össze a főtengelyeket.
Az említett orosz (ex szovjet) motorokról nem találtam metszet rajzot, csak ezt a nézeti grafikát az 5TDF-ről.
Úgy tűnik, hogy egyetlen főtengely kivezetés van (9. szám az ábrán), nincs összekötő mechanizmus. Jól látom, jól gondolom? Az egyik hengersor itt is csak kompresszor szerepét tölti be? Van valakinek esetleg röntgenrajza ezekről a motorokról?
Szvsz a topicban vannak olyanok is, akiknek tudása messze az enyém fölött áll. :)
Én csak egy érdeklődő laikus vagyok, akit lenyűgöz a haditechnika. :))
Egyébként a korábbi kérdésedre: én nem tudok ilyen irányú magyar k+f-ről. Sőt, harcjármű szinten semilyen fejlesztésről... (ha esetleg mégis létezik ilyen, arról én is szivesen vennék minden elérhető információt...)
Egyenlőre ilyen nincs. De már fejlesztenek ilyet, pl. a JCM (Joint Common Missile), amelyet a Hellfire és a TOW rakéták leváltására szánnak, sőt, lehet, hogy a Maverick rakétákat is ez fogja váltani. A tervek szerint 2010-ben...
Persze, megint a naív informatikus szól belőlem, de erre meg azt mondom, olyan rakéta kell, ami felismeri a harckocsi típust, és támadási stratégiát választ. (intelligens támadás...)
Szvsz ez egy terv... az is az érdekesebb, de kevésbé reális változatból. Ha jól veszem ki, arról van szó, hogy a közeledő lövedéket egy érzékelő (pl. miliméter hullámhosszon működő radar) jelzi a közeledő lövedéket, a számítógép az adatokból kiszámítja a lövedék röppályáját, és ez alapján egy páncéllemezt lök elektromagnetikus úton a lövedék útjába. KE (Kinetikai energiával pusztító) lövedék (pl. Nyíllövedék) esetén vagy a pályájáról térítheti le, hogy ne találja el, vagy legalábbis ne ideális szögben csapódjón a harckocsinak, CE (Kémiai energiával pusztító) lövedék (pl. HEAT) esetén meg kiváltja a robbanást, és a kumulatív sugár nem, csak már meggyengülve éri el a járművet.
Érdekesnek érdekes, de nem tünik túl reálisnak. Nekem. (persze ez nem jelent semmit)
A Leclerc ugyanannyit tehet az RPG-s, narkotizált fanatikus ellen, mind szinte bármely modern nyugati harckocsi: semmit. Egy kivétel van, az Izraeli védelmi erők harckocsijai, mivel azok már jóideje főleg reaktív páncélzattal mászkálnak (még a régi M60A3-asok is), de az ugye más eset.
Olvastam már elvi hatékonyságot (pl. Arena: 80-85%), de mindhárom aktív elhárítórendszer keményen függ a körülményektől. Pl. városi körülmények között szinte egyik sem működőképes, vagy éppen nagyon is veszélyes használni. Az Arena-ra hiába írják, hogy elvileg használható akkor is, amikor a saját gyalogos egységek vannak a környéken: városban egyszerűen nem reális az, hogy a 25m-es körzete "tiszta" legyen. A Shtora-1 esetén alapkérdés, hogy mozgásban van-e a jármű vagy sem, ha mozgásban van, lehet, hogy simán elhadja a védelmet nyújtó ködfelhőt, és még hosszan lehetne sorolni a "Ha"-val kezdődő mondatokat.
Ezen rendszerek nem nyújtanak 100%-os védelmet, hanem adnak egy elvi esélyt, hogy megvédjenek a támadástól. Ennyi. Aztán minden az adott helyzettől függ.
A három rendszerből kettő nem egyeztethető össze, az Arena és a Drozd ugyanis ugyanarra a célra szolgál, de a Shtora-1 és az Arena ill. a Drozd elvileg vegyíthető (bár bevallom fogalmam sincs, valóban használják-e így).
Egyébként ezen három rendszeren kívűl mást nem tudok, annyit lehet még hozzátenni, hogy a Drozd alatt értelemszerűen a Drozd-2-őt vesszük, hiszen az alap Drozd az orosz tengerészgyalogság T-55AD (D = Drozd) harckocsijain volt. És a Drozd-2 jelent meg a T-80U illetve az utáni járművek esetén opcióként.
Hogy milyen más megoldások vannak még? Én a reaktív páncélztaton kívűl mást nem tudok. Abból ugye van a Kontakt-5 és a Kaktus.
Bocsánat, Uraim, hogy így leragadtam az aktív harckocsi védelemnél... de volna itt megint egy kérdés. A mellékelt ábrát egy német könyvből másoltam ki, és hát sajnos a nyelvtudásom vészesen tart a 0,00 értékhez. Jól sejtem, hogy ez egy kísérleti, nyugati rendszer vázlata lehet?
Cifu, imponáló, amit a Leclerc-ről írtál. Egy lánctalpas csúcstechnika az a gép. De ott vajon hogy van megoldva, hogy pl. egy narkotizált gerilla ne lőhesse ki RPG-vel?
Tényleg így van! Egy ismerősöm (vagy remélem, hogy inkább barátom) aki hivatásos katona és eléggé mélyen beleásta magát a haditechnikába, mesélte, hogy kb. 10 éve egy (ha jól emléxem svájci, vagy holland) emberke váratlanul nekiszegezte a kérdést: "És, mit lehet tudni a Drozd-rendszerről?" "Tessék? Miről?" kérdezte ő csodálkozva. Soha még csak nem is hallott az aktív védelemről. "Na, persze, olyan titkolózóak maguk is, mint az oroszok..." mondta csalódva a nyugati cimbora. A barátom meg arra gondolt, hogy micsoda misztikus dolgokkal etetik egymást az emberek nyugaton az orosz haditechnikáról.
És, tessék! Persze, hogy létezik és rendszerben volt már akkor, amikor nekünk még fogalmunk se volt róla. Ez is egy a "hideg zuhany"-ok közül.
Szvsz a Leclerc akkor a te harckocsid, bár minden modern harckocsi esetén már ilyen rendszer működik (M1A2SEP, Challenger Mk2., Leopard 2A6, stb.).
Idézet a Leclerc cikkemből:
"A parancsnoknak van továbbá 7 periszkópja körkörösen (kivéve teljesen hátra), és egy 15cm-es képátlójú szines monitra, amelyre vagy a saját HL-70-es, vagy az irányzó HL-60-as periszkópjának képét lehet megjeleníteni, illetve az Mk2. esetén a FINDERS (Fast Information, Navigation, Decision and Reporting System ~ Gyors Információ, Navigáció, Döntéshozó és Jelentő Rendszer) adatait"
"Már az alap verziónál is igen fejlett, digitális adatbuszon keresztül kommunikáló rendszer működött, de az 1998-ban megjelent Mk2. valódi csúcstechnikát vonultat fel, nevezetesen a FINDERS-t, amely a parancsnok kijelzőjén képes megjeleníteni a saját és a baráti, valamint az ismert ellenséges erők pozicióját, illetve az ehez tartozó Icone (~Ergonomikus Kommunikációs és Navigációs Interface) rendszert, amely a harckocsik közötti, illetve a harctéri parancsnoksággal biztosít kétirányú digitális kapcsolatott. Érdekesség, hogy hasonló rendszer található a Challenger Mk2. fedélzetén, ugyanettől a gyártótól (SAGEN és Thales), és egyszerre maximum 6 cél adatait képes tárolni és megjeleníteni. Két fő számítógépes rendszer van a Leclerc fedélzetén, ebből az egyik a tűzvezetésért felel, a másik pedig a torony és lövegmozgató szervókért, illetve több kisebb számítógép felel az automata töltőberendezésért és egyébb kiegészítő rendszerekért. A modernizált Mk2. változatnál a számitógépeket nagyobb teljesítményüekre cserélték, és két fő rendszer egyenként 500-500MB memóriával rendelkezik."
Nagyon köszönöm a választ, így már tiszta a dolog.
Viszont, minden válasz újabb kérdéseket szül...
Az oroszok által konstruált másik két aktív védelmi rendszer, a Drozd és az Arena mellett ez a legmodernebb szisztéma? Léteznek-e esetleg valamiféle kombinált megoldások?
Ha jól értem, a Shtora az irányított páncéltörő rakéták célravezetését igyekszik meggátolni, de abszolút nem véd pl. az RPG graánátja ellen. Az Arena rendszer viszont, - ha jól tudom, - minden 70...700 m/s sebességű páncélelhárító lövedéket, rakétát, stb. képes (nem tudom milyen hatékonysággal) fizikailag megsemmisíteni a hk. 25-50 m-es körzetében.
Tudtok esetleg valamilyen %-os arányt ezeknek a rendszereknek a hatékonyságára?
Sorry a sok kérdés miatt, de remélem, másokat is érdekel ez a téma.
Cifu:a francia hadsereg pedig a 'Leclerc 2010'-en dolgozik, amely a neve által is sejthető módon 2010-ben áll rendszerbe, és olyan futurisztikus dolgokat tartalmaz majd elvileg, mint kis méretű repülő drónokat, amelyek felderítik a levegőből a leküzdendő célokat.
Mondjuk én informatikusként mindig az elosztott erőforrást használó és a harceszközök közötti kommunikációt szolgáló megoldásokat részesítettem volna előnyben... A francia megoldás jogos... A magyar megoldás milyen??
Igazából mindig is vicces volt harckocsizó lenni. Az első VH idején attól retteghettél, hogy a zajos és büdös bádogdoboz a harctéren fogja bemondani az unalmast, nem is szólva arról, hogy egy közelben becsapódó tüzérségi lövedéktől a saját harckocsid szétszakadó szegecsei sebezhettek halálra. A második VH idején fokozatosan jöttek a bajok, kezdve a molotov-koktélokkal és a harckocsiaknákkal, át a különféle páncéltörő ágyúkok és tankvadász puskákon át a háború végét jellemző kezdetleges páncéltörő rakétákig és a légi támadásokig.
Azóta sem változott a helyzet, aknamezőktől, rejtett helyekről, gyalogos katonák által kilőtt páncéltörő rakétáktól, retteghetsz, hogy az olyan szépségekről már nem is vesztegessük a szót, mint a harckocsi elhárító helikopterek és a csapásmérő repülőgépek. :))
innentől már nincs messze az, h a repölő drón mondjuk magával visz egy kétkilós kumulatív töltetet, amit aztán (akár manuális vezérléssel is, minikamera, etc.) ráejt a leküzdendő hk tetőpáncélzatára. Egy hk-n meg elfér mondjuk öt drón.
Vicces dolog lesz harckocsizónak lenni a jövőben:-)
Fejleszteni fejlesztenek ilyesmiket, de rendszerbe nem nagyon állították őket. Valószinüleg azért, mert nem látták szükségét, a fő veszélyt kikiáltott felkelők/terroristák legkomolyabb páncéltörő eszköze az RPG-7, az ellen pedig mit sem ér...
Az amerikai hadsereg legutóbbi általam ismert ilyen programja a FASP (Full Spectrum Active Protection), a francia hadsereg pedig a 'Leclerc 2010'-en dolgozik, amely a neve által is sejthető módon 2010-ben áll rendszerbe, és olyan futurisztikus dolgokat tartalmaz majd elvileg, mint kis méretű repülő drónokat, amelyek felderítik a levegőből a leküzdendő célokat.
Hogy a németek min törik a fejüket, arról bevallom halovány dunsztom sincs...
ilyet v ehhez hasonlót a miért nem csinálnak pl. az amcsik? Nem tudnak (nem hinném) vagy csak nem érzik fontosnak? Elég vastag egy Abrams (vagy akár Leo, vagy Leclerc bőre (ezt megint nem hinném...)?
A Shtora--et a szentpétervári VNII Transmash és a Moszkvai Elers-Elektron cég fejlesztette ki, és 1988-ban került rendszerbe. A két legáltalánosabb páncéltörő-rakétatipus ellen nyújt védelmet: a drótvezérléső rakéták, pl. a TOW és a HOT ellen, illetve a lézer-irányítású rakéták ellen, pl. a Hellfire vagy a Copperhead.
A Shtora-1 áll egy speciális digitális számitógépból és irányítópanelből, két electro-optical egységből (a két doboz a torony két oldalán), négy lézerbesugárzásjelzőből a torony tetején és egy rakás, direkt lézer-elleni ködgránát.
Két működési metódusa van, az egyik a drótvezérlésű rakéták ellen, ez a következőképpen működik:
A drótvezérlésű rakéták, mint pl. a TOW esetén a rakéta végén egy nyomjelző van, amely az infravörös érzékelő számára "világit", ez a referenciapont, és az irányítórendszer úgy vezeti rá a rékétát, hogy ezt a referenciapontot igyekszik rávezetni a célpontra. A Shtora-1 a rakéta kilövése után az indító jármű felé fordítja a tank tornyát, és egy nagy "hőfoltot" hoz létre. A rakéta irányítórendszere a nagyobb hőforrást veszi alapul, ezért a tankot fogja referenciapontnak tekinteni. A végén a rakéta van a cél elött a földbe csapódik, vagy túlrepül azon (függően attól, hogy a tankhoz képest milyen irányban volt) - és persze van egy kis esély arra is, hogy így is pont eltalálja.
A másik metódos a lézer-rávezetésű rakéták elleni. Amennyiben a torony tetején lévő lézer-besugárzásjelzők egy rávezető sugarat észlelnek, automatikusan ködgránátokat lő ki az adott irányba, így a rávezetés (elvileg) nem lehetséges, hisz a lézersugár nem a tankon, hanem a ködfelhőn fog megtörni. Eközben a parancsnok elötti kijelzőn egy led mutatja, hogy melyi irányból várható a támadás, így arra felé fordíthatja a tornyot (vagy akár az egész harckocsit), hogy a támadás felé nézzen a legerősebb páncélzat.
Adatok:
Tömege: 350 kg
Lézer besugárzásjelzők:
2x TShU-1-11
2x TShU-1
Látószög (egyenként): horizontálisan -5° és +25° között
vertikálisan 90°
Teljes látószöng: 360°
Örülök, hogy találtam Valakit, aki otthon van a témában! Köszi a linket, az a helyzet, hogy ez nekem is megvan, de... Bár nem illik az embernek a tudatlanságát hangsúlyozni... meg is próbáltam lefordítani, de nem sok sikerrel. Magyar nyelvű szakirodalomhoz pedig nem jutottam hozzá :-(
