Talpról lövőkből van két csapatunk. Kerssél már olyant is aki fel tud, vagy fel mer ugrani. Abból van iszonyatos hiány a hazai mezőnyben. Talpról puffogtatásban világelsők vagyunk. Ez az EB mezőnyben 8-10. hely. Tőth Gabi ebben a nagy Jedi mester.
A Szombathely meglepetésre nem Bandelier-vel és Agbabával, hanem Horváth Petrával és Virág Nonóval kezdett a két átlövő poszton, az első félidőben Bandelier alig kapott néhány percet, Agbaba meg egyet sem. Irányítóban Pődör Beki, beállóban Gorilszka volt a kezdősorban, utóbbit elég hamar felváltotta Mayer Szabina (úgy tűnt h a Szombathely ezen a meccsen a magyar játékosainak akart lehetőséget adni – ők ősszel némileg háttérbe szorultak - kivéve persze Tomasevicet a kapuban, akinek Csapó Kincső Siófokra távozásával nincs is NBI-es szintű cseréje).
Ez a felállás a hazaiak támadójátékát eleve meghatározta: Horváth Petrától átlövésekre lehetett számítani, ezen kívül szóba jöhettek még húzások a jobbszélre, beállós passzok Gorilszkának illetve Pődör Bekitől lövések talpról vagy egy-egyezés után betörésekből. Az MTK láthatóan leginkább Gorilszkától tartott, rá külön készültek és az első félidőben nem is tudott sokszor helyzetbe kerülni (ez utóbb a győzelem szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyult), mezőnyből két gólt lőtt csak harminc perc alatt (abból is az egyiket rendezetlen védelemnél).
Az MTK támadójátékában az elején egyértelműen a gyors labdafelhozatal és a még gyorsabb középkezdések domináltak: az első hat vendéggólból négy, az első tizenegyből nyolc ilyen norvég stílusú akcióból jött létre. Marincsák Niki kétszer volt így eredményes, a harmadikat Zácsik, a negyediket Dakos lőtte (ő indításból), és lehetett volna még egy, ha Azari nem hagyja ki a ziccert jobbszélről. Tíz perc után beállt Pál Tami és alig öt perc alatt háromszor betalált, kétszer ő is ilyen gyors akcióból, ezen kívül a két balszélső, Pelczéder Orsi és Sallai Niki is lőtt egy-egy indulásgólt (11-9 18. perc).
Valamit tenni kellett, a Szombathely időt kért és átalakította a visszarendeződését: ezután a félidő végéig Virág Nonó feladata lett megzavarni az MTK gyors támadásait, ami többször sikerült is. De hamar kiderült h felállt fal ellen is jobbak a vendégek: Zácsik először a kilépő védő fölött átívelt pontos passzal hozta helyzetbe Dakost, majd utána átlövésből is betalált (11-13), Pál Tamara hetesből és mezőnyből is eredményes volt (12-16), Sallai Nikinek a jobbszélről egészen balkettőig befutó másik szélső, Juhász Eszter adott egy gólpasszt, aki aztán nem sokkal később felkanyarodásból jobboldalon talált be, két védő között úgy hogy a labdáért már a hatos fölött kellett visszanyúlnia hátra h azt megszerezze (13-18). Ezekre a gólokra a hazaiak nem tudtak válaszolni: Varga Niki és Gorilszka ziccerét védte Győri Barbi, Pődör Beki meg fél percen belül kétszer is eladta a labdát. Beki szeptemberben az MTK elleni mérkőzés hőse volt, most már persze külön készültek rá, gólt az első félidőben nem is tudott lőni – a szünet után is csak kettőt – de így is láttunk tőle szuper asszisztokat és hetest is kiharcolt az első játékrészben. Ennek ellenére jót tett volna irányítóban egy csere, de úgy tűnik nincs, ezért szinte végig pályán maradt és a félidő végére jól láthatóan elfáradt.
A szünet után beállt ballövőbe Bandelier, aki aztán átvette Pődör Beki szerepét, nemcsak gólokat lőtt, hanem egyre-másra hozta helyzetbe a vonalon Gorilszkát, Mayer Szabinát és egyszer balszélen Wald Kírát is. Az 56. percig a hazaiak 14-szer találtak be, ebből 11-et Bandelier-nek köszönhettek, vagy a gólt vagy az asszisztot (14-18>28-35). De ez is csak ahhoz volt elég hogy megmaradjon és ne növekedjen a két csapat közötti 4-5 gólos különbség. Az MTK elöl a belső posztokon három nagyon jó formában játszó támadó játékost tudott pályára küldeni (Marincsák Nikit, Zácsik Szandrát és Pál Tamarát, őt a mérkőzés utolsó húsz percében jobbkettőbe cserélték be, a ma nem túl sok szerepet kapó Szekerczés helyett). Beállóban Dakos, a széleken Pelczéder, Sallai Niki és Juhász Eszter is remek formában voltak.
Így a vendégcsapat többgólos előnye gond nélkül megmaradt, és az utolsó tíz percben tovább nőtt. Két és fél perccel a vége előtt Pál Tami egy szuper passzal megjátszotta a vonalon Sári Barbarát, de a hetest utána Sári kihagyta. A hátralévő időben aztán már semmi nem sikerült az MTK-nak – az álmoskönyvek szerint sem jó ugyanazzal a játékossal lövetni a büntetőt mint aki kiharcolta, de Sári Barbi annyira csak perceket kapott eddig a szezonban h valahol Vovát is meg lehet érteni. A sikertelen hetes után összeomlott a kék-fehérek játéka, a hazaiak egy perc alatt három gólt is lőttek és így legalább a végeredményt sikerült elfogadhatóbbá tenni, ha mást nem is (29-35>32-35). A szombathelyi vereség oka az ellenfél magabiztos játéka mellett az első félidő végén támadásban beállt rövidzárlat volt, ha Bandelier-t már akkor becserélik és korábban át tudja venni Pődör Beki szerepét, könnyen lehet h nem tud elmenni a vendégcsapat négy-öt góllal (és ezen a meccsen igazából ez volt a siker kulcsa, mert a gyors akciók ellenére a hazaiak a mérkőzés többi részében még úgy is pariban tudtak maradni, hogy amúgy jóval kisebb dinamikával vezették a támadásaikat).
Persze így sem lett volna könnyű feladatuk: az MTK-ban külön öröm volt látni Zácsik Szandra magabiztos és nagyon ötletes játékát (többször védekezésben is) Bár az első támadást elrontotta – a Dakosnak szánt bepassz nem sikerült - és az első átlövését is védte 6-6-nál Tomasevic, ennek ellenére az önbizalma megmaradt, bátran próbálkozott mindenfélével, öt gólt lőtt és adott nagyon jó asszisztokat is. Még egy váratlan kiállítás sem vette el a kedvét: a huszadik perc környékén történt h nyolc méterről éppen felugrásból lőtt kapura és Horváth Petra hátulról a mezénél fogva lerántotta. Zácsik a hátára esett, a játékvezetők nem fújtak semmit, majd kisvártatva kiállították. Szombathelyi játékosok akkor már nem voltak a közelben sem, így csak arra lehet gondolni hogy Szani szóvá tette azt h nem volt játékvezetői reakció erre az egyértelmű faultra. De ezt is csendben tette, mert a nézőtérről még csak azt sem lehetett látni h odaszólna az alapvonali bírónak. Ennek ellenére kiállították. De már van olyan magabiztos h ez sem érdekelte:)
Írtam a múlt heti bajnoki fordulóról kicsit részletesebben. (Videók is lesznek...)
Érd—Vác: 30-34 (16-14)
Az első érdi támadást Walfisch fejezte volna be középen, de a védőkbe ütközve inkább leadta a labdát húzásra balszélre, onnét Fekete Bozsana visszapasszolta a hatosra a beállónak, aki aztán gólt is lőtt. (Az ilyen második/harmadik szándékból befejezett akciók gyakran előfordulnak az Érd játékában, Horváth Roland csapatai szinte mindig nagyon jók elöl a kombinatív játékban…) Nem sokkal később, a negyedik percben történt a mérkőzést befolyásoló talán legfontosabb esemény: a középen teljes lendületből befelé induló LR labdás keze találkozott a védekező Walfisch Merci jobb könyökével, az érdi játékost ezután néhány percig a kispadon ápolták. Hamarosan visszaállt, de befáslizott karral, és utána a lövőkeze az egész meccsen nem volt már az igazi (valószínűleg ezért nem lőtt Merci egy gólt sem mezőnyből ezen az amúgy igazi gólparádét hozó mérkőzésen).
Az érdiek így is hamar jelentős előnyre tettek szert, a nyolcadik percben 6-1-nél a váciak időt kértek, majd alig tíz perccel később 10-4-nél ismét. A tíz gólból nyolcat ráadásul felállt védekezés ellen sikerült elérni, igencsak változatos akciókból, míg a váciak ugyanennyi idő alatt két gólra voltak csak képesek felállt falnál (mondjuk ehhez hozzájárult Kácsor Gréta négy elrontott lövése is az első tíz percben). Ha taktikával nem megy, akkor erőből inkább meg lehet oldani az érdi védők jelentette problémát, gondolhatta Szilágyi Zoltán: beküldte beállónak Szabó Laurát (valószínű volt h sérült jobb könyökével Walfisch őt nem fogja tudni olyan könnyedén ide-oda tologatni…) és Hámori Koniról is hamar kiderült hogy ha elölről egy-az-egyben indul meg Szabó Kitti felé, akkor utóbbinak nem sok esélye marad őt megállítani. Két kiállítást is kapott az Érd, ez sem jött jókor, a második kétpercet 0-3-ra elveszítették, és ezután a sokgólos előnyt már nem is sikerült visszaállítani (13-8>13-11). (Emberhátrányban a legjobb játékosuk, Paróczy Saci beállóként nem volt fent támadásban, és ezt igencsak megérezték…)
Ezen a meccsen lépett először pályára majdnem egy év után Kopecz Barbara, méghozzá átlövőként, az első félidőben jobboldalon, aztán baloldalon (védekezésben végig cserélték). Dinamikában észrevehetően lassabb volt a többieknél, legalábbis amíg meg nem indult váratlanul, mert olyankor aztán semmi gond nem volt a sebességével. (A második félidő végén négy váci védő között lőtt hét méterről gólt lendületből, ami azért nem akármi. De mind a négy gólja szépségdíjas lehetne.) Ennek ellenére a játéka az első félidőben érthetetlennek és taktikailag kevéssé átgondoltnak tűnt, legalábbis nekem. Kezdjük azzal h a jobblövő posztot köztudomásúan utálja, és ha védekezésben sincs fent, akkor a labdaszerzésekből is kimarad, nem tudja a többieket indítani etc. Half the fun is gone mondanák erre az angolok. OK, ez még magyarázható azzal hogy a kispadhoz közeli oldalra akarták beállítani és egyébként is kímélték őt ezen az első meccsen a hosszú rehab után. De azt már végképp nem értettem hogy jobboldalra miért nem volt egy figura sem kijátszva az első félidőben és meg sem próbálták őt helyzetbe hozni. (Mód Noémi – őt ma nem nevezték – ugyanitt szeptemberben rengeteg labdát kapott.) Az teljesen nyilvánvaló volt hogy Kopecz Barbi nem fogja Kácsor Grétát egymaga le-egy-egyezni, így aztán jobboldalon bele kellett törődnie a szinte teljes inaktivitásba. Ez egyben azzal is járt hogy az első játékrészben a jobbszél is meghalt, passzok oda sem mentek le, és az Érd úgy tudott öt-hat góllal elhúzni az Váctól hogy végig féloldalas maradt támadásban.
Ha valaki gólt akart lőni, középről vagy baloldalon próbálkozott, még az irányítóba (!) rövid időre becserélt Mézes Laura is középen alakított ki magának betörésből helyzeteket és lőtt abból két gólt (bár az egyiket a jv-k nem adták meg, mondván már előtte szabaddobást fújtak...) Kopecz Barbi a szünet után ballövőben aztán valamivel aktívabb lett, de egyelőre passzokban sokkal gyorsabb mint lábbal, ezért talán célszerűbb lett volna őt irányítóban játszatni, nem átlövőben. Talán majd legközelebb.
A második félidőben hamar elfogyott az Érd kétgólos előnye, a Vác tíz perc után átvette a vezetést (21-22 41. perc) bár még további tíz perc kellett ahhoz h az Érdet biztosan maguk mögött tudják (25-28 50. perc). Védekezésben fáradt el először a hazai csapat, balkettőben Sztankovics Réka egészen gyengén teljesített, ami azért is érthetetlen mert ő elvileg „friss erőként” csak védekezni jött be a szünet után, korábban pályán sem volt. (Mondjuk most sem sokáig, mert tíz perc alatt kétszer is kiállították.) Landi Gabi védekezése szintén nem volt az igazi, őt nem állították ki, bár Szilágyi Zoltán szerint kellett volna, de amikor ezt szóvá tette, ő kapott sárga lapot. Walfischt egyre látványosabban zavarta a játékban a meccs elején szerzett könyöksérülése, kapura lövésekkel már nem is próbálkozott és persze védekezésben sem tudta magát odatenni úgy, ahogy azt tőle megszoktuk. Az utolsó tíz percben a hazai csapat átállt 5:1-es védekezésre – Mézes Laura volt a zavaró játékos – és Szabó Kitti visszajött védekezni balkettőbe, de most meg jobboldalon támadtak gondok, kiderült ugyanis hogy Király Réka jobbszélen nem tud még nyitottat védekezni (szélen ez ilyenkor amúgy sem könnyű feladat, mentségére legyen mondva…)
Elöl a kezdősornak – Fekete Bozsana, Kopecz Barbi, Walfisch, Szabó Kitti, Paróczy – eleve nincsenek cseréi, mondjuk a Vácnak sem nagyon, de ők legalább be tudták küldeni Aron Andreát – túlzásba azért nem vitték, az egész meccsen kapott kétszer öt-hat percet összesen - de a Vác játékosai végre felébredtek Csipkerózsika álmukból és a meccs utolsó húsz percében egyre jobbak lettek (Koni, Lakatos Rita és Kácsor Gréta is megmutatta mit tudnak, Koni persze már az elejétől fogva nagyon jó formában játszott). Így aztán hiába az érdiek lelkesedése és nagyon ötletes, kreatív játéka, az utolsó tíz percet már nem bírták, az ellenfélhez került a két pont. A meccs után Horváth Roland kapta a gratulációkat mindenhonnét, amit – a sajtótájékoztatóból úgy tűnik – felemás érzésekkel fogadott. Persze, lehet ebből a meccsből is tanulni, de a sportban a részvétel nem, a győzelem a fontos.
Na, ja. Említhettem volna még példának a talpról átlövés speciális módját, az ún. alkaros lövést, mikor a lövés indítása a védő(k) lábmagaságában történik takarásban, vagy anélkül. Előbbinél a kapus szinte tehetetlen, mert a labdát csak akkor látja, mikor az már a kapu közelében van. És itt ugyebár a lövés jellegéből következően szó sem lehet felugrásról...
"(az átlövés mindig felugrással kezdödik, talpról lehet löni, de nem "át")."
Kapura lehet lőni betörésből (mikor túljutsz a védők védelmi vonalán), lehet lőni a védő mellett talpról és felugorva és védő felett egyaránt a védővonal előttről. Utóbbinál többnyire felugorva, de ha fél m-rel magasabb vagy a védőnél, akár talpról is.
Az ellenkezőjét ne hangoztasd, mert csak lejáratod magad.
Siralmas az egész. Erre megye el a kézi pénz 80%- a. Összevásárolnak állami pénzből 10 világsztárt. Az összes csapat latolt butyiban, térden állva áll ki ellenük. Siralmas a fiatalok hozzáállása. 5 percig nem képesek harcolni. Kéziban Fehérváron is jól meg lehet élni a semmiből. A jövő generációja. 0 küzdés, 100% beletörődés. Mehet a fürdőruhás insta, majd az RTL-n lehet félpucéran bohóckodni valami túlélő showban. Profi női kézilabda...
Átlövés lényege nem a súlypont emelkedés? Továbbá az erőnlét, hogy 60 perc alatt 20 ilyent tudjon, ne kettőt.
Talpról eleresztett lövés Tóth Gabinál látszik mennyire egy nulla. 10 cm- et nem tud, vagy nem hajlandó ugrani felfelé. NB1- ben ezzel ellubickol. Nemzetköziben semmit nem ér.
Védő mellett/alatt: közbelövés, nem pedig átlövés. Egy olyan játékos, mint Hámori, sosem fog egy 180-as fal fölött talpról “átlőni”. A női mezőnyben (összesen a világon) harom játékos van, aki esetleg a sánc fölött tud talpról “átlőni”: Tranborg, Breistøl és Dulfer.
Az átlövés lehet talpról is, az átlövés lényege, hogy a védőfalat lövöd át (védő mellett, felett, alatt, stb.) - az átlövéssel szemben a ziccer, amikor a lövő játékos és a kapus között nincs senki.
Lövés típusa szerint van talpról eleresztett lövés és felugrásos lövés, mindkettő lehet átlövés vagy akár ziccer is.
Állj... Mihálffy fel tud ugrani, Hámori meg nem, úgyhogy ab ovo nem összevethetö a két játékos átlövési mozdulatsora, mivel utóbbinál ilyen nem létezik (az átlövés mindig felugrással kezdödik, talpról lehet löni, de nem "át").
