""...egyszerűen vissza kéne adni egy kicsit a Fradit azoknak, akié volt. Megalkotni, és megerősíteni a kötődést. nem marketinggel, nem akciókkal, mert ez nem arról szól. Egyszerűen hagyni kéne a fradistákat fradistának lenni"."
"Debrecenben és Fehérváron nem akarják felfogni, hogy semmi különös nem történt/történik, csak egyszerűen végére értünk a Gyűrűk Urának, az orkok, hobbitok, buzitündék meg a vidéki lakógödrök egyéb torzonborz népeinek az ideje lejárt, és a Király visszatért. " /Nem fog lefeküdni, James/
Tegnap 15 órakor a FRadi öregfiúk játszott itt nálunk egy meccset,természetesen ő is itt volt. Az egyik haver odahívta egy fotóra,amit én készítettem,a végén megveregették a vállát és jött a duma,hogy agyon kell verni a Pápát.
Két köhögés közben Lajos ennyit mondott: " nem akarok én a Vatikánba menni" :)
Nem látok ilyen személyt ma itthon. Vagyis lenne, de nem érdekli a foci. Várszegiben volt lehetőség de csak az elején, aztán megbolondult. Például az állítólag szeretett klubjának is elakarta adni a saját címerét és a névhasználatot. Ez volt az Mtk. Pénze lett volna hozzá és ha hasznot látott volna benne, vett volna komoly játékosokat is. Nem hülye, rájött, h képtelenség itthon ezt a sportot nyereségesen csinálni.
Elviekben egyetértek, de még ezt sem feltétlenül kellene feladni, hiszen az tényszerű, hogy van határon belül is annyi pénz, ami elég lenne. Csak akinek van, az egyszerűen nem olyan agyament foci buzi, mint egy-két külföldi tulaj.
Más meg minek hozná ide a pénzt, semmi oka nincs rá. Minden területen jól meggondolja mostanában az összes külföldi befektető, hogy jöjjön-e (kivéve persze az állami hátszelek, de akkor megint a politikánál tartunk...), miért a foci lenne kivétel.
teljesen nyilvánvaló, hogy Détárinak már csak nagyon kevés ideje van a csapat élén, ezt mutatja tegnapi nyilatkozata és az ahogy viselkedett a góljainknál, nyilván a háttérben már megy az edzőkeresés, Détárit nem alkalmas a vezető edzői posztra, de a kis Albert Flóri mellé a scouting rendszerbe beilleszthető lenne, ő nézte ki Mátét, és ő hozta Oroszt is a csapathoz, Détári nagy hibája az, hogy az alapozás során túlságosan is Pölőre hegyezte ki a csapat játékát és a csapat sosem játszott abban az összeállításban ahogy tegnap játszott, az is látványos volt, hogy Böde és Máté között nincs összhang, Böde nem hajlandó Máténak passzolni a labdát, még egy észrevétel Wágner leváltása a legnagyobb erősítésvolt számunkra a JT vezetői tisztségéből, azóta nem vezetnek a bírók a Fradi ellen mióta ő nincsen
A "valódi tulajdonos" szerepével teljesen egyetértek. Én is kizárólag ebben látom a megoldást. Abban viszont, h nincs tulajunk sok melója van néhány embernek. Például ezt a "a Ferencvárosnak magyar kézben kell maradnia" baromságot kellene elfelejteni.
Nézd, én egy alapvetően jámbor ember vagyok. De tedd meg kérlek, hogy a provokatív faszságokat meghagyod a válogatott topiknak. Ott jól elvagy udvari bolondként, de ez itt nem lesz népszerű szerintem.
Az, hogy eljárt felettünk az idő, részben talán igaz. De inkább mégsem, hiszen pont te írtad, hogy a politika ennyit enged nekünk. Tehát ugyanabban a rendszerben működünk, mint a többiek. Az más kérdés, hogy a vezetőink milyen minőségű munkát végeznek, de ez nem lemaradás, hanem adottság, megintcsak a politikai befolyás miatt. És mivel rajtuk múlik a szakma, a marketing, de még az utánpótlás is, ezért ebben sem mi maradtunk le, hanem maximum ők.
Nem gondolom, hogy még sok embernek lennének illúzió tolongó szponzorokról és ideáramló fiatal tehetségekről. Nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy kurva sokat kell melózni mindenért, de az egy másik út lenne. Az akkor lenne, ha valódi tulajdonosunk lenne. Akkor lenne meló meg erőfeszítés, mert neki elemi érdeke lenne, hogy a lehető legjobban menjenek a dolgok. Ha elfogadjuk az alapvetést, miszerint felsőbb szinten dől el, hogy nekünk a középszerű vegetálás jutott, akkor a legkevésbé sincs miért magunkat okolni. Viszont úgy gondolom, hogy ez ellen egész nyugodtan felemelheti mindenki a szavát aki akarja, mert nem hinném, hogy kötelező lenne ennek egy emberként felhőtlenül örülni.