Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Nagyon jó észrevételek. Még hozzátenném, hogy én egyre inkább arra gyanakszom, hogy talán több home recording is fennmaradt a Now And Thenról, és amivel Paulék dolgoztak, az esetleg előrehaladottabb állapotban rögzítette a dalt, mint amit mi, rajongók ismerünk.
A "csodavárás" a technológia (pláne 1995-höz képesti) fejlettsége mellett Paul szavainak is köszönhető: "There it was, John’s voice, crystal clear." A crystal clear az én értelmezésemben "minden zajtól megtisztítottat" jelent, illetve azért is gondolom, hogy sikerülhetett megteremteni a stúdióminőséget, hiszen nem az Anthology 3-on jelentetik meg demók és próbafelvételek társaságában, hanem egy (talán saját jogán is legendás státuszú) válogatáslemezen, tele stúdiódalokkal (az egyetlen kakukktojás az All You Need Is Love, de az sem a minőség miatt). Onnan nagyon kilógna egy Free As A Bird-minőségű Lennon-ének.
Az pedig, hogy felvette-e volna őket stúdióban...
Csak azt tudjuk, hogy a Double Fantasyra nem vette fel ezeket. De egyrészt a Milk And Honey-n is volt olyan dal (Grow Old with Me), amit lemezre szánt, de nem volt már alkalma rögzíteni, illetve a Real Love szerepelt egy korai DF számlistán - végül onnan lehagyta, de egy-két lemezzel később miért ne porolhatta volna le? Csinált ilyet: a Look at Me és a Jealous Guy is White Album-demó volt eredetileg, végül 2 ill. 3 évvel később befejezte, újravette és lemezre tette őket.
És szerintem mindhárom dal befejezettsége ellenére (bár ez relatív, mert a Working Class Hero válogatásra is rátett Real Love demó mint szerzemény, komplett dal. Nyilván stúdiófelvételként nem maradt volna meg egyszál zongorásnak), szóval jobbak és karakteresebbek, mint mondjuk a teljesen semmilyen (Forgive Me) My Little Flower Princess, amit befejezett, stúdióban is felvett (bár ha jól tudom, ez pont egy Walls and Bridges-outtake, ráadásul May Pang-hoz szól) és végül posztumusz ugyan, de) lemezre is került.
1. A Now And Then demó 1979-es, tehát könnyen lehet, hogy kiadta volna, ha nem hal meg.
2. Mindegy, min vették fel, mert halljuk a saját fülünkkel, hogy bootlegen milyen minőségű. Az eredeti (nem bootleg) felvétel pedig nyilván még jobban szól, és ha ehhez hozzáadjuk az AI-t, akkor elég jó hangminőségre számíthatunk.
Én a következők miatt várok csodát:
- Nagyon szeretem a Now And Then dallamát
- Nagyon tetszik az ötlet, hogy a Here, There And Everywhere egyik alternative take-jéből kap vokált
- Tetszik, hogy Harrison 1995-ös gitározása is rákerül
- Tetszik, hogy McCartney újra feljátssza Lennon zongorajátékát, mert ezáltal ő is részese lehet a végeredménynek, anélkül hogy a hangját kellene használnia
Ami pedig aggaszt:
- Kétlem, hogy a dal végső formájában meg tudja őrizni azt a kísérteties, túlvilági hangzást, amit Lennon elhaló éneke és a demójelleg kölcsönöz neki
- Abban a változatban, ami a Now And Then demójaként közkézen kering, Lennon nem énekel végig minden sort, és nem tudom, képesek-e ezt autentikusan pótolni
- Félek, hogy a 2023-as McCartney nem elégszik meg a zongorázással, hanem megpróbál duettet énekelni az 1979-es Lennonnal
- Félek, hogy a vokált mégsem egy alternative take-ből nyerik ki, hanem a Here, There And Everywhere lemezverziójából, ami ugyebár mégsem akkora újdonság
- Én nem írattam volna hozzá semmiféle hegedűzenét Giles Martinnal, számomra George Martin szerzői képességei nem tűnnek olyan nélkülözhetetleneknek a Beatles-felvételeken, hogy ezen az áron kelljen őt helyettesíteni
Szerintem nem érdemes itt feleslegesen hergelni magunkat / egymást. Nincs új a nap alatt. Évtizedek óta ismert dologról van szó. A szenzációhajhász szalagcímek és az AI állandó hangsúlyozása miatt kialakult egy jókora csodavárás, amiből sokaknál csalódás és pofáraesés lesz. Annyi történt mindössze, hogy közel 30 év elteltével befejeztek egy demót, ami a legújabb technológiai vívmányoknak köszönhetően elfogadhatóbb minőségű lesz, mint amilyen a 90-es évek közepén lett volna. Ennyi.
Két dolgot szerintem fontos lenne szem előtt tartani a végső végeredmény(ek) megitélésekor.
1. Mindhárom esetben olyan Lennon dalról van szó, amit valószínűleg ő maga sem tartott elég jónak ahhoz, hogy stúdióban vegye fel.
2. AI ide vagy oda... az ének hangminőségét erősen behatárolja, hogy a demókat egy ilyen készülékkel, a beépített mikrofonján keresztül vette fel:
Szerintem csak egyszeri marketingfogásból teszik a remixelt Blue Album végére, és kétlem, hogy a jövőben olyan erőltetetten próbálnák majd kanonizálni, mint a Long And Winding Roadot, amit évtizedek óta forszíroznak a legnagyobb slágerek közé.
Én úgy tudom, vétózni a Carnival of Light felkerülését vétózta meg (és ezt tiszteletben is tartják, hiszen azóta se adták ki). A Now and Then-t rubbish-nak nevezte, de nem a szerzeményt, hanem a demó minőségét - amit a mai technika rendbe tudott tenni. Illetve ő maga is dolgozott a dalon, gitársávokat, tán vokált is rögzített. Én már csak amiatt is kíváncsi vagyok rá, mert évtizedek óta tudunk erről a bizonyos harmadik dalról - illetve szerintem Lennon demója jó alapötlet.
Azt kicsit továbbra is merésznek tartom, hogy helyből odapattintják a Blue Album végére - de mi van, ha igazuk van és a három új dal közül ez tényleg passzol az eredeti életműhöz? (Szerintem éppenséggel a Free As A Bird is passzolna egy stúdióminőségű Lennon-éneksávval.)
Valószínű egy szar számnak csapnak ekkora hírverést, ekkora amatőrök Paul, Ringo meg az egész Apple stáb és ennyire leszarják a Beatles-örökséget, akár "brandet". Szerintem nem tehetik meg, hogy ilyen felvezetés után valami gagyival álljanak ki. Persze, azt csinálnak, amit akarnak, te meg úgy reagálsz rá, ahogy érzed. Én meg túlagyalom. :D
"On the use of AI technology (more accurately, sound source separation technology), McCartney added in June 2023 that "nothing has been artificially or synthetically created. It’s all real and we all play on it. We cleaned up some existing recordings – a process which has gone on for years."
Azt azért remélem, hogy Paul 1995-ös énekét használták hozzá, és nem énekelte fel újra, a mai hangjával. Az új szerzeményeihez oké a mai hangja, de Lennonn 70-es évdkbeli hangja mellé minél fiatalabb Paul-hang illik.
Szerintem a Free As A Bird-del az egyetlen baj az volt, hogy Lennon éneke olyan minőségű volt benne (és a többiek által feljátszott zenéhez viszonyítva különösen), mint egy megsárgult régi fénykép mai fotók között. Ha a "még rosszabb minőségű" éneket "zajszűrni" tudták a Now And Then-ben, akkor kár, hogy a FAAB-del nem tették ezt meg most.
A Real Love viszont szerintem az eredeti demóihoz képest katasztrófa. Mint dalt én nagyon szeretem, különösen a zongorás demóját. Nem tudom, a zenét lelassítva, az éneksávot kitisztítva jobban működne-e a Beatles-verzió.
A Now And Then demója szerintem egy jó dal ígérete, vannak benne megkapó részek (a zongoradallam, a passzoló ének: "I know it's true...), (éppenséggel mintha a dallamot kicsit kölcsön is vette volna Paul az I Don't Know legelején), szerintem ha ekkora hype van körülötte, hogy egyrészt közel 30 éve tudjuk, hogy majdnem lett Beatles-változata, négy hónapja tudjuk, hogy idén megjelenik, Az Utolsó Beatles-dalként promózzák, mini-dokumentumfilm készül róla, egy héttel megjelenés előtt még pluszban csigázzák az érdeklődést, ráadásul a kibővített Blue Album záródalaként szerepeltetik, gyakorlatilag a legemblematikusabb dalaik társaságában...
Ezek túl nagy súlyú dolgok így egyben ahhoz, hogy valami olyannal rukkoljanak elő, ami nem nő fel a várakozásokhoz.
Persze fel lehet-e nőni egy nem is tudom, 1979-1995-2022 között felvett és így összemozaikozott dallal? Meg lehet-e teremteni annak illúzióját, hogy ez egy új stúdiófelvétel és a négy tag összjátéka - miközben nem az? Szerintem ez kardinális kérdés lesz egy önmagában is legendás válogatás végén hallgatva a dalt. Úgy értem, a Free As A Bird és a Real Love oké volt az Anthology albumokon abban a formában is. De a Blue Album záródalának lenni más liga. Persze lehet mondani, hogy miért, a spectorizált The Long And Winding Road annyival méltóbb zárás volt?
Természetesen nem, de pont ötven év előnye van a Now And Then-nel szemben, mint lemezzárás. Bárhogy van is, nagyon kíváncsi vagyok.
Nekem mindenképp nagy dolog, ha Lennont hallhatom egy új(onnan befejezett) dalban. Nem tudok eleget áradozni az énekhangjáról.
Ma hazafelé meghallgattam a This Boyt, a Revolutiont és a Be-Bop A Lulát és közben arra gondoltam, hát igen, nekem ő Az énekes, stílustól-műfajtól függetlenül.
Szerintem a 3 dalból épp a Now And Then a legerősebb (a Free As A Bird pedig a leggyengébb). Best of válogatáson szerepeltetni persze szerintem is túlzás.
Kíváncsi vagyok, az AI vajon mennyire tudja zajszűrni a felvételt. Ha az AI-t kizárólag régi felvételek rekonstruálására használnák, akkor szerintem senkinek semmi probléméja nem lenne vele.
A Now and Then 94-es változata megjelent egy ugyanilyen című bootlegen vagy 20 éve, az alapján (és a Lennon-féle Dakota-demó alapján) ez nem egy jól sikerült dal, sőt akárkinek mutattam eddig - nem rajongók -, mind elborzadtak tőle. Szóval ebből kiindulva George-nak annak idején igaza volt, kérdés, a jövő heti változat mennyiben lesz jobb és több nála, mit tudtak rátenni erre a valóban gyöngécske alapanyagra.
Mindenesetre sikerült megrendelnem mindent, igaz, a Blue Album címe így hibás, nem 1967-1970, hanem 1967-2023 lenne a helyes.
Szerintem jó ötlet a kibővített Red and Blue (főleg előbbi volt nonszensz két CD-n alig egyórányi zenével), két dalon csodálkozom csak: Within You, Without You és I Want You (She's So Heavy): az én füleimnek egyik se passzol egy ilyen lemezre. Viszont az I Need You jöhetett volna. A This Boynak nagyon örülök.
A Now and Then-nel kapcsolatban viszont: ez a dal annyira jó lenne, hogy passzol egy ilyen monumentális válogatás záródalának?
Egyből kanonizálják is ezzel a gesztussal, holott a két másik új dalt a mai napig sem. (Tulajdonképp nem is értem, azokat miért nem tették rendbe és tették fel ide. A Free As A Bird-be egyszerűen csak be kellett volna tenni egy olyan minőségű felvételt, mint amit a Now and Then kapcsán is emlegetnek.)
Most hogy hamarosan megjelenik a szóban forgó Red és a Blue album ezzel kapcsolatba megkérnék valakit akinek meg volna a a két albumnak a füzete a gépen kép formátumban jó minőségben szeretném elfogadni mert biza most vettem észre hogy az enyém elveszet :-( nick nevem alatt található a mail címem oda kérném küldeni át nekem :-) előre is köszönöm :-)
200 oldal, de az érdemi része még az is lehet, hogy csak 50, de legfeljebb 100.
Viszont nem ez a fő baj, hanem, hogy egyrészt sok az üres locsogás (Black Sabbath tagcseréinek elemzése oldalakon át csak azért, hogy megállapítsa: míg ott a gitáros volt az egyetlen lecserélhetetlen tag, a Stones-ban három ilyen is van - 2021-ig így tudtuk legalábbis), másrészt van valami ordenáré suttyó stílusa a szerzőnek sajnos, ami pont, hogy baromira nem illik a könyve tárgyához, a mindenki által úriemberként jellemzett Charlie Watts-hoz.
Az oké, hogy a Stones egy szexuálisan túlfűtött zene, nincs is ezzel baj, de a könyv nagyon bizarr hasonlatokat használ a dobolás leírására és sokszor - egy túlfűtött tini volt a ghostwriter? Nem vagyok prűd, de ez nekem elég fura volt.
Többször is leszólja a könyv a Creamet, a Doorst, mondván egyik se tudott bluest játszani (!), Claptont külön is kicikizi (hogy a játéka ellenére (!) jó lemez volt a Blue & Lonesome), aztán minden legendás rockdobosról van egy rossz szava (Baker, Bonham, Densmore, Moon közül egyik se ússza meg - bár Ringót alapvetően dicséri és végül Bonhamet is, de végig megy a bezzegcharlie-zás és a jazzdobosok istenítése, mert ők és Charlie szvingelnek, táncoltatnak a játékukkal és ezért jobbak, mint a leszólt nagyságok :-/), lépten-nyomon odaszúr a Beatles-nek (Hobo könyvére emlékeztet olyankor, azzal a különbséggel, hogy azt a könyvet még ezzel együtt is szeretem, annyira süt belőle a Jaggerék iránti rajongás) és azt írja, 1981 után nem volt említésre méltó Stones-lemez. :-/ (Ha így gondolja, minek ír róluk egyáltalán?)
Szóval nekem nagy csalódás ez a könyv, valószínűleg inkább a hivatalos életrajzát érdemes olvasni (Paul Sexton: Charlie's Good Tonight), ami viszont nem hiszem, hogy valaha is megjelenik magyarul így, hogy már van egy Charlie-könyv...
