Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Én októberben kétszer áldoztam a kultúra oltárán,hogy ilyen nagy szavakkal éljek. Kedves volt kolleganőmmel egy vasárnap délután megnéztük a World Press 2016 fotókiállítást a Néprajzi Múzeumban.(Utána meg cappuccinoztunk és körbesétáltuk az Andrássy-szobrot:) Magam harmadik alkalommal megyek és bár idén nem volt olyan meghatározó kép (mint tavaly az ostorral közeledő idomárjától rettegő megláncolt majom), ami sokáig a gondolataimban lett volna, voltak olyan képek, amelyeket nem tudtam sokáig nézni, mert fájt a lelkemnek, hogy ilyen is a világ: a szíriai harcok véres gyermekáldozatainak képeinél voltam így. Mivel a fotókiállításra szóló jegy egyben a múzeum összes kiállítására is érvényes volt, a betlehemekről szóló tárlatot néztük még meg, fantasztikus régi darabokat lehetett látni valamint ötletes készítményeket kukoricacsuhéból és régi filmhiradókat is karácsonyi szokásokról.
Ma pedig a Nemzeti Múzeumban lévő Keleti Éva fotókiállítást néztem meg, nagyon-nagyon tetszettek a szépen, szeretettel fényképezett portréfotók híres és a fotózás idején még csak pályakezdő, de ma már elismert, befutott színészekről. (A teljesség igénye nélkül: Mácsai Pál, Gálfi László, Nyertes Zsuzsa, Psota Irén, Béres Ilona, Margittai Ági, Esztergályos Cecilia, Bánsági Ildikó, Básti Juli, Tímár Béla, stb.) Több interjú is színesítette a kiállítást, Béres Ilonával,Szilágyi Tiborral, Szakonyi Károllyal, valamint magával a fotográfussal, aki rendkívül szimpatikus személyiség, fotóalanyai és barátai (e két halmaz között nagy az átfedés) is mind ilyen szellemiségben nyilatkoztak róla. Érdekes volt számomra, hogy az interjúk Keleti Éva lakásában készültek, ahol nagyon szép kék színű fotelek és kanapék voltak, az interjúalanyok pedig mind-mind a kéknek valamely árnyalatában pompázó inget,ruhát, zakót viseltek, szép volt a szemnek is nézni; nem tudom, hogy véletlen volt, vagy ez volt a kérés. Tényleg egy jó képpel nagyon sok mindent meg lehet mutatni egy emberből, ezért azon is elgondolkodtam, hogy én belemennék-e, hogy egy elismert fotográfus csináljon rólam portrét... azt hiszem eléggé "lemeztelenednék" lelki értelemben. Egyébként nov.20-ig van nyitva a kiállítás.
Igen, tényleg nem értékítéletnek szántam, csak furcsállottam.
Egyébként a kápolnának van egy kilátó része is, felmentünk, hogy egy kicsit gyönyörködjünk a budai hegyekben, ősszel különösen szép látványt nyújtanak.
Nekem erről az egészről most egy dolog jutott eszembe és nem bántásból írom, csak így érzem. Ha a családból, ismerősi körből valaki temetésen volt, utána általában mesélte,hogy sokan voltak vagy kevesen. Ez belőlem mindig tiltakozást váltott ki,vagyis az ellen tiltakoztam mindig,hogy egy ember "értékét" azzal mérjük,hogy hányan mentek el a temetésére.... Persze tudom,hogy ez részedről nem értékítélet, csak elgondolkodtál.
Talán kicsit furcsán hangzik, amit leírok, de halottak napja előtt vagyunk, ezért talán indokolható. Egy nyugdíjasklub tagja vagyok, és egy elhunyt társunk emlékére mentünk el a Szent Gellért kápolnába, ahol nagyszámú urnasír van, de szórásos temetést is rendeznek. Maga az épület modern, néhány jó szoborral, szentek domborműveivel díszített a belseje, márvány és vörösréz dominál benne, de nagyon ízlésesen, csöppet sem hivalkodóan. Ami meghatott: láttam olyan feliratot, amiben olyan embereknek állítottak ilyen módon emléket, akik eltűntek a háború idején, vagy az ostrom alatt. Volt olyan márványlap is, amiben a halál dátuma 1914 volt, úgy látszik, őt sem felejtették el.
Tanúi voltunk egy olyan temetési szertartásnak, amikor két nőt helyeztek örök nyugalomra, de csak egy idősebb úr, no meg a pap és az egyházfi volt ott. No meg mi tizenketten. Összebeszélés nélkül jutottunk arra a következtetésre, hogy legalább mi ott legyünk. Nagyon elgondolkodtam! Hogy lehet, hogy a két elhunytnak nem voltak rokonai, barátai, szomszédai, ismerősei? Elvégre a szertartás ott nem olcsó, valakinek fizetnie kellett. Hogy lehet, hogy csak egy ember volt ott?
Megnéztem Mindszenthy szobrát is, a szobor jó, de magamban azt mondtam, hogy ennek az embernek nem szívesen gyónnék! Biztos, hogy nem a méltósága jeleként hordja a pásztorbotot.
Van egy kis lelkifurdalásom, mert Vámos Miklós mondott olyat is, amin elgondolkodtam. Például azt, hogy arra kérdésre, mi jobb: elolvasni 10 ismeretlen könyvet, vagy tízszer elolvasni egy olyat, ami remek, az utóbbira szavaz. Példaként említette az Anna Kareninát. Először jön a cselekmény, másodjára felfedezed a finomabb részleteket. Például, hogy ha rádöbbensz arra, hogy a férfi, akit szeretsz, már nagyon un téged, akkor nem a vonat elé tessék ugrani, hanem sürgősen új férfit keresni. Harmadszorra jönnek a finomabb részletek, hiszen ez a regény a XIX. század orosz nemeseinek az életét igen alaposan leírja.
Meg is fogadtam a jó tanácsot, és hazaérve elővettem az egyik kedvenc könyvemet. Igaz, nem az Anna Kareninát, hanem Jane Austentől a Meggyőző érveket, de az stimmelt, hogy ez az egyik kedvencem.
Az Apák könyvét én is olvastam, mi több, meg is vettem. Tetszik még az Anya csak egy van, az is itt van a polcomon. A többi könyvének jó részét olvastam, volt, ami tetszett, volt, ami nem, de ez a legtöbb íróval így van.
Jut eszembe, Szabó T.Annának mostanában fog megjelenni (megjelent már?) egy prózai kötete, novelláskötet. Egy írást olvastam már róla,ami nagyon dicséri,hogy nagyon ismeri a női lelkeket. Azt hiszem,nem rózsaszín felhőcskés írások lehetnek... Talán ebbe is bele kellene olvasnom és megvennem, hátha Szabó T. Annát is inkább a prózai dolgai miatt kezdeném el megismerni (mint Rakovszky Zsuzsát pl.).
Mondjuk az a baj, hogy a könyvtárban ilyen, ennyire friss könyv nem szokott lenni, de majd ha máshol nem, a könyvesboltban belelapozok. (Szeretek könyvtárba járni,első utam mindig az új könyvekhez vezet,de ez az "új könyvek" azt jelenti leginkább, hogy 2-3 éves kiadványok.) Na meg majd a moly-oldalon is utánanézek, mi a vélemény. Vámos Miklóstól mint írótól nem nagyon olvastam még,/talán az Apák könyvét, azt is régen, nem nagyon emlékszem már rá/ inkább a tévéműsorait szerettem annak idején.
Zsanna, Csimpolya, érdekes programjaitok voltak... Zsanna mérgelődését átérzem,nem volt ott valaki,aki finoman figyelmeztette volna a hölgyet,hogy mások is várnak? (Én a magam részéről soha nem szoktam dedikáltatni, jó nekem az író távolról is:)
Vámos könyvének hallottam a hírét, azt is, hogy Pécsről, Pécs történetéről szól, gondolkodtam azon,hogy meg kéne venni, el kellene olvasni, de most Csimpolya gondolkodóba ejtett,hogy mi legyen...
Az Olvasás Éjszakájára csak nehezen tudtam megszerezni a programot. Viszont sikerült, és ez a lényeg! Figyelmes tanulmányozás után az tűnt a legegyszerűbbnek, ha ki sem mozdulok az Alexandrából.
Az első a Rómaiak Pannóniában, érdeklődve hallgattam, főleg a világtörténelmi összefüggések miatt. Elvégre Pannónia akkoriban a Római Birodalom része volt, és mint ilyen, elég aktívan vett részt a világ kereskedelmében, például itt vezetett a Borostyánút.
A következő szereplő Szöllősi Mátyás volt, aki bemutatta a fényképeit. Jó képek voltak, de elég nyomasztóak. Általában idős embereket ábrázolt, férfiakat-nőket egyaránt, és meglepett, milyen karakterisztikus arcok voltak, egy egész élet volt rájuk írva. Aztán felolvasott egy novellát, pontosabban ebből pár oldalt, az sem volt éppenséggel hurráoptimista.
A következő előadó visszamondta a szereplést, ezért aztán volt időm arra, hogy a mellettem lévő széken fekvő újságot tanulmányozzam. Ebben örömmel olvastam, hogy a világirodalom legszimpatikusabb férfi hőse Mr. Darcy, legalábbis a nők szerint. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. Ez viszont csak azért lehetséges, mert nem ismerték a saját kedvencemet, Adorján Manassét! Örömmel fedeztem fel egy részletet az új Vámos Miklós könyvből, a Hattyúk dalából. Rögtön neki is álltam ezt olvasni, és mondhatom, nem ezt vártam, Két oldal részlet volt, és ebben a szövegben sem nagybetűk, sem írásjelek sem voltak. Szörnyen bosszantott, bár később magyarázatot kaptam rá.
Aztán befutott Vámos Miklós, addigra megtelt a terem, ami nem túl meglepő. Az előadó jól felkészült és szellemes volt, erre számítottam is. A könyv iránt azonban erős fenntartásaim vannak, később talán kiderül, miért is.
Vámos Miklós elmondta, hogy az a kitűnő és merőben eredeti ötlete támadt, hogy Jézusról ír egy regényt. Ehhez nagyszámú könyvet olvasott végig, az egyik megnyerte a tetszését, bár lehet, hogy csak a fantáziáját indította be. A jeles mű szerint Jézust levették a keresztről, magához térítették, a két lator közül pedig Júdás volt az egyik. Aztán Jézus elutazott, újranősült, aztán ebből a házasságból lett két gyereke. Mindezt a jeles szerzőnő a Holt-tengeri tekercsek alapján írta meg. Ennek hallatán részint nosztalgiával gondoltam a da Vinci-kódra..
Szerencsére Vámosnak volt annyi esze, hogy megkérdezze Komoróczi Gézát, mi a véleménye. Szerinte a tekercsekből az égadta egy világon minden kiolvasható, mert annyira töredékes, hogy nem sok fantáziával akár az Iliász is összerakható belőle. Ezek után érthető módon Vámos Miklós lemondott a témáról. Viszont a Yale egyetemen járva felfedezte, hogy van egy csodás könyvtáruk, amiben sok érdekes és értékes könyvet és kéziratot őriznek, például a Gutenberg-biblia egyik példányát. Aki ezt – vagy más fontos kéziratot – tanulmányozni akarja, az olyan ruhát vesz fel, ami egy sebészeti műtőbe illene, beleértve a cipőt és a maszkot is. Kézzel nem lapozható a könyv, csak a könyvtári segédek forgathatják, illetve van egy lapozógép. Mióta ezt hallottam, egyfolytában nagyon szeretném megnézni ezt a helyet, bár annyi bátorságom nem lenne, hogy belelapozzak egy ötszáz éves könyvbe. Nos, az író beszélgetni kezdett egy segédkönyvtárossal, és ő megkérdezte, milyen nemzetiségű. Miután elmondta, hogy magyar, a lány figyelmébe ajánlotta a Woynich-kéziratot, ami Rudolf császár tulajdonában volt. Hála a két évvel ezelőtti megvett könyvnek, erről már olvastam. Elég annyi, hogy olyan titkosírással megírt könyv, amit azóta sem sikerült megfejteni. Ez adta az ötletet: Mi lenne, ha nálunk is lenne egy kétezer éves kézirat, amit nem tudnak elolvasni. A jelentől indult el visszafelé, próbálta rekonstruálni az akkor beszélt nyelvet, bár csak annyira, hogy most is érthető legyen. Aztán már nem papírra vagy pergamenre írtak, hanem fára, illetve kőbe véstek.
Az ötlet érdekes, de a történet másból sem áll, mint abból, hogy a magyarok milyen vérszomja,s zsákmányt ejtő, romboló népség. Ba, ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy hiába kapható máris a könyv, ezt nem veszem meg, talán el sem olvasom. Elvégre ha a magyarokat kell szidni, a szomszédaink sokkal jobban értenek hozzá, nagyobb a gyakorlatuk. Persze az én ellenszenvemtől függetlenül a regény még jó is lehet.
A hallottakat emésztgettem egy darabig, de aztán azt mondtam magamban, hogy elég volt a mai napra, és hazaindultam.
Voltam ezen az író-olvasó találkozón. Maga a találkozó tetszett, igen érdekes volt számomra, hogy Szabó T Anna egész másként szavalta a saját verseit, mint ahogy én azt magamban elgondoltam :-)
Viszont még rossz szájízzel jöttem el, a következők miatt: magammal vittem a Verslavina kötetemet, melyet szerettem volna dedikáltatni Vele. (Eleve dedikált példányt vettem, így számomra különösen érdekes lett volna a dupla dedikálás.) Volt is rá lehetőség a végén. Viszont egy idősebb hölgy, - akinek egyébként a székén volt az az vers, amivel a költő egy kötetét lehetett megnyerni, - letelepedett dedikáltatni, és nem csak azt az egy könyvet, hanem valahonnan előkerült még vagy négy, amiket tűnődve lapozgatott, - mintha akkor látta volna a köteteket először,- és ennek meg annak meg amannak a családtagjának dedikáltatott. És közben mesélte hogy a menye már a mittudoménhányadik unokáját várja, meg hasonlók. Na, én ezt kb 5 percig bírtam, és otthagytam az egészet. És megmondom őszintén, az is megfordult a fejemben, hogy "irányított sorsolás" volt, nem volt véletlen, hogy ő ült azon a bizonyos "nyerő" széken :-(
Sajnos, a Móricz Zsigmond körtéri bolt sincs megírva, de ott a program folyamatos, nincs időhöz kötve. A többi pedig olyan, hogy könnyű megközelíteni egyiket a másik után.
Ma délután a könyvesboltban szert tettem egy programra, összesen 1 db A4 lap az egész. Sajnos, Pécs valóban nem szerepel a felsoroltak között, csak Fehérvár és Szentendre. A kínálat is elég szűkös, legalábbis a tavaly-tavalyelőttihez mérve, de most már legalább meg tudom tervezni az útvonalamat. Ez is valami.
Lassacskán megtudtam az Örkény István, a Móricz Zsigmond, illetve a Károly körúton lévő Alexandra könyvesbolt programját. Azt hiszem, ez elég is lesz egy darabig.
Tényleg nem nagyon érti az ember, hogy manapság az internet korában miért nem lehet egy esemény előtt 1 héttel pontos tájékoztatást adni....
Egyébként "kedvenc" példám kb.10 évvel ezelőtti, karácsony és újév között szerettünk volna kolleganőmmel valami kiállítást megnézni a Várban, a Hadtörténeti Múzeumban. Mondjuk nem épp szokásos,hogy két nő a hadtörténet iránt érdeklődjön, de a kolleganőmnek valamilyen családi vonatkozása is volt a kiállításhoz. A hely internetes oldalán mindent megnéztünk (hogy lehet odajutni, meddig van nyitva,stb.) Odamentünk és egy szép kiírás fogadott, a két ünnep között zárva vannak.... Erről egy árva szó nem volt a honlapon... Dühítő, bosszantó volt. (Persze mi voltunk a hibásak,mert miért nem telefonáltunk... Csak gondoltuk, itt az új technika -akkor még viszonylag újnak számított.)
Ez még mindig nem a teljes program, de azért valami.
A Móricz Zsigmond Könyvesbolt Irodalmi kávézójában, különleges kávékkal, egzotikus teákkal és egészséges smoothie-kkal várjuk Önöket egész nap.
És még fokozzuk az élményt! Október 8-án délután 17 órától este 22 óráig az Ady Endre Gimnázium diákjai szórakoztatják az irodalom kedvelőit. "Kedvenc versem, költőm, íróm" címmel közös beszélgetések, versolvasások csábítanak egy kávéra, egy teára egy smoothie-ra. A szépirodalmi művek felolvasásának szüneteiben Mészáros Melissza játszik fuvolán.
Persze hogy ez a bolt a Móricz Zsigmond körtéren van.
Most találtam néhány érdekes programot, csak az nem derült ki, hogy ez hol és mikor lesz? Pesten, Pécsen, Győrben, Szegeden? No és hány órakor? Egyszóval, valóságos gyöngyszeme az antitájékoztatásnak.
Ebből kiemelem számodra ezt, mert régebben írtad,hogy nagyon érdekes volt ez az ember:)
Nyugati tér, Alexandra
19:00 Könyvek, kémek, (hír)szerzők. Hemingway, Le Carré és társaik. Tiboru (Tóth Tibor), a Konteó-könyvek népszerű szerzője a szépirodalomban és a kémhistóriák terepén is otthonosan mozgó hét egykori hírszerzőt mutat be, kapcsolódva ezzel frissen megjelenő Kémek krémje című könyvéhez.
Bosszankodom, mert sehol nem találok részletes programot az Olvasás Éjszakájáról, pedig rohamosan közeleg. Viszont eszembe jutott, hogy tavaly egy könyvesboltban láttam ilyet, délután megnézem, hátha most is van.
