Hát igen. A Págerné maga volt a csoda! Ha véletlenül megnézem a Hupikék törpikéket (örök fiatalság) a boszorkányról mindig Ő jut eszembe. Az a hatalmas bibírcsók az orrán...! Mintha Róla formázták volna Bibírcsókát!
A whyskysre visszatérve: nagy arc volt! Ilyen elvakult focistát nem nagyon lehet találni. Szünetekben - télen-nyáron - rohantunk le focizni az udvarra, már ha éppen nem pingpongoztunk, gombfociztunk (ezekben mindig DP. nyert), vagy verekedtünk a Dagadttal (ebben meg általában a Dagadt). Szóval jó kis sportosztály voltunk!
Tényleg a Glatz szüntette be a pingpongot! Nem volt méltó cselekedet egy tornatanártól. Bár lehet, ha kosaraztunk volna a teremben, még be is száll.
Szóval lehet, hogya az iskolai élet nem volt valami nagy, de azért mi csak-csak elvoltunk...
Nektek köszönhetően épp a röhögőgörcs kerülget.
A biztosítékot szerintem nem én vágtam le, de a Hülye Pá...-ra emlékszem.
Azt is tudom, hogy az ég egy adta világon semmi nem műkszött, amit összeszereltem. A lámpa se, ráadásul baromi ronda volt. Rondább, mint a Págerné.
Visszagondolva rá, ilyen nőt csak kitalálni lehet, ilyen nő nincs, nem is volt soha, csak mi fantáziáljuk az egészet.
Báj. Rok.
Örökké hálásak lehetünk Págernének! Ő tanított meg minket alumíniumlapból hamutartót készíteni (vajon miért kell egy 13 éves gyereknek éppen ilyet tanítani?), és megtanította az összes lehetséges és nem lehetséges varrásfajtát. Egyszer lámpát is csinálhatott. Nagy röhögés volt, mikor valaki (aved, vagy a Whiskys, nem emlékszem már pontosan) levágta a biztosítékokat, mert kipróbálta a "házi készítésű" lámpáját.
AA. egyszer - unalmában, és mert nagyon utálta Págernét - elkezdte vésni a padot. Már a HÜLYE PÁ-nál tartott, mikor lebukott. Págerné persze báírt, de nem csinált nagyobb balhét belőle.
Mi lehet Palojtay Pocokkal? Ő is valami hasonló tárgyat tanított, ha jól emlékszem...
Ja-Ja a Págerné. Hát ő külön fejezetet érdemelne. Egyrészt, mert megtanított keresztöltést csinálni (Gyakorlati Foglalkozás - a fiatalok kedvéért, terem: hátul a kis tornaterem (no az sem volt semmi - pincében tornázni) fölött, behozott egy bicajt, majd elmondta az elemeit, én már csak arra emléxem, hogy sugárvető lámpának hívta a világító berendezést, annyira röhögtünk, hogy bájrok (beírok) lett a vége. Mi több ő volt a helyettes ofőnk és egy szolnoki kiránduláson (8. oszt.) végig állt a folyosóján a barraknak ahol laktunk, így vigyázva a lányok erkölcseire. Azután cigivel a kezében állva elaludt, s mi már ezt kintről láttuk, mert kimásztunk az ablakon.
- oh azok az osztálykirándulások - ezekről story-tok van?
OFF
Sajnos igen esetleges a net-hozzáférésem, de igérem, próbálok minél gyakrabban bekapcsolódni, mivel igen érdekelnek a dolgok
ON
Eszébe jutnak nektek a tanárok kedvenc mondásai? Én 1re emlékszem:
Öerg Págerné (vajon mi lehet vele) ezt hajtogatta, a gyönyörű kiejtésével:
Báírok, fijam, báírok! (mármint beír egy intőt az ellenőrzőbe.
Ujabb adalek a Trefort sullyedeserol(?): mi kb. gimi harmadik osztaly magassagban jutottunk el idaig. Mi viszont nem gombfociztunk, nekunk harom radirunk volt, egy Vialli, egy del Piero meg me'g valami, nem emlekszem. Lodd at a harmadikat a ket maik kozott, egy lovesbol nincs gol stb.
a legjobb szorakozas megis az volt, hogy szamoltuk, hanyszor tapsol Vörös Laszlo tanar ur egy oran, az egyik sracnak meg naploja is volt rola, olyan bejegyzesekke, hogy 11-23: kiscsibeallas meg hasonlok
Tényleg a gombfocizás, csak talán az volt az első mánia olyan 11 évesen. Tök jó hosszú asztalok voltak, de ha jól emléxem csak leghátul, ahol a kistanárok (no róluk is megérné beszélni - én speciel 1. ált.-tól ilyen suliba jártam -> 14 évig tanítottak kistanárok) ültek. A csapatokat kivágtuk a Képes Sportból és beleoperáltuk a trafikban vett fröcsöntött műanyag csapatokba - hú ez már tiszta nosztalgia...
A Glatz T. úr (nekem így teljes a neve) többször is segítségére volt más tanároknak, a legnagyobb szereplése egy ének órán volt, ahonnan sírva ment ki a "kék hajú isten", majd 5 perc múlva visszajöttek s kaptunk a fejünkre, nem beszélve a következő tesi óráról... de ettől függetlenül evad egyetértek veled, ha leülnénk vele dumálni ma már máshogy látnánk a dolgokat.
Jó neked.
Én vagyok ennyire hülye???
(Kórus: IGEN!)
1ébként arra is emlékeszel, hogy szeretett orosztanárnőnk órái alatt végéig gombfociztunk?
Egyszer a drága annyira kifakadt, hogy bőgni kezdett az órán. És kihez rohant, na kihez???
Bezony, G.J.-hoz (hez?), aki akkor épp ráért... Bejött, és jól lebarmolta az osztályt. Bár szerintem magában azért röhögött.
Azon gondolkoztam egyébként, hogy ha ma találkoznánk a Glatzcal, vajon nem tudnánk-e egy jót beszélgetni vele? Nem látnánk egész másképpen?
A büdös miatt?
Én egyébként csak (és akkor most nem a széktologatásról, hanem nyaktekerésről lesz szó) arra emlékszem határozottan, amikor már gimisként az előttünk ülő otnőnk trikóiba próbáltunk belátni. Volt mit, mit ne mondjak. Szegény, V., négy balfasz ült körülötte. Szerintem egyébként élvezte.
O.K. Hacsek, már olvastam, de ismertem is a storyt, de ettől függetlenül azt a bőrbogyót én már sosem fogom látni, tudod hogy mennyire fájt ez nekem akkor kiskölyökként...
Kikérem magamnak, hogy undoritó! Hol lennénk most, ha most kellene kideríteni mindazt, amit m,ár akkor megtudtunk. A lányok persze tudták, hogy mi megy, volt aki inkább nem is zuhanyzott. Mi jártunk jól...
Szevasztok!
Félelmetes memóriád van tosh. Azok az amőbázások, én már szinte teljesen elfelejtettem. Ki emléxik a "hajnali pingpongozásokra", aminek ha nem csal a memóriám groteszk módón pont a Glatz T. úr vetett véget. Korábban (ált.isk.) alatt pedig a szünetekben fociztunk, volt egy jó bőr labdám, amit a később elhíresült kleptomán vett el tőlem (persze a mai napig nála van) - korán kezdte.
evad: nekem jó dolgom van, mert sejtem tosh személyét, sőt még nagypapira is lenne tippem...
Hacsek, hasonloak itt is...en ugyan csak zeneltem (vagy 8 eve mar, mielott sagvaris lettem), de Piri nenye lenyult...hat en is enekeltem jobb helyeken azelott. akkor aztan egyezseget kotottunk, hogy ha nekem az elso ev vegen nem tetszik, akkor elmehetek, nincs harag...es az elso ev vegen elmentem, lett/volt harag (de meg milyen) es nagy sipakolas is...egyedul az osztalyom mentett meg, mert emlekeztek az egyezsegre paran (nyilvanosan, gimis elso enekoran kottetett). makom volt, szerintem o is jol jart, hogy nem voltam ott tobbet.
Az hagyján. De nekem negyedikes létemre is énekelnem kellett a kis iskolai kórusában. Ő akkor jött (Strausz meg ment), neki meg besúgták, hogy én énekelek. Elvileg negyedikesen már nem kellett volna kórusnom a suliban, ha már énekóra nincs.
Na most én akkor kezdtem röhögni, amikor vezényelni kezdett. Kissé erős volt a kontraszt Strausz Kálmán művész úrhoz képest. Pirinyó nem nagyon szeretett érte, de mennem kellett volna vele valami vidéki fellépésre. Szerencsémre épp arra az időre kikértek a suliból. Énekelni, persze.
a Piri nenye lila hajanal csak a memoriaja volt jobb: amikor mar harmadszorra hallgattuk a "moldva"-t a recsego lemezen, akkor mar a rohogestol az amobazas sem ment nagyon....es lehullottak az atlaszok (terkephelyseg-kereso verseny) is a foldre (a mateklecke-masolasrol, ill. matekfuzetekrol nem is beszelve).
ahogy elnezem, meg tobben nem vagyunk a pubertas cuccon tul, de az csak elony.
Otti neni...hmmm...egy-ket visitozos rajzora jut eszembe csak...meg az a sok joszandeku muveszettortenet-szeru ora, diavetitessel...en komaltam, ennel (sajnos) csak a Piri neni enekorai voltak minosegben jobbak.
Nem veszekszünk, csak tosh kicsodaságára vagyok most már nagyon kíváncsi, amúgy OFF módban.
Nagypapi is érdekelne, 1 hozzászólással virít eddig.
Benedek Otti?
Pletyus nincs, csak halvány emlékképek.
Mér?
